Skip to main content

Full text of "A Mindennapi Élet Pszichopathologiája (Az Elfelejtés, Elszólás, Elirás Babona És Tévedés) [Összegyüjtött Müvei. II. Kötet]"

See other formats


1 . ' " 




ll' 




, 1 






r. 

i- 
f 



í 



SOMLÖ SÉLA KCÍÍÍVKIADÖ 



■ I 



f 



SIGMUND FREUD 

ÖSSZEGYŰJTÖTT 

MÜVEI 

. EGYEDÜL jogosított MAGYAR KIADÁS 
SAJTÓ ALÁ RENDEZTE 

DR-FERENCZI SÁNDOR 

ÉS 

STORFER A. JÓZSEF 



II. KÖTET 

A MINDENNAPI ÉLET 
PSZICHOPATHOLOGIÁJA 



Internationaler Psychoanalytischer Verlag, Wien 

és 

Somló Béla, Budapest 
kiadása 



SIGMUND FREUD 



A MINDENNAPI ELET 
PSZICHOPATHOLOGIÁJA 

(AZ ELFELEJTÉS, ELSZÓLÁS, ELÍRÁS 
BABONA ÉS TÉVEDÉS) 

FORDÍTÓT I A 

i)R. TAKÁCS mAkIA 



Intcrnationaler Psychoanalytischer VeiUí?, Wien 

és 

Somló liéU, Budapest 
k i adása 



.4 S 



, 1 



í. ■ 

■ í ■ \j :. f */-—,■■: f <■' 



INTERNATIONAL 

PSYCHOANALYTIC 

UNIVERSITY 



- í .■■ 




DIE PSYCHOANALYTISCHE HOCHSCHULE IN BERLIN 



Buchdruckerei Elbemühl A.-G. Wien IX. 



f 



1 

TULAJDONNEVEK ELFELEJTÉSE 

A „Monatsschrift für Psychiatrie und Neurologie" 1898.-Í 
évfolyamában egy kis értekezést tettem közzé a „Feledékenység 
lélektani mechanizmusáról" (Zum psychisclien Mechanismus der 
VergeŰlichkeit), amelynek tartalmát itt ujbúl előadom és további 
fejtegetések kiinduló pontjául fogom felhasználni. A tulajdon- 
nevek múló elfelejtésének gyakori jelenségét vetettem ott lélek- 
tani analízis alá, ön megfigyelésem szolgáltatta jellegzetes példán, 
és arra az eredményre jutottam, hogy egyik lelki működésünk 
— az emlékezés — ily egyszeri csödötmondása, e minden- 
napos s gyakorlatilag nem igen nagyjelentőségű jelenség, sokkal 
mélyebbre hatoló magyarázatot enged meg, mint amilyenre 
értékelni szokták. 

Ha a pszichológustól magyarázatát kérnők :' miként történik, 
hogy annyiszor nem jut eszünkbe valamely ismertnek tudott név 
■ — úgy hiszem, nem igen tévedek — beérné azzal a felelettel, 
hogy tulajdonnevek könnyebben felejtődnek, mint másféle emlé- 
kezettartalom. Felsorolná még a tulajdonnevek ilyen kiváltságos- 
voltának valószínű okait, de nem tenné fel, hogy e folyamatnak 
még egyéb meghatározói is vannak. 

Engem az időleges névelfelejtés tüzetes vizsgálatára bizonyos 



6 



Tulajdonnevek elfelejtése 



részlet) elenségek megfigyelése indított, amelyek, nem minden 
esetben ugyan, de egyes esetekben elég világosan felismerhetők. 
Ilyen esetekben ugj^anis nemcsak elfelejtést, hanem téves 
emlékezést is észlelhetünk. Miközben hiába erőlködik valaki, 
hogy az elfelejtett név eszébe jusson, más — pótló nevek 
— ötlenek a tudatába, amelyeknek téves voltát rögtön fel- 
ismeri ugyan, amelyek azonban nagy szívóssággal mégis fel- 
feltolakszanak. A keresett név visszaidézésére irányuló gondo- 
latfolyamat mintegy eltolódott s így téves pótlást ered- 
ményez. Feltevésem mármost az, hogy ez az eltolódás nem 
lelki önkény müve, hanem törvényszerű s kiszámítható utakon 
folyik le. Másszóval: felteszem, hogy a póiló név vagy pótló 
nevek felderíthető összefüggésben vannak a keresett névvel és 
remélem, hogy, ha ezt az összefüggést sikerül kimutatnom, 
megvilágíthatom az elfelejtés lefolyását is. 

Az i8g8.-i munkámban analízis számára választott esetben 
semmiféle erőlködéssel sem sikerült emlékezetembe idéznem 
annak a mesternek a nevét, aki az orviétói dóm nagyszerű 
freskóit a „Végső Dolgokról" alkotta. A keresett név — S i g n 
relli — helyébe két más festő neve ötlött fel — Botticelli 
és Boltraffío — , amelyeket Ítéletem rögtön és határozottan 
téveseknek talált és elvetett. Mikor másvalaki közölte velem a 
helyes nevet, nyomban és habozás nélkül ráismertem. Azirányú 
vizsgálódásom, vájjon milyen befolyások által s milyen gondolat- 
társítások utján történi az emlékezés ilyen eltolódása Sig nő- 
re 11 i-ről Botticelli-re és B o 1 1 r a f f i o-ra, a következő ered- 
ményre vezetett: 

a) A Signoreili név elfelejtésének oka nem keresendő 
sem magának e névnek különös voltában, sem pedig az össze- 
függés lélektani sajátosságában, amelybe beleilleszkedett. Az 
elfelejtett név éppoly ismerős volt nekem, mint a pótlónevek 
egyike — Botticelli — , és hasonlíthatatlanúl ismerősebb, mint a 
másik pótlónév — Boltraffío — amelyről alig tudok egyebet. 



Tulajdonnevek, elfelejtése 



7 



mint azt, hogy viselője a milánói iskolához tartozott. Az összefüggés 
pedig, amelynek kapcsolatáhan a névelfelejtés megtörtént, egészen 
jelentéktelen és nem nynjt további magyarázatot; a dalmát 
Raguzából Hercegovina egy állomására kocsikáztam egy idegen 
társaságában; történetesen olaszországi utazások kerültek szóba 
és én megkérdeztem útitársamat, volt-e már Orviétóban s meg- 
nézte-e ott*** híres freskóit. 

b) A névelfelejtés csak akkor lel magyarázatot, ha az idézett 
beszélgetést közvetlenül megelőző témára emlékszem vissza s 
ekkor kiderül, hogy ez elfelejtésben az előző témának az 
újonnan fölmerülfíre gyakorolt zavaró hatása 
nyilvánult meg. Röviddel, mielőtt útitársamhoz az említett kér- 
dést intéztem, vájjon járt-e már Orviétóban, a Boszniában 
és Hercegovinában élő törökök életmódjáról, szokásairól 
volt szó. Elmondtam, amit egy közöttük élő s orvosi gyakorlatot 
folytató kartárstól hallottam volt, hogy ezek rendszerint teljes 
bizalommal vannak az orvos s teljes megadással a sors iránt. 
Ha az ember kénj'telen közölni velük, hogy^ a beteg menthetet- 
len, így felelnek: „üram (németül Herr), mitévők legyünk? 
Tudom, ha menthető lett volna, Te megmentetted volna." — 
Csak ezekben a mondatokban találjuk meg a Bosznia, Herce- 
govina, Herr neveket és szavakat, amelyek képzettársítási - 
sorozatként iktathatók be Siguorelli és Botticelli, Bol- 
traf fio közé. > 

c) Fölteszem, hogy a boszniai törökök szokásaira stb. vonatkozó 
gondolatmenetnek azért volt meg a képessége, hogy zavarólag 
hasson ki a következő gondolatsorra, mert figyelmemet hamarabb 
eltereltem tőle, mintsem végére jutottam volna. Emlékszem 
ugyanis, hogy még egy adomát akartam elmondani, amely emlé- 
kezetemben közvetlenül az előbbi mellett pihent. Ezek a törökök 
a nemi élvezetet fölé helyezik minden egyébnek és a nemi élet 
zavarai esetében megnyilvánuló kétségbeesésük sajátságos ellen- 
téte a halállal szemben tanúsított megadásuknak. Kartársam egyik 



8 



Tulajdonnevek elfelejtése 



betege egyszer azt mondta: „Tudod, Uram (Herr), ha az nincs már 
rendben, akkor az élet már seramitsera ér". Magamba fojtottam 
e jellegzetes vonás közlését, mert nem akartam ezt a kényes kér- 
dést idegennel szemben szóba hozni. Sőt, mi több: még gondo- 
latban is eltereltem figyelmemet azokról a képzetekről, amelyek 
bennem a „halál és nemiség" témájához folytatólag kapcsolód- 
hattak volna. Akkoriban éppen egy néhány héttel elŐbb Tra- 
fóiban kapott hír hatása alatt állottam. Egyik betegem, akivel 
sokat fáradoztam volt, gyógyíthatatlan nemi zavarok miatt véget- 
vetett életének. Biztosan tudom, hogy a szóbanforgó hercego- 
vinai utamon ez a fájdalmas esemény s mindaz, arai hozzá fűző- 
dik, nem jutott tudatos emlékezetembe. De a Trafói — 
Boltraffio szavak megegyezése arra a feltevésre késztet, hogy 
bennem ez az emlék akkor, figyelmem szándékos elterelése 
dacára, megmozdult. . 

d) Most már a Signorelli név elfelejtését nem tekinthetem 
véletlen eseménynek. El kell ismernem e folyamat indokolt 
voltát. Benső indokok bírtak arra, hogy gondolataim közlését 
(a törökök szokásairól stb.) megszakítsam ; ezek befolyásoltak 
továbbá abban is, hogy az idekapcsolódó gondolatoktól, amelyek 
a Trafoi-ban kapott értesülésig vezettek volna, a tudatossá -levest 
megtagadj am. Tehát el akartam valamit felejteni : elfojtottam 
valamit. Igaz, hogy valami mást akartam elfelejteni, nem az 
orviétói mester nevét ; de ennek a másvalaminek sikerült e névvel 
képzet társi tásos kapcsolatba jutni, úgyhogy szándékom célttévesz- 
'tett 5 én akaratom ellenére ezutóbbit felejtettem 
eli- gmídön a másikat szándékoztam elfeledni. Az emlé- 
"^ezé* elleni tiltakozásom az egyik tartalom ellen irányult; az 
emlékezni-nemtudás a másik tartalmon nyilvánult meg. Nyilván 
egyszerűbb volna az eset, ha a tiltakozás és az emlék ezni-nem- 
tudás ugyanazt a tartalmat illette volna. — A pótló-nevek 
sem oly teljesen jogosulatlanok immár előttem, mint a helyzet 
felderítése elŐtt; (kompromisszumként) egyaránt utalnak mind 



Tulajdonnevek elfelejtése 9 

arra, amit elfelejteni, mind arra, amit emlékezetbe idézni kíván- 
tam, s azt tanúsítják, hogy az a szándékom, hog^' valamit 
elfelejtsek, nem sikerült, de nem is volt teljesen sikertelen. 

e) Igen feltűnő a kapcsolatnak módja, amely a keresett név 
s az elfojtott gondolatkör között létesült. (E gondolatkör: a „halál 
és nemiség" stb., amihez a Bosznia, flercegovina. Trafói nevek 
fűződnek.) Az alábbi, 1898.-1 dolgozatomból átveti vázlatban e 
kapcsolat szemléletes ábrázolását kíséreltem meg. 




Uram \ mit tegyünk síb. 




A Signoreili nevet a folyamat kétrészre osztotta. Az egyik 
szótagcsoport (elli) a pótlónevek egyikében változatlanul tért 
vissza; a másik németreforditása — Signor-Herr — révén 
többszörös és különféle vonatkozásba jutott az elfojtott gondolat- 
sorban előforduló nevekkel, de éppen emiatt nem volt felidéz- 
hető. Pótlása úgy történt, mintha eltolódás létesült volna a 
„Hercegovina és Bosznia" névkapcsolat irányában, tekintet nélkül 
a szótagok értelmére és hangzási elhatárolására. Ez a folyamat 
tehát hasonlóan bánt a nevekkel, mint ahogy egy mondat irás- 
képeivel szokás, ha képrejtvénnyé (rébusz) akarják átváltoztatni. 
Az egész folyamatról, amely ilyen úton-módon pótlúneveket tett 
a Signoreili név helyébe, a tudat nem értesült. A Signoreili 



10 



Tulajdonnevek elfelejtése 



nevéhez fűződő és az ezt megelőző elfojtott téma között egye- 
lőre nem állapítható meg a hasonló szótagok (vagy inkább 
betűsorok) megismétlődését megelőző kapcsolat. 

Talán nem fölösleges megjegyeznem, hogy a föntebbi magya- 
rázat nem tartalmaz ellentmondást a visszaemlékezésnek és el- 
felejtésnek a pszichológusok által elfogadott feltételeivel, amelyeket 
ők bizonyos viszonylatokban és hajlamosságokban vélnek fel- 
ismerni. Éppencsak hogy azokhoz a régen elismert mozzanatok- 
hoz, amelyek a tulajdonnevek elfelejtését eredményezhetik, mi 
bizonyos esetekre vonatkozólag még egy indokot is fűztűnk 
hozzá, és ezenfelül földeriteltük a téves emlékezés mechaniz- 
musát. Azokat a hajlamosságokat a mi esetünkben sem mellőz- 
hetjük, ezek adják meg a lehetőségét, hogy az elfojtott elem 
képzettársítás utján hatalmába kerítse a keresett nevet és magával 
ragadja az elfojtásba. Olyan névvel, amelynek visszaidézési fel- 
tételei kedvezőbbek, talán ez nem történt volna meg. Hiszen 
valószínű, hogy eg>' elnyomott gondolatelem mindenkor arra 
törekszik, hogy valahol másutt jusson érvényre; ezt az ered- 
ményt azonban csak ott éri el, ahol megfelelő feltételek elŐsegi^ 
tik. Más esetekbea az elnyomás működési-zavar, vagy, mint 
joggal mondhatjuk, tünet-képződés nélkül sikerűi. 

Valamely névnek téves emlékezéssel kapcsolatos elfelejtése 
tehát több feltétel találkozásától függ s ezek a következőkben 
foglalhatók össze: ij bizonyos hajlamosság a név elfelejtésére, 
2) röviddel előbb lefolyt elnyomási folyamat, az a lehetőség, 
hogy felületes képzettársítás jöjjön létre az illető név s az 
előzőleg elnyomott elem között. Ez utóbbi feltételt valószínűleg 
nem kell túlbecsülni, minthogy a társítással szemben támasztott 
igen csekély igények mellett ez az esetek túlnyomó részében létre- 
jöhet. Más és mélyebbenjáró kérdés, vájjon az ily felületes kép- 
zettársítás tényleg elegendő feltétele-e annak, hogy az elfojtott 
elem a keresett név emlékezetbe -idézését megzavarja, vájjon nem 
szükséges-e mégis, hogy a két gondolati tartalom is bensőbb 



Tulajdonnevek elfelejtése 



11 



összefüggésben legyen egymással. Felületes szemlélésre ez utóbbi 
követelést elvethetnők és elegendőnek tekinthetnők a két téma 
időbeli találkozását akkor is, ha tartalmuk tökéletesen különböző. 
Alapos kutatás azonban mind gyakrabban ki fogja deriteni, hogy 
a tét, felületes képzettársítás útján eg>'bekapcsoIt elem (az elfojtott 
s az újonnan fölmerülő gondolat) ezenfelül tartalmilag is össze- 
függ egymással; ez a S i g n o r e 1 1 i-példán ís kimutatható. 

A Signore Ili-eset analíziséből merített belátásunk értéke 
természetesen attól függ, vájjon ezt az esetet tipikus, vagy elszige- 
telt jelenségnek tekintjük-e. Azt kell állítanom, hog>' a téves 
emlékezéssel kapcsolatos névelfelejtés igen gyakran meg>' végbe 
olyanformán, amint azt a S i g n o r e 1 1 i-példán is kimutattuk. 
Csaknem valamennyi esetben, amikor ezt a jelenségét magamon 
észlelhettem, módom volt arra is, hogy a fentemiitett példához 
hasonlóan az elfojtásban találjam meg indokolását és mag>'ará- 
zatát. De még egy más szempontot is fel kell hoznom analí- 
zisünk tipikus természetének támogatására. Azt hiszem, nincs 
jogunk elvi megkülönböztetést tenni a téves emlékezéssel kap- 
csolatos névelfelejtés és az olyan elfelejtési esetek között, amelyek- 
ben téves pótlónevek nem ötlöttek fel. 

Ezek a pótlónevek sokesetben önként merülnek fel, más 
esetekben, ha önként nem jelentkeznek, megfeszített fig}'elemmel 
kikényszerítheti ük megjelenésüket és ekkor ugyanolyan vonat- 
kozásban vannak az elnyomott elemhez és a keresett névhez, 
mintha önként jelentkeztek volna. A pótlónevek tudatossá 
válására, úgylátszik, két mozzanat döntő; először a figyelem 
megfeszítése, másodszor egy benső feltétel, amely a lelki tarta- 
lomban rejlik. Ez utóbbit abban keresném, hogy a két elem közt 
szükségelt felületes képzettársítási kapcsolat könnyebb vagy 
nehezebb módon tud-e létrejönni. Ilyformán a téves emlékezés 
nélküli névelfelejtések nagy része is a pótlónévképzéssel járó 
esetek mellé sorozható, amelyeknek mechanizmusa a Signo- 
relli példáéval megegyezik. De nem merészkedem addig az 



12 



Tulajdonnevek elfelejtése 



állításig, hogy a névelfelejtés minden esetét ebbe a csoportba 
kell besorozni. Kétségtelenül vannak a névelf elejtésnek sokkal 
egyszerűbb lefolyású esetei is. Azt hiszem, eléggé óvatosan álla- 
pítjuk meg a tényállást, ha kimondjuk: A tulajdonnevek 
egyszerű elfelejtése mellett előfordul olyan el- 
felejtés is, amelyet elfojtás indokol. 



u 



IDEGENNYELVÜ SZAVAK ELFELEJTÉSE 

Anyanyelvünk haEználatos szókincse a normális lelki működés 
határai közt. úgylátszik, mentes a feledéstől. Másképp áll a dolog, 
mint köztudomású, az idegennyelvű kifejezésekkel. Itt az elfelej- 
tésre való hajlandóság minden beszédrészre vonatkozólag megvan 
s a működési zavar legkönnyebb foka abban nyilvánul, hogy 
idegen szókincsünkön közérzetünk s általános fáradtságunk mérve 
szerint más és más fokú biztonsággal rendelkezünk. Az idegen 
szavak elfelejtése sokesetben ugyanolyan mechanizmus segítsé- 
gével megy végbe, amilyent a S i g n o r e 1 1 i-példa leplezett le. 
Ennek bizonyítására egyetlen, de értékes sajátságaival kitünŐ 
analízist fogok közölni, amely egy latin idézetben foglalt, nem 
főnévi szó elfelejtését tárgyalja. Hadd adjam elő e kis történetet 
részletesen és szemléletesen. 

Múlt nyári szünidei utazásomon felújitottam ismeretségemet 
eg5' főiskolai-képzettségű fiatalemberrel, aki, mint csakhamar 
észrevettem, ismerte néhány lélektani közleményemet. Beszél- 
getésünk — nem tudom már, hogyan — annak a népfajnak 
társadalmi helyzetére terelődött, amelyhez mindketten tartozunk, 
és ő, a becsvágyó, fájlalta, hogy nemzedéke, ahogy' kifejezte, 
elsatnyulásra van ítélve, nem fejtheti ki tehetségeit s nem 



14 



Id€ígennyelvü szavak elfeie)tése 



elégítheti ki szükségleteit. Szenvedélyes kiiörését Vergilius ] 
ismert sorával végezte, amelyben a boldogtalan Dido az 
utókorra bizza Aeneas elleni bosszúját: Exoriare . . . azaz, 
hogy csak akarta ezzel végezni, mert az idézetet nem sikerült 
végigmondania s emlékezetének nyilvánvaló csó'dÖtmondását 
a szavak ide-oda tologatásával igyekezett palástolni: Exoriar(e) 
ex nostris ossibus ultor! Végül bosszúsan mondta: „Ne mosolyog- 
jon, kérem, olyan gúnyosan, mintha zavaromban gyönyörködnék, 
segítsen inkább. A versből kimaradt valami. Hogyan is hang- 
zik ez hiánytalanul?" 

Szívesen, feleltem, és elmondtam a helyes idézetet: 

Exoriar(e) aliquis nostris ex ossibus ultor! 

„Ostoba dolog, hogy egy ilyen szót elfelejt az ember. De' 
hiszen ön azt állítja, hogy az ember semmit sem felejt el ok \ 
nélkül. Igazán szeretném mármost tudni, hogy' jutok hozzá, 
hogy ezt a határozatlan névmást, az aliquis-t, elfelejtsem**. 

Szívesen elfogadtam a kihívást, mert példatáram kibővítését 
reméltem tőle. Azt feleltem tehát: Ezt mindjárt kideríthetjük. 
Csak arra kell kérnem, hogy őszintén és kritika nélkül 
kÖzÖljen mindent, ami eszébe jut, ha határozott szándék nélkül 
az elfelejtett szóra irányítja figj-elmét.' 

„Jó, hát most az a nevetséges ötletem támadt, hogy a kér- 
déses szót így osszam ketté; a és liquis.^ 

Mire jó ez? — „Nem tudom." — Mi jut még eszébe ehhez? 

— „így folytatódik : relikvia — likvidáció — folya- 
dék — fluidum. Ért most már valamit?". 

Nem, még távolról sem. De folytassuk. 

„Most meg", folytatta gúnyos nevetéssel, irienti Simon— 

r a gondolok, akinek relikviáit egj^ trienti templomban láttam. 

A vérvádra gondolok, amelyet éppen most ismét hangoztatnak a 

zsidók ellen s Klein paul iratára, amely mindezekben az álli- 

i) Általában ez a módja annak, hogy lappangó képTetelemeket a Ux- 
datba emeljünk. V. ö. „Traumdeutung" („Álomfejtés"; című munkámat. 



Idegennjelvü szavak elfelejtése 



15 



tólagos áldozatokban a Megváltó irtfcarnációit, úgyszólván új ki- 
adásait látja." 

Ez az ötlet némileg összefügg azzal a témával, amelyről 
beszélgettünk, mielőtt Önnek az a latin mondás eszébejutott. 

„Úgyvan. Továbbá egy olasz napilapban megjelent cikkre 
gondolok, amelyet nemrég olvastam. Körülbelül az volt a cime: 
Mit mond szt. Ágoston az asszonyokról. Hát ezzel mihez kezd?" 

Várok. 

„Most olyasmi következik, ami igazán nincs összefüggésben 
tárgyunkkal". - - - 

- Szíveskedjék félretenni minden kritikát és — 

„Tudom már. Egy pompás Öreg úr jut eszembe, akivel múlt 
héten utazás közben találkoztam. Igazi különc. Originál. 
Olyan, mint egy nagy ragadozó madár. A neve, ha tudni akarja, 
B e n e d e k." 

Legalább is csupa szentet és egyházatyát sorakoztat fel: szt. 
Simon, szt. Ágoston, szt. Benedek. Egyik egyházatyát, 
azt hiszem, Origenes-nek hívták. Különben három ezek közül 
a nevek közül használatos keresztnév is, mint a Paul szótag 
a Kleínpaul névben. 

„Most meg szt. Januárius jut eszembe s a vér csodája — 
úgy látom, ez gépiesen folytatódik így akármeddig. 

Hagyja csak: szt. Januárius is, szt. Ágoston is a nap- 
tárral függnek össze. Nem mondaná el nekem a vér csodáját? 

„Azt csak ismeri! Nápoly egyik templomában szt. Januárius 
vérét őrzik egy üvegcsében s ez a vér bizonyos ünnepnapon 
csoda folytán ismét folyékonnyá lesz. A nép nagyra van 
ezzel a csodatélellel és igen izgatott lesz, ha a beállta késik, 
mint egyszer a francia megszállás idején történt. Ekkor a pa- 
rancsnokló ezredes — vagy tán tévedek? Garibaldi volt? — 
félrehívta a püspököt és igen érthető mozdulattal, a künnálló 
katonákra mutatva, kijelentette neki, hogy reméli, a csoda 
hamarosan bekövetkezik. Csakugyan be is következelt..." 



16 



Idegennyelvü szavak elfelejtése 



Nos és tovább? Miért akad el? 

„Most tényleg eszembe jutott valami ... de ezt úlságosan 
intim dolog, nem mondhatom el . . . Különben nem is látom 
témánkkal való Összefüggését és nem hiszem, hogy szükséges 
lenne elmondani." 

Az Összefüggésről majd én gondoskodom. Különben nem 
kényszerithetem, hogy Önre nézve kellemetlen dolgokat mondjon 
el; de akkor tőlem se kívánja, hogy megmagj^arázzam, milyen 
titon-módon felejtette el az aliquis szót. 

„Igazán? Azt hiszi? Noshát, hirtelen egy hölgyre gondoltam^ 
akitől könnyen kaphatnék olyan hírt, amely mindfceitőnkre 
nézve nagyon kellemetlen lenne." 

Hogy elmaradt a menstruációja?" 

„Hogj-an találta ezt ki? 

Most már könnyen. Eléggé előkészített rá. Emlékezzék csak 
a naptári szentekre, a vérnek bizonyos napon 
való folyékonnyá válására, a nagy f ö 1 f o r d ul á s r a 
amelyet az esemény elmaradása okoz, arra az 
átlátszó fenyegetésre, hogy a csodának be kell 
következnie, mert különben... Hiszen szt. Januárius 
csodatételét nagyszerű célzássá dolgozta át a nő menstruációjára 

„Anélkül, hogy sejtelmem lett volna róla. S ön igazán azt 
hiszi, hogy ez az aggodalmas várakozás zavarta meg bennem a^ 
aliquis szócska visszaidézését?" 

Szerintem ez kétségtelen. Emlékezzék csak rá, hogy a szócs- 
kát a-liquis részekre bontotta, hogy eszmetársításai így követ- 
keztek: relikvia, likvidáció, folyadék. Beillesszem-e 
még az összefüggésbe a gyermekkorában feláldozott 
szt. Simont, aki a relikviákról eszébe jutott? 

„Ezt inkább hagj'juk. Remélem, nem veszi komolyan ezeket a 
gondolatokat, ha tényleg meg is voltak bennem. Viszont bevailoia 
önnek, hogy a hölgy olasz s az ö társaságában jártam Nápoly- 
ban is. De nem lehet mindez véletlen?" 



Idegcnnyelvü szavak elfelejtése 



17 



Saját Ítéletére bizom annak eldöntését, hogy a véletlen 
kielégítő magyarázatát szolgáltatja-e az összefüggések e láncola- 
tának. De annyit mondhatok, hogy minden hasonló eset analí- 
zise éppenílyen különös „véletlen"-eket fog felderíteni.' 

Ez a kis analízis, eimelynek átengedéséért akkori útitársamnak 
köszönettel tartozom, több okból értékes reám nézve. Először 
azért, mert ezesetben egy rendszerint hozzáférhetetlen forrásból 
meríthettem. A köznapi életben mutatkozó lelki működés-zavarok 
példáit, amelyeket itt közlök, kénytelen vagyok többnyire ön- 
megfigyelésem adataiból meríteni. A neurótikus betegeim szol- 
gáltatta gazdag anyagot lehetőleg nem használom fel, nehogy 
azt az ellenvetést hívjam kí, hogy az illető jelenségek éppen 
a neurózis eredményei és megnyilvánulásai. Különös értéke 
van tehát számomra, ha egészséges idegzetű idegen ember 
veti alá magát ilyen vizsgálatnak. Másrészt pedig azért nagy- 
jelentőségű ez az analízis, mert téves pótlóemlék nélküli szó- 
elfelejtés esetét világítja meg s megerősíti fentebbi tételemet, 
hogy a téves pótlóemlékek felmerülése vagy elmaradása nem 
képezheti elvi megkülönböztetés alapját.^ 

1} Ezt a kis analízist az irodalomban nagy figyelemre méltatták és 
élénken megvitatták. E. B 1 e w 1 e r éppen ezen kísérelte meg, hogy a 
pszichoanalitikus értelmezések hihetőségét matematikailag megközelítse 
és arra a következtésre jutott, hogy valószinüségi értéke nagyobb, mint 
ezernyi sohasem vitatott orvosi „megismerés"-é és csak azért tekintik 
különösségnek, mert még szokatlan dolog, hogy a tudomány lélektani 
valószínűségekkel számoljon. (Das autistisch-undisziplinierte Denken in 
der Medizin und seine Übervifindung. Berlin, 1919.) 

2) Pontosabb megfigyelés azt mutatja, hogy a „S i g n o r e 1 1 i" és ali- 
quis esetek közt tulajdonképpen nem oly nagy az ellentét a pótlóemlékek 
tekintetéhen. Ugyanis az utóbbi esetben is kapcsolódik nyílván az elfelej- 
téshez bizonyos pótlóképzödmény. Midőn utólag megkérdeztem útitársam- 
tól, vájjon nem jutott-e valami pótlás az eszébe, mikor a hiányzó szó 
visszaidézésén erőlködött, elmondta, hogy előbb kísértést érzett, hogy 
a verssort így idézze: „nostris ab ojjííi/j", vagyis az prepozíciót (talán 
az a-liquis kapcsolatlan maradt elsö szótagát) iktassa be. Azután meg ai 
exoriare szó tolult fel benne különös élességgel és makacsul. Kétkedő 
létére hozzátette : nyílván azért, mert ez a verssor első szava. Mikor arra 



S. Freud : A mindennapi élet pszichopathologiája 



« 



18 



Idegennyelvü szavak elfelejtése 



Az aliquis-^éláÁnak legfőbb értéke azonban a Signorelli- 
esettől való más eltérésében rejlik. Ez utóbbi esetben a név 
visszaidézését röviddel előzőleg megkezdett és hirtelen megszakí- 
tott gondolatmenet utóhatása zavarta meg, amelynek tartalma 
azonban nem volt világos Összefüggésben az uj, Signorelli nevét 
magában foglaló gondolatkörrel. Az elfojtott témát az elfelejtett 
név témájával csak az időbeli találkozás viszonylata kötötte össze; 
s ez elegendő volt arra, hogy a kettŐ felületes társítás révén 
kapcsolatba lépjen egymással.^ Az aliquis esetében azonban 
nem vehető észre olyan különálló elfojtott gondolatmenet, mely 

kértem, hogy most az exoriare-h(A kiinduló képzettársításaira ügyeljen, az 
exorcíznius szót említette. Elképzelliető tehát, hog;y az exoriare szó 
fokozott reprodukciós ereje tulajdonképpen ilyen pótképzödmény jelentősé- 
gével bir. Az „exorcizmus" képzettársítás os kapcsolatán át a szentek 
nevéből indulhatott volna ez ki. De ezek oly finomságok, amelyekre nem kell 
ti'dságos súlyt helyezrfl. (P. W i 1 s o n: The imperceptible obvious, Revista 
de Psiqiiiatria, Lima, 1922 január, viszont hangsúlyozza, hogy az exoriare 
különös erősségének jelentős magyarázó értéke van, mert az exorcizmus 
legjobb szimbolikus pótlása annak az elfojtott gondolatnak, hogy a rette- 
gett gyermektói abortus révén szabaduljon. Ezt a helyesbítést, amely az 
analízis érvényességét nem csorbítja, köszönettel elfogadom.) — Lehet 
azonban, hogy valamiféle pótemlék föllépése állandó, vagy talán csak 
különösen jellegzetes és áruló vonása minden célzatos, elfojtás-indokolta 
elfelejtésnek. Ez a pótlóképzódmény meg volna tehát ott is, ahol a helytelen 
pótlónevek fölmerülése elmarad s abban nyilvánulna, hogy az elfelejtett- 
hez közelálló valamely elem súlyban növekedik. A Signorelli-esethen 
példáúl mindaddig, amíg a festő nevét nem tudtam felidézni, a freskó- 
ciklus s a művésznek az egyik kép sarkába odafestett Önarcképe 
rendkivül világos vizuális emlékkép gyanánt állt előttem, sokkal 
élénkebben, mintahogy nálam látási - emlékek jelentkezni szoktak. Egy 
másik esetben, amelyet i8g8.-i dolgozatban szintén közöltem, kény- 
telen-kelletlen látogatásra készülvén egy idegen városban, a lakcím egy 
részét, az utcanevet tökéletesen elfelejtettem, a házszámot azonban, mint- 
egy gúnyképpen, a legpontosabban megjegyeztem, holott a számokra való 
emlékezés rendszerint nagy megerőltetésembe kerül, 

1) Nem merném teljes meggj'özödéssel kizárni, hogy a Signorelli- 
esethen is van tartalmi összefüggés a két gondolatkör kÖzÖtt. Ha a „halál 
és nemiség" témájának elfojtott gondolatait gondosan tovább fűzzük, 
eljutunk egy olyan eszméhez, amely az orviétói freskók tárgyát közelről 
érinti. (A „végső" — azaz halál utáni — „dolgok".) 



Idcgennyelvii szavak elfelejtése 



»9 



közvetlenül megelőzőleg foglalkoztatta volna a tudatos gondol- 
kodást s utólag érvényesítette volna zavaró hatását. A vissza- 
idézés megzavarása itt a megkezdett téma magvából indul ki, 
meri tudattalan ellentmondás támad az idézet -kifejezte vágy 
eszméje ellen. A folyamat ilyenformán ábrázolható: A beszélő 
sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy népének jelen nemzedéke 
csorbát szenved jogaiban; egy ujabb nemzedék, jósolja Dido 
szavaival, majd bosszút áll az elnyomókon. Tehát utódok utáni 
vágyát fejezi ki. Ebben a pillanatban ellentmondó gondolat éb- 
red tudattal anában. „Igazán oly hőn óhajtod, hogy utódaid 
legyenek? Ez nem igaz. Milyen zavarban volnál, ha most érte- 
sülnél, hogy arról a bizonyos oldalról utódokra számíthatsz? 
Nem, csak semmi utódot, noha bosszúnknak szüksége van rá." 
Ez az ellentmondás most olymódon jut érvényre, hogy éppenúg)', 
mint a Signorelli-esetben, külső társítást létesít egyik ■ képzetelem 
és a kifogásolt vágy egyik eleme közt, éspedig ezesetben igen erő- 
szakolt módon, mesterkéltnek látszó képzettársítások kerülőutján. 
A másik lényeges megegyezés a Signore! li-esettel az, hogy az 
ellentmondás elfojtott forrásból fakad s olyan gondolatokból 
indul ki, amelyek a figyelem elfordulását hívnák ki. Ennyi a/., 
amennyit a névelfelejtés e két példája közötti különbségről, 
másrészt a benső rokonságukról mondhatunk. Az elfelejtésnek 
egy második mechanizmusát ismertük itt meg, azt, hogy valamely 
gondolat befolyását elfojtott elemből fakadó belső ellentmondás 
zavarja meg. Ezzel az érthetőbbnek látszó folyamattal még gyak- 
ran találkozni fogunk fejtegetéseink folyamán. 



m 



NEVEK ÉS SZÓFÜZÉSEK ELFELEJTÉSE 

Amidőn előző tapasztalataink feltárták azt a folyamatot, amely 
egy idegennyelvü szófűzés elfelejtését meghatározta, vágyunk 
támadhatott annak a kutatására, vájjon az anyanyelvünkből való 
szövegrészek elfelejtése lényegesen eltérő lefolyást mutat-e? Nem 
szoktunk ugyan csodálkozni rajta, hogy könyvnélkül megtanult 
szabályokat, költeményeket bizonyos idő múlva csak pontatlanul, 
hézagosan és elferdítésekkel tudunk emlékezetbe idézni. Mint- 
hogy azonban az elfelejtés nem terjed ki egyenletesen az Össze- 
függően megtanult anyag egészére, hanem nyilván megint csak 
egyes darabokat morzsol le belőle, talán mégis érdemes az ily 
hibássá vált visszaidézés néhány esetét analitikus vizsgálat alá venni. 

Egy fiatalabb kartársam beszélgetés közben azt a feltevést 
nyilvánította, hogy anyanyelvünkön írt költemények elfelejtésé- 
ben hasonló indokok működhetnek közre, mint az idegennyelvü 
szófűzések egyes elemeinek elfelejtésénél láttuk s egyszersmind 
felajánlotta, hogy rajta magán legyünk ilyen irányú kísérletet. 
Megkérdeztem, melyik költeménnyel tegyünk próbát s ő a 
„Korinthusi menyasszony"-t választotta, mint amelyet nagyon 
szeret s legalább is egyes versszakait jól tudja könyvnélkül. 
Mindjárt az elején — tulajdonképpen meglepő — bizonytalanság 



Nevek és szófüzések elfelejtése 



21 



fogta el. Hogy is van, kérdezte: „Von Korinthus nach Athén 
gezogen", vagy pedig: „Nach Korinthus von Athén gezogen. 
Magam is haboztam egy pillanatig, míg végül nevetve jegyez- 
tem meg, hogy hiszen a költemény címe: „A korinthusi meny- 
asszony" világosan megmondja, merre vette útját az if]ú. Az 
első versszak elmondása azután simán ment, legalábbis feltűnő 
ferdítések nélkül. A második versszak első sora után néhány 
pillanatig gondolkodott a szavaló, azután csakhamar folytatta 
ilyeténképpen : 

Ahe}' ívird er auch ívillhommen scheinen, 

Jetzt, ivo jeder Tag ivas Neues hringt ? 

Denn er ist noch Heide mit den Seinen . „í 

Und sie sind Christen und — getauft. 

Én már elébb kissé idegenkedve füleltem felj az utolsó sor 
végeztévé) mindkelten megállapítottuk, hogy itt valami elferdítés 
történt. Minthogy azonban egyikünknek sem sikerült azt kijaví- 
tani, levettük a könyvespolcról Goethe költeményeit s meg- 
lepődve láttuk, hogy e versszak második sorának tökéletesen más 
a szövege, amelyet a kartárs emlékezete mintegy kidobott magá- 
ból s látszólag idegen szavakkal helyettesített. A költemény 
tulajdonképpen így szól: 

„Aber ívird er auch ivíítkommen scheinen, 
JVenn er teuer nicht die Gunst erkauft." 

A második sor a negyedikkel rímel „erkauft'^ — „getauft" s 
különösnek találtam, hogy ez az összefüggés; pogány, keresztények, 
megkeresztelt, oly kevéssé segítette őt a szöveg visszaidézésében. 

Tud-e magyarázatot találni rá, kérdeztem a kollégától, hogy 
ebből az állítólag oly jól tudott versből egy sort ily maradék- 
talanul törölt s van-e fogalma róla, milyen összefüggésből szár- 
mazik a pótlás, amelyet helyébe tett? 

Tudott felvilágosítással szolgálni, noha nyilván nem valami 
szívesen tette. „Az a sor: ,7eízZ, wo Jeder Tag was Neues hringt 
— ,Most, hogy minden nap csak ujat hoz' nagyon ismerősen 



22 



Nevek és szóíüzések elfelejtése 



cseng a fülemben ; azt hiszem, a minap mondhattam ilyesmit 
orvosi praxisomról, amely, mint tudja, mostanában örvendetesen 
fellendült. De hogy' kerül ez a mondat a költeménybe? Sejtem 
az Összefüggést. Az a sor: ,FFe7m er teuer nicht die Gunst er- 
kauft^ nyilván kellemetlenül érintett. Lánykérés van a dologban;' 
először kosarat kaptam, de most, erősen megjavult anyagi hely- 
zetemre való tekintettel újból szerencsét akarok próbálni. Többet 
nem mondhatok a dologról, de bizonyos, ha most szivesebben 
fogadnak is, nem igen eshetik jól, ha eszembe jut, hogy akár- 
csak akkor, most is bizonyos számítás a döntő szempont." 

Ez a magyarázat a közelebbi körülmények ismerete nélkül 
is kielégítőnek látszott. De tovább kérdeztem: Hogy jut egy- 
általán ahhoz, hogy magát és személyes körülményiéit a „Korin- 
thusi menyasszony'" tartalmával összefüggésbe hozza? Talán 
hasonló valláskülönbség játszik szerepet az Ön esetében is, 
amilyenen a költemény meséje megfordul? 

(Keimt ein Glauhe neu, 

ívird oft Lieb und Treu 

wie ein h'óses IJnkraut aus.gera.uft.) 

Nem találtam el az igazat, de megdöbbentően érdekes volt 

megfigyelnem, hogy egyetlen jólirányzott kérdés mily élesen 

látóvá tette az illetőt, úgyhogy olyan feleletet adhatott nekem 

amelyről eddig bizonyára magának sem volt tudomása. GyÜtrődS 

s egyben bosszús pillantást vetett rám s a költeménynek egy 

későbbi helyét mormolta magában : 

„Si«A sie an genau! 
Morgen ist sie grau." ' 

i) Különben a szereplő kartárs a költemény e szép sorainak úgy a 
szövegét, mint alkalmazását kissé megváltoztatta. A kísérteties leány azt 
mondja vőlegényének: 

„Meine Ketté hab'' ich dir gégében 

Deine Locke nekin' ich mit mir fon. 

Sieh sie an genau ! 

Morgen bist du grait, 

Und nur braun erscheinst du wieder dórt." 



Nevek és szófűzések elfelejtése 



23 



Azután kurtán hozzá tette: a lány valamivel idősebb nálam. 
Nem akarván neki még több fájdalmat okozni, abbahagytam 
a kérdezősködést. A magyarázat kielégítőnek látszott. De minden- 
esetre meglepő volt, hogy miközben az ember az emlékezés 
egy jelentéktelen elvétésének okait kutatta, a megvizsgált egyén- 
nek ily távoleső, intim és kínos indulattal telt dolgait kellett 
érinteni. 

V^alamely ismert vers részletének elfeledésére egy másik példái 
C. G. Jung' mond el, amelyet szószerint idézek. 

„Egy úr Heine ismert költeményét akarja elmondani: , Fenyőfa 
áll magában' stb. (Ein Fichtenbaum stekt einsam). Abban a sorban, 
amely így kezdődik: , Alhatnék . . / (Ikn schlafert), menthetet- 
lenül megakad. A ,fehér lepel'-röl (,mit weifier Decke) töké- 
letesen megfeledkezett. Feltűnőnek találtam e közismert verssor 
elfelejtését s most már elmondatom vele, mi jut eszébe a ,fehér 
lepel'-lel kapcsolatban. A következő gondolatlánc keletkezett benne: 
— ,A fehér lepel a halotti leplet juttatja az ember eszébe — azt 
a leplet, amellyel a halottakat letakarják — (szünet) — most hir- 
telen egy jó barátom jut eszembe — a fivére a minap váratlanul 
meghalt — állítólag szívszélhűdés ölte meg — a z i s olyan kövér 
volt — a barátom szintén nagyon kövér és már többször gon- 
doltam, hogy ö i s így járhat — - bizonyára nem mozog eleget — 
mikor arról a halálesetről értesültem, hirtelen aggodalom szállt 
meg, hogy én is így járhatnék; családunkban úgyis nagy a hajla- 
mosság az elhizásra ; nagyapám is szívszélhüdésben halt meg ; 
magamat is túlságosan testesnek találom s ezért a napokban fogyó- 
kiirát kezdtem." 

„Az illető tehát tudattalanul azonosította magát" — j^gy^i 
Jung — „a fenyőfával, melyet fehér halotti lepel borít." 

A mondatelfelejtésnek következő példáját Ferenczi Sándor 

barátomnak köszönhetem s ez, az előbbiekkel ellentétben, nem 

valami költői mondásra, hanem magafogalmazta beszédszövegre 

vonatkozott. Abban a tekintetben is érdekes és nem mindennapi 

az eset, hogy benne az elfelejtés a józan meggondolást szolgáltai 

i) C. G. Jung: Über die Psychologie der Dementia Praecox. 
1907. 64. 1. 



24 



Nevek és szófűzések elíelejtése 



amidőn az a veszély fenyegetett, hogy pillanatnyi szeszély 
győzedelmeskedik felette. Az elvetés így jut hozzá, hogy hasznos 
működést teljesítsen. Az utólagos józan megítélés igazat ad annak 
a belső áramlatnak, amely előbb csak megakadásban — elfeledés- 
ben, lelki működésképtelenségben, — nyilvánulhatott meg. 

„Társaságban a ,tout comprendre c'est tout pardonner (mindent 
megérteni annyi, mint mindent megbocsátani) mondást idézik. Én 
"^^gJ^gyzem, hogy beérhetjük a mondat első felével, a ,megértéssel,* 
,megbocsátani már elbizakodottság, hagyjuk ezt az úristenre és a 
papokra. Egyik jelenlevő igen helyesli megjegyzésemet^ erre neki- 
bátorodom s — valószínűleg, hogy jóindulatú bírálóm hízelgő 
véleményét megerősítsem — azt mondom, hogy a múltkor volt 
egy sokkal találóbb ötletem. El akarom mondani — s íme, nem 
jut eszembe. — Tüstént visszavonulok s feljegyzem a felmerülő 
pótló-ötleteket. Legelőször annak a barátomnak s annak a buda- 
pesti uccának heve jut eszembe, aki s amely ama (keresett) ötlet 
születésének tanúi valtak; azután egy másik barátom neve merül 
fel, Miksa, akit azonban rendszerint Maxi-nak szólítunk. Ez 
a m a X i m a szót idézi fel s azt a visszaemlékezést, hogy akkor 
(mint a föntemlített esetben is) valami ismert maxi ma módosí- 
tásáról volt szó. Csodálatosképpen azonban nem valami maxima jut 
tovább eszembe, hanem a következő : Isten az embert saját 
képére teremtette és ennek módosított fogalmazása: Az 
ember istenét a maga képére teremtette. Ezután rögtön felmerül 
a keresett emlék : Barátom akkoriban azt mondta nekem az 
Andrássy-uton : Nil humánum a me alienum puto. Semmi emberi 
nem idegen tőlem amire én — a pszichoanalízis tapasztalataira 
célozva — hozzáfűztem : Bízvást messzebb is mehetsz s 
vallhatod, hogy semmi állati sem idegen tőled." 

„Mikor így végre emlékezetembe idéztem a keresett mondást 
már akkor éppenséggel nem mondhattam el abban a társaságban 
ahol történetesen voltam. Ugyanis az a barátom, akit akkoriban a 
tudattalan állatíságára emlékeztettem, ifjú nejével együtt szintén ott 
volt a társaságban és én jól tudtam, hogy a fiatal asszony ily 
kellemetlen belátások tudomásul vételére semmiképpen sincs elő- 
készítve. Az elfelejtés egy csomó kínos kérdéstől és hiábavaló 
vitatkozástól mentett meg és valószínűleg éppen ez volt a ,piUanat- 
nyi emlékezet-kiesés' indoka." 



Nevek és szófűzések elfelejtése 



25 



„Érdekes, hogy pótlóötletként oly mondás jutott eszembe, amely 
aa istenséget emberi kitalálássá fokozza le, mig a keresett mondat 
az ember állati mivoltára céloz. Tehát a capitis diminutio a közös 
bennük. Különben az egész nyilvánvalóan az előző beszélgetés által 
megindított, a megértésre és megbocsátásra vonatkozó gondolat- 
menet folytatása." 

„A keresett gondolat ily gyors felmerülését talán annak a körül- 
ménynek is köszönhettem, hogy a társaságból, amelynek jelenlétében 
a belső cenzúra elvetette, magányos szobába vonultam vissza." 

Azóta a szófüzések elfelejtésének, vagy hibás visszaidézésének 
számos esetét analizáltam s e vizsgálódások egybehangzó ered- 
ménye arra a feltevésre késztet, hogy a felejtésnek az „alü/uis" 
s a „Korinthusi menyasszony" példáiban elénk tárult mechaniz- 
musa majdnem általános érvényű. Az ily analízisek közlése 
rendszerint meglehetősen kínos, mert a fentebb idézettek módjára 
mindig intim s ax analizált számára kínos dolgokat érintenek; 
ezért nem is fogom az ilyen példák számát szaporítani. Tartal- 
muktól függetlenül ezeknek az eseteknek közös az a vonásuk, 
hogy az elfeledett, vagy elferdített rész valamiféle képzettársítás 
Útján valamely tudattalan gondolattartalommal jutott kapcsolatba 
és ez utóbbi a forrása az elfelejtésben megnyilvánuló hatásnak. 

Mármost ismét a névelfelejtés jelenségére térek rá, amelynek 
sem egyes példáival, sem indokaival nem foglalkoztunk eléggé 
kimerítően. Minthogy az elvétésnek éppen ezt a fajtáját bőségesen 
figyelhetem meg néha magamon is, nem jövök zavarba, ha példát 
kell keresnem rá. A könnyű migrénrohamok, amelyekben még 
mindig szenvedek, már órákkal felléptük előtt jelentkezni szoktak 
névelfelejtések alakjában és az állapot tetőpontján, mely munkám 
megszakítására azért nem kényszerít, gyakran egyetlen tulajdonnév 
sem jut eszembe. Mármost éppen az ilyenféle esetek, mint az 
enyém, alkalmasak lehetnek arra, hogy elvi ellentmondást támasz- 
szanafc analitikus vizsgálódásainkkal szemben. Vájjon nem azt 
kell-e az ilyen jelenségekből következtetniink, hogy a feledékeny- 
séget s különösen a névelfelejtést a nagy agy vérkeringési- és 



■ 



^6 Nevek és szófűzések elfelejtése 



általános működési-zavarai okozzák cs így fölösleges e jelenségek 
lélektani magyarázatára törekednünk? Véleményem szerint 
korántsem; ezesetben ugyanis csak összetévesztenők egy lelki 
folyamat mindig eg>'féle mechanizmusát azokkal a változó 
és nem szükségszerű körülményekkel, amelyek a felléptét meg- 
könnyítik. Vitatkozás helyett egy hasonlattal igyekszem ezt az 
ellenvetést megdönteni. 

Tegyük fel, hogy elkövettem azt az óvatlanságot s éjnek 
idején indultam sétára a nagyváros valamely elhagyatott részé- 
ben; ott megtámadnak s elrabolják órámat és pénztárcámat. 
A legközelebbi rendőrszobában aztán jelentést teszek a következő 
szavakkal: Itt és itt jártomban a magányosság és sötétség 
rajtamütöttek és elszedték órámat és pénztárcámat. Noha ezekkel 
a szavakkal nem mondanék semmi valótlant, azt hiszem, az 
ilyen beszéd révén abba a gyanúba keveredném, hogy nincs 
helyén az eszem. Helyesen csak így írhatom le a tényállást : 
a kedvező magányosságot kihasználva s a sötétség v é d e 1 ni e 
alatt ismeretlen tettesek elrabolták értékes holmimat 
Noshát, egészen hasonló a tényállás a névelfelejtés esetében: ^ 
fáradság, a vérkeringészavar, az intoxikáció támogatásával valami 
ismeretlen lelki hatalom elragadja tőlem az emlékezetem -birto- 
kolta tulajdonnevek használatát; ugyanaz a lelki hatalom, amely 
más esetekben a teljes egészség és teljesítőképesség állapotában 
is tud hasonló emlékezetzavart felidézni. 

Ha a magamon észlelt névelfeiejtések eseteit elemezem, majd- 
nem minden esetben arra az eredményre jutok, hogy a kimaradó 
név olyan gondolatkörrel áll kapcsolatban, amelyhez személyesen 
szoros közöm van s amely erős, gyakran kínos indulatot tud bennertj 
felkelteni. A zürichi iskolának (Bleuler, Jung. Riklin) 
kényelmes és megfelelő kifejezésével élve ezt így is fogalmazhat- 
nám: a kimaradó név valami „személyes komplexum"-ot érintett 
bennem. A névnek személyemhez való viszonylatát váratlan 
többnyire felületes (pl. valamely szó kétértelműségén, vagy ha~ 



Nevek és szófüzések elfelejtése 



27 



sonló hangzásán alapuló) képzettársítás közvetíti; általánosságban 
I -e viszonylatot „oldalsó viszonylatnak" nevezhetném. N^éhány egy- 
(ii szerű példát hozok fele kapcsolat természetének megvilágitására: 

1) Egy betegem megkér, ajánljak neki alkalmas gyógyhelyet 
a Riviérán. Tudok egy ilyen helyet Génua tőszomszédságában; 

' lemlékszem a német kartárs nevére is, aki ott rendel, de magá- 
, nak a helynek nevét nem sikerül felidéznem, noha úgy érzem, 
." kitűnően ismerem. Mit tehetnék egyebet, váratom néhány percig 
a beteget s gyorsan családom nőtagjaihoz fordulok segitségért.i 
„Hogy is híjják azt a helyet Génua mellett, ahol Dr. N. kis 
intézete van, amelyben X.-né oly soká volt kezelésben?" „Persze 
nem csoda, hogy éppen te felejtetted el ezt a nevet. N e r v i-nek 
hijják." — „Nervus, nervi"-vel, idegekkel, éppen elég a dolgom, 
az már bizonyos. 

2) Más valaki egy közeli nyaralóhelyről beszél és azt állítja, 
hogy ott a két nag}' és közismert vendéglőn kivül van még 
egy harmadik is, amelyhez neki különös emléke fűződik; mind- 
járt meg fogja mondani a nevét is. Kn tagadom ennek a har- 
madik vendéglőnek a létezését és arra hivatkozom, hogy hét 
éven át nyaraltam azon a helyen, tehát jobban kell nála ismernem. 
Az ellentmondás ingerli a beszélőt s most már eszébe jut a 
vendéglő neve is: Hochwartner. Kénytelen vagyok megadni 
magamat, sőt be kell vallanom, hogy hét nyáron át e tagadott 
vendéglő tőszomszédságában laktam. Miért felejtettem el hát a 
nevet s a tárgyat, amelyet megjelöl? Azt hiszem, azért, mert 
ez a név nagyon is hasonlít egy bécsi szaktársaméhoz (Frankl- 
Hochwart), tehát megint a „hivatás" komplexumát érinti 
bennem. 

5) Más esetben Reichenhall pályaudvarán jegyet akartam 
váltani s ime, sehogysem jut a legközelebbi nagy vasútállomás 
oly ismerős neve az eszembe, pedig számtalanszor utaztam át 
rajta. Egész komolyan kénytelen vagyok a menetrendből kikeresni. 
Végre megtalálom : Rosenheim. Rögtön tisztában vagyok 



28 



Nevek és szófűzések elfelejtése 



azzal is, milyen képzettársítás révén sikkadt el. Egy órával előbt 
nővéremet látogattam meg Reichenhallhoz közel fekvő lakó- 
helyén ; nővéremet R ó z á -nak hívják, tehát az ő otthona is 
Rosenheim (Róza-lak). Ezt a nevet a „családi komplexum'* 
vette el tőlem. 

4) Hogy a „családi komplexum" valóságos rablómesterséget 
folytat, azt egész sereg példán kimutathatom. 

Egyszer egy fiatalember jött rendelőórámra, egyik nőbetegem 
öccse, akit már számtalanszor láttam s akit , keresztnevén szok- 
tam emlegetni. Mikor aztán el akaitam beszélni látogatását, 
elfelejtettem — mint jól tudtam — igen mindennapos kereszt- 
nevét és aemmimódon nem tudtam visszaidézni. Később le- 
mentem az uccára, olvasgattam a cégtáblákat s rögtön ráis- 
mertem a névre, alighogy az első alkalommal megpillantottam. 
Az elemzés kiderítette, hogy látogatómat saját testvérbátyámmal 
állítottam párhuzamba, amely abban az elfojtott kérdésben 
csúcsosodott ki, vájjon az én bátyám hasonló esetben hasonlóan 
vagy inkább ellentétesen viselkedett volna-e? Az idegen csalátj 
s a magamé közti gondolatösszekapcsolódást pedig az a véletlen 
tette lehetővé, hogy az anyáknak mindakét családban ugyanaz 
a keresztnevük : Amália. Utólag megértettem a Dániel és 
Ferenc pótlóneveket is, amelyek felmerültek bennem, anélkül 
hogy akkor útbaigazítottak volna. Ezek a nevek is, mint az 
Amália, Schiller drámájában, a „Rablók"-ban fordulnak elő 
amelyhez Dániel Spitzer bécsi szatirikus egy tréfája fűződik. 

5) Más alkalommal megesett, hogy nem tudtam egy betegein 
nevére visszaemlékezni, aki pedig i:^úkori ismerőseim közé tar- 
tozik. Az elemzés csak hosszú kerülő úton juttat el a keresett 
névhez. Betegem azt az aggodalmát nyilvánította, hogy el fogja 
veszíteni szemevilágát; erről egy fiatalember jutott az eszembe, 
aki egy lövés következtében megvakult, majd egy más ifjú képe 
merült föl, aki magára lŐtt s akinek vezetékneve ugyanaz volt, 
mint betegemé, noha nem volt rokonságban vele. Ezt a nevet 



Nevek és szófűzések elfelejtése 



29 



azonban csak akkor sikerült felidéznem, amikor az átvitel tuda- 
tossá tette bennem, hogy e két ifjúkori tragédia aggodalmas 
várakozást ébresztett lelkemben családom egy tagjával szemben. 

így a „magamravonatkoztatás" szünetlen áramlata húzódik 
végig gondolkodásomon, amely rendszerint nem jut tudomá- 
somra, de ily névelfelejtésekben megnyilvánul előttem. Mintha 
arra kényszerítene valami, hogy mindent, amit idegen emberek- 
ről hallok, a magam személyével hozzak kapcsolatba, mintha 
személyes komplexumaimat megrezdítené minden másokkal kap- 
csolatban tudomásomra jutó gondolat. Lehetetlenség, hogy ez 
csupán az én egyéni sajátosságom legyen : ellenkezőleg, ez a 
folyamat mutat rá, hog}'an tudunk általában „mást" megérteni. 
Indokolt az a feltevésem, hogy más egyénekben e folyamatok 
ugyanúgy mennek végbe, mint bennem. 

Ennek a magáravonatkoztatásnak szép példáját mondta el 
nekem egy Lederer nevű úr saját élményei sorából. Nász- 
útján Velencében valami távolabbi ismerősével akadt Össze, íikit 
i^ú nejének be kellett mutatnia. Minthogy azonban az illető 
nevét elfelejtette volt, elsŐízben úgy segített magán, hogy valami 
érthetetlen mormolással intézte el a bemutatást. Mikor azon- 
ban — ami Velencében elkerülhetetlen — másodszor is találkozott 
az illető úrral, félrevonta őt és megkérte, segítse ki zavarából 
s mondja meg neki a nevét, minthogy, sajnos, elfelejtette. Az 
idegen felelete fölényes emberismeretről tanúskodott: Meghiszem, 
hogy nem jegyezte meg a nevemet, ugyanaz, mint az öné: 
Ledererl — Az embert rendszerint kissé kellemetlenül érinti, 
ha egy idegen vele azonos nevet visel. Nemrégiben világosan 
éreztem ezt, amidőn orvosi rendelőórámon egy úr mint S. Freu d 
mutatkozott be. (Egyébként tudomásul veszem egyik birálóm 
kijelentését, hogy e tekintetben éppen ellentétesen érez, mint én.) 

6) A magára von átkoz tatás hatása mutatkozik a következő 
esetben is, melyet Jung' közöl: 

i) Dementia Praecox. 52. o. 



30 



Nevek és szóíűzések elfelejtése 



„Y. úr sikertelenül udvarolt egy hölgynek, aki röviddel ezután 
X. úr felesége lett. Mármost Y. úr, noha régen ismeri X. urat, 
sőt üzleti összeköttetésben is áll vele, folyton újra meg újra elfelejti 
a nevét, úgyhogy többizben kénytelen volt azt másoktól megtuda- 
kolni, ha X. úrral leveleznie kellett." 

Ámde itt az elfelejtés indokai átlátszóbbak, mint az elöhb 
felsorolt, a magáravonatkoztatás hatása alatt álló esetekben. Az 
elfelejtés itt mintegy a boldog vetélytárs iránti ellenszenv egye- 
nes következménye; Y. úr tudni se akar a szerencsés vetély- 
társról — „Szó se essék róla" (Nichr gedackt soll seiner werden). 

7) Valamely név elfelejtésének lehet finomabb indoka is, 

úgyszólván „szublimált*' neheztelés a név viselőjével szemben. 

K. I. kisasszony, Budapestről, a következőket írta: 

„Van egy kis elméletem. Megfigyeltem ugyanis, hogy azoknalc 
az embereknek, akiknek tehetségük van a festéshez, nincs érzékük 
a zene iránt és megfordítva. Nemrégiben beszélgettem erről vala- 
kivel és azt mondtam: ,Megfigyelésem még mindig helyesnek 
bizonyult, egyetlen eset kivételével.' Mikor a személy nevét akartam 
visszaidézni, menthetetlenül elfelejtettem azt, noha tudtam, hogy 
egyik legbensőbb ismerősöm neve. Mikor néhány nap múlva vélet- 
lenül említették előttem ezt a nevet, természetesen rögtön tudtam 
hogy elméletem megdöntőjéről van szó. A neheztelés, amelyet 
tudattalanul tápláltam irányában, különben oly jól ismert nevének 
elfelejtésében nyilvánult meg." 

8) Kissé más úton-módon okozta a magáravonatkoztatás egy 
név elfelejtését a következő esetben, amelyet Ferenczi Sándor 
közölt s amelynek analízisét különösen a pótló-ötletek viszony- 
latának földerítése teszi (mint a Botticelli — Boltraffio — SigncrelU 
példán) tanulságossá. 

„Egy hölgy, aki hallott valamit harangozni a pszichoanalizisröl^ 
sehogysem tudja emlékezetébe idézni J u n g pszichiáter nevét. 

Ehelyett a következő ötletek merülnek fel; KI... (egy név) 
— Wilde — Nietzsche — Hauptmann." 

Nem mondom meg a keresett nevet, hanem felszólítom, hogy 
közölje minden az e^'es ötlethez kapcsolódó gondolatát. 

A KI. név rögtön KI. -né asszonyt juttatja eszébe, akirÜX 



Nevek és s^óftízések elfelejtése 



31 



azt mondja, hogy affektált, negédeskedő teremtés, de korához 
képest jól tartja magát. ,]\ e m ö r e g s i k'. W i 1 d e és Nietz- 
sche közös vonása gyanánt az ,eimebetegséget' emeli ki. 
Azután gúnyosan jegyzi meg : Maguk Freudiánusok addig 
fognak az elmebetegségek okai után keresgélni, amig a maguk 
elméje is belébetegszik.' Azutiin : ,Nem szeretem W i 1 d e-ot 
és Nietzschét; nem értem őket. Hallom, mindketten homo- 
szexuálisak voltak; W i 1 d e-nak fiatal {jung) emberekkel volt 
viszonya,* {Noha ebben a mondatban — igaz, hogy magyarul — 
már ki is mondta a keresett nevet, még mindig nem tud rá- 
eszmélni.) 

Hauptmann után H a 1 b e, azután a J u g e n d folyóirat jut 
eszébe s csak most, miután figyelmét a Jugend szóra irányí- 
tottam, tudja meg, hogy a Jung nevet kereste volt. 

Igaz ugyan, hogy ennek a hölgynek, aki 59 éves korában özvegy 
lett s nem igen remélheti, hogy ujhól férjhez menjen, elég oka 
van rá, hogy kerüljön minden olyan gondolatot, amely az ifjú- 
ságra vagy az öregségre emlékeztetné. Feltűnő, hogy a pótló- 
ötletek tisztán tartalmi kapcsolatban állnak a keresett névvel, 
minden hangzásbeli hasonlóság nélkül." 

9) Ismét más és igen finom indokoltságát látjuk egy név 

elfelejtésének, amelyet az illető maga derített fel, a következő 

esetben : 

„Amikor a bölcseletből, mint melléktárgyból szigorlatoztam, a 
vizsgáztató tanár Epikurosz rendszeréről kivánt ismertetést s 
azután azt kérdezte, tudom-e, ki építette tovább az ö tanitásait a 
későbbi századokban. Én erre Pierre Gassendi nevét emlí- 
tettem, akiről történetesen két nappal előbb a kávéházban hallot- 
tam, hogy Epikurosz tanítványa volt. A tanár csodálkozó 
kérdésére, honnan tudom ezt, merészen válaszoltam, hogy már 
régen érdeklődöm Gassendi munkássága iránt. így aztán magna 
cum laude minősítést nyertem az oklevelemben, de sajnos egyszers- 
mind konok hajlandóságot is a Gassendi név elfelejtésére. Úgy- 
látszik, rossz lelkiismeretem az oka, hogy ezt a nevet most a 
legnagyobb igyekezettel sem sikerül megjegyeznem. Hiszen tulaj- 
donképpen akkor sem lett jogom rá, hogy tudjam. 

E vizsgaepizüd emléke elleni ellenszenvnek rendkivüli erejét 
csak az méltányolhatja keDőképpen, aki tudja, milyen rendkívül 



32 



Nevek és szófüzések elfelejtése 



nagyra van ez az úr a doktori cimmel s mi mindenért kell ebben 
kárpótlást lelnie. 

lo) Még egy városnév elfelejtésének példáját iktatom itt be, 
amely talán nem oly egyszerű, mint a fentidézett esetek voltak, 
de amelyet mindenki, aki ilyen vizsgálódásokkal már foglalkozott, 
igen valószinűnek és értékesnek fog itélni. Egy olasz város neve 
azért esett ki az emlékezetből, mert hangzása azonos egy nÖi 
keresztnévvel, amelyhez sokféle, indulattól fűtött, az elbeszélés- 
ben valószínűleg nem kimerítően részletezett emlék fűződött. 
Ferenczi Sándor barátom, aki ezt az elfelejtési-tünetet Ön- 
magán figyelte meg, úgy elemezte ezt, mint egy álmot vagy 
neurótikus eszmét szoktunk s ezt kétségkivül teljes jogosult- 
sággal tette. 

„Baráti körben voltam ma; észíikolaszországi városok kerültek, 
szóba. Valaki megjegyezte, hogy ezek az északolasz helyek nié^ 
magukon viselik az osztrák befolyás bélyegét. Felsorolnak néhány- 
ilyen várost; magam is meg akarok nevezni egyet, de neve netn 
jut eszembe, noha tudom, hogy két rendkívül kellemes napot töl- 
töttem ott s ez nem nagyon egyeztethető össze az elfelejtés F r e u d - i 
elméletével. — A keresett városnév helyett a következő ötletek 
tolulnak fel bennem : Capua — Brescla — a bresciai 
oroszlán. 

Ezt az oroszlánt szinte tárgyi kézzelfoghatóságában látom magánt 
előtt márványszobor alakjában, de rögtön tudatában vagyok 
annak is, hogy az előttem lebegő alak nem annyira a bresciai 
szabadságszobor oroszlánjához hasonlít (amelyet csak képen láttam) 
hanem inkább ahhoz a márvány-oroszlánhoz, amelyet Luzern- 
ben láttam a Tuileriákban elesett svájci testörök sír- 
emlékén s amelynek kicsinyített másolata könyvszekrényemen 
áll. Végül mégiscsak eszembe jut a keresett név : Verona." 

„Rögtön tudom azt is, ki volt az emlékezetzavar oka. Éppen 
annak a családnak egy régi házicselédje, amelynek vendégei voltunk. 
A lányt V e r o n i ká-nak, azaz magyarosan Veronának hívták 
s visszataszító arcvonásai, rekedt, rikácsoló hangja és tűr- 
hetetlen bizalmaskodása (amire a család szolgálatában eltöltött hosst^jj 
idő bátorította fel) egyenesen utálatossá tették előttem. Felbőszített 



Nevek és szófűzésdt elfelejtése 



33 



az a zsarnoki mód is, amellyel annakidején a család gyerme- 
keivel bánt. Most már tudtam azt is, mit jelentenek a pótlóötletek. " 

C a p u a nyomban a caput mortuum -ot vonta maga után . 
Veronika fejét sokszor hasonlítottam halálfejhez. A magyíir 
kapzsi szó is hozzájárulhatott az eltolódás meghatározásához. 
Természetesen szerepet játszanak azok a sokkal közvetlenebb társí- 
tási kapcsolatok is, melyek Capuát és Veronát mint földrajzi 
fogalmakat és mint hasonló ütemű olasz szavakat kapcsolják egybe." 

„Mindez vonatkozik Bresciára is, de itt is voltak a gondolat- 
kapcsolatnak bonyolultabb mellékútjai." 

„Verona iránti ellenszenvem annakidején oly heves volt, hogy 
valósággal undorodtam tőle és többször fejeztem ki csodálkozásomat 
afölött, hogy mégis csak. volt szerelmi élete és akadt, aki szeresse. 
jHiszen fel kell, hogy forduljon annak az embernek a gyomra 
(németül; Brechreíz kriegen) — mondtam — aki megcsókolja.' 
S mégis bizonyára már régen és joggal kapcsolatba volt hozható az 
elesett („bukott") svájci testörökkel. 

„Bresciát nálunk Magyarországon nem az oroszlánnal, hanem 
egy más vadállattal kapcsolatban szoktán sürün emlegetni. 
Országunkban éppúgy, mint Eszakolaszországban nincs gyűlöltebb 
név, mint Haynan tábornoké, akit röviden bresciai hiéná- 
nak hívnak. A gyűlölt zsarnok Haynau képétől tehát az egyik 
gondolathíd Brescián keresztül Verona városához vezet, a másik 
a sírokat feltúró, rekedten üvöltő vadállaton át (amely 
a síremlék felmerülésénél is közrejátszott) a Verona jhalálfejé- 
hez' és ,rikácsoló hangjához', akivel tudattalanom oly csúnyául 
elbánt s aki ebben a házban valamikor majdnem oly zsarnoki 
módon garázdálkodott, mint az az osztrák tábornok a magyar és 
olasz szabadságharcok leverése után." 

„Luzern-hez annak a nyárnak az emléke kapcsolódik, amelyet 
Veronika gazdáival a Vierwaldstatti tó partján, Luzern közelé- 
ben töltött; a svájci testörséghez (Garde) pedig az az 
emlék, hogy Verona értett hozzá, hogy nemcsak a gyerekekre, 
hanem a család feLnott tagjaira is kiterjessze zsarnoki uralmát és 
nagyon szerette a garde de dames szerepét játszani." 

„Hangsúlyoznom kell, hogy Verona elleni ellenszenvem — tuda- 
tomban " régen elintézett dolog. Azóta ö úgy külsejében, mint 
modorában elŐnyÖs változáson ment keresztül s most, ha talál- 
kozom vele — ami ritkán történik ugyan — őszintén barátságos 

S. Freud: A mindennapi élet pszichopathológiája, g 



1 



34 



Nevek és szófüzések elfelejtése 



tudok hozzá lenni. De a tudattalan, mint rendszerint, konokul 
ragaszkodik az elsÖ benyomásokhoz: , makacs' és haragtartó." 

„Pi. Tuileriák viszont egy más személyre emlékeztetnek, egy 
idősebb francia hölgyre, aki az illető család nötagjait tényleg sok- 
szor „gardírozta volt — s akire a ház apraja-nagyja tiszte- 
lettel s nyilván kissé félelemmel tekintett. Én egy ideig 
tanítványa voltam — éleve — a francia társalgásban. Az élévé szó 
eszembe juttatja még, mennyit nevettem valamikor Északcseh- 
országban, mai vendéglátó gazdánk sógoránál tartózkodván azon^ 
hogy az ottani parasztok a helybeli erdőgazdasági akadémia 
„élévé -jeit következetesen „L ö w e"-knek (oroszlán) nevezték.. 
E mulatságos visszaemlékezésnek is lehet része abban az eltolás- 
ban, hogy a hiénát oroszlánnal helyettesitettem." 

ii) A következő példa^ is azt mutatja, hogy a lelfciéleten 
éppen uralkodó személyes komplexum hogyan idézheti elő ettfíl 
igen távoleső név elfelejtését: 

„Két férfi, egy idősebb és egy fiatalabb, akik féléve együtt 
utazták be Szicíliát, e szép és élményekben gazdag napokról beszél- 
getnek. ,Hogy is hívták azt a helységet, kérdi az ifjabbik, amelybe^ 
a selinunti kirándulás elŐtt megháltimk? Ugy-e Calataf Iminek?' 
,Nem' — feleli az idősebb — ,de az igazi nevét én sem tudom 
noha jól emlékszem ottartózkodásunk minden részletére. Én mát- 
úgy vagyok vele, mihelyt észreveszem, hogy más elfelejtett valami 
nevet, tüstént elfelejtem magamis. Ne próbáljuk e nevet negkeresni ? 
Nekem azonban csak Caltanlsetta jut eszembe, pedig tudom 
hogy nem ez az igazi.' ,Nem' — szól a fiatalabb — ,az a név 
MJ-vel kezdődik, vagy iv van benne.' — ,De lu egyáltalán nincs is 
az olasz nyelvben' figyelmeztet az idősebb. — ,Hiszen tulajdon^ 
képen én is csak v-t gondoltam s csak azért mondottam a v~t w^-nek 
mert anyanyelvemen így szoktam meg.' Az idősebb a v ellen tiltakozilc* 
,Azt hiszem, egyáltalán sok szicillai nevet elfelejtettünk már; tegyünk^ 
csak próbát! Hogy hívják például azt a magasfekvésü helyet, amelyet 
az ókorban En nanak neveztek? — Tudom már: Casrogiovannit* 
— A következő pillanatban az ifjabb útitárs már a keresett nevet 
is megtalálta. Örömmel kiáltja : Castelvetrano és diadallal 
utal a szó közepén álló u-re. Az idősebb csak bizonyos idő mulv^ 
ismeri meg és fogadja el a nevet s ekkor magyarázatot kell adniei 

i) Zentralblatt f. Psychoanalyse 1. g. 1911. 



Nevek és szófüzések elíele)tése 



35 



miért felejtette el. ,Nyilván azért' — mondja — ,mert a név 
második része — vetrano — a veterán-nal hasonhangzású. 
Tudom magamról, hogy nem szívesen gondolok az öregedésre 
és egész különös módon reagálok, ha emlékeztetnek rá. így nemrég 
^gy nagyrabecsiilt barátomnak a legfurcsább körülírással dör- 

göltem az orra alá, hogy ,már régen elhaladtak felette az ifjúság 
évei', mert előzőleg ő egyszer szintén azt állította rólam, a leg- 
hizelgöhb kijelentések között, hogy ,nem vagyok már fiatal ember. 
Hogy a Castelvetrano név második része ellen irányult 
valami tiltakozás bennem, az abból is kitűnik, hogy elsó szótaga 
a Caltanisetta pótlónévben még visszatért. ,S maga a C a 1 1 a- 
nisetta név?' — kérdi a fiatalabb. ,0h, ez mindig úgy csengett a 
fülembe, mint valami fiatal nő becézőneve' — vallja be az idősebb . 

„Kis idő múlva hozzáteszi: , Hiszen az E n n a név szintén 
csak pótlónév volt. S most tíinik csak fel nekem, hogy a közbe- 
vetett okoskodás révén felmerült Castrogiovanni éppúgy 
agiovane — fiatal — szóval cseng egybe, mint az elfelejtett 
Castelvetrano a veteránnal." 

„Az. idősebb útitárs úgy véli, hogy ezekkel teljesen számot 
adott a vele megesett elfelejtés indokairól. Hogy mi idézte elő 
ugyanazt a gondolatkiesési tüneményt a fiatalabbnál, azt nem kutatták. " 

A névelfelejtés indokain kivül figyelmet érdemel ennek 
mechanizmusa is. Igen sok esetben nem azért felejtődik el vala- 
mely szó, mert maga ébreszt fel ilyen motívumokat az elfelej- 
tésre, hanem azért, mert hangzási- vagy betű-hasonlósága révén 
valamely más szóképet rezdít meg, amely ellen azok a motívumok 
irányulnak. A feltételek ily lazítása persze rendkívül megkönnyíti 
a jelenség létrejöttét. így a következő példákban: 

13) Hitschmann E. kÖzli : (Zwei Fálle von Namen- 
vergessen. Internat. Zeitschrift für Psychoanalyse. I. 1915). 

„N. úr a „Gilhofer és Ranschburg" bécsi könyvkeres- 
kedő céget akarja valakinek megnevezni, de bármennyire tön is a 
fejét, csak a Ranscliburg név jut eszébe, noha különben a céget 
kitűnően ismeri. Kissé bosszúsan érkezik ezután haza s a dolog 
eléggé fontos neki ahhoz, hogy Öccsét, aki már aludni tért, fel- 
költse és tőle kérdezze meg a kettős cég nevének elfelejtett első részét. 
Mihelyt megkapta a feleletet, N. úrnak nyomban „Gallhof" jut 

3* 



36 



Nevek és szófüzések elfelejtése 



eszébe a „Gilhofer" szóról. A „GaUhof "-hoz néhány hónappal 
azelőtt emlékezetes kirándulást tett egy vonzó leány társaságában. 
A leány kis emléktárgyat adott neki, amelyen ez állt: , Emlékül a 
gallhofi (Gallhofer) szép órákra.' A névelfelejtést megelőző 
napon N. úr ez.t az emléktárgyat, látszólag véletlenül, egy fiók 
hirtelen belökése közben erősen megrongálta, amit — tisztában lévén 
a tüneticselekvések jelentőségével — .nem minden bűntudat nélkül 
állapított meg. Az előző napokon bizonyos ambivalens hangulatban 
volt az illető hölggyel szemben, mert bár szerette, habozott, vájjon 
elvegye-e feleségül, amit pedig a hölgy elvár tőle." 
15) Dr. Hanns Sachs: 

„Génuáról és környékéről folyt a társalgás; egy fiatalember P e g 1 i 
helységet is fel akarja említeni, de csak nagynehezen, megfeszített 
gondolkodással tudja a nevet emlékezetébe idézni. Hazamenet bosszúsan 
gondol a jólismert név hirtelen kiesésére s közben az egészen 
hasonló hangzású Peli szó jut eszébe. Tudja, hogy Óceánia cgyit 
szigetét hívják így, amelynek lakói máig megőriztek néhány különös 
szokást. Nemrégiben olvasott erről egy néprajzi munkában s akkor 
feltette magában, hogy e közléseket saját elméletének támogatására 
felhasználja. Aztán eszébe jut, hogy Peli a színhelye Laurids Bruun 
élvezettel és érdeklődéssel olvasott regényének, a ,Van Zanten boU 
dog évei'-nek is. Aznap majdnem szünetlenül egy levél foglalkoz, 
tattá gondolatait, amelyet re^el kapott egy hölgytől, akit nagyon 
szeretett: e levél tartalma azt az aggodalmat ébresztette benne 
hogy egy megbeszélt találkozásról le kell mondania. Egész nap ^ 
legkeservesebb hangulatban volt, este azután azzal az elhatározással 
ment el hazulról, hogy nem fog többé ezzel a bántó gondolattal 
kínlódni, hanem lehetőleg zavartalanul fogja élvezni a nagyon is 
sokrabecsült társas együttlétet, amelyre kilátása volt. Világos, hogy 
a Pegli szó könnyen magzavarhatta ezt a szándékát, minthogy 
egészen hasoncsengésü Peli-vel, Peli pedig néprajzi érdeklődése 
révén személyes vonatkozást nyert számára, felidézte nemcsak. 
Van Zanten, hanem a maga „boldog évei"-t, is, és így felébreszt- 
hette aznapi aggodalmait és gondjait. Jellemző, hogy ezt az egy, 
szerű magyarázatot csak akkor sikerült megtalálnia, midőn egy 
második levél eloszlatta nyugtalanságát s a közeli viszontlátás bol- 
dog és biztos reményét hozta meg neki." 

Ha párhuzamba állítjuk ezt az esetet azzal a vele rokon példáva.1 

amely a Nervi helységnév elfelejtéséről szól, akkor látjuk, hogy 



Nevek és szófűzések elfelejtése 



37 



valamely szó kétértelműségét hogyem helyettesitheti két szó rokon- 
hangzása. 

14) Mikor 1915-ben Olaszország is háborúba lépett ellenünk, 
azt a megfigyelést tettem magamon, hogy egész sereg olasz 
helységnév esett ki az emlékezetemből, amelyek fölött egyébként 
tökéletesen rendelkeztem. Mint annyi más német, én is olasz 
földön szoktam azelőtt szabadságom egy részét eltölteni s most 
nem kételkedhettem, hogy e tömeges névelfelejtés annak az 
érthető elkeseredésnek volt következménye, amely bennem 
Olaszországgal szemben a régi vonzódás helyén támadt. A köz- 
vetlenül indokolt névelf elejtésen kívül azonban még ez indokok- 
tál csak közvetetten összefüggő elfelejtést is észleltem magamon, 
amely ugyanarra a befolyásra volt visszavezethető. Könnyen 
felejtettem el nem olasz helységneveket is s az elemzés ez 
esetekben kiderítette, hogy ezek a nevek valamiképpen távoli 
hangzási hasonlóság révén függnek össze a megvetett ellenséges 
nevekkel. így például egyszer B i s e n z morva város nevének 
felidézésével vesződtem. Mikor végre eszembe jutott, rögtön tud- 
tam azt is, hogy ez az elfelejtés az orviétói Bisenzi- 
palota rovására irandó. Ebben a palazzo-ban van most a ,Belle 
Arti' szálló, ahol Orviétóban rendszerint megszálltam. Érzelmeim 
megváltozása természetesen a legkedvesebb emlékeknek ártón 
meg leginkább. 

Célszerű lesz még, hogy néhány példán megfigyeljük azt is, 
mily sokféle szándékot szolgálhat a névelfelejtéses elvétés. 

15) A. J. Storfer közli: 

„Névelfelejtés egy szándék elfelejtésének biz- 
tosítására: Egy baseli hölgy egy reggel értesítést kap, hogy 
ifjúkori barátnője, a berlini X. Zelma, nászútján átutazóban 
Baselbe érkezett ; a berlini barátnő csak egy napig maradhat 
Baselben, miért is a baseli hölgy azonnal a szállóba siet. Búcsúzáskor 
megbeszéli barátnőjével, hogy délután ismét felkeresi s egészen eluta- 
zásáig együtt marad vele. — Délután a baseli hölgy megfeledkezik 
a találkozóról. Nem tudom, mi indította erre, éppen az adott 



38 



Nevek és szófűzések elfelejtése 



helyzet (hogy most férjhezment ifjúkori barátnőjével 
kell találkoznia), több olyan jellemző lelki állásfoglalás lehetőséget 
tartalmazta magában, amely gátlást támaszthatott az újólagos talál- 
kozás ellen. Az eset érdekessége abban áll, hogy egy további 
elvétés következett be, amely az elsőnek tudattalan biztosítását 
célozza. Abban az idÖben, amikor berlini barátnőjével kellett volna 
ismét együtt lennie, a baseli hölgy más társaságban szórakozott. 
K u r z bécsi operaénekesnö röviddel azelőtt megkötött házasságára 
terelődött a szó. Hölgyünk elitélöleg (!) nyilatkozott e házasságról, 
de amikor az énekesnő neitét akarta kimondani, megzavarodva 
vette észre, hogy nem tudja a keresztnevét. (Tudvalevőleg 
éppen egyszótagü vezetéknevekhez rendszerint hozzáfűzzük a kereszt- 
nevet is.) A hölgy annál jobban bosszankodott feledékenységén, 
mert Kurz énekesnőt már sokszor hallotta s teljes nevén szokta., 
emlegetni. A társalgás azonban más tárgyra terelődött, anélkül, 
hogy az elfeledett nevet valaki más megmondta volna. — Ugyanaznap 
este hölgyünk ismét társaságban van — részben ugyanazokkal, 
mint délután. Történetesen ismét a bécsi énekesnő házassága kerül 
szóba s a hÖlgy most minden gondolkodás nélkül kimondja a nevet: 
Kurz Zelma. Rögtön utána felkiált: ,Jaj, most jut eszembe: egészen 
megfeledkeztem, hogy ma délután Zelma barátnőmmel lett volna 
találkozóm.' Megnézi az órát: barátnője indulási ideje már elmúlt." 
(Intemat. Zeitschrift f. Psychoanalyse, II, 1914.) 

Talán még nincs meg a kellő készültségünk arra, hogy ezt 
az érdekes példát minden viszonylatában kellőleg méltathassuk. 
Egyszerűbb a következő eset, amelyben nem égy név, hanem 
egy idegen szó esett a helyzetből fakadó indok hatása alatt a 
feledés áldozatául. Láthatjuk már, hogy ugyanazon folyamatokról 
van szó, akár tulajdonnevek, keresztnevek, idegeo szavak vagy 
szófűzések ezek tárgyai. Itt arról van szó, hogy egy fiatal ember 
az aranynak — némettel azonos — angol nevét ( Gold) felejtette 
el, hogy alkalma nyíljék egy titkon vágyott cselekvés megvalósí- 
tására. 

16) Dr. Hanns Sachs közlése: 

„Egy fiatalember a penziójában megismerkedik egy ottlakó 
angol leánnyal, aki neki nagyon tetszik. Ismeretségük első estéjén 
angolul társalog vele, amely nyelvet meglehetősen folyékonyan 



Nevek és szófüzések elfelejtése 



39 



beszéli, amikor ékszerre nem jut eszébe az .arany' angol megjelö- 
lése, bármennyire erőlködött is, hogy felidézze. Ellenben pótlásként 
konokul feltolakodnak a francia or, a latin aunan és a görög 
chrysos szavak, annyira, hogy alig tud tőlük swibadulni, noha 
biztosan tudja, hogy a keresett szóval nincs semmi rokonságuk. 
Végül nem talál más módot, hogy a hölggyel megérttesse magát, 
mint hogy megérinti ennek aranygyűrűjét. Szégyenkezve hallja 
erre, hogy a keresett angol szó teljesen azonos a némettel: f^ld. Az 
elfelejtés révén lehetségessé vált megérintés nagy jelentősége itt 
nemcsak a bírás- és érintésvágy ártatlan kielégülésében volt, amelyre 
szerelmesek más alkalmakkor is oly gyakran, találnak módot, 
hanem méginkább abban, hogy tájékozódhat az udvarlás remél- 
hető sikere felől is. A hölgy tudattalanja, különösen ha rokonszenves 
neki az ifjú, bizonyára megsejti az elfelejtésnek az elfogulatlanság 
álarca mögé rejtőzött erútikus célzatát; a mód. ahogyan az érintést 
fogadja s annak indokolását felfogja, mindkét félben tudattalan, 
de nagyon jelentöséges választ rejthet magában a megkezdett flirt 
kilátásait illetőleg." 

1 7} A névelfelejtésnek és újból való felidézésének J. Stárcke 
nyomán még egy érdekes példáját közlöm, amelynek az a különös- 
sége, hogy egy versszöveg meghamisításával párosul, amilyennel 
a „Korinthusi menyasszony" példájában is találkoztunk'. 

„Z. ür, öreg, tekintélyes jogász és nyelvtudós, társaságban meséli, 
hogy Németországban diákkorában ismert egy kollégát, akinek 
rendkívüli ostobaságáról egész sereg adomát tud. De nem emlékszik 
a diák nevére; úgy rémlik neki, hogy íJ^-vel kezdődik, de utóbb 
ezt is visszavonja. Azt tudja, hogy az ostoba diák késÖbb bor- 
kereskedő lett. Azután még egy adomát mond el ugyanezen 
diák butaságáról s ismét csodálkozik, hogy a neve nem jut eszébe; 
végű] ezt mondja: , Olyan tökfilkó volt, hogy még ma sem értem, 
hogy tudtam egy kis latint nagy kinnal a fejébe verni.' Elgy 
pillanat raulva eszébe jut, hogy a keresett név ... m a n szótaggal 
végződik. Most megkérdezzük tőle, nem jut-e eszébe más . . . 
man-ra végződő név, mire azt mondja: ,Erdmann. — ,Ki az? 
— ,Az is egy akkori diák volt.' — Z. úr leánya megjegyzi, hogy 

1) E könyv holland kiadásából, melynek címe: De invloed van ons 
onbewuste in ons dagelijksche leven. Amsterdam 1916. Németül megjelent: 
Internationale Zeitschrift für Paychoanalyse igi6.-i IV. számában. 



40 



Nevek és szófűzések elfelejtése 



van egy E r d m a n n nevű egyetemi tanár is. Beszélgetés közben 
kiderül, hogy ez az Erdmann professzor nemrégiben Z. ür egy 
beküldött értekezését a szerkesztésében megielenö folyóiratban csak 
rövidítésekkel közölte, részben kifogásai is voltak ellene stb., s hogy 
a cikk írója ezt meglehetősen zokon vette tÖle. (Ezenfelül megtud- 
tam később, hogy Z. úrnak évekkel ezelőtt szintén reménye" volt 
rá, hogy egyetemi tanárrá nevezzék ki ugyanazon szaktárgyból 
amelyet most Erdmann ad elő, hogy tehát ez a név talán ez okból 
is érzékeny ponton érinthette.) : 

Ezután hirtelen eszébe jut az ostoba diák neve: ,Lindemann' 
Minthogy a man végszótagra már régebben visszaemlékezett, a 
Linde (hársfa) szó volt hosszabb ideig elfojtva. Arra a kérdésre 
mi jut eszébe a Linde szóhoz, előbb azt feleli: ,semmi'. Mint- 
hogy tovább erősködöm, hogy valaminek csak eszébe kell jutnia 
égnek emelt tekintettel s széles kézmozdulattal azt mondja: ,Nos' 
hát hiszen a hárs nagyon szép fa.' Más semmi sem jut az eszébe' 
Mmdenki hallgat, folytatja olvasmányát vagy egyéb foglalatosságát' 
Kisvártatva Z. úr álmodozó hangon szavalja: 

Sieht er mit festen 

Gefügigen Kiiocken 

Auf der Er de, 

So reicht er nicht auf, 

Nur mit der Linde 

Oder der R eb e 

Sich zu vergleichen. 
Diadallal kiáltottam fel: ,Megfogtuk az Erdmannt.' A 
aki szilárdan áll a földön (E r d e), az £ríí-m a n n, nemér föl addigi 
hogy a hárssal (Lindemann) vagy a szőlőtökével (bor' 
kereskedő) vetélkedjék. Más szóval: az a Lindemann, 
ostoba diák, aki később borkereskedő lett, az is szamár volt ugy^n ' 
de mégsem akkora szamár, mint az Erdmann, aki még hozz^ 
sem ér fel. Az ily tudattalanul végbemenő csúfolódás és gyaláz 
kodás igen gyakori, ezért úgy véltem, hogy most már rátaláltam 
a névelfelejtés legfontosabb indokára. 

Megkérdeztem még, hogy az idézett sorok milyen versből valók 
Z. azt mondta, hogy Goethe egy költeményéből, amelynek, úgy 
emlékszik, ezek a kezdösorai : 

„Edei sei der Mensch, 
Hilfreich und gut! 



févfí. 



Nevek és szófűzések elfelejtése 



41 



s hogy később ezek a sorok fordulnak elő benne: 

„Und heht er sich auftv'drts 
So spielen mit ikm die ffinde. 

Másnap előkerestem Goethe e költeményét s ekkor kiderült, 
hogy az eset még érdekesebb, {de bonyolultabb is), mint eleinte 
látszott. 

a) Az idézet első két sora szól (v. ö. föntebb): 

Steht er mit festen 
M arkiffcn Knochen 

A „gefügige Knochen" — „hajló, engedékeny csontok" meg- 
lehetősen idegenszerű kép volna. De ezzel nem kívánok bővebben 
foglalkozni. 

h) K versszak következő sorai pedig ezek (1. fönt): 

Auf der ivohlhegründeten 

D auernden Erde, 

Reicht er nicht auf, 

Nur mit der Eicke 

Oder der Rebe 

Sick zu verglcicken. < 

Tehát hársról az egész költeményben szó sincs. A tölgyfa he- 
lyébe csak azért helyezett (tudattalanja) hársfát, hogy lehetővé tegye 
az ,Erde, Linde, Rebe', szavakkal való játékot. 

c) E költemény címe: ,Grenzen der Menschheit' s Összehason- 
lítja az istenek mindenhatóságát s az ember csekély hatalmát. 
Az a költemény pedig, amelynek kezdösorai: 

Edei sei der Menschf 
Hilfreich und gut! 

egészen más költemény és néhány lappal hátrább van az előbbinél. 
Címe: ,Das Göttliche s szintén az ember és az istenség viszo- 
nyáról elmélkedik. Minthogy ebben az irányban nem vizsgálód- 
txmk tovább, legfeljebb sejthetem, hogy az eltolódás előidézésében 
a lét és enyészet, mulandóság és örökkévalóság, a saját rövid éle- 
tünk és a közeledő halál gondolatai is szerepet játszottak." 

A fölsorolt példák egynémelyikének felderítésénél a pszicho- 
analitikus módszer minden finom fogását alkalmazták. Aki az 
ilyen elemző munkát alaposabban meg akarja ismerni, annak 



42 



Nevek és szófűzések elfelejtése 



figyelmébe ajánlom a londoni E. J o n e s angolból foidított egyik 
értekezését. ' . ■' • ' ■ ■ ' ' 

18) Ferenc?, i észlelte, hogy a névelfelejtés hisztériás tünet- 
ként is felléphet. Ezesetben mechanizmusa az elvétés rendes 
mechanizmusától nagyon különbözik. Hogy e megkülönböztetés 
hogyan értendő, kiviláglik közléséből; 

„Kezelek most egy beteget, egy öregedő kisasszonyt, akinek még 
a leghasználatosabb s neki legismerösebb vezetéknevek sem jutnak 
eszébe, noha különben jó az emlékezőképessége. Elemzés közben 
kiderült, hogy e tünettel tudatlanságát akarja bizonyítani. Tudat- 
lanságának ez a tüntető fitogtatása azonban tulajdonképpen szemre- 
hányás szüleivel szemben, akik nem részesítették magasabb iskolai 
kiképzésben. Kínzó takarítási kényszere is (,háziasszonypszichozis*) 
részben ugyanebből a forrásból fakad. Körülbelül azt akarja ki- 
fejezni mindakettővel: íme, cselédet csináltatok belőlem." 

Tetszésszerlnt szaporíthatnám a névelfelejtés példáit és még 
sokkal mélyebbre hatolhatnék itt a magyarázatukba, de nem 
akarom azokat a szempontokat, amelyek későbbi témáknál csak- 
nem kivétel nélkül újra szóba fognak kerülni, már itt az elsőnél 
fejtegetni. Csak az eddig közölt analízisek eredményeit kívánom 
néhány mondatban összefoglalni: 

A névelfelejtésnek (helyesebben: kiesésnek, múló felejtésnek) 
mechanizmusa abban áll, hogy a név szándékolt felidézését 
idegen s azidőszerint tudattalan gondolatmenet zavarja meg. A 
zavaró komplexum vag>- már eleve összefüggésben van a 
visszaidézésében megzavart névvel, vagy pedig ez az összefüggés 
néha mesterkéltnek látszó utakon, felületes (külsőséges) társítások 
útján jött létre. 

A zavaró komplexumok közt leghatékonyabbnak bizonyulnak 
az önmagára-vonatkoztatás komplexumai (személyi, családi, hivatás- 
beli komplexumok). 

Ha egy név többértelmííségénél fogva több gondolatkörhöz 

1) Analyse eines Falles von Namenvergessen. Zentralblatt fiir Psycho- 
analyse, 11. évi. 2 f, (.1911). 



Nevek és szófüzések elfelejtése 



43 



(komplexumhoz) tartozik, úgy azt az egyik gondolatmenettel vaJó 
összefüggésében gyakran zavarja meg a másik, erSsebb kom- 
plexumhoz való tartozása. 

Ez emlékezetzavarok indokai közül a legvilágosabban felötlő 
az a szándék, hogy távoltartsa az emlékezettel felidézhető kin- 
érzetet. 

Általában a névelfelejtés eseteit két főcsoportba oszthatjuk: 
vagy a név maga érint valami fájdalmas pontot, vagy olyan 
más szóval jut kapcsolatba, amely ily kínos hatást ébreszthetne. 
Azaz a nevek felidézésében vagy a név maga, vagy annak köze- 
lebbi vagy távolabbi képzettársitásos kapcsolata okozhat zavart. 

Ez általános megállapítások áttekintése érthetővé teszi előttünk, 
hogy leggyakrabban észlelhető elvetésünk a futólagos név 
elfelejtés. 

ig) De még távolról sem dolgoztuk fel a jelenség Összes 
sajátságait. Arra akarok még utalni, hogy a névelfelejtés nagy- 
mértékben ragadós. Ha két ember beszélget, sokszor elegendő, 
hogy az egyik megjegyezze, hogy ezt vagy azt a nevet elfelejtette 
s már a másik is kiejti azt emlékezetéből. De az ilyen .átragadt* 
elfelejtés esetében hamarabb sikerül a keresett nevet visszaidézni. 
Ez a ,tömeges', .kollektív' elfelejtés, amely szorosan véve a 
tömeglélektan jelensége, még nem képezte lélekelemző vizsgáló- 
dás tárgyát. Egyetlen, de igen szép példán Th. R e i k-nek sike- 
rült e különös jelenség helyes magyarázatát adnia.' 

Főiskolásokból álló kis társaság van együtt, köztük a filozófiai 
szak két nöhallgatója is; azokról a számos problémákról beszélget- 
nek, amelyeket a kereszténység keletkezése vet fel a művelődés- 
történet és a vallástudomány számára. Az egyik fiatal hölgy 
résztvesz a társalgásban és megjegyzi, hogy egy nemrégiben olvasott 
angol regényben érdekes képét találta az ama korszakon végig- 
hullámzó sokféle vallási áramlatnak. A regény Krisztus egész 
életét leírja, születésétől haláláig, teszi hozzá. A könyv címe azonban 

1) Über koUektives Verdessen. Internat. Zeitschrift für Psychoanalyse 
n. 1Q20. .'Lásd még: R e i k, Der eigene imd der fremde Gott, 1923.I 



44 



Nevek és szófíizések elfelejtése 



sehogysem jut eszébe (ellenben rendkívül élénken áll előtte a könyv 
fedőlapjának s a cím tipográfiai képének látási emlékképe). A jelen- 
levő urak közül három szintén azt állítja, hogy ismeri a könyvet 
de sajátságos módon a címe nekik sem jut eszükbe." 

„Csak a fiatal hölgy vetette alá magát elemzésnek e névelfelejtés 
felderítése céljából. A könyv címe: Ben Hur (szerzője: Leviris 
Wallace). A leány pótlóötletei a következők voltak: Ecce homo 
homo sum — quo vadis? Maga is átlátU, hogy azért felejtette el 
a nevet: ,mert oly kifejezést tartalmaz, amelyet én. vagy bármely 
fiatal leány nem szívesen használ — különösen fiatalemberek 
társaságában.' [Hure = ringyó). Ezt a magyarázatot az igen érdekes 
elemzés még elmélyítette. Ebben a megpendített összefüggésbea a 
homo német fordítása: Mensch is használható kétes értelemben 
Reik következtetése tehát ez: A fiatal hölgy úgy bánik azzal 
a szóval, mintha a gyanús cím kimondásával egyéniségéhez mél- 
tatlan, bántó és magától távol tartott kívánságokat vallott volna 
magáénak ^ fiatal férfiak jelenlétében. Rövidebben: tudattalanja a 
„Ben Hur kimondását nemi ajánlkozásnak veszi, a név elfelejtése 
tehát az ilyfajta tudattalan kísértés elleni tiltakozásnak felel meg. 
Indokolt az a feltevés, hogy hasonló tudattalan folyamatok határozták 
meg az elfelejtést a fiatal emberekben is. Tudattalanjuk megértette 
a lány elfelejtésének való jelentését és . . . mintegy értelmezte azt. 
A férfiak elfelejtése mintegy a lány tiltakozó magatartása iránt 
való tekintetből történt . . . Mintha a beszélgető leány hirtelen 
emlékezőképtelensége világos figyelmeztetés lett volna, amelyet a 
lérfíak tudattalanul jól megértettek". 

Ismerünk folytatólagos névelfelejtést is, amidőn a nevek egész 
fáncolata esik ki az emlékezetből. Ha az ember egy az emlékezet- 
ből kiesett név keresése közben más, vele szoros összefüggésben 
levő, nevek után kapkod segítségért, akárhányszor ezek a táma- 
szul szolgálható nevek is elillannak elölünk. Az elfelejtés egyik 
szóról a másikra szökken át, mintegy bizonyságául, hogy az 
emlékezésnek egykönnyen el nem hárítható akadály állja útját. 



GYERMEKKORI- ÉS FEDÖEMLÉKEK 

Egy másik (a „Monatsschrift für Psychiatrie und Neurologie" 
1899, -i évfolyamában megjelent) értekezésemben váratlan helyen 
sikerült kimatatnom emlékezésünk szándékzatos természetét. 
Abból a feltűnő tényből indultam ki, hogy az ember zsenge gyer- 
mekkori emlékei sokszor látS2Ólag mellékes és közömbös élménye- 
ket őriznek meg, míg e kor fontos, mélyreható s indulattelt be- 
nyomásainak a felnőtt emlékezetében (gyakran, bár bizonyára nem 
mindigi) nyomuk sem maradt. Minthogy emlékezetünk tudvalevő- 
leg válogat az eléje került benyomások között, arra gondolhatnánk, 
hogy ez a válogatás a gyermekkorban egészen más elvek alapján 
történik, mint az értelmi érettség idején. A beható vizsgálat 
azonban azt mutatja, hogy erre a feltevésre nincs szükség. A 
közömbös gyermekkori emlékek eltolódási folyamatnak köszönhetik 
létüket; egyéb, igazán jelentős élmények helyettesítői, amely 
élmények emlékét a lélekelemzés kifejtheti belőlük, de amelyeknek 
közvetlen fehdézését belső ellentállás gátolta meg. Minthogy 
fennmaradásukat nem saját tartalmuk, hanem e tartalomnak 
más, elfojtott gondolattal való képzettársításos kapcsolata biztosítja, 
jogosan viselhetik a „fedőemlékek" nevet, amellyel felruháztam 
őket. 



46 



Gyermekkori és fedÖemlckek 



A fedó'emlékek jelentésének és viszonylatainak sokféleségét 
csak éppen érintettem az emiitett dolgozatban, de korántsem 
merítettem ki. Az ott részletesen elemzett példán különösen a 
fedőemlék s a mögötte rejlő tartalom időbeli viszonylatának 
sajátosságát emeltem ki. Abban , az esetben ugyanis a fedőemlék 
a gyermekkor legelső éveiből származott, mig a gondolati él- 
mények, amelyeket az emlékezetben képviselt, s amelyek csaknem 
tudattalanok maradtak, az illetőnek későbbi korába estek. Az 
ilyenfajta eltolást visszanyúló vagy visszafutó pótlásnak 
neveztem. Még gyakoribb talán az ellenkező viszonylat, hogy 
t. i. a közelmúlt valamely közömbös benyomása rögzítődik az 
emlékezetben fedőemlék gyanánt, éspedig kizárólag egy korábbi 
élménnyel való kapcsolata révén, amelynek közvetlen felidéződését 
ellentállás gátolja meg. Ezek volnának az előrenyúló vagy 
előretolt fedőemlékek. Az emlékezetre tartozó lényeges dolog 
itt időrendben a fedőemlék mögött van. Végül van példa a 
harmadik esetre is, amikor a fedőemlék nemcsak tartalma, hanem 
időbeli közelsége révén is hozzákapcsolódik a mögötte rejlÖ 
jelentős élményhez, tehát a fedőemlék e g y i d e j ű vagy 
szomszédos. 

Hogy emlékezetkincsünk mekkora hányadát sorozhatjuk a 
fedőemlékefc osztályába s hogy ezek milyen szerepet játszanak 
a különböző neurótikus gondolatfolyamatokban, oly problémák, 
amelyeknek méltatására akkor sem terjeszkedtem ki, de most 
sem fogok belebocsátkozni. Csak azt kivánom kiemelni, hogy a 
téves emlékezéssel kapcsolt névelfelejtés és a fedőemlékképződés 
egynemű lelki folyamatok. 

Első pillantásra sokkal feltűnőbbek a két jelenség közötti 
különbségek, mint esetleges hasonlóságaik. Ott tulajdonnevekről 
van szó, itt teljes benyomásokról, valósággal vagy gondolatban 
átélt élményekről; amott az emlékezési-működés nyilvánvaló 
csődötmondásáról, emitt oly emlékezési teljesitményről, amely 
megütközést kelt bennünk ; ott pillanatnyi zavarról — hiszen 



Gyermekkori és fedőemléfcek 



47 



az éppen elfelejtett nevet százszor idézhettük fel helyesen azelőtt 
és idé/hetjük fel újra azután — ; itt az emlék megszakításnélküli 
birtoklásáról, hiszen a közömbös gyermekkori emlékek életünk 
hosszú szakán át kisérhetnek bennünket. Ugylátszik, hogy a 
rejtély nyitja más és más irányban keresendő e két eset mind- 
egyikében. Ott az elfelejtés, itt az emlék fennmaradása vonja 
magára tudományos kiváncsiságunkat. De, ha belemélyedünk a 
kérdésbe, látjuk, hogy a két jelenség lelki tartalmát és tartósságát 
illető különbözőségei dacára, a köztük fennálló megegyezések a 
tülnyomóak. Mindkétesetben az emlékezés megtévedéséről vau 
szó; az emlékezet nem azt idézi fel, amit tulajdonképpen kellene, 
hanem, ennek pótlásául, valami mást. A névelfelejtés esetében 
sem szűnik meg az emlékezet működni; ott a pótlónevek 
formájában nyilvánul meg. Viszont a fedőemlék képződése más, 
lényegesebb benyomások elfelejtésén alapul. Mindkét esetben 
zavar közbeléptéről ad nekünk hirt valamely intellektuális érzésünk, 
csakhogy más-más formában. A névelfelejtés esetében tudjuk, 
hogy a pótlónevek tévesek; a fedőemlékekkel szemben 
csodálkozunk, hogy egyáltalán élnek bennünk. Ha azután a 
lélekelemzés kimutatja, hogy a pótképződmények mindkétesetben 
azonos módon, felületes képzettársítás irányában való eltolódás 
útján jönnek létre, akkor éppen a két jelenség lelki anyagában, 
időtartamában és a hangsúly elhelyezésében észlelt nagy különb- 
ségek fokozhatják azt a várakozásunkat, hogy fontos és általános 
érvényű dolgot fedeztünk fel bennük. Ez az általános érvényű 
dolog úgy hangzanék, hogy az emlékezet működésének csődöt- 
mondása és megtévedése, sokkal gyakrabban mint gondolnók, egy 
elfogult tényezőnek, valamely szándéknak beavatkozását árulja 
el, amely az egyik emlék fennmaradását pártolja, mig a másiknak 
ellene dolgozik. 

A gyermekkori emlékek problémáját annyira jelentősnek és 
érdekesnek tartom, hogy az eddig kifejtett szempontok kiegészí- 
téséül még néhány megjegyzést szeretnék neki szentelni. 



48 



Gyermekkori és fedőemlékek 



Meddig nyúlnak vissza a gyermekkorba emlékeink? V. és G. 
Henri' és Potwin^ ezirányú vizsgálódásai azt mutatják, hogy 
e tekintetben nag)' egyéni eltérések mutatkoznak a megvizsgált 
személyeknél, mert némelyek életük hatodik hónapjába teszik, 
első visszaemlékezésüket, mások semmire sem emlékeznek a 
hatodik, sőt nyolcadik évük betöltése előtti időből. De mitől 
függ a gyermekkori emlékek ez eltérő viselkedése és mi ennek 
az eltérésnek a jelentősége? Nyilvánvalóan nem érhetjük be 
azzal, hogy tömeges vizsgálódás útján adatokat gyűjtsünk e 
kérdésre vonatkozólag; hanem ez adatokat fel is kell dolgoznunk, 
mégpedig az őket szolgáltató személy közreműködésével. 

Azt hiszem, hogy mi a gyermekkori amnéziának, az életünk, 
első éveire vonatkozó emlékek eltűnésének tényét túlságosan 
magátólértődőnek vesszük és ezzel elmulasztjuk az alkalmat, 
hogy egy sajátságos rejtélyt lássunk meg benne. Megfeledkezünk 
róla, milyen magasrendű értelmi működésre s mily bonyolult 
érzelmekre képes a négy év körüli gyermek ; egyenest csodál- 
koznunk kellene, hogy a későbbi évek emlékezete rendszerint 
oly kevés nyomát őrzi meg e lelki folyamatoknak, ami annál 
feltűnőbb, mert dÖntő okok késztetnek a feltevésre, hogy ugyanezek 
az elfelejtett gyermekélmények nem multak el nyomtalanul az 
egyén fejlődésében, hanem mindenidőkre kiható befolyást 
gyakoroltak rá. S ime, rendkívüli hatásosságuk dacára elfelejtettük 
őketi Ez a tény arra utal, hogy {a tudatos reprodukció érteimébea 
vett) viszszaemlékezésnek egészen különleges feltételei vannak, 
amelyeket eddig nem sikerűit felismernünk. Könnyen lehetséges, 
hogy a gyermekkori elfelejtés felderítése útat nyit azoknak az 
emlékezet-kieséseknek megértésére is, amelyek ujabb meg- 
ismeréseink szerint minden neurótikus tünet képződésének 
alapját képezik. 

1) Enquéte sur les premiers souvenirs de l'enfance. L'année psycho- 
logique, III. évf. 1897. 

2) Study of early memories. Psychologícal Review, 1901. 



Gyermekkori és fedüemlékek 



49 



A megőrzött gyermekkori emlékek egy része értelmes és ért- 
hető, mások megütközést keltenek vagy érthetetlenek. Könnyen 
földeríthetünk néhány tévedést ez emlékek mindkét fajtáját ille- 
tőleg. Ha lélekelemző vizsgálat alá vetjük egy ember megőrzött 
emlékeit, hamarosan megállapíthatjuk, hogy misem kezeskedik 
helyességükért. Az emlékképek egy része kétségtelenül hamisitott, 
hiányos, vagy időben és térben eltolódott. A kísérleti személyek 
kijelentései, például, hogy első emlékük életük második évébe 
nyúlik vissza, nyilvánvalóan nem megbízhatók. Rövidesen sikerül 
indokokat is találnunk, amelyek az emlékek elferdítését és 
eltolódását érthetővé teszik, de azt is bizonyítják, hogy nem egy- 
szerűen az emlékezőtehetség gyengesége okozta az emlékezés e 
tévedéseit. Későbbi éveink hatalmas lelki erői formálták a gyermek- 
élmények felidézhetŐségét, valószínűleg ugyanazok az erők, ame- 
lyeken múlik, hogy általában úgy elidegenedtünk gyermekkorunk 
megértésétől. 

A felnőttek emlékezése tudvalevőleg különböző lelki anyagon 
megy végbe. Vannak, akik látási-képekben emlékeznek, emlékeik- 
nek vizuális jellege van; mások alig tudják az élmények ho- 
mályos körvonalait emlékezetükbe idézni ; ezeket auditív vagy 
?notoriftiis típusú egyéneknek nevezzük a vizuális típussal szemben 
(C h a r c o t javaslata szerint). Az álomban eltűnnek ezek a 
különbségek, mindnyájan túlnyomórészben látási-képekben álmo- 
dunk. De ugyanígy fejlődik vissza ez a különbség a gyer- 
mekkori emlékeket illetőleg; ezek plasztikus lálási-képekben 
jelennek meg oly személynél is, akiknek későbbi emlékezése nél- 
külözni kénytelen a vizuális jelleget. A látási-emlékezés tehát 
megőrzi a gyermeki emlékezés típusát. Nekem a legkorábbi gj'er- 
mekemlékek egyedüli vizuális emlékeim ; valósággal plasztikusan 
kiművelt jelenetek ezek, amelyek csak a színházi előadásokhoz 
hasonlíthatók. Ezekben a gyermekkori jelenetekben, akár való- 
diaknak, akár meghamisitottaknak bizonyulnak, rendszerint saját 
gyermekkori személyét ís ott látja az ember, a körvonalait, a 

S, Preud: A mindennapi élet pszichopathológiája. . 



50 



Gyermekkori és fedőemlékek 



ruházatát. E körűim énjének megütközést kell keltenie bennünk- 
mert felnőtt vizuális-emlékezetű emberek a maguk személyét 
későbbi élményeik emlékképein már nem látják.' Ezenfelül minden 
tapasztalatunk elleneszól annak a feltevésnek, hogy a gj'ermek 
figyelme valaminek átélése közben önmagára s nem kizárólag a 
külső benyomásokra irányul. Jgy különböző indokok késztetnek 
arra a feltevésre, hogy úgynevezett kora-gyermekkori emlékeink 
nem az igazi emlékezeti benyomást, hanem ennek későbbi 
átdolgozását tartalmazzák, amely átdolgozás nyilván magán viseli 
különféle későbbi lelki tényezők bélyegét. Így az egyén „gyer- 
mekkori emlékei" egész általánosságban a „fedöemlékek" jelentő- 
ségéhez jutnak és ezzel nevezetes analógiát mutatnak fel a 
népeknek mondákban és mitoszokban megőrzött gj'ermekkori 
emlékeivel. 

Aki sok egyén lelkét vizsgálta meg a lélekelemzés módszerével, 
az a különféle fedőemlékek számos példáját gyűjthette össze. E 
példák közlését azonban rendkívül megnehezíti az a fentebb ki- 
fejtett körülmény, hogy ezek a fedöemlékek az egyén későbbi 
élményeivei vannak: szoros kapcsolatban ; igy sokszor egy ember egész 
élettörténetét el kellene mondanunk, hogy kimutassuk valamely 
gyermekkori emlékének fedöemlék-jellegét. Ritka dolog, hogy 
egyetlen gyermekkori emléket önmagában lehessen közölni és 
méltatni, mint a következő szép példában : 

Egy huszonnégyéves férfi a következő emlékképet őrizte meg 
életének ötödik évéből; Egy nyárilak kertjében kis széken ül 
nagynénje mellett, aki a betűk ismeretére tanítja. Az m és n 
betűket nehezen tudja megkülönböztetni egymástól és kéri nénjét, 
ugyan mondja meg, miről lehessen megismerni, melyik az egyik, 
melyik a másik. A néni figyelmezteti, hogy hiszen az m egy 
egész darabbal, a harmadik lábbal, nagyobb, mint az n. Az elemzés 
nem derített fel olyan indokot, amelynek alapján ez emlék 
valódiságában kételkednünk kellene; de ez csak később jutott 

Ez az állitásom saját tudakozódásaim eredményére támaszkodik. 



Gyermekkori és fedfíemlékek 



51 



jelentőségre, amidfín alkalmasnak bizonyult, hogy jelképes ki- 
fejezését adja a fiú másirányú tudásvágyának is. Mert, amint- 
hogy akkor az m és n közötti különbséget szerette volna 
megtudni, ugy később azon igyekezett, hogy a fiú és leány közötti 
különbséget ismerje meg s bizonyára szivesen vette volna, ha 
ugyanaz a kedves nénikéje igazítja útba. Azután rá is jött, hogy 
a különbség hasonló, mert a fiúnak megint egy egész darabbal 
többje van, mint a leánynak s e felfedezés idején ébredt fel 
benne a megfelelő gyermeki kutatásvágy emléke. 

Más példa a későbbi gyermekkorból: Egy szerelmi életében 
"3gy gátlásokkal küzdő férfi, aki jelenleg a negyvenedik évét 
meghaladta, a legidősebb kilenc testvér közül. Legifjabb testvér- 
kéje születésekor tizenöt éves volt, de konokul és határozottan 
azt állítja, hogy sohasem vette észre anyjának terhességét. 
Hitetlenségem nyomása alatt az az emlék merült fel benne, hogy 
tizenegy vagy tizenkétéves korában látta, amint anyja a tükör 
előtt sietősen megkötötte a szoknyáját (németül: aufband). 
Azután egészen önként hozzáteszi: anyja éppen az uccáról jött és 
váratlan szülési fájdalmak lepték meg. A szoknya felkötése — 
aufbinden — azonban fedőemlék a szülés — entbinden — helyett. 
Az ily „szóhidak" alkalmazásával még más esetekben is fogunk 
találkozni. 

Egyetlen példán azt szeretném még megmutatni, miként derít- 
heti fel az analitikus munka valamely gyermekkori emlék értel- 
mét, amely azelőtt értelmetlennek látszott. Amikor negyvenhárom- 
éves koromban gyermekkori emlékeim maradványaira kezdtem 
irányítani figyelmemet, felmerült bennem egy jelenet, amely 
már régtőlfogva — nekem i'igy tűnt, öröktÖlfogva — tudatomba 
ötlött időnként 5 amely minden jel szerint a harmadik évem 
betöltése előtti időbe volt helyezhető. Követelődzve és bőgve látom 
magamat egy szekrény előtt, amelynek ajtaját húsz évvel idősebb 
féltestvérem nyitvatartotta ; azután hirtelen, mintegy az uccáról 
visszatérve, édesanyám lépett be bájosan és karcsún a szobába. 



53 



Gyermekkori és fedőemlékek 



Ezekbe a szavakba foglaltam a plasztikusan előttem álló jelenetet, 
amelyet azonban nem tudtam hovátenni. Hogy bátyám a szek- 
rényt (Kasten) kinyitni, avagy becsukni akarta-e, hogy én miért 
sirtam eközben és mi összefüggésben van mindezzel anyám 
hazatérte, mindez homályos volt előttem. Hajlandó lettem volna 
olyformán mag3'^arázni a dolgot, hogy bátyám ingerkedett velem, 
s e játéknak édesanyám vetett véget. Az ember gyakran félreért 
így egy emlékében megőrzött gyermekkori jelenetet; bizonyos 
helyzetet lát maga előtt, amelynek nincs középpontja; nem tudja, 
melyik elemére helyezendő a lelki hangsúly. Az elemző munka 
ennek a képnek nem várt felfogására késztetett. Nem találtam 
édesanyámat; az a gyanú ébredt bennem, hogy abba a szekrénybe 
van bezárva s azért követeltem bátyámtól, hogy a szekrényt 
nyissa ki. Mikor ezt megtette s én meggyőződtem, hogy anyám 
nincs a szekrényben, kiabálni kezdtem; ezt a pillanatot őrizte 
meg az emlékkép, amelyre azután édesanyám megjelenése követ- 
kezett, ami lecsillapította aggodalmamat, vagy vág^-akozá sómat. 
Ámde, hogy' jutott a gyermek arra a gondolatra, hogy távollevő 
anyját a szekrényben keresse? Ezidőből való álmaim homályosan 
egy dajkámra utaltak, akiről még egyéb emlékeim is maradtak; 
például szigorúan megkövetelte, hogy az ajándékba kapott 
aprópénzeket neki adjam át. Ez magában is olyan részlet, amely 
a későbbiek számára fedöemlék értékét nyerte. Elhatároztam 
tehát, hogy ez egyszer megkönnyítem magamnak a megfejtés 
munkáját s most már öreg édesanyámnál kérdezősködöm ama 
dajkám felöl. Különböző dolgokat tudtam így meg, többekközt 
azt is, hogy az az okos, de annál kevésbé becsületes teremtés, 
anyám gyermekágya idején nagyobb lopásokat követett el és 
féltestvérem sürgetésére bíróság elé került. Ez a felvilágosítás 
kinyilatkoztatásszerűen derítette fel a kérdéses emlék értelmét. 
A dajka hirtelen eltűnése nem volt nekem közömbös. Éppeu 
féltestvéremtöl kérdeztem meg, hová lett, talán mert észrevettem 
hogy neki része volt eltüntetésében; ő pedig, szokott módján. 



Gyermekkori és fedőemlékek 



53 



azt a kitérő és kétértelmű választ adta: „bekasztlizták" („ein- 
gekastelt", a Kasten, szekrény szóból). Ezt a feleletet gyerek- 
ésszel szószerlnt értelmeztem, de nem kérdezősködtem tovább, 
mert nem volt több kérdezni valóm. Mikor aztán röviddé^ 
később édesanyámat nem leltem, az a gyanú támadt bennem 
hogy a gonosz bátya őt is úgy eltüntette, mint a dajkát és 
követeltem, hogy a szekrényt nyissa ki. Azt is értem már, miért 
van hangsúlj'ozva a vizuális jelenet szavakbafoglalásában 
édesanyám karcsúsága; ez újdonságával tünt fel a gyermeknek. 
Én ugyanis két és fél évvel vagyok idősebb akkor születelt 
húgomnál, három éves korom után pedig a féltestvérem nem 
lakott már velünk együtt.' 



i) Aki érdeklődik a kora gyermekévek lelki élete iránt, hamarosan 
kitalálja a fplnÖtt bátjálioi. intézett követelésnek mélyebb indokoltságát. 
A harmadik évet még be nem töltött gyermek megértette, hogy az 
újonnan érkezett testvérke az anyja testében nötl. Éppenséggel nem 
szívesen látja a jövevényt és aggódva gyanakszik, hogy az anyai testben 
még több gyermek is rejtőzhet. A szekrény számára az anyai testet jelképezi. 
Azért kívánja, hogy a szekrénybe Jiézhessen s ezzel a követelésévé 
felnőtt bátyjához fordul, akit, mint más adatokból megállapítható, az 
apa helyén vetélytársának tekint. Bátyja ellen irányul nemcsak az a 
jogosult gyani'ija, hogy ö „kasitliztatta" be a dajkái, hanem az a másik 
is, hogy az ujszüliitt gyermeket ö mesterkedte bele valamiképpen az 
anyja testébe. Az üres szekrény láttán érzett csalódottság a gyermek 
kívánságának fcliiletesebb indokaiból fakadt. A lélek mélyebb vágya 
szempontjából ez nincs a helyén. Ellenben a hazaérkező anya karcsúságáji 
érzett nagy Öröm csak ebből a mélyebb rétegből érthető meg teljesen. 



V 

AZ ELSZÓLÁS (NYELVBOTLÁS) 

Ha anyanyelvünk használatos szókincse, mint már említettük, 
mentes is a feledéstől, annál gyakrabban fellép alkalmazása 
közben egy másik működési-zavar, amelyet az „elszólás" néven 
ismerünk. A normális emberen észlelt elszólás mintegy bevezető 
foka a patológikus körülmények közt fellépő úgynevezett „para- 
pliasiá"-knak. 

E tárgy taglalását, kivételesen, egy a kutatásaimat megelőző 
tanulmány méltatásával kezdhetem. i8g5-ben jelent meg M e- 
ringer és C. Meyer értekezése „Az elszólásról és félreolva- 
sásról" (Über Versprechen und Verlesen), amely e kérdést egészen 
más szempontból tárgyalja, mint én. Az egyik szerző, a munka 
megszövegezője, ugj^anis nyelvtudós, s a nyelvészeti érdeklődés 
indította arra, hogy az elszólás szabályainak vizsgálatával foglal- 
kozzék. Várakozása az volt, hogj' ezekből a szabályokból „bizonyos 
szellemi mechanizmus" közreműködését állapíthatja meg, „amely^ 
ben egy szó, vagy mondat hangzói, valamint a szavak egymás- 
között egész sajátságos módon kapcsolódnak és fűződnek össze," 
(lo. old.) 

A szerzők az „elszólás" magukgyüjtötte példáit elsősorban 
tisztán leíró szempontból csoportosítják. Megkülönböztetnek fel- 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



55 



cseréléseket (pld. : Vénuszi Milo, ahel3'ett hogy milói Vénusz), 
elŐhangzásokat vagy anticipációkat (pld. : „es war 
mir auf der Schwest . . . auf der Brust so sckwer" ('Magyar 
példa : Megyek az Ukadémia-accába, ahelyett hogy : megyek az 
Akadémia-uccába), — utánhangz ásókat vagy poszt- 
poziciókat (pld. „ fch fordere Sie auf, a uf das Wohl unseres 
Chefs auf zustof3en \ „anzustojdeii^ helyett. — Magyar példa: 
Felhívom Önöket, hogy ürítsük fel poharunkat), továbbá vegyí- 
téseket, kontaminációkat (pld. : „er setzt sicJt auf den 
Hínterkopf*' , abból, hogy „er setzt sich einen Kopf auf*^ és „er 
stellt sich auf die líinterbeine'''' ^ szubsztitúciókat vagy 
helyettesítéseket (pld. : „/c/i gebe die Prciparate in den 
Briefkasten, — Brutkasten' helyett) ; ezekhez a főcsoportokhoz 
még néhány kevésbé fontosat (vagy a mi szempontunkból 
kevésbé jelentőset) soroltak. E felosztásnál nem játszik szerepet, 
vájjon az áthelyezés, ferdítés, összeolvasztás a szó egyes hangzóit, 
külön szótagokat vagy a mondani szándékolt mondat egész 
szavait illeti-e. 

Az elszólás megfigyelt fajainak magyarázatát Meringer a 
beszédhangok külünbözö lelki értékűségében véli feltalálni. Ami- 
dőn egy szó első hangjára, egy mondat első szavára idegezzük 
be magunkat, az ingerület folyamata már a későbbi hangok, a 
későbbi szavak felé is fordul s amennyiben ezek a beidegződések 
eg)"idejüleg történnek, módosítólag hathatnak egymásra. A lelkileg 
uagyobbértékű hang ingerülete előzetesen érvényesül vagy utólag 
is visszahangzik s így megzavarja a kevésbé hatékony beidegzési 
folyamatokat. Tehát csak azt kell meghatározni, melyek egy szó 
legsúlyosabb értékű hangjai. Meringer ezt mondja: „Ha tudni 
akarjuk, melyik hangnak van valamely szóban legnagyobb ereje, 
akkor figyeljük meg magunkat, ha egy elfelejtett szót — például 
nevet — keresünk. Ami először ötlik megint tudatunkba, annak 
volt mindenesetre legnagyobb hatóereje az elfelejtés előtt" {16 0.). 
„A legnagyobb hnthatósságú hangok tehát a gyökszótag első hang- 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



zója, a szó első hangzója és a hangsúlyos magánhangzó vagy 
magánhangzók." (162. 0.) . • 

Nem állhatom meg, hogy itt ellenvetést ne tegyek. Akár a 
Jegnagj'obb hatóerejű elemekhez tartozik valamely név kezdőbetűje, 
akár nem, az egész bizonyosan nem áll meg, hogy névelfelejtés 
esetén ez tér vissza legelőbb a tudatba; a fenti szabály tehát 
használhatatlan. Ha as ember magát valamely elfelejtett név 
keresése közben megfigyeli, aránylag gyakran jut arra a meg- 
győződésre, hogy ez egy bizonyos betűvel kezdődik. Ez a meg- 
győződés azonban éppoly gyakran bizonyul tévesnek, mint helyes- 
nek. Sőt, azt állítom, hogy az ember legtöbbször helytelen kezőbetűre 
gondol. így például a S i g n o r e 1 1 i esetben is a pótlónévben 
úgy a név kezdőbetűje, mint lényeges szótagjai elvesztek; éppen 
a súlytalanabb elli szótagpár tér vissza a tudatba a BotticeUi 
pótlónévben. Hogy a pótlónevek felmerülésében milyen mellékes 
szerepe van az elfelejtett név kezdőbetűjének, azt a következő 
eset is mutatja. Egy- napon nem tudom eszembe idézni annak 
a kis országnak nevét, amelynek fővárosa Monté Carlo. A 
fölmerült pótlónevek a következők: 

Piemont, Albánia, Montevideo. Colico. Albánia 
helyébe hamarosan M o n t e n e g r o lép és ekkor föltűnik nekem, 
hogy a Mont (ejtsd: M n) szótag Colico kivételével az 
összes pótlónevekben benne van. Ez aztán megkönnyíti, hogy 
Albert fejedelem nevéből kiindulva, visszaidézzem az elfelejtett 
Monaco- 1, Colico körülbelül az elfelejtett név betűfüzését 
és ütemét utánozza. 

Ha elfogadjuk azt a feltevést, hogy az elszólás jelenségébon 
is hasonló mechanizmus játszhatik szerepet, mint amilyet a név- 
elfelejtés esetében kimutattunk, akkor mélyebben indokolt meg- 
ítélésére jutunk az elszólás tüneményének. A beszédnek elszólásban 
nyilvánuló megzavarását okozhatja először ugyanazon beszéd- 
folyam egy más részének befolyása, vagyis elő- vagy utáncsen- 
gése, vagy akimondani szándékolt mondat vagy mondatsor másilt 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



57 



(párhuzamos) szövegezése; idetartoznak a Meringer és Mayer 
könyvéből átvett összes példák; — de okozhatja másodszor, a 
Signoreili - eset lefolj'ásához hasonlóan, a kimondani szándé- 
kolt szón, mondaton, beszéden kívülálló befolyás is, oly ele- 
mek liefolyása, amelyeknek kimondása nem állt szándékunkban 
s melyeknek rezdülését csak a működészavar hozza tudomásunkra. 
Az elszólás kétféle keletkezési módjának közös vonása az ingerü- 
letek egyidejűsége volna; megkülönböztető jegj'ük abban áll. 
hogy az egyidejű két inger ugyanabba a mondatba vagy Össze- 
függésbe tartozik-e, avagy azon kivül áll. Ez a különbség első 
látszatra nem oly nagy, mint amilyennek az elszólás tüneteiből 
vont következtetések mutatják. Világos azonban, hogy csak az 
első esetben remélhetjük, hogy az elszólás jelenségeiből olyan 
mechanizmus működésére következtethetünk, amely hangzókat 
és szókat kiejtésük kölcsönös befolyásolása céljából összekap- 
csol, tehát olyan következtetéseket vonhassunk le, amilyeneket 
a nyelvkutató remélt az elszólás tanulmányozásából levonható- 
nak. Ha az illető mondaton vagy összefüggő beszéden kivül- 
esŐ befolyás okozta a zavart, akkor elsősorban a zavaró eleme- 
ket kellene felfednünk, azután pedig azt a kérdést felvetnünk, 
vájjon sejtteti-e ennek a zavaró hatásnak mechanizmusa a nyelv- 
képződés feltételezhető törvényeit. 

Nem állithatjuk, hogy Meringer és Mayer nem ismer- 
ték fel annak lehetőségét, hogy a beszéd megzavarását „bonyo- 
lult lelki befolyások", az illető szó, mondat, beszéd összefüggésén 
kivül eső elemek határozzák meg. Hiszen észre kellett venniök, 
hogy a hangok lelki különböző-értékűségének elmélete tulajdon- 
képpen csak a hangzók megzavartatásának, továbbá az elő- és 
uíóhangzásoknak megvilágítására elegendő. Ha a szavak meg- 
zavarását nem lehetett hangzók megzavartatására visszavezetni, 
például a szavak mással helyettesitése (szubsztitúciója) vagy össze- 
vegyítése (kontamináció) esetében, akkor a szerzők is habozás 
nélkül a szándékolt összefüggésén kivüleső elemben keresték 



58 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



az elszólás okát s ezt a tényállást szép példákkal világították 
meg. Idézem a következő helyeket: • ' — ■ 

. (62. o.) „Ru. oly eseményekről beszél, amelyeket magában 
, disznóságoknak' {Schweinereien) minősít. De enyhe kifejezést 
keres és így szól : , akkor azonban olj-an dolgok kerültek fel.., 
disznire... (,Sachen zum Vorschwein gekommen'). Mayer 
és én jelen voltunk és Ru. megerősítette, hogy ,disznóságokra' 
gondolt. Hogy az az elgondolt szó mégis felbukkant és hirtelen 
érvényesült, ezt a P^orschein és Schwein szavak hangzási hasonló- 
sága eléggé megmagyarázza." 

(73- o.) „Mind a kontaminációk, mind a szubsztitúciók eseté- 
ben s itt valószínűleg még sokkal nagyobb mértékben, fontos 
szerepet játszanak a , lebegő' vag}' ,vagáló' szóképek. Ezek, noha 
a tudat küszöbe alatt, de mégis hatásraképes közelségben vannak 
s a mondani szándékolt gondolatkörrel való hasonlóság révén 
könnyen felbukkanhatnak és ekkor kisiklást okoznak vagy keresz- 
tezik a szavak menetét. A ,lebegő' vag)"^ ,vagáló' szavak, mint 
említettük, gyakran röviddel előbb lefolj-t beszédfolyamatok 
maradványai (utóhangjai)." 

(97. o.) „A kisiklást hasonlóság is okozhatja, ha valami más, 
hasonló szó lappang közel a tudat küszöbe alatt, amelyet 
azonban nem szándékunk kimondani. így áll a 
dolog a szubsztitúciók esetében. — Remélem tehát, hogy az utó- 
lagos vizsgálat az általam felállított szabályokat meg fogja erő- 
síteni. Ehhez szükséges azonban, hogy (ha más beszél) tájé- 
kozódjunk afelől, mi minden járt a beszélő 
fejében.^ íme egy tanulságos példa: Li. igazgató jelenlétem- 
ben ezt mondta: ^Die Frau wilrde mir Furcht einXagen. (,Ettöl 
az asszonytól megijednék'.) Megütköztem, mert a téves l tel- 
jesen érthetetlennek tűnik. A beszélőt figyelmessé teszem 
tehát nyelvbotlására, hogy ,einíagen'-t mondott ,ein/agen'' 
helyett, — mire Ő rögtön felvilágosít: — , Persze, mert másra 
1) Általam ritkítva. 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



59 



is gondoltam: ^Ich wdre nickt in der l^age . . . stb/ Inneu 
a nyelvbotlás." 

„Más eset: Megkérdezem v. Schid. urat, mit csinál beteg 
lova. ,Ja, das draut... dauert vielleicht noch eiiien Monat'' — 
(Bizony, ez még eltart talán egy hónapig is) feleli. Csodálkozom 
a közbecsúszott r-en, mert a szóvég előtti r nem hathatott így 
előre. Figyelmessé teszem erre S-t, aki elmondja, hogy közben 
azt is gondolta magában, ^eiiie traurige Geschichte — " (szo- 
morú eset). Tehát két feleletet gondolt el és a kettő össze- 
vegyült." 

Félre nem ismerhető, hogy a tudat küszöbe alatt álló és 
kimondásra nem szánt „lebegő" szókapcsolatok tekintetbevétele 
és az a követelés, hogy megtudakoljuk, mi mindenre gondolt 
a beszélő, milyen közel rokonságban állnak „analíziseink" mód- 
szerével. Mi is tudattalan anyagot keresünk, mégpedig ugyan- 
azon úton-módon, csakhogy a vizsgált személy ötleteitől a zavaró 
elem felfedezéséig nekünk nagyobb utat kell bonyolult képzet- 
társítások sorozatán át megtennünk. 

Meringer példái még egy más érdekes jelenségről is tanús- 
kodnak, amelyet külön ki akarok emelni. A szerző, saját meg- 
győződése szerint, a szándékolt mondat egy szavának más, nem 
kimondásra szánt szóval való hasonlósága teszi lehetővé, hogy 
az utóbbi valami ferdítés, keverékalakulat, kompromisszum- 
képződés (kontamináció) révén a tudatban érvényesüljön. íg>': 

lagen, dauert, P'orsckein, 

jagen, traurig, . . . schwein. 

Mármost én az „Álomfejtésről"' szóló munkámban kimutat- 
tam, milyen része van a sűrít ő-munkának abban, hogy az 
úgynevezett nyilvánvaló álomtartalom a lappangó álomgondo- 
latból kialakuljon. A tudattalan lelkitartalom két elemének valami 
tárgyi vagy szószerinti hasonlóságát a süritömunka arra hasz- 

i)Die Traumdeutung. Leípzig és Wien, 1900. 7. kiadás 1922. 'E munka 
magyar fordítása a következő kötetben fog megjelenni). 



60 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



ná]ja fel, hogy belőlük egy harmadikat, keverék vag>' kompro- 
misszum képződményt hozzon létre, amely az álomtavtalomhau 
mindkét összetevőt képviseli, s amelynek egyes jellemvonásai e 
kettős eredet következtében g>'akran ellentétben állanak egy- 
mással. Az elszólás szubsztitúcióinak s vegyüléseinek képződése 
tehát annak a sűritömunkának kezdő megnyilvánulása, amely 
leghathatósabb tevékenységét az álom felépítésében fejti ki. 

Meringer egy rövid, a nagy nyilvánosság számára irt ér- 
tekezésében „Az elszólás fajairól" („Wíe man sich versprechen 
kann."— Megjelent a ,,Neue Freie Presse" igoo aug. 23.-Í számá- 
ban) különös g3'akorlati jelentőséget tulajdonított a szófelcserélések 
bizonyos fajának, amelyben ugyanis eg>- szót értelmi ellentétével 
helyettesitünk. „Mindenki emlékszik még rá, milyen különös 
módon nyitotta meg nemrégiben az osztrák képviselőház 
elnöke a parlament ülését: ,Tis2telt Ház! Megállapítom ennyi 
és ennyi tag jelenlétét és ezzel az ülést bezárom.' Csak az 
általános derültség tette figyelmessé tévedésére, mire aztán 
helyreigazította elszólását. Ebben az esetben a dolog magyarázata 
valószínűleg az, hog>- a házelnök óhajtotta, bárcsak bezárhatná 
az ülést, amelytől nem igen várhatott jót; ez a mellékgondolat 
— mint sokszor előfordul — legalább részben érvényre jutott 
s így lett az eredmény a „bezárom" „megnyitom" helyett, 
tehát éppen az ellenkezője annak, amit a beszélő mondani 
szándékozott. De sokszoros megfig>-elés győzött meg arról, hogy 
ellentétes értelmű szavakat általában gyakran cserél össze az 
ember; ezek már nyelvtudatunkban társulnak, szorosan egymás 
mellett fekszenek és könnyen idéződnek fel tévesen." 

Az ellentétek felcserélése esetén nem mindig ily könnyű ki- 
mutatni, mint itt a házelnök példáján, hogy az elszólást belső, 
a beszélő lelkében a nyilvánított gondolattal szemben támadt 
ellentmondás okozta. Hasonló mechanizmus működését fedtük 
fel az alújuis-példsi elemzésében; ott a belső ellentmondás egy 
szó elfelejtésében s nem ellentétének felhasználásában nyilvánult 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



61 



meg. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a különbség nem 
lényeges, hanem inkább a külsŐ körülményekből fakad; az aliquis 
szócskának tulajdonképpen nincs oly egyenes ellentéte, mint a „meg- 
nyitom"-nak a „bezárom"; ezenfelül a „megnyitom" szó, mint min- 
dennapos szókincsünk része, nem eshetik az elfeledés áldozatául. 

Meringer és Mayer ez utóbbi példái azt bizonyítják, 
hogy a beszéd megzavarását éppúgy okozhatják magánalc a köz- 
lendő mondatnak előre felcsendült vagy utánrezgő szavai és 
hangjai, amelyek szintén kimondásra voltak szánva, mint olyan, 
a közleni szándékolt mondaton kivülálló szavak behatása, 
amelyeknek megrezdülése különben nem árulta 
volna el magát. Azt kell tehát legelőbb megtudnunk, vájjon 
az elszólás e két fajtáját élesen szétválaszthatjuk-e és hog>' 
miképpen különböztethetjük meg egymástól az egyik és a másik 
osztályba sorozandó eseteket. Fejtegetéseink e pontján tekintetbe 
kell vennünk Wundt véleményét, aki a nyelvfejlődés törvényeit 
tárgyaló, nemrégiben megjelent terjedelmes munkájában (Völker- 
psychologie, i. kötet, i. rész, 371. o. és kk., 1900) az elszólás 
jelenségeivel is foglalkozik. Az ilyen és más, velük rokon 
jelenségek, mondja Wundt, sohasem keletkeznek bizonyos lelki 
befolyások közreműködése nélkül. „Ezek közé tartozik elsősorban 
pozitív feltétel gyanánt a kimondott hangzók ébresztette hang- 
és szótársitások akadálytalan folyása. Ehhez j árul, mint 
negativ mozzanat az akarat és az itt is akarattevékenység gyanánt 
működő figyelem szabad képzettársítást gátló hatásának elmaradása 
vagy csökkenése. Hogy a társítások ezen játéka abban nyilvánul-e 
meg, hogy egy következő hang előretolódifc, vagy az előzők újból 
felmerülnek, vagy egy szokásszerűen begyakorolt iktatódik két 
más hang köré, vagy pedig végül abban, hogy egészen más, a 
mondott hangzókkal társitásos kapcsolatban levő szavak hatnak 
ki ezekre — mindez csak a végbemenő eszmetársltások irányának, 
legfeljebb még terjedelmének tekintetében jelent különbséget, 
nem pedig ezeknek általános természetét illetőleg. Sokesetben 



62 



Az elszólás (nyeivbotlás) 



kétséges lehet az is, milyen fajtához számítunk egy bizonyos 
zavart s hogy nem volna-e jogosultabb ezt az okok bonyo- 
lódásának elvén' több indok találkozásából származtatni." 
(580. és 581. o.) 

Wundt-nak ezeket a megjegyzéseit teljesen jogosultaknak 
és nagyon tanulságosaknak tartom. Talán határozottabban kellene 
hangsúlyoznunk, mint azt W u n d t teszi, hogy a beszédhibákat 
megkönnyítő pozitív mozzanat — a társítások gátlásnélküli 
lefolyása — és a negatív a gátló figyelem csökkenése ~~ 
rendszerint együtt jutnak érvényre, úg>^hogy a két mozzanat 
csak ugyanazon folyamatnak különböző meghatározója lenne. 
Ugyanis a társítások gátnélküli befolyása éppen a gátló figyelem 
csökkenésével: még határozottabban kifejezve, a csökkenés 
folytán indul meg. 

Az elszólás magam-gyűjtötte példái között alig akad egy is, 
amelyben a beszédzavart egyedül arra kellene visszavezetnem, 
amit Wundt a „hangzók érintkezési hatásának" — Kontakt- 
wirkung — nevez. Rendszerint felfedezek ezenfelül valamely, 
a szándékolt beszéden kivül álló zavaró befolyást, amely vagy 
egy elszigetelt, tudattalanul maradt gondolat, mely az elszólásban 
nyilvánul meg s g)-akran csak tüzetes elemzéssel hozható a 
tudatba, vag>^ pedig valami általánosabb lelki motívum, amely 
az egész beszéd ellen irányul. 
Példák: 

J) A leányom elfintorította az arcát, amikor egy almába 
harapott s én a következő idézetet akarom neki elmondani: 
Der Affe gar possierlich ist, 
Zumal wenn er vom Apfel frifit,"^ 
De így kezdem : Der Apfe . . Ez vagy az ,^^e* és ,Apfet 
vegyítése, kontamináció (kompromisszum képződmény), vagy a 
következő ,,ApfeV' anticipációjának is vehető. A pontos tényállás 

1) Általam ritkítva. 

2) Nagyon fura a majom, kiilönösen ha almát fal. — A ford. 



Az elszólás (nyeivbotlás) 



63 



azonban a következő: Előzőleg én már elkezdtem az idézetet s. 
akkor nem ejtettem hibát. Az elszólás csak az ismétlésnél követ- 
kezett be, amely azért vált szükségessé, mert a megszólított más 
valakire figyelt és nem hallgatott rám. Ezt az ismétlést, a 
velejáró türelmetlen igyekvést arra, hogj' a mondatot végre 
kibökjem, bele kell számitanom a beszédhiba indokai közé, amely 
sűrítési teljesítménynek bizonyul. 

2) A leányom azt mondja : írok Schresingernénak. . . 
A hölgy neve Schlesinger. Ez a beszédhiba nyilván a ki- 
mondás megkönnyítésének szándékával függ össze, mert az l-t 
előző r után nehezebb kimondani. De hozzá kell tennem, hogy 
ezt az elszólást lányom akkor követte el, amidőn én néhány perccel 
előbb ,,A-pfe^-x mondtam neki „Ajfe^ helyett. Az elszólás pedig 
nagymértékben ragadós, akárcsak a névelfelejtés, melynek e 
sajátosságát Meringer és Mayer észre is vették. E lelki 
ragályosság okát nem tudom megadni. 

}) „Ich klappe zusammen wie ein T as s enme scher — 
Tas chenmesser^ (úgy összecsuklom, mint egy zsebkés), 
mondja egy nőbetegem a kezelési óra elején, összecserélve a han- 
gokat, amiben ismét a kimondás nehézsége szolgálhat mentségéül 
(lásd „fViener Weiber Wáscherinnen waschen weifie Wásche^ 
— „Tischjlosse^ , vagy a magyar: „Mit sütsz kis szűcs, sós huat 
sütsz szűcs" stb. próba- szavakat). Mikor a beszédhibára figyel- 
meztetem, rögtön rávágja : „Ez csak azért van, mert ön az előbb 
,Ermcht''-et mondott." Én tényleg azzal fogadtam : „Heute wird 
es aho ^Ernst"' (ma aztán komollyá válik a dolog), mert az utolsó 
órája volt szabadságom előtt és az „Ernst^ szót tréfásan „Ernscht"- 
nek ejtettem ki. Az óra folyamán a beteg újra meg újra nyelv- 
botlásokat követ el és végül észreveszem, hogy nem csupán utánoz 
engem, hanem különös oka van rá, hogy tudattalanában az Ernst 
szóval, mint névvel, hosszabban foglalkozzék.^ 

■ 1) Ugyanis, mint kiderült, a beteg a terhességre 5 ennek meg- 
előzésére vonatkozó tudattalan gondolatok befolyása alatt állt. Ezokból 



64 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



^) „Oly náthás vagyok, hogy nem tudok élekzeni a 
lorromon" — (durch die Ase natmen ahelyett, hogy — Nase 
atmen) szalad ki ugyanazon nőbetegem száján egy más alkalommal. 
Rögtön tudja azt is, hogyan jut ehhez a kiejtési hibához. „Mindennap 
a Hasenauerstrasse sarkán szállok villamosra s ma 
várakozás közben éppen az jutott eszembe, hog)' ha francia volnék, 
A s e n a u e r-t mondanék, mert a franciák a H kezdőbetűt soha- 
sem ejtik ki." Azután egész csomó franciát emleget, akikkel meg- 
ismerkedett s hosszas kerülőúton eljut ahhoz az emlékhez, hogy 
mint 14 éves leányka a „Kurmárker und Picarde" cimű kis darab- 
ban a pikárd lányt játszotta és ebben a szerepében tört németség- 
gel beszélt. Az egész emléksorozatot az a véletlen ébresztette fel 
benne, hogy penziójába egy párizsi vendég érkezett. Ezesetben 
tehát a hangzók összecserélését teljesen idegen összefüggésbe tar- 
tozó tudattalan gondolat zavaró befolyása okozta. 

j) Hasonló mechanizmus hozta létre az elszólást egy más 
nőbetegemnél, akit emlékezete egy régen eltemetett gyermekkori 
emlékének felidézése közben elhagy. Nem akar eszébe jutni, melyik 
testrészét érintette a tolakodó és kéjhajhászó kéz, amelyről beszélt. 
Közvetlenül ezután látogatást tesz egy barátnőjénél és nyaralókról 
beszélgetnek. Arra a kérdésre, hol is fekszik m . . . . i kis nyaralója, 
azt feleli ; an der Berglende (Lende = ágyék), ahelyett hogy 
Berglehne (a hegyoldalon). 

6) Egy más betegem, akit az óra bevégeztével megkérdezek, 

hogy van a nagybátyja, azt feleli: „Nem tudom, mostanában 

csak in flagranti szoktam vele találkozni. " Másnap a hölgy ezzel 

lép be: „Nagyon resteltem, hog>' olyan ostoba feleletet adtam 

Önnek. Most persze egészen műveletlen teremtésnek kell tartania, 

aki az idegen kifejezéseket Össze-vissza cseréli. Azt akartam 

a — tudatosan panaszként elmondott — szavakkal ; „Összecsuklom, mint 
egy zsebkés," a gyermeknek az anyaméhben való helyzetét akarta leirni. 
Az „Emst" szó, amely az én mondatomhan előfordult, azt az ismeretes 
bécsi céget (S. Emst) juttatta eszébe, amely fogamzás elleni óvszereket 
szokott az újságokban hirdetni. 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



65 



mondani: en passant.^ Akkor még nem tudtuk, honnan vette 
a helytelenül alkalmazott kifejezést. Az óra folyamán azonban 
az előző napi téma folytatásaképpen oly emléke merült fel, 
amelynek az in flagranti rajtakapás volt legfőbb mozzanata. Az 
előző napi elszólásban tehát az akkor még tudatossá nem vált 
emlék tört keresztül. 

7) Egy betegemmel szemben az analizis bizonyos pontján 

azt a sejtésemet kell nyilvánítanom, hogy az éppen szóbanforgó 
időpontban szégyelte a családját s az apja ellen valami, előttünk 
még ismeretlen, szemrehányást táplált. O erre nem emlékszik s 
különben is valószinűtlennek tartja. Folytatólag azonban család- 
járól beszél és megjegyzi : „Azt az egyet el kell ismerni, mégsem 
mindennapi emberek ; sie habén alle Geiz (fösvénység) — ich 
wolUe sagen: Geist (elmésség)." S tényleg, a fösvénység vádja 
volt az, amelyet elfojtott magában. Hogy az elszólásban éppen az 
a gondolat tör keresztül, amelyet elnyomni akarunk, igen gyakran 
fordul elő. (L. a Meringer által idézett példát: zum For- 
sckivein gekommen). A különbség csak az, hogy Meringer 
esetében az illető olyan gondolatot akar visszatartani, amely 
benne tudatos, míg az én betegem az elnyomott gondolatnak 
nincs tudatában, vagy úgy is mondhatnók, nem tudja, hogy 
visszatart valamit és nem tudja, mi az, amit visszatart. 

S) A szándékos visszatartás okozta a következő elszólást is : 
A Dolomitokban egyszer két turista-ruhás hölggyel akadok össze. 
Egy darabon elkísérem őket és a turista-életmód élvezeteiről, de 
egyszersmind keserveiről is beszélgetünk. Az egyik hölgy beismeri, 
hogy bizony ennek a kedvtelésnek megvannak a maga kényelmet- 
lenségei is. Bizony, nem valami kellemes az, mondja, mikor az 
ember egész nap napsütésben menetel s a blúza, meg az inge egészen 
átizzad. Ebben a . mondatban egyszer kissé megakad. Azután 
folytatja: „PFenn man aber nach Hose kommt (nach Hause 
=r haza, Hose = nadrág) und sich umkleiden kann ... Azt 
hiszem, nincs hosszas vizsgálódásra szükség, hogy ezt az elszólást 

S. Freud; A mindennapi élet pszichopathológláia. 5 



6Ó 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



jnegmagj-arázzuk. A hölgynek nyilván az volt a szándéka, hogy 
az átizzadt ruhadarabokat pontosabban felsorolja: blúz, ing, 
alsónadrág (Hose): de azután e harmadikat, illendőségi okokból, 
elhallgatta. De a következő, ettől tartalmilag független mondatban 
az elnyomott szó, szándéka ellenére, mégis érvényre jutott a 
hasonló hangzású „nach Hause" elferdítésében. 

^) „Ha szőnyegeket akar vásárolni, menjen csak Kaufmannhoz 
a Mattháusgasseba. Azt hiszem, ott kedvezményt is szerezhetek 
Önnek", mondja egy hÖlg>'. „Tehát Mat th au s-nál . . . akarom 
mondani K a u f m a n n-nál", ismétlem én. Puszta szórakozott- 
ságnak látszik, hog}^ az egyik nevet ismétlem a másik helyett. A 
hölgy beszéde tényleg szórakozottá tett, mert másra terelte figyel- 
memet, ami sokkal fontosabb számomra, mint a szőnyegek. A 
Mattháusgasse-ban van ugyanis az a ház, amelyben feleségem 
menyasszony korában lakott. A ház bejárata egy más uccában 
volt s most veszem észre, hogy ennek nevét elfelejtettem s kerülő- 
úton kell megkeresnem. A Mattháus-név, amelynél elidőzök, pótló- 
név tehát az elfelejtett uccanév helyén. Erre a szerepre alkal- 
masabb a Kaufmann névnél, mert Mattháus kizárólag személynév, 
mig a Kaufmann nem az, s az elfelejtett uccanév is személynév : 
Radetzky. 

lO) A következő esetet éppúgy sorolhatnám a később tárgyalandó 
„tévedések" közé is, de itt említem fel, mert a hangzási vi- 
szonylatok, amelyek alapján a szavak felcserélődése történt, rend- 
kívül szembeszökők. Egy nőbetegem elbeszéli álmát: Egj- gyermek 
elhatározza, hogy kigyómarással öli meg magát. Ezt meg is teszi. 
Az álmodó nézi, hogyan fetreng görcsökben stb. A betegnek kutatnia 
kell, milyen nappali élményéhez kapcsolódik ez az álom. Rögtön 
eszébe jut, hogy tegnap este népszerű előadást hallgatott végig a 
kigyómarásnál nyújtandó első segélyről. Ha egy felnőttet s egy 
gyermeket egyidejűleg mar meg a kígyó, akkor előbb a gyermek 
sebét kell kezelésbe venni. Arra is emlékszik, milyen útbaigazítá- 
sokat adott erre az előadó. Sok függ attól is, milyen kigyó- 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



67 



fajtától származik a marás. Itt közbeszólok és megkérdezem: 
Hát nem mondta meg az előadó, hogy a mi vidékünkön csak 
nagyon kevés mérges kigyófaj van s hogy melyek azok? De igen : a 
csörgőkig3^ót — Klapperschlange — emelte ki. Nevetésemre 
észbekap, hogy helytelen dolgot mondott. De nem a kígyó nevét 
javítja ki, hanem visszavonja állitását: „Hát persze, ez nálunk 
nem fordul elő; az előadó a viperáról beszélt. Hogyan is juthattam 
én a Klapperschlange'YíQT.T'' Annak a feltevésemnek adtam kife- 
jezést, hog>^ nyilván az álma mögött rejtőző gondolatok hatása alatt. 
A kígyómarás útján való öngyilkosság nem igen lehet más, mint 
célzás a szép Kleopátrára. A két szó nagy hangzási hasonlósága, 
a KI. , .p . . .r mássalhangzók sorrendben való megegyezése s a 
hangsúlyos a ismétlődése szembeszökő. A Klapperschlange és 
Kleopátra nevek közötti vonatkozás egy pillanatra megtéveszti 
Ítéletét, úgyhogy nem ütközik meg azon az állításon, hogy az 
előadó bécsi közönségét a csörgőkigyó-marás kezelésére tanította. 
Különben éppúgy tudja, akárcsak jómagam, hogy ez a kígyó 
nem tartozik hazánk faunájához. Nem vehetjük rossz néven tfíle, 
ha éppoly kevéssé akadt fenn azon, hogy a csörgőkígyót Egj'iptomba 
vigye, mert rendszerint összekeverünk minden Európától távoleső 
exotikus dolgot s nekem magamnak is egy pillanatig gondolkodnom 
kellett, mielőtt kimondtam, hogy a csörgőkígyó csak az Újvilágban 
található. 

A fenti feltevést az elemzés folytatása még jobban megerősíti. 
Az álmodó tegnap nézte meg először a lakása közelében felállítoit 
S t r a s s e r-féle A n t o n i u s-szoborcsoportot. Ez volt tehát a 
második álomkeltö alkalom. (Az első a kigyómarásról szóló elő- 
adás volt). Álma azzal folytatódott, hogy egy gyermeket ringat 
a karján s erről a jelenetről Gretchen jut eszébe. További 
ötletei, Arria és M es s a 1 i n á-t idézik fel. Ily sok színdarab- 
cím felmerülése az álomgondolatokban már sejtteti, hogy az ál- 
modó valamikor titkos rajongással gondolt a színésznői pályára. 
Az álom kezdete: „Egy gyermek elhatározta, hogy kigyómarással 

5" 



68 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



öli meg magát" tényleg azt jelenti : az álmodó gyermekkorában 
megfogadta, hogy valamikor híres színésznő lesz. Végül a M e s- 
salina névtől ágazik el a gondolatoknak az az útja, amely ez 
álom lényeges tartalmához vezet el. Az utóbbi időkben bizonyos 
események azt az aggodalmat keltették az illető hölgyben, hogy 
egyetlen fivére nem-árja növel való, rangján aluli házasságot, 
mésalliance-t köthetne. 

11) A következő, teljesen ártatlan, vagy talán indokaiban kellő- 
leg fel nem derített példát azért közlöm, mert igen átlátszó 
mechanizmust mutat: 

Egy Olaszországban utazó német szíjat akar vásárolni, hogy 
megrongált bőröndjét körülcsattolja. A szótárban kikeresi a szíj 
— Riemen — olasz nevét; coreggia. Ezt könnyen megjegyzem, 
gondolja magában, csak a festőre (Correggio) kell gondolnom. 
Bemegy egy üzletbe és azt mondja: una ribera. 

Ugylátszik, nem sikerült a német szó helyett az olaszt emlé- 
kezetébe vésnie, de fáradsága mégsem veszett egészen kárba. Tudta, 
hogy egy festő nevére kell gondolnia s így nem az a festő jutott 
eszébe, akinek neve az olasz szóhoz hasonló csengésű, hanem egy 
másiké, amely a német Riemen-re emlékeztet. Ezt a példát 
természetesen éppúgy nevezhetjük névelfelejtésnek, mint elszó- 
lásnak. 

Mikor e munka első kiadása számára gyűjtöttem példákat az 
elszólásra, úgy jártam el, hogy minden esetet, amelyet meg- 
figyelni alkalmam volt — a kevésbé mély benyomást tevőket 
is — elemzés alá vettem. Azóta mások is nagy számban vállal- 
koztak arra a szórakoztató fáradságra, hogy elszólásokat gyűjtsenek 
és analizáljanak s módot adtak, hogy gazdagabb anyagból merít- 
hessek. 

12) Egy fiatalember azt mondja a nővérének: „D. -ékkel egé- 
szen szakítottam, nem is köszönök már nekik. „Überkaupt eine 
saubere Lippschaft^ (Általában szép kis család) hangzik a felelet. 
A helyes szó Sippschaft^ de e téves kiszólásba a hölgy még két 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



69 



dolgot szorított bele, azt, hogy valamikor éppen az Ö fivére kezdett 
flirtöt e család leányával s hogy e leányról most azt beszélik, 
hogy komoly tiltott szerelmi viszonyt — Liebschaft kezdett 
valakivel. , 

I)) Egy fiatalember a következő szavakkal szólít meg egy 
hölgyet az uccán: „Ha megengedné kisasszony, szeretném el- 
kísér teni — begleit'digen." Nyilván azt gondolta, szeretné 
elkísérni (begleiten) , de fél, hogy ezzel az ajánlkozásával meg 
fogja sérteni {beleidigen). Hogy e két ellentétes érzés-rezdület 
így egy szóban — éppen az elszólásban — jutott felszínre, ez arra 
mutat, hogy az ifjú ember tulajdonképpeni szándékai nem voltak 
éppen a legtisztábbak s ö maga érezte, hogy nemcsak kisérő, 
hanem sértő és kisértő célzattal közeledik a hölgyhöz. S amidÖn 
éppen ezt szeretné elpalástolni a megszólított elÖtt, tudattalana 
kifog rajta, elárulja igazi szándékát, másrészt mintegy megelőzi 
a hölgy elvárható szokásos válaszát: „Ugyan minek néz, hogy 
mer engem így megsérteni" {O. Rank közlése). 

Egy csomó példát W. S t e k e 1 egy cikkéből veszek át, amely 
a „Berliner Tagblatt" 1 904. jan. 4.-Í számában jelent meg 
„Unbewusste Gestandnisse" (Tudattalan vallomások) címen. 

14) „Tudattalan gondolataim kellemetlen csoportját leplezi le a 
következő példa. Előrebocsátom, hogy orvosi működésemben soha- 
sem a kereset vágya ösztönöz, hanem mindig csak a beteg érdekét 
tartom szem előtt, ami természetes. Egy nőbetegemnél történt, 
akinek lábbadozását kisérem figyelemmel súlyos betegsége után. 
Keserves napokat és éjjeket töltöttünk el. Boldog vagyok, hogy 
jobban van, gyönyörűen kiszínezem előtte, milyen nagyszerűen 
fogja magát érezni Abbáziában, ha majd, így szól az utőmondatom, 
„ha, mint remélem, hamarosan nem kel fel az ágyból." Ezt a 
tévedést nyilván a tudattalannak valami önző indulata indokolta, 
hogy a jómódú beteget még tovább kezelhessem, amely kívánság 
éber tudatomtól teljesen idegen s amelyet felháborodással utasí- 
tanék vissza, 

//) Más példa (W. Stekel nyomán): „Feleségem francia tár- 
salgőnöt vesz fel délutánjaira, s miután a feltételekben megegyezett 



70 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



vele, a bizonyítványait magánál akarja tartani. A francia nő kéri, 
hogy el vihesse őket s ezt azzal indokolja: Je cherche encore pour 
les aprés-midis, pardon, pour les avant-midis. (Még helyet keresek 
a délutánjaim — bocsánat, délelőtt jeimre.) Nyilván az volt a szán- 
déka, hogy még körülnéz, hátha előnyösebb feltételeket kaphat — ■ 
s ezt a szándékát meg is valósította." 

l6) (W. Stekel:) „Egy asszonynak szigorú prédikációt kell 
tartanom az ura kérésére, aki hallgatózva áll az ajtó mögött. Be- 
fejezve láthatólag mély benyomást keltő beszédemet, igj' köszönök 
el: , Kezétcsókolom, nagyságos uram!' A megértőnek ezzel elárultam, 
hogy szavaim voltaképpen az urát illették, az ö kedvéért mondtam 
el őket. 

ly) Dr. Stekel meséli önmagáról, hogy egy időben két trieszti 
beteget kezelt, akiknek nevét mindig összecserélte. „Jó reggelt 
Peloni úr," mondotta Askoli-nak. — „Jó reggelt Askoli úr, — 
Peloninak." Egyideig nem tulajdonított ennek mélyebb indokolt- 
ságot, hanem a két úr több közös vonásából akarta tévedését meg- 
magyarázni. De hamarosan elfogadta azt a feltevést, hogy a nevek 
. összecserélése bizonyos dicsekvést rejtett magában, mert ilymódon 
mindkét olasz betegének tudtára adhatta, hogy nem ö az egyetlen 
trieszti, aki Bécsbe jött, hogy az ő orvosi tanácsát kikérje. 

1 8) Dr. Stekel egy viharos közgyűlés közepett : Wir s t r e i- 
ten (sckreiten) nun zu Punkt 4 der Tagesordnung. (Veszekedjünk 
— térjünk át a napirend 4. pontjára.) 

i^) Egy egyetemi tanár a székfoglaló beszédében: „Ich bin 
nicht geneigt (geeignet)" — nem vagyok rá hajlamos — alkal- 
mas, hogy igen tisztelt elődöm érdemeit kellőképpen méltassam." 

20) Dr. Stekel egy hölgyhöz, akinek, azt gyanítja, Basedow- 
kórja van: „Sie sind um einen Kropf (Kopf) grösser als Ihre 
Schwester." „Egy fejjel nagyobb nővérénél" helyett „egy golyvával." 

21) Dr. Stekel közli: Valaki két barát intim viszonyát írja 
le,^ akik közül az egyiket zsidóként akar jellemezni s azt mondja: 
„Ugy éltek együtt, mint Kas tor és Pollák". Ez korántsem 
volt éle, a beszélő maga észre sem vette az elszólást, nekem kellett 
figyelmeztetnem rá. 

22) Alkalomadtán egy elszólás egész jellemzést pótolhat. 
Egy fiatal hölgy, aki nagyon is „az úr a házban", meséli, hogy 
beteges férje orvosnál járt és megkérdezte, milyen diétán kell 



Az elszólás (nyelvhotlás) 



71 



élnie. Az orvos azonban azt mondta, nem ezen múlik a dolog. 
, A beteg ehetik és ihatik, amit csak akarok' („was ich will"), 

A következő két példa, amelyet Th. Reik közölt, {Inter- 
nationale Zeitschrift für Psychoanalyse III. 1915.) olyan hely- 
zetekből fakadt, amelyekben különösen könnyen esnek meg elszó- 
lások, mert többet kell bennük elhallgatni, mint amennyit 
kimondani lehet. 

2)) Egy úr részvétét fejezi ki egy fiatal hölgynek, akinek a 
férje röviddel ezelőtt meghalt és ezt akarván kifejezni németül: 
jVigasztalást fog lelni abban, hogy egészen gyermekeinek szenteli 
magát', így szólt: „5ie werdeji Sick Ihren Kindern xvidiven' 
{lüidmen helyett). Az elfojtott gondolat egészen más \dgasztnlásra 
céloz: a szép fiatal özvegynek {PT'itive) nemsokára uj szerelmi 
örömökben lesz része. (Ehhez hasonló magyar elszólást közöl Dr. 
Ferencz.i: „ Temetési szónoklatnál esett meg, hogy a szónok 
ahelyett, hogy , Tisztelt Gyászgyülekezet', azzal kezdte: , Tisztelt 
Nászgyülekezet'. Igaz, hogy a szónok lelkész volt, akinek egy nap 
többször is kell nász- és gyászgyulekezetek előtt örömet és gyászt 
prédikálni, de nem véletlen, mely alkalmakkor esik meg az ilyen 
tévedés: a tapasztalat szerint akkor, ha a szónoknak belsÖ kétsé- 
gei vannak a gyász őszinteségével szemben.) 

24) Ugyanez az úr eg^' estélyen egy hölggyel társalog; a nagy elő- 
készületekről beszél, amelyekkel Berlinben a húsvéti ünnepeket vár- 
ják, s megkérdezi: „Látta ma Wertheim kirakatát? Egészen dekol- 
letálva van." A szép asszony dekolletázs-a feletti bámulatának 
nem adhatott hangosan kifejezést, s ime a tiltott gondolat oly- 
módon jutott érvényre, hogy egy kirakat dekorációját dekoUe- 
t á z s-zsá változtatta, midőn is a kirakat szót tudattalanul kettős 
értelemben használta. 

Hasonló feltételek közt jött létre a következő elszólás is, 
amelyet dr. Hanns Sachs részletesen igyekszik megfejteni: 

25) nEgy hölgy meséli egyik közös ismerősünkről, hogy amikor 
utoljára látta, éppoly elegánsan volt felöltözve, mint rendesen, 
főként rendkívül szép, barna félcipő volt rajta. Arra a kérdésemre, 
hol találkozott vele, elmondja: ,A kapunál becsengetett s én a 
leeresztett redőnyön keresztül láttam öt. De nem nyitottam neki 
ajtót, sem más életjelt nem adtam, mert nem akartam, hogy tudja, 



72 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



hogy már a városban vagyok.* Beszéde közben a/,t gondolom, 
valamit elhallgatott, legvalószínűbben azt, hogy azért nem nyitott 
ajtót, mert nem egyedül és nem olyan öltözékben volt, amelyben, 
látogatókat fogadhat ; kissé gúnyosan kérdem : ,Szóval a csukott 
redőnyön keresztül volt módja gyönyörű házicipöjét (Haussckuke) 
azaz — félcipőjét [Halbsckuhe) megbámulni?' A házi-cipöben a 
hölgy házi-pongyolájára vonatkozó, kimondásra nem került gon- 
dolat nyert kifejezést. Viszont a ,fél* szót másrészt azért igyekez- 
tem elnyomni, mert éppen ez foglalta magában a tilalmas felelet 
magvát: ,0n csak a fél igazságot mondja nekem s elhallgatja, 
hogy csak félig volt felöltözve.' Az elszólást az is előmozdította, 
hogy közvetlenül ezelőtt az illető úr házaséletéröl, „házi boldog- 
ságáról" beszéltünk s ez is megkönnyítette az ö személyére vaíó 
eltolást. Végül be kell vallanom, hogy talán egy kis irigység is 
közbejátszott, hogy azt az elegáns urat házicipöben állattam az 
uccán; magam nemrégiben vásároltam barna félcipőt, amely azon- 
ban már éppenséggel nem áU a helyzet magaslatán." 

Háborús idők, mint amilyeneket most élünk, igen sok elszó- 
lást termelnek, amelyeknek megértése nem okoz nehézséget. 

26) Milyen fegyvernemnél szolgál a kedves fia? — kérdik 

egy hölgytől. Azt feleli: „Bei den 42-er Mördein" (Mörser 
= mozsárágj^u helyett, Mörder = gyilkos.) 

27) Haimann Henrik hadnagy írja a harctérről: „Rendkivül 
érdekes könyv olvasásából zavarnak fel, hogy egy pillanatra a fel- 
derítő- telefon kezelőjét helyettesítsem. A tüzérállomás vezetékpróbá- 
jára így válaszolok: Ellenőrzés rendben — csend {Ruke). Az elő- 
írásszerű válasz: Ellenőrzés rendben, kész! (Schluss). Tévedésemet 
az olvasásban való megzavarás feletti bosszúságom magj'arázza.** 
(Internationale Zeitschrift für Psychoanalyee IV. 1916/17.) 

2S) Egy káplár figyelmezteti a legénységet, hogy a címüket 
pontosan írják meg haza, „damit díe G e s p e c k stücke nicht 
verloren gehen." (Gepdck = csomag és Speck = szalonna össze 
vonása.) 

29) A következő, rendkívül érdekes és mélységesen szomorú 
háttere révén jelentőséges példát dr. Cseszer L.-nak köszön- 
hetem, aki e háború alatt a semleges Svájcban való tartózkodása 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



73 



folyamán figyelte meg s részletesen elemezte az esetet. Közlését 
jelentéktelen kihagyásokkal a következőkben bocsátom közre: 

„Bátorkodom az , elszólás' egy esetét ismertetni, amely O.-ban, 
M. N. tanár úron esett meff, az éppen lefolyt nyári szemeszterben, 
az érzelmek pszichológiájáról tartott előadásai egyikén. Előre kell 
bocsátanom, hogy ezeket az előadásokat az egyetem aulájában, a 
francia internált hadifoglyok, továbbá a, többnyire határozottan 
entente-barát, francia-svájci diákság tömeges odaözönlése közepett 
tartották. O.-ban, mint egész Franciaországban, most általánosan 
és kizárólag a hoche szót használják a németek megjelölésére. Hiva- 
talos nyilatkozatokban, továbbá előadásokban stb. azonban a maga- 
sabb tisztviselők, tanárok s más felelős személyek igyekeznek ez 
ominózus szót semlegességi okokból kerülni. 

N. professzor éppen az indulatok gyakorlati jelentőségét tár- 
gyalta és példát akart idézni valamely indulat céltudatos kihasz- 
nálására avégből, hogy egy magábanvéve érdektelen izommunkát 
kedvérzettel telítsen s így hathatósabbá tegyen. Elmesélte tehát, 
természetesen francia nyelven, annak a német tanítómesternek a 
történetét, amelyet az itteni lapok éppen akkor vettek át egy 
pángermán újságból, aki a tanítványait a kertben dolgoztatta s hogy 
hatékonyabb munkára sarkalja Őket, Így bíztatta; képzeljék el, hogy 
minden rög helyén egy-egy francia koponyát zúznak szét. A törté- 
net előadása közben N. tanár természetesen valahányszor németet 
emlegetett, egész korrektül Allemand-l mondott és nem hoche-X. 
De a történet csattanójához érve, a tanitómester szavait ilyképpen 
mondta el: Imaginez vous, que'en chaque moche vous écrasez le 
crdne d'un Francois. Tehát motte helyett moche csiiszott ki 
a száján. 

Nemde, világosan látja itt az ember, miként erőlködik a korrekt 
tudós elejétől fogva, hogy valahogy ne engedjen a szokásnak s talán 
a kísértésnek is, és ne ejtse ki az egyetemi aula katedrájáról a 
még szövetségtanácsi rendeletben is eltiltott csúfnevet! És éppen 
abban a pillanatban, amikor utoljára szerencsésen sikerült egészen 
korrektül ,instituieur allemand^-t mondania és fellélegezve siet a 
történet immár nem veszélyes vége felé, az annyi fáradsággal vissza- 
szorított szó, a motte, hasonló hangzásába kapaszkodik és — a baj 
megtörtént. A politikai tapintatlatlan ságtói való félelem, talán az 
elfojtott kedve, hogy a megszokott s mindenkitől elvárt szót mégis 
használja, valamint a született republikánusnak és demokratának 



74 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



a szabad véleménynyilvánítás minden megszorítása ellen való ágas- 
kodása, megzavarják a példa kon-ekt elmondására irányult fószán- 
dékot. A beszélő e zavaró szándéknak tudatában van és — másként 
fel sem tételezhetjük — közvetlenül az elszólás előtt gondolt is reá. 

N. professzor nem vette észre elszólását, legalább is nem javí- 
totta ki, mintahogy az ember legtöbbször szinte gépiesen tenni 
szokta. Ellenben a nagyobbrészt francia hallgatóság e nyelvbotlást 
valóságos elégtétellel fogadta és teljesen szándékos szóviccként élvezte. 
Én pedig valóságos belső izgalommal figyeltem e látszólag jelenték- 
telen jelenetet. Mert, ha igen átlátszó okokból le is kellett mon- 
danom arról, hogy a professzort a lélekelemzés módszerével kikér- 
dezzem, ez az elszólás számomra mégis döntő bizonyítékul szolgált 
az Ön tanának helyességére, az elvétések indokoltságát s az elszólás 
és éle közötti mély analógiákat és összefüggéseket illetőleg." 

^o) A háborús élmények komor benyomása alatt keletkezett 
a következő elszólás is, amelyet egy fogságból hazatért osztrák 
tiszt, T. főhadnagy, közöl: 

„Olasz hadifogságom idején 200 tiszttársammal több hónapig 
egy szűk viUában voltunk elhelyezve. Ebben az időben egy baj- 
társam influenzában meghalt. Ez az esemény természetesen mély 
benyomást keltett bennünk, mert a kedvezőtlen körülmények, 
amelyek közt éltünk, az orvosi segítség hiánya, egész létünk kiszol- 
gáltatottsága nagyon is valószinüvé tették, hogy a járvány el fog 
közöttünk terjedni. — A halottat egy pincehelyiségben ravataloztuk 
fel. Este, amikor barátommal kicsit körüljártuk a házat, mindketten 
azt az óhajt nyilvánítottuk, hogy nézzük meg a halottat. Én mentem 
előre s a pincébe beléptemkor ijesztő látvány tárult elém; nem 
voltara elkészülve rá, hogy a ravatal olyan közel van a bejárathoz 
s ennyire közelről kell a lobogó gyertyafényben oly nyugtalannalc 
látszó halotti arcba tekintenem. E kép hatása tartott még fogva, 
amidőn sétánkat folytattuk. A ház környékének egy pontjáról tágas 
kilátásunk nyílt a holdfényben úszó parkra, azonttil a holdsugárban 
tündöklő rétekre, melyek mögött könnyii ködfelhö lebegett, úgyhogj-^ 
az a benyomásom támadt, mintha tündércsapat járná könnyű táncát 
a távoli fenyves peremén. 

Másnap délután temettük el holt társunkat. Az út tömlöcünk- 
tői a szomszédos kis helység temetőjéig fájdalmas és megalázó volt, 
mert kurjongató, lármás fickók, a falú csúfolódó, szitkozódó népe 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



75 



durva zsivajjal használta fel ezt az alkalmat, hogy kíváncsisággal 
vegyes gyűlölködését nyiltan kimutassa. Az az érzés, hogy még ily 
védtelen helyzetben sem maradhatunk bántatlanul, a tapasztalt 
durvaságtól való irtózás keserűsége fojtogatott egész estig. Ugyanabban 
az órában, mint elÖzö nap, ugyanazon barátommal ismét sétára 
indultunk a ház körüli kavicsos xiton; s mikor elmentünk a pince 
bejárata elÖtt, amelyben tegnap oly borzalmas látvány tárult elénk, 
hatalmába kerített holt társunk képének emléke. Azon a helyen, 
ahol ismét a telihold fényében úszó park tárult elénk, megálltam 
és azt mondtam barátomnak: ,fVir könnten uns hier ins Gr ab . . . 
Gras setzen und eine Serenade s iiik e ?i (singen.) {Leülhetnénk itt 
a s i r b a ... pázsitra és szerenádot dőlhetnénk — énekel- 
hetnénk.) Csak a második tévedésnél lettem figyelmessé ; elÖszőr 
kijavítottam magamat anélkül, hogy a hiba értelmére ráeszméltem 
volna. Most elgondolkodtam és összeállítottam a szavakat: Gr ab 

— sinken — , sírba dőlhetnénk! Villámgyorsan merültek fel a 
képek; a holdfényben táncoló, lebegő tündérek, a felravatalozott 
bajtárs, e kép ijesztő benyomása, a temetés egyes jelenetei, a keserű 
undor és a megzavart gyász érzése; a fellépett járványról szóló 
beszélgetések emléke, több kartársam aggodalma. Később eszembe 
jutott az a körülmény is, hogy apám halála évfordulója volt aznap, 
ami, különben nagyon rossz dátumemlékezetem mellett, meglepett. 

A későbbi átgondolás folyamán világossá vált előttem a külső 
körülmények összetalálkozása a két estén: ugyanaz az óra, hely és 
kisérő. Visszaemlékeztem arra a kelletlen érzésre, amely megmozdult 
bennem, mikor a járvány terjedéséről beszéltek, de egyszersmind 
arra a belső tilalomra is, hogy a félelmet ne hagyjam úrrá lenni 
magamon. Tudatossá vált bennem a szórend jelentősége is : ,wir 
könnten ins Grah sinken (sírba dőlhetnénk) s arra a meg- 
győződésre jutottam, hogy csak a ,Grah^-na\í ,Gras*-ra (sír-pázsit) való 
kijavítása, amely még Öntudatlanul történt, vonta maga után a 
második elszólást, ,sinken' — ,singen helyett, hogy az elnyomott 
komplexumot véglegesen érvényre juttassa. 

Megjegyzem még, hogy abban az időben szorongó álmok zak- 
lattak, amelyekben egy nagyon drága hozzátartozómat, egy nőrokont, 
betegen, sőt egyszer halva láttam. Közvetlenül fogságba esésem elŐtt 
még azt a hírt kaptam, hogy a spanyol- járvány különös hevességgel 
lépett fel e rokonom vidékén s levélben ki is fejeztem neki efölötti 
a "-irodalmamat. Azóta nem kaptam hírt tőle. Hónapokkal később 



76 



As elszólás (nyelvbotlás) 



tudtam meg, hogy ez a kedves nőrokonom két héttel a leírt esemény 
előtt a járvány áldozata lett!" 

) l) Az elszólás következő példája villámszerűén világítja meg 
az orvos hivatásának egyik legfájdalmasabb konfliktusát. Egy 
valószínűleg gyógyíthatatlan, halálnakszánt beteg, akinek baját 
azonban még nem állapították meg véglegesen, Bécsbe jött, hogy 
itt várja be sorsa eldőltél és felkereste neves orvossá lett i^úfcori 
barátját, hogy venné át kezelését. A barát — nem minden ellen- 
kezés nélkül — végre beleegyezett. A betegnek gyógyintézetbe 
kell mennie s az orvos a „Hera" szanatóriumot ajánlja. De 
hiszen ez csak bizonyos célra szolgál (szülészeti intézet), veti 
ellene a beteg. O nem, felel az orvos, „in der Hera kann man 
jeden Patienten umh ringen — unterbringen, meine ich, 
(Magyarul ilyenfajta elszólás felelne ennek meg: A Hérában 
mindenfajta beteg meghalhat . . . akarom mondani meghálhat.) 
Az orvos azután hevesen tiltakozik elszólásának megfejtése ellen. 
„Csak nem hiszed, hogy ellenséges indulataim vannak veled 
szemben!" Negyedórával később azt mondja az őt kikísérő hölgy- 
nek, aki a beteg ápolását magára vállalta: „Nem találok semmi 
bajt és még mindig nem hiszem a dolgot, űe ha mégis úgy 
lenne, akkor — legjobb egy jó adag morfium és azután csend 
van." Kiderül, hogy barátja azt követelte tőle, hogy valami 
gyógyszerrel megrövidítse szenvedését, ha bizonyossá válik, hogy 
segíteni nem lehet már rajta. Az orvos tehát tényleg magára 
vállalta azt a feladatot, hogy barátját meghalassa (umbringen). 

)2) Az elszólás alábbi, rendkívül tanulságos példáját nem sze- 
retném kihagyni, noha közlője szerint közel husz éve történt. 

„Egy hölgy egyszer társaságban azt mondta ~ s szavain megérzik, 
^ogy nagy hévvel s mindenféle rejtett indulatok nyomása alatt 
törtek elő : ,Bizony, a nőnek szépnek kell lennie, hogy a férfiaknak 
tessék! Mennyivel könnyebb a férfi dolga: luenn er nur seine fünf 
geraden Glieder hat, mehr hrauckt er nicht' (Ha csak megvan 
az öt ép — egyenes tagja, egyébre nincs szüksége.) Ez 
a példa kitűnő hetekintést enged a sűrítés vagy a konta- 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



77 



mináció útján való elszólás mechanizmusára (lásd 55. old.). 
Igen közelfekvö az a feltevés, hogy itt két, hasonló értelmű szó- 
lásmód olvadt össze: - .. , - , ^ 

wenn er seine vier geraden Glieder hat • ; 

menn er seine fürt f Sinne beisammen hat. 

(Ha megvan mind a négy ép végtagja 

Ha ép az öt érzék e) 
Vagy pedig a gerade (egyenes, ép, számtanilag véve : páros) szó 
a közös elem a két gondolat között, amelyek így liangzanának ; 

tvenn er nur seine geraden Glieder hat . ^. , 

(Ha csak épek, egyenesek a tagjai) 

alle fünf gerade sein lassen (az ötöt párosnak ismerni el, 
minden hibát rendben találni). 

Söt, semmise szól azon feltevés ellen sem, hogy mindkét 
szólásmód, az öt érzékről s a páros ötről — gerade fünf — 
közreműködött abban, hogy az ép tagokról szóló mondatba elÖszÖr 
is szám, másodszor éppen a rejtélyes Öt került bele az egyszerű 
négy helyett. Ez az összeolvasztás azonban bizonyára nem történt 
vohia meg, ha elszólásképpen létrejött formájában nem volna meg 
a maga külön értelme, nem rejtene magában egy cinikus igazságot, 
amelyet igaz, hogy asszony nem mondhat ki leplezetlenül. — Végül 
nem mulasztjuk el rámutatni, hogy a hölgy beszéde, szövegezését 
tekintve, éppúgy lehet kitűnő éle, mint mulatságos elszólás. A 
különbség csak attól függ, hogy a beszélő e szavakat tudatos 
szándékkal — vagy tudattalan szándékkal mondta-e. Ebben az esetben 
a hölgy viselkedése a tudatos szándékosság ellen szól és kizárja, 
hogy élcről volna szó. 

Mennyire közel járhat az elszólás az éléhez, mutatja az 
O. Rank-közölte példa (Internationale Zeitschrift für Psycho- 
analyse I. 1913), amelyben végül a beszélő maga is éle gyanánt 
mulat a saját elszólásán. 

„Egy hatal férj, akinek — lányos külsejét féltő — felesége nem 
szívesen engedi meg a gyakori nemi érintkezést, a következő, 
utólag öt és feleségét is rendkivül mulattató történetet mesélte el: 
Egy olyan éjszaka után, amelyen megint vétett az asszony által 
megkívánt önmegtartóztatás ellen, közös hálószobájukban borot- 
válkozik s azután, mint kényelmességből már gyakrabban megtette, 
még ágyban fekvő felesége puderpamacsával — Puderquaste — 



78 Az elszólás (nyelvbotlás) 



rizsporozza be magát. Az arcbőrére rentlkivül hiú hölgy már ezt 
is többször megtiltotta neki, ezért bosszúsan kiált rá : „Du puderst 
mick ja schon wieder mit deiner Quaste' (Már megint a te 
pamacsoddal puderozol engem.) A férfi kacagása figyelmessé teszi 
elszólására (azt akarta mondani: du puderst dich schon wieder 
mit meiner Quaste) s végül ö maga is jókedvvel velenevet 
{^Pudern" minden bécsi előtt ismeretes kifejezés a koitálásra a 
pamacs pedig kétségtelen phallus-szimbolum). 

34) Szándékolt élcre gondolhatnánk a következő esetben is 
(A. J. Storfer): 

B. asszonynak, aki régi, nyilvánvalólag lelki eredetű bajjal 
küzködik, ismételten azt tanácsolják, forduljon X. pszichoanalitikushoz 
A hölgy ezt mindig azzal utasítja vissza, hogy az ilyen kezelés 
úgysem rendes dolog, az orvos igen helytelenül mindent csak nemi 
dolgokkal hozna kapcsolatba. Végre mégis rászánja magát, hogy 
megfogadja a tanácsot s megkérdezi: „No jó, hát mikor 
ordénárol — ordinál {ordindri ~ ordiniert) az a doktor X." 

Az éle és elszólás közötti rokonság abban is megnyilvánul, 
hogy az elszólás sokszor egyszerűen — rövidítés. 

Egy fiatal leány a középiskola elvégeztével követte az ural- 
kodó áramlatot s beiratkozott az orvosegyetemre. Egy-két félév után 
áttért a vegytan hallgatására. Erről az átnyergelésről néhány év 
múlva a következőképpen nyilatkozik: „Hiszen általában nem 
irtóztam a boncoláskor, de amikor egyszer egy hullának a 
körmeit kellett az ujjairól lefejtenem, elment a kedvem 92 
egész — kémiától." 

36) Itt ismét az elszólás olyan példáját adom, amelynek 
megfejtése nem kiván sok fejtörést. „A bonctan professzora az 
orrüreget mutatja be és magyarázza el hallgatóinak, — ami a 
zsiger- bonctan egyik ismerten igen nehéz fejezete. Arra a 
kérdésére, vájjon hallgatósága megértette-e fejtegetéseit, általános 
,igen' hangzik fel. Mire az önérzetéről hires tanár megjegyzi ; 
Kötve hiszem; mert azokat az embereket, akik az orrüreget 

értik, még Bécs milliós városában is egy ujjon, — pardon 

egy kéz ujjain, akartam mondani, meg lehet számlálni." 



Az elszólás (nyelvboílás) 



79 



??) Ugyanaz az anatómus más alkalommal ezt mondta: „A 
női genitálén, dacára a sok kisértósnek — pardon, kísér- 
letnek..." 

j8) Dr. Robitsek Alfréd i'irnak, Bécsben, köszönhetem, 

hogy figyelmessé tett két elszólásra, amelyeket egy régi francia 

iró jegyzett fel s értelmezett; ezeket eredetiben közlöm: 

„Brantóme (1527 — 1614). Vies des Dames galantes. Dis- 

cours second : „Si ay-je cogneu une tres belle et homieste dame de 

par le monde, qui, devisant avec un honneste geniilhomme de la 

cour des affaires de la guerre durant ces civiles^ elte luy dit : jtPay 

ouy dire que le roy a faict rompre tous les c . . . de ce pays la. 

Elle voulait dire les ponts. Pensez que, venant de coucher d'avec 

san mary, ou songeant a son amant, elle avoit encor ce nom Jrais 

eii la bouche; et le gentilhomTue s'en echauffer en amours d'elle 
. fí 

pour ce mot. 

„Une autre dame que y'aie cogneue, entretenant une autre 
grandé dame plus qu'elle, et luy louant et exaltant ses beautez, elle 
luy dit aprés: ,No?i, madame, ce que je vous cn dis: ce n'est point 
pour vous a dul t é r er ; voulant dire a d u l a t e r, comnie elle 
la rhdbilla ainsi : pensez qu'elle songeoit a adultérer" 

^9) Akadnak persze ujabbkeletü példák is az elszólás által 
előidézett szexuális kétértelműségek keletkezésére : F. asszony 
beszámol első leckéjéről egy nyelvtanfolyamon: „Nagyon érdekes, 
a nyelvtanár egy kedves, fiatal angol. Er hat mir gleich in der 
ersien Stunde durch die Blus e (korrigiert sich : durch die 
Blume) zu verstehen gégében, dafi er mir lieber Einzelunterrickt 
erteilen möchte'' . (Mindjárt az első órán a blúzon át . . . 
virágnyelven {durch die Blume) értésemre adta, hogy 
inkább magánórákat szeretne adni). (Storfer.) 

A lelki gyógyítóéi járás, amelyet neurótikus tünetek fel- 
oldására és megszüntetésére alkalmazok, igen gyakran állit az 
elé a feladat elé, hogy a betegnek mintegy véletlenül felmerült 
szólásaiból s ötleteiből olyan gondolattartalmat fejtsek ki, amely 
elrejtőzni igyekszik ugyan, de mégsem tudja megakadályozni, 
hogy szándékolatlanul a legkülönbözőbb módokon el ne árulódjék. 



80 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



Ilyenkor a beteg elszólásai gyakran a legértékesebb útmutatásokkal 
szolgálhatnak, amint azt a legmeggyőzőbb s egyben legkülönö- 
sebb példákon kimutathatnám . Pld. a betegek nagynénjükről be- 
szélnek B következetesen, anélkül, hogy tévedésüket észrevennék, 
„anyám"-nak nevezik ezt, vagy a férjüket mint „fivér"-t emlege- 
tik. Ilymódon figyelmessé tesznek rá, hogy e személyeket egy- 
mással „azonosították", ugyanabba a sorozatba állították be, amely 
érzelmi életükben ugyanazon tipus újra és újra való visszatérését 
jelenti. Vagy: egy 20 éves fiatalember a rendelöórámon a 
következő szavakkal mutatkozik be: N. N. apja vagyok, akit 
ön kezelt. — Pardon, akarom mondani a testvére, hiszen ö 
négy évvel idősebb nálam. — Én ebből elértem, hogy elszólásával 
azt akarja kifejezni, hogy ő is, miként bátyja, az apja hibájából 
betegedett meg, ő is, miként bátyja, gyógyulást keres, de apjának 
volna legsürgősebben szüksége a gyógyulásra. Máskor meg egy- 
egy szokatlanul hangzó mondatszerkezet, erőltetettnek látszó 
kifejezésmód elegendő arra, hogy felfedje egy elfojtott gondolat 
befolyását a beteg másként indokolt beszédére. 

Tehát úgy a durva, mint a finomabb beszédzavaroknál, ame- 
lyek éppenhogy még az „elszólás'" fogalma alá sorozhatók, úgy 
találtam, hogy nem a hangok érintkezési, illeszkedési hatásai- 
nak {Kontaktivirkiing) befolyása, hanem a beszéd tudatos szándékán 
kívülálló gondolatok befolyása a döntő az elszólás létrejöttére és 
elegendő a létrejött beszédhiba felderítésére. Nem akarom kétség- 
bevonni azokat a törvényeket, amelyek szerint a hangok átalakítólag 
hatnak egymásra; de azt hiszem, ezek egymagukban nem 
eléggé hatékonyak ahhoz, hogy megzavarhassák a beszéd helyes 
menetét. Azokban az esetekben, amelyeket alaposabban tanul- 
mányoztam és áttekintettem, a hangtani törvényszerűségek csak 
a készenlevő mechanizmust adják, melyet egy távolabb fekvfí 
lelki indíték kényelmesen felhasznál, anélkül azonban, hogy 
hatásában a hangzási vonatkozások területére szorítkoznék. A 
szubsztitúciók — helyettesi tések — nagy számá- 



Az elszólás (nyelvboti áa) 



81 



ban az elszólás teljesen független az ilyen 
hangtörvényektől. E ponton, tökéletesen egyetértek W u n d t- 
tal, akinek szintén az a feltevése, hogy az elszólás feltételei 
összetettek és messze túlhaladják a hangzók érintkezési (illeszkedési) 
hatását. 

Amidőn én — Wundt szavaival — e „távolabbesÖ lelki 
befolyások" szerepét kétségtelennek tartom, másrészt nem látom be, 
miért ne tartsam lehetőnek azt is, hogy gyors beszéd közben s 
ha a figyelem némiképpen másfelé fordul, az elszólás feltételei 
könnyen szoríthozhatnak a Meringer és Mayer által meg- 
határozott mértékre. Az e szerzők gyűjtésében megjelent példák 
egy részében azonban szerintem a bonyolultabb megfejtés a való- 
színűbb. Például kiragadom a fentebb felhozott esetet: 
jEí war mir auf der Schwest , , . 

Brust so sckwer. 

Vájjon tényleg oly egyszerűen ment végbe e megtévedés, 
hogy a schwe az egyenértékű Bru szótagot eló'csengésével 
kiszorítja ? Alig utasíthatjuk el a feltevést, hogy a schwe hangokat 
még valami különös vonatkozás képesíti erre az előtérbetolulásra. 
Ez azután nem igen lehet más, mint a Schwester — Brúder, talán 
még a Brust der Schwester (a nővér keble) gondolatkapcsolat, 
amely más gondolatkörbe vezet át. Ez a színfal mögé rejtőzött 
láthatatlan segitŐ ruházta fel a különben jelentéktelen schwe 
szótagot azzal az erővel, amelynek eredménye az elszólásban 
nyilvánult meg. 

Más elszólásoknál feltehető, hogy a szándékolt mondás trágár 
szavakra és jelentésekre emlékeztető hangzása képezte a zavaró 
elemet. A szavaknak és szólásmódoknak szándékos elferdítése és 
el torzítása, amelyet illetlen emberek annyira kedvelnek, nem 
törekszik egyébre, mint hogy ártatlan alkalmakkor is megbotrán- 
koztató dolgokra célozzon s ez a játék olyan általános és 
gyakori, hogy éppenséggel nem volna csodálatos, ha szándékolat- 
lanul és akaratlanul is megnyilvánulásra jutna. Az olyan példák, 

S. Freud: A mindennapi élet pszichopathológiája. g 



82 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



mint : Eischeissweihchen : Eiweisscheibchen helyett, Apopos : Apropos 
helyett, Lokuskapital: Lotushapicdlhely ettstb. talán még „Magdolna 
szelencéjének az az Alabüsterbachse-ja''' Alabasterbüchse helyett: 
nyilván éhbe a?, osztályba tartoznak.^ — „/c/í fordere Sie auf, 
auf das PFohl imseresCkefs a « /'zuííojsen" (főnökünk egészségére 
fcocintsunk helyett: böfögjünk) alig lehet egyéb, mint önkény- 
telen paródia, amely azonban a szándékos gúnynak az utáncsengése. 
Ha én volnék az a feljebbvaló, akinek ünnepléséhez az ünnepi 
szónok ezzel a nyelvbotlással járult hozzá, arra gondolnék, milyen 
okosan cselekedtek a rómaiak, mikor a győzelmi ünnepet tartó 
imperátor katonáinak megengedték, hogy az ünnepelt elleni 
belső tiltakozásukat hangos gúnydalokban nyilváníthassák ki. — 
Mer inger önmagáról meséli, hogy egyszer valakit, akit mint 
a társaság legidősebb tagját mindenki a „Senexl" vagy „altes 

i) Egyik nőbetegemnél az elszólás mint tünet mindaddig folytatódott, 
amíg nem sikerült azt visszavezetni arra a gyerekkorbeli tréfára, amikor 
a ruinieren szót urínieren-nal helyettesítette. — Ábrahám tanulmánya 
a „túlkompenzáló irányzatú" elvétésekrŐl (Intern. Zeitschrift 
f. Psychoanalyse VIII, 1922) érdekes megfigyeléseket közöl avval a 
kísértéssel kapcsolatban, hogy az ember az elszólás fogása révén jusson 
illetlen és meg nem engedett szavak szabad használatához. Egy nőbeteg, 
aki kismérvű dadogása révén a tulajdonnevek első szótagját néha^ meg- 
kettőzte, Protragorasz-t mondott Protagorasz helyett s pár perccel 
előbb ^-alexandroszt dadogott Alexandrosz helyén. Kiderült, 
gyerekkorában nagy élvezettel űzte azt az illetlen szokást, hogy ai 
o és po kezdőszó tagokat megkettőzze. A gyerekek dadogása gyakran 
kezdődik ilyen játékkal. A Protagorasz név kimondásakor attól tartott, 
hogy az első szótag r hangzóját kihagyhatná és Po-potagoraszt fog mondani. 
Védekezésképpen görcsösen kapaszkodott az r-be és még egy másodikat 
is beszorított a második szótagba. Hasonlóképpen a parterre és 
kondolálás szavakat partrerre és k o dolálás-sá torzította, hogy 
a benne felötlő páter (apa) és kondom szavakat kikerülje. Ábra- 
hám egy másik betege állandóan A n g o r á t szokott mondani angina 
helyett, mert félt a kísértéstől, hogy az anginá-t vaginá-vá változtatja. 
Az ilyen elszólások tehát úgy jönnek létre, hogy elítélő szándék jut 
érvényre a torzító irányzattal szemben s Ábrahám joggal tesz figyel- 
messé az ilyen folyamat és a kényszemeurózis tunetképzödése között 
fennálló analógiára. 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



83 



Senexl" "bizalmas és megtisztelő néven nevezett, úgy szólított 
meg: „Prost, Senex altesl!" Maga is megijedt ezen a botláson. 
(50. o.) Talán megmagyarázhatjuk indulatát,ha figj' el meztetünk 
aira, mennyire hasonlóan cseng az „^IteseF' az ,,alter Eset* 
(a vén szamár) szitokszóhoz. Az öregség (azaz a gyermekkorra 
visszavetitve: az apa) iránti tisztelet megsértése mindig nagy 
lelkiismeretfurdalást von maga után. 

Remélem, az olvasó nem fogja szem elöl téveszteni, mily 
nagy az értékkülönbség az ilyen semmivel sem bizonyítható 
megfejtések s azok közt a példák között, amelyeket magam 
gyűjtöttem és elemzéssel értelmeztem. De titokban még mindig 
ragaszkodom ahhoz a várakozásomhoz, hogy az elszólásnak még 
látszólag egyszerű esetei is a szándékolt összefüggésen kívülálló, 
félig elnyomott gondolat zavaró befolyására vezethetők vissza, 
s éppen Marin ger-nek egy igen figyelemreméltó megjegyzése 
csábít erre. Különös dolog, mondja ö, hogy senki se szereti 
bevallani, ha elszólta magát. Vannak nagyon okos és becsületes 
emberek, akik megsértődnek, ha egy-egy elszólásukra figyel- 
meztetik őket. Én nem merném ezt olyan általánosságban állítani, 
amint ezt Meringer a „senki" szóval teszi. De azért megvan 
a magyarázata ennek a kis indulatrezdülésnek, amely valamelyest 
a szégyenkezésre emlékeztet. Ez az indulat hasonlatos ahhoz a 
bosszúsághoz, amely elfog bennünket, valahányszor egy nevet 
nem tudunk emlékezetünkbe idézni, vagy a csodálkozáshoz, 
amelyet látszólag jelentéktelen emlékek megmaradása kelt 
bennünk s minden esetben arra utal, hogy a zavar létrejöttében 
bizonyos motívum játszott közre. 

A nevek elferdítése, ha szándékosan történik, megcsúfolást 
jelent, s valószínűleg igen sok esetben ez az értelme akkor is, ha 
szándékolatlan elszólás formájában jelentkezik. Az az ember, akj 
Mayer közlése szerint egyszer „Freuder"-t mondott Freud 
helyett, mert röviddel azután „Breuer" nevét idézte (58. o.) 
s aki más alkalommal Freuer-Breud féle eljárásról beszélt 



84 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



(28. o.), nyilván szaJctársunk s ettől az eljárástól nem volt különösen 
elragadtatva. A névelferdítésnek más, egész határozottan csak ily- 
módon magyarázható példáját lentebb, a félreirások sorában fogom 
közölni,^ 

Ezekben az esetekben a zavaró elem a közben feltámadó kri- 
tika, amelj^et el kell hallgattatni, mert éppen abban az időpontban 
nem felel meg a beszélő szándékának. Viszont a más nevének 
átvétele, magáravonatkoztatása, önmagunknak a névelszólás útján 
mással való azonosítása oly elismerést juttat kifejezésre, amelyet 
abban a pillanatban valamely okból el kell hallgatni. Ilyfajta 
élmén)^ beszél el Ferenczi Sándor iskolásfiú korából: 

„A.Z első gimnáziumban (először életemben) nyilvánosan (azaz 
az egész osztály előtt) egy költeményt kellett szavalnom. Jól el- 
készültem s ezért megdöbbentett, amikor mindjárt az első szavak 
után óriási hahota szakított félbe. A tanárom azután megadta 
különös fogadtatás magj^arázatát. Ugj-anis egész helyesen mondtam 
a költemény címét: „Távolból", de szerző gyanánt nem igazi köl- 
tőjét neveztem meg, hanem — önmagamat. A költő neve: Petőfi 

1) Azt is megfigyelhetjüt, hogy éppen az arisztokraták azok, akik külö- 
nösen gyakran ferdítik el az orvos nevét, akinek tanácsát kikérték s ebből 
azt következtethetjük, hogy bensöleg lenézik Őt, noha nagy udvariasságot 
szoktak tanúsítani vele szemben. Ehelyütt idézem E. Jones (akkor 
torontói) professzor néhány találó megjegyzését a névelfelejtésröl, melye- 
ket tárgyunk angol feldolgozásában tett. (The Psychopathology ofEveryday 
Life. American Journal of Psychology Oct. 1911): 

„Kevés ember tud bizonyos boszúságérzet ellen védekezni, ha azt veszi 
észre, hogy a nevét elfelejtették; különösen akkor, ha az illető személy- 
től azt remélte, vagy elvárta volna, hogy a nevét megjegyezze. Rögtön s 
minden meggondolás nélkül az az érzése ilyenkor, hogy az a másik nem 
felejtette volna el a nevet, ha a viselője mélyebb benyomást tett volna 
rá, mert a név az egyéniség lényeges alkotórésze. Másrészt kevés dolog 
hízeleg az embernek annyira, mintha valamely magas személyiség, akitől 
ezt nem várná, nevén szólítja. Napóleon, aki mestere volt az emberekkel 
való bánás művészetének, 1814.-Í szerencsétlen hadjárata közben csodálatos 
bizonyítékát adta ezirányú emlékezőképességének. Mikor egy Graonne 
melletti városkában tartózkodott, eszébe jutott, hogy ennek polgármesterével, 
de B n s s y-vel, vagy husz évvel előbb egy bizonyos ezredben már megis^ 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



85 



Sándor. A ]ceresztnevek közössége megkönnyítette a felcserélést; 
ennek tulajdonképpeni oka azonban bizonyosan az volt, hogyaliko- 
riban titkos vágyaimban szivesen azonosítottam magamat az 
ünnepelt költő-hérosszal. Tudatosan is imádattal határos szeretetet 
és tiszteletet tápláltam iránta. Természetesen, az egész áldatlan 
becsvágy-komplexum is ott rejtőzik az ilyen tévedés mögött." 

Hasonló, névfelcserélés utján való önazonositást árult el az a 
fiatal orvos, aki, mint mondják, félénken és mély tisztelettel 
igy mutatkozott be a híres Virchow-nak: Dr. Virchow. A 
professzor csodálkozva fordult felé: „Á, önt is Virchow-nak 
hívják?" Nem tudom, a nagjTatörő ifjú mivel mentette ki 
elszólását; vájjon azt a tetszetős kifogást találta-e, hogy oly kicsinek 
érezte önmagát a nagynevű ember előtt, hogy a saját neve 
elveszett amazé mellett, vagy volt-e bátorsága bevallani, hogy 
egykor, reméli, ő is lesz még olyan nagy ember, mint Virchow, 
ne bánjék tehát vele a kegyelmes úr oly lekicsinylőleg. E két 
gondolat valamelyike — illetőleg mindkettő egyszerre — zavarhatta 
meg a fiatalembert bemutatkozása közben. 

merkedett volt s ennek a körülménynek köszönhette, hogy de Bussy elra- 
gadtatásában korlátlan odaadással szegődött szolgálatába. Ezzel szemben 
nincs biztosabb mód arra, hogy valakit megsértsen az ember, mintha 
úgy tesz, mintha nevét elfelejtette volna ; ezzel azt fejezi ki, hogy ai 
illető annyira közönyös számára, hogy nem érdemes a nevének meg- 
jegyzésével vesződnie. Ezt a fogást az irodalomban is felhasználták. így 
Turgenjev ,KÖd' című regényében ez a kis jellemzés fordul elÖ : 
,Még mindig tetszik önnek Baden, Litvinov úr ?' Ratmilov mindig kissé 
habozva szokta Litvinov nevét kiejteni, mintha előbb még rá kellene 
eszmélnie. Ezzel s azzal a gÖgÖs móddal, ahogyan köszöntéskor kalapot 
emelt, bántani akarta Litvinov érzékenységét.' Ugyancsak Turgenjev az 
.Apák és Fiuk'-han ezt írja: ,A kormányzó Kirsanovot és Bazarovot meg- 
hívta a bálra ; ezt a meghívást néhány perccel később megismételte, 
miközben úgy tett, mintha testvéreknek nézné őket s mindkettőjüket 
Kirsanovnak szólította.' Itt az első meghívásról való megfeledkezés, a 
nevek elvétése, a képtelenség arra, hogy a két if)ú embert egymástól 
megkülönböztesse, a bántó mozzanatok valóságos halmazatát adja. A név 
elferdítése ugyanazzal a jelentőséggel bír, mint elfelejtése ; ez az elsö 
lépés az elfelejtés irányában," 



86 



A/, elszólás (nyelvbotlás) 



Teljesen személyes okokból eldöntetlenül kell hagynom, vájjon 
hasonló megfejtést alkalmazhatunk-e az alább közlendő esetre. 
Az 1 907.-Í amszterdami nemzetközi kongresszuson élénk vita tárgyát 
képezte a hisztéria azon felfogása, amelyet vallok. Egyik leg- 
hevesebb ellenfelem engem támadó szenvedélyes beszéde közben, 
mondják, többször szólta el magát olymódon, hogy helyembe 
magát tette és a nevemben beszélt. Pld. azt mondta: tudva- 
levőleg Breuer és én kimutattuk, — noha csak azt lehetett 
szándékában mondani : Breuer és Freud. Ennek az ellenfelem- 
nek a neve legkevésbé sem hasonló hangzású az en3''émmel. Ez 
a példa, valamint a névelcserélés sok más esete arra int, hogy 
az elszólás teljesen nélkülözheti is azt a megkönnyítést, amelyet 
a hasonló hangzás nyújt s egyedül leplezett tartalmi vonatkozások 
révén is érvényre juthat. 

Más és sokkalta jelentősebb esetekben az önkritika, a saját 
nyilatkozatunkkal szemben támadt benső ellentmondás az, ami 
elszólásra, sőt a szándékolt állítás ellentétének kimondására kény- 
szerít. Ilyenkor csodálkozással látja az ember, hogy valamely 
bizonykodás szavai meghazudtolják ennek szándékát, hogy az 
elszólás elárulja a belső őszinteség hiányát,^' Az elszólás ezesetben 
mimikus kifejezési eszközzé válik, persze igen gyakran annak a 
kifejezésévé, amit az ember nem akart kimondani, önleleplezése 
eszközévé. így például, amidőn egy férfi, aki a nőhöz való 
viszonyában nem barátja az úgynevezett normális érintkezési 
módnak, egy kokettnak mondott leányról folytatott beszélgetés 
folyamán e szavakra fakad: Ha velem volna dolga, majd leszokna 
a k o e t tá 1 á s ról. Kétségtelen, hogy csak a másik, koitálás 
szó kihatása változtathatta így el a szándékolt k o k e t tá 1 á s-t. 
Vagy a következő esetben: „Van egy nagybátyánk, aki már 
hónapok óta nagj'on haragszik ránk, mert sohasem látogatjuk 
meg. A minap, uj lakásba költözése alkalmából, hosszú idő óta 

1) Ily elszólás segítségével bélyegzi meg pld. Anzengruber a 
„G'wissenswunn"-baii a képmutató örcikségvadászt. 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



87 



először kerestük fel. Látszólag nagyon örült nekünk s búcsúzáskor 
igen melegen mondta: , Remélem, ezentúl még ritkábban 
látlak benneteket, mint eddig.' 

A nyelvanyag véletlen kedvezése gyakran az elszólás oly ese- 
teit hozza létre, amelyek egyenesen a leleplezés lesújtó, vagy az 
éle kifejezetten kómikus hatását keltik. 

így például a következő esetben, amelyet dr. Reitler figyelt 
meg és közölt velem: 

,Azt a bájos uj kalapot maga paccolta fel magának?' (auf- 
gepatzt — aufgeputzt helyett) mondja egy hölgy elragadtatott hangon. 
A szándékolt bókot ezekután nem merte folytatni, mert az a rejtett 
kritika, hogy ez a díszítés — ^Aufputz'^ — alapjában paccolás, 
igenis világosan keresztültört a kellemetlen elszólásban, hogysem a 
csodálat szokott frázisai még hitelre találhattak volna." 

Enyhébb, de ugj'ancsak félreérthetetlen kritikát árul el a kö- 
vetkező példa: 

„Egy hölgy látogatást tesz ismerősénél, akinek bőbeszédű, terjengős 
társalgása rendkívül fárasztja és türelmetlenné tesi. Végre sikerül 
felállnia, elbúcsúzik, de az előszobában a háziasszony ujabb szóáradattal 
tartóztatja fel s még az ajtóban újból megállásra és unalmas fecsegésének 
meghallgatására kényszeríti, A vendég a fecsegőt végre ezekkel a 
szavakkal szakítja félbe: ,Sbid. Sie im Vor zimmer zu Uause?' 
(Itthon van az előszobában?) Csak a háziasszony csodálkozó arca 
teszi figyelmessé elszólására. A előszobában való hosszas 
álldogálást megelégelve, azzal akart a társalgásnak véget vetni: 
,Itthon van délelőtt {Vormittag?y s elszólásával elárulta türelmet- 
lenségét. 

Mintegy intelem az Önmérsékletre a következő nyelvbotlás, 
amelyet dr. Max Gráf jegyzett fel: 

„A ,Concordia' bécsi ujságiróegylet közgyűlésén az egyik fíatal, 
mindig pénzszűkében szenvedő tagtárs heves ellenzéki beszédet tart 
s izgalmában azt mondja: Herren Vorschufimitglieder, (Vor- 

stands- vagy AusschuJ3mitglieder helyett.) — A tisztelt előleg- 
tagok, elnökségi tagok helyett. — Ugyanis ezeknek jogukban áll. 
hogy kölcsönöket szavazzanak meg s az i^u szónok is folyamodott 
kölcsönért." 



88 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



A „yorschwein"' példáján látluk, hogy az ember könnyen 
követ el elszólást akkor, ha szidalmat igyekszik elnyomni. Leg- 
alább ilymódon könnyít magán. ' * 

Egy fényképész megfogadta, hogy ügyetlen alkalmazottait 
nem illeti többé állatnevekkel. Inasa nagy, szinültig teli 
edényt akar kiüríteni s közben természetesen a felét a földre 
loccsantja; erre rákiált: „Aber Menschy schöpsen Sie dock 
zuerst etwas davon ab!'* (De ember, merjen előbb le egy 
kicsit! — Schöpfen=\traeYryi Schöps =hiv\a). S később egy 
segédéhez, aki vigyázatlanságból majdnem egy tucat értékes 
lemezt tört össze: „Aber sind Sie denn so hornver hr annt. ..^ 
{Hirnverbrannt= eszeveszett; Hornvieh = szarvasmarha.) 

Az alábbi példában az elszólás komoly leleplezést jelentett. 
Az eset néhány mellékkörülménye jogosulttá teszi, hogy teljesen 
közöljük, A. A. Brill ismertetése nyomán. (Zentralblatt für 
Psychoanalyse II. i.}' 

„Egy este dr. F r i n k kollégával sétáltunk és a newyorki 
Psychoanalitikai Egyesület ügyeit beszéltük meg. Sétaközben egy 
harmadik szaktárssal, R. dr.-al találkoztunk, akit évek óta nem 
láttam s akinek magánéletéről semmit sem tudtam. - — Nagyon 
megörültünk egymásnak s mindhárman egy kávéházba mentünk és 
két órán át igen élénken elbeszélgettünk. R., úgylátszik, közelebbről 
ismerte életem körülményeit, mert kis gyermekem iránt kérdezős- 
ködött és elmondta, hogy időnkint hall rólam egy közös barátunktól 
s érdeklődik tudományos működésem iránt, amelyről orvosi 
folyóiratokból értesült. Arra a kérdésemre, házaseraber-e, nem-mel 
válaszolt s hozzátette: ,Minek házasodjék meg az olyan ember, 
mint én ?' " 

„Mikor a kávéházból kijöttünk, hirtelen e szavakkal fordult 
hozzám : ,Kiváncsi vagyok, mit tenne Ön a következő esetben : 
Ismerek egy ápolónőt, aki mint bűntárs, válóperbe keveredett. 
A feleség férjét házasságtörésért bepörölte, bírói úton válást kért, 
az ápolónőt jelölte meg az ura bűntársa gyanánt és az ember 
megkapta a válást. E r heham die Scheidung' Félbeszakítottam : 



i) A Zentralblatt a közlést tévesen E. Joiies-nak tulajdonítja. 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



89 



,Az asszony kapta meg a válást, akarja mondani?*' — ^Sie 
hekam die Sckeidung?^ — Rögtön ki is javította a mondatot : 
jTermészetesen, az asszony kapta meg a válást' s gyorsan tovább 
mesélt ; az ápolónőt a per és a botrány annyira felizgatta, 
hogy ivásnak adta magát, súlyos idegbajt szerzett stb, és ő most 
tanácsomat kéri, hogyan kezelje a beteget." 

„ Mihelyt az elszólást kij a vítottam, kértem is a kartársa t, 
magyarázza azt meg nekem, de ö a szokásos, csodálkozó feleleteket 
adta: nem áll-e jogában minden embernek, hogy elszólja magát, 
hisz ez csak véletlen volt, nincs mit keresni mögötte stb. Azt 
feleltem : minden elszólásnak kell indokoltságának lennie s hogy 
kísértésben volnék azt hinni, ö maga e történet hőse, ha nem 
mondta volna az elébb, hogy nem házas ember. Ezesetben ugyanis 
elszólását az az óhaj indokolná, bár ö s nem a felesége nyerte 
volna meg a port, hogy ne kelljen (a mi házassági jogunk szerint) 
tartásdijat fizetnie és újra megházasod hassék New-York államában. 
Konokul tiltakozik feltevésem ellen, de ugyanakkor túlzott indulat- 
visszahatásával, nagyfokú izgalma világos jeleivel, nevetésével még 
jobban megerősítette feltevésemet. Felszólításomra, hogy a tudo- 
mányos szempont tisztázása érdekében mondja meg az igazat, ezt 
felelte : ,Ha nem akarja, hogy hazudjam, el kell hinnie, hogy 
legényember vagyok, tehát pszichoanalitikus megfejtése teljesen 
helytelen.' — Azután még megjegyezte, hogy az ilyen ember, aki 
minden csekélységet megfigyel, egyenesen veszedelmes. Majd hirtelen 
eszébe jutott, hogy másutt van találkája és elbúcsi'izott. '" 

„Mindketten, dr. F r i n k is, én is, meg voltunk győződve 
megfejtésem helyességéről s elhatároztam, hogy kérdezősködés 
útján szerzem meg ennek bizonyítékát vagy cáfolatát. — Néhány 
nap múlva felkerestem dr. R. régi barátját és szomszédját s tőle 
megtudtam, hogy magyarázatom tökéletesen találó volt, A pör 
néhány hét előtt folyt le s az ápolónőt bíintársként idézték a 
bíróság elé. — Dr. R. mostmár szilárdan meg van győződve a 
Freud-féle mechanizmusok helyességéről." 

Éppoly kétségtelen, hogy önmagát árulta el a beszélő a 

következő elszólásban. (Rank O. közlése.) ; 

x) „A mi (amerikai) házassági törvényeink szerint a válást csak akkor 
mondják ki, ha az egyik házasfélről bebizonyítják, hogy házasságtörést 
követett el, és pedig csupán a megcsalt fél kérelmére." 



90 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



„Egy apa, akiben hazafias érzések nem élnek s aki gyermekeit 
is e szerinte fölösleges érzelemtől menten kivánja felnevelni, 
korholja fiait, amiért valami hazafias tüntetésben vettek részt, 
s mikor ezek nagybátyjuk példájára hivatkoznak, e szavakkal 
utasítja el őket : , Éppen az ő példáját ne kövessétek, hiszen 
ő egy idióta.' A gyermekek csodálkozása ez apjuknál szo- 
katlan hang felett figyelmessé teszi a beszélőt tévedésére s 
mentegetődzve javítja ki magát : ,Természetesen azt akartam 
mondani: patrióta." 

Önleleplezésnek fogja fel maga a megszólított is a következő 
nyelvbotlást, amelj-et Starcke 1. (i. m.) közöl igen találó, noha 
a megfejtés feladatán túllépő megjegyzés kíséretében : 

„Egy fogorvosnő megígérte a húgának, hogy egyszer megnézi, 
van-e kontaktus két zápfoga között (azaz, hogy e fogak oldal- 
felületükön egymáshoz érnek-e úgy, hogy nem rakódik le köztük 
ételmaradék.) A huga azután panaszkodott, hogy erre a kis 
vizsgálatra oly soká kell várnia és tréfásan jegyezte meg : ,Most egy 
kollégáját kezeli úgyan, de a testvérnek még mindig várnia kell.' — 
Végiü a fogorvosnő megvizsgálja a huga fogait, tényleg kis lyukat 
talál az egyik zápfogban s azt mondja: ,Nem hittem, hogy ennyire 
van ; azt hittem ,dafi du nur kein Kontant hattest... hein Kontakt 
kiittest' (Kontant = készpénz). , Látod*, feleli a testvér nevetve, 
jhogy csak kapzsiságból várattál annyival tovább, mint fizető 
betegedet ? !'" 

(„Nekem ugyan nem volna szabad a magam ötleteit hozzá- 
fűznöm az övéihez vagy azokból következtetéseket levonnom, de 
az elszólás hallatára rögtön az jutott eszembe, hogy a két nŐ kedves 
és fiatal, mindakettö leány és igen keveset érintkeznek fiatal- 
emberekkel s azt kellett magamban kérdeznem, vájjon több 
kontaktusuk volna-e férfiakkal, ha több pénzük [Kontant] volna.") 

Önmagát árulta el a beszélő a következő, Theodor Reik 
(i. m.) által közölt elszólással is : 

„Egy fiatal leányt neki ellenszenves fiatalemberhez akarnak 
hozzáadni. A szülők találkozót rendeznek, hogy a fiatalokat jobban 
összeismertessék egymással. A fiatal leánynak volt annyi önuralma, 
hogy kérőjével, aki nagyon udvarolt neki, ne éreztesse ellenszenvét. 
De amikor az anyja megkérdezte, hogy tetszik neki a fiatalember, 
udvariasan felelte : .Tetszik. Er ist sekr liebensuridrig- 



Az elszólás (nvelvbotlás^ 



{liebenswürdig = szeretetreméltó, ehelyett aat mondta; liehensividrig, 
ami ennek az ellentéte: visszataszító.)" 

Éppen ilyen áruló az az „élces elszólás," amelyet Rank O. 
ismertet : ' 

„Egy férjes asszonyról, aki nagyon kedveli egyébként az adomákat, 
az a hír járja, hogy nem ijed meg a házasságonkivüli udvarlástól 
sem, ha azt megfelelő ajándékok támogatják. Ifjú udvarlója tehát 
nem minden szándék nélkül a következő, régi történetet meséli 
el neki : Egy üzlettárs a másiknak kissé rátarti feleségét szeretné 
meghódítani ; végre az asszony beleegyezik, hogy az övé lesz, de 
looo forint ajándékot kiván tőle. Mikor aztán a férj elutazik, az 
udvarló looo forintot kér tőle kölcsön s megigéri, hogy ea összeget 
még másnap visszaadja a kölcsönadó feleségének. Természetesen ezt 
a pénzt adja aztán az asszonynak a vélt szerelmi jutalom gyanánt. 
Alaposan megrémül aztán az asszony, mikor hazatért ura elkéri 
tőle az looo forintot: azt hiszi, az ura mindent tud s nem csak 
kárt, hanem még szégyent is vallott. — Mikor a fiatalember 
odáig jut az elbeszélésben, hogy a csábító a férjnek az mondja : 
pénzt holnap visszaadom a feleségednek' — a hölgy e 
sokatmondó szavakkal szakítja félbe : jMondja csak — nem 
adta vissza — ó, pardon, akarom mondani — nem mesélte 
el ezt már nekem ?' Ennél világosabban alig juttathatná kifejezésre 
hajlandóságát, hogy ugyanilyen feltételekkel odaadja magát, csak 
éppenhogy nem akarja egyenesen bevallani." (Internationale Zeit- 
schrift fiir Psychoanalyse, I, 1914.) 

Az áruló elszólás következéseiben ártatlan, de érdekes példáját 
közli Tausk V. „Az apák hite" címmel: 

„Minthogy menyasszonyom keresztény volt — meséli A. úr — 
és semmiképpen sem akart zsidóvá lenni, nekem kellett felvennem 
a keresztségét, hogy megházasodhassam. Erős belső ellentállással 
tettem ezt,' de úgy éreztem, célom igazolja a kitérést annál is 
inkább, mert csak a zsidósághoz való külső hozzátartozóságomról 
kellett letennem, nem pedig vallásos meggyőződésről, amely úgy- 
sem élt bennem. Dacára ennek, később is mindig zsidónak vallottam 
magamat és kevesen tudják rólam, hogy megkeresztelkedtem. 
Házasságomból két gyermek származott, akik keresztény hitben 
nevelkedtek- Mikor a fiuk kissé felnövekedtek, felvilágosítottam 
őket zsidó származásukról, nehogy az iskolában kapott antiszemita 



92 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



befolyások hatása alatt majdan e fölösleges okból forduljanak apjuk 
ellen. Néhány évvel ezelőtt D.-ben nyaraltam akkor elemi iskolás 
gyermekeimmel s egy tanítócsaládnál laktunk. Egy napon uzsonnánál 
ültünk különben kellemes gazdáink társaságában és a ház asszonya, 
nem sejtve nyaralóvendége zsidó származásátj meglehetős éles 
kirohanást intézett a zsidók ellen. Most bátran meg kellett volna 
mondanom az igazat, hogy fiaimnak példát mutassak a , meggyőződés 
bátorságát' illetőleg, — de tartottam a kellemetlen kimagya- 
rázkodásoktól, amelyek az ilyenfajta vallomásokra következni 
szoktak. Azonkívül féltem, hogy esetleg el kell hagynunk kellemes 
nyári lakásunkat s elrontom a magam és gyermekeim amúgy is 
szükreszabott üdülését, ha gazdáink megtudván, hogy zsidókkal 
van dolguk, azontúl barátságtalanul viselkednének velünk szemben. 
Minthogy azonban elvárhatum, hogy fiaim nyiltan és elfogulatlanul 
elárulnák a súlyos következményekkel járó igazságot, ha továbbra 
is tanúi maradnak a társalgásnak, el akartam őket távolítani s a 
kertbe küldtem őket. ,Gekt in den Garten, Juden — s gyorsan 
kijavítottam: Jungen' jMenjetek csak a kertbe, zsidók — fiúk.' 
Tehát elszólásommal kifejezésre juttattam ama bizonyos ,meg- 
győzödésbeli bátorságot.' A többiek ugyan semmi következtetést 
sem vontak le ebből az elszólásból, mert nem tulajdonítottak neki 
jelentőséget, de én levontam a tanulságot, hogy az ember nem 
tagadhatja meg büntetlenül ,apái hitét, ha apja fia s magának 
is fiai vannak." (Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse, IV. 
1916.) 

Éppenséggel nem ártatlan jelentésű a következő elszólás, 
amelyet nem is közölnék, ha nem maga a bíróság egy tagja 
jegyezte volna fel e gyűjtemény számára : 

Egy betöréssel vádolt népfölkelő kihallgatásakor azt mondja; 
„Azóta még nem bocsátottak el ,aus dieser militarischen Diebs- 
stellung,' {Dienststellung, szolgálat, Z> Zí = tolvaj) tehát még a 
népfelkelőkhöz tartozom." 

Mulatságos hatást kelt az elszólás, ha éppen annak megerősí- 
tésére szolgál, amit a beszélő tudatosan tagad, s ez az orvosnak a 
lélekelemzö munka közben nagy segítségére lehet. Egyszer egy 
betegem álmát kellett megfejtenem, amelyben előfordult a 
Jauner név. Az álmodó ismert egy ilyen nevű embert, de nem 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



93 



tudtuk megtalálni, miképpen került az ember az álom Össze- 
függésébe ; ezért azt a feltevést kockáztattam meg, hogy való- 
színűleg csak a neve révén, mely a Gauner (gazember) szitok- 
szóra emlékeztet. A beteg gyorsan és erélyesen tiltakozott, de 
közben elszólta magát, mégpedig olymódon, amely megerősí- 
tette feltevésemet, mert ugyanazt a hangzó -fel cserélést ismételte 
meg. Válasza ez volt : „Ez a feltevés nagyon is merész : jewagt 
{gewagt helyett.) Mikor az elszólásra figyelmeztettem, elfogadta 
előbbi megfejtésemet. 

Ha komoly vitatkozás közben esik meg az egyik ellenféllel 
olyan elszólás, amely szándékos mondanivalójának éppen ellen- 
tétét fejezi ki, ez rögtön nagy hátrányba helyezi Őt a másikkal 
szemben, aki ritkán mulasztja el, hogy álláspontja megerősödé- 
sét ki ne használja. 

Ebből kiviláglik, hogy az emberek egész általánosságban 
éppenúgy értelmezik az elszólásokat és egyéb elvétéseket, ahogyan 
én e könyvben teszem, ha elméletben nem igen fogadják is el ezt 
a felfogást és a maguk személyét illetőleg nem hajlandók lemon- 
dani az elvetések megtűrésével járó kényelemről. A gúny és 
derültség, amelyet a beszéd ilyen megtévedése a döntő pillanat- 
ban egész biztosan előidéz, tanúságot tesz az állítólag általánosan 
elfogadott egyezmény ellen, hogy az elszólás nyelvbotlás és nincs 
lélektani jelentősége. Maga a német kancellár, B ü 1 o w herceg, 
ezzel a kifogással igyekezett a helyzetet megmenteni, midőn a 
császárjáért elmondott védőbeszéde (1907 novemberében) elszólása 
révén éppen az ellenkezőjébe csapott át: 

„Ami pedig a jelent, 11. Vilmos császár uj éráját illeti, erre 
vonatkozólag csak ismétlem, hog^' méltánytalan és igaz- 
ságtalan dolog, ha a császárt körülvevő felelős 
tanácsadók körét emlegetik... (Élénk felkiáltások : 
felelőtlen) . . . felelőtlen tanácsadókat emlegetnek. Bocsássák meg 
a lapsus linguaet-t" . (Derültség.) » " 

Ámde Bülow herceg mondata a tagadások (fosztóképzŐk) hal- 



94 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



mozása folytán kissé bonyolódottá lett; a szónok iránti rokon- 
szenv ás a nehéz helyzetére való tekintet odahatottak, hogy ezt 
az elszólást nem használták ki ellene. Rosszabbul járt ugyanazon 
a helyen egy évvel késó'bb egy más politikus, aki a császárhoz 
intézendő fenntartás nélküli, rijckkaltlos\é\eméjiyny'úviiii~ 
tásra akarta a házat felszólítani s egy gonosz elszólás folytán 
lojális keblében lakozó egészen más érzelmeket juttatott szóhoz: 

„Lattmann (német-nemzetipárt): A felirat kérdésében a 
birodalmi gyűlés házszabályainak alapján állunk. Ezek 
értelmében a birodalmi gyűlésnek jogában áll, hogy a császárhoz 
ilyen feliratot terjesszen fel. Úgy hisszük, a német nép egységes 
óhaja és gondolata, hogy ebben a dologban is egységes meg- 
nyilatkozásra jussunk s ha ezt oly formában tehetjük, 
amely monarchikus érzületünknek mindenképpen megfelel, akkor 
tegyük is meg ezt rückgratlos (azaz: gerinctelenül, rück- 
haltslos fenntartás nélkül helyett.) (Viharos, hosszantartó 
derültség.) Uraim, nem rückgratlos, hanem rückhaltlos (-derültség) 
s a nép ily fenntartás nélküli megnyilatkozását, reméljük, uralko- 
dónk is elfogadja e súlj'os időkben." 

A „Vorwarts" igo8 nov. 12.-1 száma nem mulasztotta el, 
hogy ez elszólás lélektani jelentőségére rámutasson: „Soha még 
parlamentben képviselő önkéntelen magaelárulásával nem jelle- 
mezte oly találóan a saját s a többség magatartását az uralkodó- 
val szemben, mint ez az antiszemita L a 1 1 m a n n-nak sikerült, 
amikor az interpellációk második napján ünnepélyes pátosszal 
az a vallomás csúszott ki a száján, hogy ő és barátai a császár- 
nak gerinctelenül [rückgratlos) akarják megmondani véle- 
ményüket. Minden oldalról felharsogó, viharos derültség nyelte 
el a szerencsétlen további szavait, aki még szükségesnek találta, 
kifejezetten mentegetődzve eldadogni, hogy tulajdonképpen rück- 
haltlos-t gondolt." 

egy példát sorolok fel, amelyben az elszólás szinte a 
jövendölés kísérteties jellegéhez jutott: 1923 tavaszán nagy fel- 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



95 



tünést keltett a nemzetközi pénzvilágban, hogy a fiatal X. bankár, 
B. „uj gazdagjai" között is egyik legújabb, mindenesetre a leg- 
ifjabb és leggazdagabb, rövid majoritási harc után megszerezte 
az * * * bank részvényeinek többségét. Ebből következett azután, 
hogy egy nevezetes közgyűlés az intézet régi vezetőit, régivágású 
pénzembereket, nem választotta meg újra és a fiatal X. lett a 
bank elnöke. Dr. G. igazgatósági tag búcsúztatta a bank újra 
meg nem választott régi elnökét és búcsúbeszédében többeknek 
feltűnt egy ismételt, kínos elszólása. Folyton dahímcheidend 
— elköltöző — elnököt emlegetett ausscheidend, távozó helyett. 
Néhány nappal később a meg nem választott öreg elnök meg- 
halt. Igaz, hog3^ túl járt a nyolcvan esztendőn! (Storfer). 

Az elszólás szép példáját találjuk Schiller Wallenstein 
trilógiájában (II. rész „A Piccolomoniak" I. felvonás 5. jelenet), 
amely nem annyira arra szolgál, hogy a beszélőt elárulja, mint 
inkább, hogy a színen kivül álló hallgatót tájékoztassa és meg- 
mutassa nekünk, hogy a költő, midőn ezt az eszközt használta 
fel célja elérésére, jól ismerte az elszólás mechanizmusát és 
jelentőségét. Az előzŐ jelenetben Piccolomini Max, a legheve- 
sebb szenvedéllyel állt Wallenstein pártjára s rajongással árado- 
zott a béke áldásairól, amelyekre akkor nyílt meg a lelke, amikor 
Wallenstein leányát elhozta a táborba. Az ifjú apát és az udvar 
kiküldöttét, Questenberget, mélyen megrendítve hagyja ott. S 
most így folytatódik az 5. jelenet:^ 

QUESTENBERG: Jaj minekünk! Hát így vagyimk? 

S igy hagyjuk öt tévelyegni? S ne hívjuk 
E percben vissza, hogy a hályog 
Lehulljon a szeméről? 

OCTAVIO: (M^fy- elmerühséghól feleszmélve); 

Az enyémröl 
Lehullt e percben és a mit látok, annak 
A fele sem Öröm. 

QUESTENBERG: S mi az? 



1) Dóczi Lajos fordítása. 



96 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



OCTAVIO: Ez utazás. 

Oh átkozott legyen! 

QUESTENBERG; Hogyhogy? 

OCTAVIO: Jerünfcl 

Követnem kell a gyászthozó nyomot. 
Saját szememmel látnom — oh jerünk. 
(^Magával akarja vonni.) 

QUESTENBERG: Hová? 

OCTAVIO: (türelmetlenül): A hölgyhöz. 

QUESTENBERG: ' Mit? 

OCTAVIO (helyreigazitja szavait): A hölgyeket ... 

Üdvözleni a herceghez, jerünk atb. 

A német eredetiben a párbeszédnek ez a része igj' hangzik: 
OCTAVIO: Zu ihr. 

QUESTENBERG : Zu? 

OCTAVIO (korrigiert sich): Zum Herzog! Gehen wir . . . etc. 

Ez a kis elszólás — „zu ihr"' „zu ihm"^ helyett, arra szolgál, hogy 
tudtunkra adja, hogy az apa átlátta fia pártfoglalásának indokát, 
míg az udvaronc arról panaszkodik: „Hogy csupa rejtélyben 
beszél." 

Az elszólás költői feldolgozásának más példáját Ránk Ottó 
fedezte fel Shakespeare nél. Idézem R a n k közleményét 
a Zentralblatt für Psychoanalyse I. 5. számából: 

Költőileg nagyon finoman indokolt s ragyogó technikával fel- 
használt elszólást találunk Shakespeare „Velencei kal- 
márjában", (III. felvonás, 2. jelenet), amely csakúgy, mint a 
Piccolomini elszólása, amelyre Freud mutatott rá Schiller Wallen- 
stein-jében, elárulja, hogy a költök jól ismerik az elvétés mecha- 
nizmusát és értelmét s hallgatóikról is feltételezik, hogy megértik 
őket. Porciát apja akarata arra kényszeríti, hogy férje választását 
a sorsra, a véletlenre bizza. Eddig még a véletlen szerencse meg- 
szabadította összes, nem szivesen látott kérőitől. De most, hogy 
Bassanióban megtalálta, akit igazán szeret, aggódik, hogy ő is rossz 
sorsot fog húzni. Legszívesebben azt mondaná neki, hogy ebben 
az esetben is bírja szerelmét, de ezt fogadalma nem engedi. Ebben 
a kétségek kÖzt hányódó lelkiállapotban a kÖltÖ ezt mondatja vele 
a szeretett férfiúnak: 



Az elszólás (nyelvbotlás) 97 

„Kérlek, ne még; várj még egy-két napig , . . y , 

A kockázat előtt; balul ha választsz, 

Elvesztem társaságod; várakozz hát. " ■ , , r 

Valami súgja, (de nem szerele m). 

Hogy nem akarnálak elveszteni. 

Én megmondhatnám, miként jó, ha választsz, 

De esküt szegnék s ezt sohsem teszem; 

így elvéthetsz s ha úgy lesz, bűnt kívántatsz 

Velem, hogy vajha szegtem volna esküt! 

Oh a szemed! átjárt, két félre osztott: i ■• ' 

Felem tiéd s a másik fél tiéd — 

Azaz sajátom, mondom; de ha enyém — 

Tiéd az s igy egészen tiéd. 

(Radó Antal fordítása.) 

Éppen azt, amit csak lialkan sejttetni akarna kérőjével, inert 
tulajdonképpen egészen el kellene hallgr.lnia, tudniillik, hogy múr 
a választás előtt egészen övé és szereti, ezt a költő csodálatos 
lélektani finomsággal az elszólásban teljes nisgnyilvánulásra segíti 
s ez eszközzel feloldja a szerelmes tűrhetetlen bizonytalanságát s 
a néző hasonló irányn feszültségét a választás eredményét illetüleg. 

A nagy költőknek ez állásfoglalása az elszólás magunkvallotta 
felfogása mellett nagy érdekkel és fontossággal hír, ezért igazolt- 
nak látom, hogy egy harmadik ilyen példát iktassak ide, amelyet 
E. Jones közölt.' 

„Rank Ottó egy nemrégiben megjelent dolgozatában szép pél 
dára figyelmeztet, amelyben Shakespeare egyik alakjának, Porciának 
szájába ,elszólást' ad, hogy elárulja titkos gondolatait a figyelmes 
hallgató előtt. 

Hasonló példát szándékozom bemutatni az egyik legnagyobI> 
angol regényíró, George Meredith mestermüvében, az „Önző** 
című regényben.- — A regény cselekménye röviden a következői 
Sir Willoughby Pattern, a maga körében nagy bámulatnak örvendő 
arisztokrata, eljegyzi Miss Durham Konstanciát. A leány felfedezi, 
hogy vőlegénye kiméletlen egoista, e jellemvonását azonban a világ 
előtt ügyesen leplezi; hogy szabaduljon tőle, egy Oxford nevii 
kapitánnyal megszökik. Néhány évvel később Sir Pattern ismét 

1) Ein Beispiel von literaris cher Verwertung des Versprechens. Zentral- 
hlatt für Psychoanalyse. I. lO. ..; . .. 

2) Magyar nyelven megjelent Babits Mihály fordításában. 

S, Freud: A mindennapi élet pszichopathológiája. » 



98 Az elszólás (nyelvbotlás) 



eljegyzi magát: jegyese miss Clara Middleton. A könyv legnagyobb 
részét mármost annak a lelki vívódásnak az ábrázolása tölti be, 
amely Clara lelkében lejátszódik, amidőn ö is felismeri vőlegénye 
kirívó jellemvonását. Külső körülmények s az adott szóról való fogalma 
kötik ígéretéhez, míg vőlegényét mindig megvetendöbbnek látja. 
Vőlegényének rokona és titkára, Vemon Wbitford (akinek végül 
felesége is lesz) lesz bizalmasa és barátja, de a Pattem iránti 
becsületérzése és más motivumok visszatartják Whitfordot attól, 
hogy szerelemmel közeledjék a leányhoz. 

Egy fájdalmas monológjában Clara így panaszkodik: ,Ó, ha 
nemes férfi láthatna engem és érdemesnek tartaná, hogy segít- 
sen rajtam! O, ha valaki kiszabadítana ebből a tövis- és tüske- 
börtönből. Én magam nem tudok kiszabadulni. Gyáva vagyok. 
De egyetlen ujjmutatás (heckoning of a finger) — azt hiszem, 
megváltoztatna. Ha volna társam, akihez menekülhetnék, mennék, 
bár tüskéktől szaggatva, a megvetés sziszegése között! . . . Konstan- 
ciát egy katona mentette meg. Talán imádkozott s az ég meg- 
hallgatta imáját. Vétket követett el, de ó, hogy szeretem érte! 
Harry Oxfordnak hívták, akit szeretett. S ö nem habozott, szét- 
tépte béklyóit s nyíltan a másik mellé állt. Bátor leány, mit gon- 
dolnál te rólam? De nekem nincs W hitford Harrym, én 
egyedül vagyok.' 

A hirtelen ráeszmélés, hogy más nevet mondott Oxford 
helyett, ökölcsapásként hatott rá s mély pírral öntötte el. 

Az a tény, hogy mindkét férfi neve a f o r d szótaggal végző- 
dik, nyilvánvalólag megkönnyíti felcserélésüket s sokan ezt elegen- 
dőnek Ítélnék ennek megmagyarázására. De a költő világosan 
kiemeli az igazi, mélyebben fekvő indokot. 

A regény egy másik helyén ugyanaz az elszólás ismétlődik. 
Utána pedig az elszólóban az az Önkéntelen] habozás, a beszélgetés 
témájának hirtelen megváltoztatása jelentkezik, amelyet a lélek- 
elemzésből és J u n gnak a képzettársításokról szóló könyvéből isme- 
rünk, s melyek csak akkor lépnek fel, ha félig tudattalan komplexum 
rezdült meg valakiben. Pattem fölényeskedő hangon mondja 
Whitfordról: ,Üres lárma! A jó öreg Vemon nem is képes valami 
rendkívüli cselekedetre.' — Clara azt feleli: — ,De ha mégis 
Oxford — Whitford... lám, a hattyúk most úsznak felénk 
a tavon; milyen szépek! Mit is akartam magától kérdezni? ügy-e, 
ha egy férfi látja, hogy más iránt nyilvánvaló bámulatot tanú- 



I 



Az elszólás (nyelvbotlás) 99 

sítanak, az természetesen elbátortalanítja öt?' Sir Willoughbyt hir- 
telen világosság járta át s mereven kiegyenesedett. 

Clara azután mégegyszer elárulja egy elszólásával titkos óhaját, 

hogy Whitford Vemonnal egyesülhessen. Azt mondja egy fiúnak, 

akivel izen neki : ^ Mondd meg V e r n o n lirnak . . . azaz Whitford 

úrnak . . . stb," ^ - ... 

Az elszólásról itt vallott és kifejtett felfogásunk különben 
kiállja a próbát a legjelentéktelenebb csekélység esetében is. 
Ismételten alkalmam volt kimutatni, hogy a nyelvbotlás leg- 
csekélyebb jelentőségű és legközelebb fekvő eseteinek éppenúgy 
megvan a maguk értelme és célzata, s hogy ezek ugyanúgy 
fejthetők meg, mint a feltűnőbb elvétések. Egy nőbetegem, 
aki teljesen akaratom ellenére, de nyakas eltökéltséggel rövid 
kirándulásra készül Budapestre, azzal akarja magát igazolni, 
hogy hiszen csak három napra megy oda, de elszólja magát 
és azt mondja: csak három hétre. Ezzel elárulja, hogy ellenem 
való dacból inkább maradna három hétig, mint három napig 
abban a társaságban, amelyet hozzá nem illőnek tartok. — Egy 
este mentegetődzöm, amiért nem érkeztem idején, hogy felesé- 
gemet a színházból hazakísérjem s azt mondom : Tiz perccel 
tiz után a színház előtt voltam. Kijavítanak: azt akarod mon- 
dani: tiz előtt. Perszehogy tiz előtt- öt akartam mondani. 
Hiszen a tíz után nem volna mentség. Ugy mondták nekem, 
a színlapon az áll: Vége tíz óra előtt. Mikor a színházhoz érkez- 
tem, az előcsarnok már sötét, a színház üres volt. Az előadás 
korábban végződött és feleségem nem várt meg. Mikor az órámat 
megnéztem, még Öt perc hiányzott a tiz órához. Én azonban 
úgy gondoltam, kicsit szépíteni fogom a dolgot és otthon azt 
mondom, tiz perccel tiz előtt már ott voltam. Sajnos, elszólásom 

1) A költő célzatának megfelelölcg értelemmel bíró, többnyire szán- 
dékolatlan önvallomást jelentő elszólások további példáit találjuk Shakes- 
peare II. Richárd-jában (II. felv. 2. jel.) és Schiller Don Carlosában 
(II. felv. 8. jel., EboH hercegnő elszólása.) Bizonyára könnyű feladat 
volna ezt a sorozatot még kibővítenünk. 

7' 



too 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



meghiúsította és leleplezte füllentési szándékomat, mert hiszen 
még többet is áruitatott el velem, mint amennyi bevallani 
valóm voh. 

E ponttól azokhoz a beszédzavarokhoz vezet tovább utunk, 
amelyeket már nem az elszólás nevén jelölünk, mert nem az 
egyes szó kimondását, hanem az egész beszéd ütemét és elmon- 
dását zavarják meg, mint például a zavarban levő ember hebe- 
gése és dadogása. De itt is, mint a fenti esetekben, bels6 
konfliktus nyilvánul meg a beszéd megzavarásában. Valóban nem 
hiszem, hogy valaki elszólná magát, ha kihallgatáson van Őfelsé- 
génél, vagy igaz szívből jött szerelmi vallomás közben, szóval 
mindazokban az esetekben, amikor szívvel-lélekkel ott 
van, ahogy' oly találóan mondani szoktuk. Sőt még az egyes 
írók stílusának megítélésekor is szabad és szoktuk is alkalmazni 
azt a magyarázó elvet, amelyet az egyes beszédelvétések meg- 
fejtésében nem nélkülözhetünk. A világos és félre nem érthető 
írásmód arról tanúskodik, hogy a szerző itt teljesen tisztába jött 
önmagával, míg ha erőltetett és tekergŐs kifejezésmódra akadunk, 
amely, a kitűnő szólásmóddal élve, többfelé sandít, akkor valami 
kellőleg nem elintézett, bonyolódást okozó gondolat hatását, 
vagy a szerző önkritikájának elfojtott hangját érezzük ki.' 

E könyv első megjelenése óta más anyanyelvű barátaim és 
szaktársaim is elkezdték figyelmüket az anyanyelvükön észlelt 
elszólások felé fordítani. Azt találták — amint várható volt — 
hogy ennek az elvetésnek a törvényei a nyelv anyagától függet- 
lenek s ugyanolyan megfejtésekre jutottak, mint mi itt, németül 
beszélő személyek eseteiben. Számtalan példa helyén csak ezt az 
egyet iktatom ide: 



i) Ce qu'on conqoit bien 
S^annonce clairement 
Et les mots pour le dire 
Arrivent aisément. 



Mit jól megértettél 
Tisztán megjelenik. 
Kifejező szava 
Maga kínálkozik. 

Boileau, Art poétique. 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



101 



Dr. A. A. Brill (New-York) közli önmagáról : Eg>' barátom 
beszélt nekem idegbajos ismerőséről s aziránt érdeklődött, vájjon 
tudnék-e rajta segíteni. Én erre megjegj'eztem : úgy vélem, hogy 
idővel valamennyi tünetét sikerül majd pszichoanalízis segít- 
ségével kiküszöbölnöm, mert ez durable (hosszadalmas) esetnek 
látszik — holott azt akartam mondani, hogy curable (gyóg>át- 
ható.) (A contribution to the Psychopathology of Everj'day Life 

— a „Psychotherapy" folyóirat IIT. i. számából, igog.) 
Végül azon olvasók számára, akik nem riadnak vissza némi 

fáradságtól, s akik a lélekelemzéssel ismerősek, egy példát iktatok 
ide, amelyből kiviláglik, a lélek milyen mélységeibe vezethet 
egy elszólás felfedése is. 

X)r. L. J e k e 1 s közlése : (Internationale Zeitschrift für Psycho- 
anaiyse I, 1913.) 

„December 11.-én egy ismerős hölgy lengyel nyelven kissé 
kihívd és fölényes hangon a következő kérdést intézi hozzám: 
^Miért mondtam én ma, hogy tizenkét ujjam van?' 
Felszólításomra visszaidézi a jelenetet, amelyben ez a megjegyzés 
elhangzott. Látogatóba készült a leányával s azt mondta ennek 

— aki a remisszió állapotában lévő dementia-praecox beteg — 
hogy vegyen fel más blúzt, amit a leány a másik szobában meg 
is tett. Mikor átöltözve visszatért, anyja a körmeit tisztogatta s 
ekkor a következő beszélgetés indult meg köztük: 

A leány: ,Látod, én már kész vagyok, te még mindig nem !* 
Az anya: ,Persze, neked csak egy blúzod van és nekem 
tizenkét körmöm. 
Leány: ,Tessék?' 

Anya (türelmetlenül) : ,Természetesen, hiszen tizenkét 
ujjam van.' 

Az elbeszélést velem együtt végighallgató kartárs kérdésére, mi 
jut eszébe a ti ze n k ettö-ről, éppoly gyorsan, mint határozottan 
azt feleli a hölgy: ,Tizenkettö számomra nem dátum 
(amelynek jelentősége volna.)* 

Az u j j-hoz némi habozással a következő képzettársulást mondja 
el: ,Az uram családjában előfordult, hogy gyermekek hat lábujjai 
pttek a világra. Mikor gyermekeink születtek, rögtön megvizsgál- 



102 Az elszólás (nyelvbotlás) 

ták őket, nincs-e hat lábujjuk.' Külső okokból az analízist az este 
nem folytattuk. , • 

Másnap reggel, december 12.-én, meglátogat a hölgy s látha- 
tólag izgatottan meséli: ,Képzelje, mi történt velem; már vagy 
husz esztendeje minden évben levélben gratulálok az uram öreg 
nagybátyjának a születésnapjára, amely ma esedékes; 11.-én 
szoktam neki írni; az idén azonban elfelejtettem és gyorsan táv- 
iratoznom kellett. 

Eszembe jut s emlékeztetem a hölgyet, milyen határozottan és 
gyorsan utasította el kartársam kérdését a tizenkettőre vonat- 
kozólag, amely pedig igen alkalmas lett volna rá, hogy a szó- 
banforgd születésnapra emlékeztesse ; éspedig éppen azzal a meg- 
jegyzéssel, hogy a tizenkettedike számára nem jelentős dátum. 

Most bevallja a hölgy, hogy a nagybácsi gazdag és ö tulajdonképpen 
mindig számított az örökségére, különösen mostani szorult 
helyzetében. 

Téhát ez a nagybátya, azaz ennek halála jutott rögtön eszébe, 
amidőn néhány napja egy ismerőse kártyából azt jósolta neki, 
hogy sok pénzt fog kapni. Tüstént az villant raeg a fejében, hogy 
a nagybácsi az egyetlen, akitől ö, vagy gyermekei, pénzt várhatnak. 
Eszébe jutott az is, hogy már e nagybácsi felesége megígérte, 
hogy végrendeletében megemlékezik az ö gyermekeiről ; de az 
öregasszony végrendelkezés nélkül halt meg ; talán az urának 
szóval adott valami vonatkozó utasítást, 

A nagybátya elleni halálóhajtás nyilván rendkívül erősen ébredt 
fel, mert a jóslást tevő hölgynek azt mondotta : ,Maga egyenesen 
arra csábítja az embert, hogy embert öljön.' 

A jóslás kimondása és a nagybácsi születésnapja között eltelt 
négy-öt nap alatt folyton ennek halála hírét kereste a nagybácsi 
lakóhelyén megjelenő újságokban. 

Nem csoda tehát, hogy mikor ennyire kívánta a nagybácsi halálát, 
a közeljövőben megünnepelendő születésnapjának tényét és dátumát 
kiszorította tudatából, és nemcsak megfeledkezett egy évek óta 
megismételt cselekedet végrehajtásáról, hanem még a kartárs 
kérdésére sem ébredt ennek tudatára. 

A jtizenkét ujj'-ról szóló nyelvbotlásban mármost az elnyomott 
tizenkettő jutott felszínre s ez volt a megtévedés egyik meg- 
határozója. 

Azt hiszem, csak egyik, mert az ,ujj'-hoz kapcsolódó feltűnő 



Az elszólás (nyelvbodás) 



103 



képzettársítás még további indokolást sejttet; s ez magyarázza 
meg azt is, hogy a tizenkettő éppen a tiz ujjra vonatkozó 
ártalmatlan szólásmódot hamisította meg : ■ 

Az ötlet az volt: ,Az uram családjáb2m előfordult, hogy gyer- 
mekek hat lábujjai jöttek a világra.' 

Hat lábujj bizonyos abnormitás jele, tehát 
■ hat ujj egy abnormís gyereket, 

tizenkét ujj két abnormis gyereket jelent. 
' S ezesetben a két abnormis gyerek valóban ott is volt. 

A nagyon korán férjhezment asszonyra két gyermek maradt 
egyedüli örökségül a férje után, akit mindig abnormis, beteges 
különcnek tartottak, s aki rövid házasság után maga vetett véget 
életének ; s mindkét gyermeket ismételten apai részről súlyosan 
terheltnek és abnormisnak találták az orvosok. 

Idősebb lánya röviddel azelőtt tért haza súlyos katatoniás roham 
után ; nemsokára azután fiatalabb, serdülő korú leánya is súlyos 
neurózisban betegedett meg. 

Hogy itt a gyermekek abnormitását kapcsolatba hozta a nagy- 
bácsi ellen irányuló halálkivánsággal, s így e?,zel a hasonlíthatlanul 
mélyebben elnyomott s lelkileg hatalmasabb . elemmel sűríti Össze, 
azt sejtteti velünk, hogy az elszólás második meghatározója az 
abnormis gyermekek halálára irányuló kivánság. 

Hogy a tizenkettes szám elsősorban a halálkivánságot jelenti, 
már abból is kiviláglik, begy az illető hölgy képzetében a nagy- 
bátya születésnapja igen szorosan kapcsolódik a halál gondolatával. 
A férje ugyanis december 15.-án, tehát éppen a nagybácsi 
születésnapját követő napon lett öngyilkos, s a bácsi felesége ekkor 
azt mondta a fiatal Özvegynek : ,Tegnap még oly szívélyesen és 
kedvesen gratulált — s ma!' 

Továbbá meg akarom még jegyezni, hogy a hölgynek éppen 
elég reális oka is volt, hogy gyermekei halálát kivánja, mert 
semmi öröme nem telt bennük, csak gondot, bánatot, önrendelkezé- 
sének keserves megszorítását okozták neki, s miattuk lemondott 
minden szerelmi boldogságról. 

A nevezett alkalommal is nagyon igyekezett, hogy mindent 
elkerüljön, ami leányát, akivel látogatóba indult, izgathatta volna; 
s képzelhető, mUyen óriási türelem és Önmegtagadás szükséges 
ehhez egy dementia praecox-beteggel szemben s mennyi düh- és 
bosszúsági indulatot kellett ezért elfojtania. 



104 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



Tehát az elvétés értelme ezekután a következő volna : 

A nagybácsi haljon meg, ezek az abnonnis gyerekek haljanak 

meg (úgyszólván: ez az egész abnormis család pusztuljon ki), s én 

kapjam meg a pénzüket. 

Ennek az elvetésnek, nézetem szerint, több tekintetben rendkivüli 

a szerkezete, éspedig : 

a) Két meghatározó indoka van, amelyek egy elemben sűrűsödnek 
Össze. .. „. ; 

h) A két determináns fennforgása az elszólás megismétlődésében 
tükröződik (tizenkét köröm, tizenkét ujj). 

c) Feltűnő, hogy a tizenkettes szám egyik jelentése, t. i. a gyer- 
mekek abnormitását kifejező tizenkét ujj értelme, közvetett módon 
nyer ábrázolást;^ a lelki abnormitást itt a testi, a legfelsőt a 
legalsó képviseli." , 

A legnagyobbrészt lefordíthatatlan — mert formájukban a 
nyelvanyaghoz tapadó — idegennyelvü elszólásokat néhány magyar 
példával egészítjük ki. A következő három esetet dr. Hollós 
István észlelte és bocsátotta rendelkezésünkre : 

l) Egy úriember, nagykereskedő, szép és hódítóvoltát élvezni 
szerető férfi, elég jó házaséletet él kevésbé vonzó feleségével, de 
többé-kevésbé hosszúra nyiíló üzleti utazásai alkalmával szabadságát 
minden tekintetben alaposan kiélvezi. Egy ilyen úton meglátogatta 
igen boldog és szerelmi-házasságban élő testvéröccsét, s hazajövet, 
nagy családi összejövetelen, kissé csodálkozó hangon meséli: „Nem 
értem, hogy nyalja-falja ez az E... a feleségét... Nem úgy," mint 
én... Ügy csalja.., nyalja-falja, hogy nevetség!" javítja ki ijedten, 
amikor az egész család hangos hahotája ráeszmélteti nemcsak 
^elszólására , hanem arra is, hogy a körülményeket ismerő haUga- 
tósága egész világosan átlátta elvétésének szándékolatlan önvaUoraás 
jellegét. 

2) Mulatságos Önelárulás rejlik a következő elszólásban: Egy 
úr mint oly sok más — háborúba bevonulván, civilruhájával 
szürke mindennapi énjét is levetette, s büszke hódítónak érzi 
magát a nőkkel szemben, amivel persze nem győz eleget dicsekedni. 
A szávaparti Zágrábban szolgál, s főleg a nagyon szép „strandfürdőn", 
ahol a város apraja-nagyja mulat s amelynek elrejtett, árnyas 
helyei sok alkalmas zúgot nyujtanak a bensőbb ismeretségre is, 
keresi és találja természetesen meglehetősen könnyű s alacsony 



Az elszólás (nyelvbotlás) 



105 



színvonalon álló nők között — szobaleányok, pincérnök stb. — és 
telt pénztárcájával támogatott „hódításait" — mely utóbbi 
körülményt dicsekvései közben persze bölcsen elhallgat. Ily kaland 
mesélése közben szalad ki a száján : „Szeretem ezt a helyet, mert 
ott a nőket olyan jól meg lehet fizetni ~- figyelni." Az általános 
derültség, amelyet keltett, bizonyítja, hogy ez elszólás helyes 
értelmezésére sem volt mély elemzésre szükség. 

)) Komolyabb jellega, de éppilyen átlátszó az önelárulás a 
következő esetben : Egy minden hájjal megkent, vén róka bába- 
asszony, aki nagy ügyességgel bujkál a törvénytiltotta, de jövedelmező 
műtétek útján, azzal dicsekszik, hogy o soha, semmi áron tilos 
dolgot nem miivel. Néhány hónapja is ilyenre kérte fel egy 
ismerős leány ; egészen kétségbeesve könyörgött, mentse meg a 
házasságonkivüli terhesség szégyenétől, „de én azt mondtam: hiábaj 
ilyet nem teszek. Nem is tettem semmit. Mindazonáltal a 
gyermek világra jött." A tudattalan áruló szándék, az elnyomott 
igazság legalább a kötőszóban tört útat magának. 

j^) Egy kezelésben álló páciens elbeszéli, hogy elözönapi főfájását 
kitűnően meggyógyította a férje : gyógyszere „f e t e k e retek" volt, 
amit a homlokára rakott. Kétségtelen, hogy itt az utóbb kimondani 
szándékolt retek szó tek szótagja befolyásolta az előbb kimondott 
fekete szó beidegződését, azaz hozzájárult ahhoz, hogy a fekete szó 
helyett tévesen fetekét ejtsen ki a beteg. 

A további vizsgálódás kiderítette, hogy elözönapi főfájása 
nem volt minden összefüggés nélkül azzal, hogy leánya, akit ren- 
desen „feketének" szoktak becézöen nevezni, újból magára hara- 
gította, úgyhogy, elfojtottan bár, de kedve lett volna kitekerni 
a nyakát, amit a szótag kiforgatásával (ket-tek) ime szimbolikusan 
régre is hajtott.* (Ferenczi közlése.) 

Egy fiatal festömüvésznő külföldi városból tért haza, ahol 
egy R. nevű kartársát hiába igyekezett megváltozott művészi irá- 
nyának megnyerni ; R. meglehetős élesen bírálta el a festőnö képeit. 
Otthon a míivésznö jellemezni akarta, milyen kedves volt hozza 
R. egyébként és elbeszélte, hogy „R. kikísért a vonathoz és az 
űtolsó percig Ktt állt" (ahelyett, hogy: „az wtolsó percig ott állt.") 
Lehetetlen észre nem venni, hogy nem egyszerű „kontaminációról , 
hanem a háttérben lappangó (és R. kedvességét sok tekintetben 
tagadó) utált szó által okozott zavarról van itt szó. Különben 
is ezt az esetet nem is lehetne Meringer és Mayer szelle- 



I06 Az elszólás (nyelvbotlás) 



mében megmagyarázni, amelyszerint az „erösebb" hangzó szorítja 
ki a „fryengébbet", hiszen itt két hangzó egymást szorította ki 
^ így egyenlő erejüknek kellett lennie. (Dr. Ferenczi közlése.) 

6) Egy idősebb úr, aki híres volt arról, hogy sosem hagy nyug- 
tot a cselédségnek, akárhol fordul meg, így szólítja meg az udvar- 
ban dolgozó iparosmestert: „Hogy van, H. úr, mit csinál a cseléd, 
akarom mondani a család?" (Dr. Ferenczi közlése.) 

7) Dr. Ranschburg Pál idegorvos és pszichológus előadást 
tartott arról, hogy az elvetések a homogén ingerek gátló hatása 
folytán jönnek létre. Az előadást következő vitában Dr. Ransch- 
burg az egyik felszólalót, dr. Ferenczi t tévedésből két ízben 
is Freud kollégának nevezte. Erre figyelmessé tétetvén, az elő- 
adó nyelvbotlását a két név kezdőbetűjének (F.) azonosságával 
próbálu magyarázni. A felszólaló azonban köszönettel nyugtázta az 
azonosításban ezenfelül rejlő tudattalan elismerést. (Dr. Ferenczi 
közlése.) ' . . ; 

^) «Egy részvénytársaság igazgatóját megkérdeztem, milyen 
viszonyban áU intézete egy másikkal. „Tudod" — felelte — „a mi 
intézetünk az anyaintézet, a másik a leányintézet. Az egész egy 
csalás — akarom mondani egy család." (F. úr közlése.) 

Tudományos előadás közben Sz. dr. az egyik előadó mun- 
kája címét a „genitálitásrór— geniálitásnak ejti. Két- 
ségkivÜl az elismerésnek (vagy rejtett gúnynak?) megnyilatkozása 
volt ez az elvétés. 

10) Ugyanazon ülésen az így aposztrofált előadó, amikor a női 
nemiszervek hisztériájáról beszélt, vita közben így szólt: „senkinek 
sincs kifolyása az ellen" (ahelyett, hogy kifogása.) 

11) Z. úrról tudják hozzátartozói, hogy nehezen válik meg a 
pénztől. Nem fösvény, könnyen is látja be valamely kiadás szük- 
séges voltát, de bizonyos (majdnem testileg észlelhető) kellemetlen 
érzés nem hiányzik a legindokoltabb kiadásnál sem. Egyizben egy 
nagyobb összeget kellett egy családtagja érdekében kifizetnie és valaki 
sürgette: „Kiküldötte már a pénzt a fiának?" „6 igen" — volt a 
válasz — „épp ma utáltam ki az összeget." (Storfer A. J. 
közlése.) 



VI 



FÉLREOLVASÁS ÉS FÉLREIRÁS . 

Hogy az olvasás és irás közben elkövetett tévedések ugyanazon 
szempontok és elvek szerint értelmezhetők, mint az elszólások, 
e müveletek rokon voltánál fogva természetes. Itt csak néhány 
gondosan elemzett példa közlésére fogok szorítkozni, s nem kísér- 
lem meg, hogy e jelenségeket teljességükben átfogjam. 

A) FÉLREOLVASÁS 

1 ) A kávéházban a „ Leipziger Illustriert e " egj- számát 
lapozgatom, ferdén tartva azt magara előtt s egy egész oldalt 
betöltő kép alatt ezt az aláírást olvasom : Eine Hochzeitsfeier 
in der O dy ss ee. (Lakodalmi ünnep az Odysszeában.) 
Figyelmessé leszek, csodálkozva igazítom egyenesre a lapot 
s most helyesen ezt olvasom : Eine Hochzeitsfeier an der 
Ostsee. {Lakodalmi ünnep az Ostsee [Keleti tenger] mellett.) 
Hog>' jutottam ez értelmetlen olvasási hibához? Gondolataim 
rögtön Ruths egy könyvére irányulnak: „Experimentalunter- 
suchungen über Musikphantome",' mely az utóbbi időben 
sokat foglalkoztatott, mert némileg közel jár azokhoz a lélektani 
problémákhoz, amelyekkel foglalkozom. A szerző a közel jövőben 

i) Darmstadt, 1898, H. L. Schlapp kiadása. 



108 



Félreolvasás és fcireirás 



egy ujabb munka megjelenését igéri, melynek címe: „Analyse 
und Grundgesetze der Traumphánomene." Nem csoda, hogy 
én, aki nemrégiben bocsátottam közre egy könyvet „Az álom- 
fejtésről", feszült érdeklődéssel nézek a mű elébe. Ruths 
a zenefantómokról írt könyvét felütve, elől a tartalomjegyzékben 
láttam, hogy a szerző részletes induktív bizonyítékát igéri adni 
annak, hogy az ó-hellén mítoszok és regék végső szálai 
szendergési- és zenefantómokban, álom jelenségekben és deliriu- 
mokban gyökereznek. Tüstént megnéztem a szövegben, vájjon a 
szerző is tud-e arról, hogy az a jelenet, mikor Odysseus 
megjelenik Na us lka a előtt, a közönséges meztelenségi álomra 
vezethető vissza. Engem egy barátom figyelmeztetett Kellé r 
Gottfried „Zöld Henrik"-jének arra a szép részletére, amely az 
Odysszeának ezt az epizódját a hazájától távol bolyongó hajós 
álmainak megvalósításaként mutatja be s én ehhez még hozzá- 
fűztem a meztelenségi, exhibiciós álomhoz való vonatkozását. 
nVaumdeutung, 7. kiad. 170. o.) R u t h s nál mindezt nem 
találtam meg. Ezesetben nyilvánvalóan elsőbbségi gondolatok 
foglalkoztattak. 

-2) Hogy jutottam hozzá, hogy egy napon azt olvassam az 
újságban: „lm Fafi durch Európa", ahelyett: „zu Fufi 
durck Európa?" Hordóban Európán keresztül, ahelyett, hogy: 
gyalog. Ennek a megfejtése hosszú ideig nehézségeket okozott 
nekem. Első Ötleteim ugyan arra mutattak, hogy Diogénes 
hordójáról — FaJ3 — van szó s nemrégiben egy művészet- 
történetben olvastam valamit a Nagy Sándor-korabeli művé- 
szetről. Közelfekvő lett volna tehát, hogy Nagy Sándor híres 
szavaira gondoljak: Ha nem volnék Sándor, Diogénes szeretnék 
lenni. Azután valami Zeitung Hermann nevű emberről 
lebegett valami előttem, aki ládába csomagoltatta magát s úgy 
indult útnak. De a további összefüggést sehogysem tudtam 
megtalálni s a művészettörténetben sem sikerült azt az oldalt 
fellapoznom, amelyen ama megjegyzés szemembe ötlött. Csak 



Félreolvasás és félreirás 



lOQ 



hónapokkal később iutott ismét eszembe ez a közben elfelejtett 
rejtély s ekkor egyszersmind a megoldása is. Eszembejutott egy 
újságcikk megjegyzése, micsoda különös közlekedési = >,elö- 
meneteli", „Befórderung" — módokat választanak mostanában 
az emberek, hogy Párizsba, a világkiállításra eljussanak s azt 
hiszem, ott volt tréfásan megemlítve az az ember is, aki egy 
másik emberrel hordóban szándékozik magát Párizsba guríttatni. 
Természetesen ezeket az embereket nem hajtotta egyéb, mint 
hogy az ilyesfajta bolondságokkal feltűnést keltsenek. Zeitung 
Hermann valóban annak az embernek a neve volt, aki első 
példáját adta az ilyen különös „elöhaladási" módnak. Azután 
eszembe jutott, hogy egyszer kezeltem egy beteget, akinek az 
újságtól való beteges félelme, ama beteges becsvágyának 
visszahatásaként nyert megfejtést, hogy nevét nyomtatva, mint 
jjhires emberét" lássa az újságban. Macedóniai Alexandros 
bizonyára egyike volt a legbecsvágyóbb férfiaknak, akik valaha 
éltek. Hiszen azt fájlalta, hogy nem lesz Homéros, aki majd az 
6 tetteit megénekelje. De hogy is nem gondolhattam 
arra, hogy egy másik Alexander sokkal közelebb áll 
hozzám, hogy Alexander az öcsém neve ! Most azután rögtön 
megtaláltam a megbotránkoztató és elfojtásra szoruló gondolatot, 
amely erre az Alexanderre vonatkozott, valamint ennek aktuális 
indító okát is. Az öcsém szakértő tarifákat és szállitásokat 
illető dolgokban s bizonyos időpontban előadásai révén egy 
kereskedelmi főiskolán a rendes tanári címet kellett volna 
megkapnia. Jómagamat már évek előtt javaslatba hoztak ez 
előmenetelre {Beförderung), de mégsem értem el ezt. 
Anyánk akkoriban csodálkozását fejezte ki afölött, hogy a kisebbik 
fia hamarabb lesz professzor, mint a nagy. így állt a dolog akkor, 
amikor a fenti olvasási tévedés megoldását nem tudtam meg- 
találni. Azután nehézségek gördültek az öcsém elé is s az Ő 
kilátásai a professzorságra még kisebbek lettek, mint az enyéim. 



110 Félreolvasás és félreirás 

Ekkor azonban hirtelen nyilvánvalóvá lett előttem a félreolvasás 
értelme ; mintha Öcsém kilátásainak rosszabbodása akadályt 
hárított volna el előlem. Ez olvasási hiba alkalmával ügy 
viselkedtem, mintha öcsém kinevezését olvasnám az újságban és 
azt mondtam volna : Sajátságos, hogy ilyen ostobaságok révén 
(amilyenekkel ő foglalkozik) az újságban állhat (azaz : tanári 
kinevezést kaphat) az ember! Most aztán könnyen megtaláltam 
a művészettörténet keresett helyét is a Sándor-korabeli hellenisztikus 
művészetre vonatkozólag, s csodálkozva gj'fízó'dtem meg, hogy 
régebbi kereséseim közben többször néztem át ugyanazt az oldalt 
s, mintegy negativ hallucináció uralma alatt, mindig elsiklottam 
az illető mondat fölött. Ebben különben semmi sem volt, ami 
a megfejtésben útbaigazított, vagy az elfelejtésre érdemes lett 
volna. Azt hiszem, a könyvben való hasztalan keresés tünete 
csak megtévesztésemre keletkezett. Célja az volt, hogy a gondolat- 
kapcsolatok folytatását ott keressem, ahol kutatásom akadályba 
ütközött, tehát a macedóniai Alexandros-ra vonatkozó gondolatok, 
irányában, s így ugyanolyan nevű öcsémtől annál biztosabban 
elterelődjem. Ez a mechanizmus eredményhez is vezetett; 
minden fáradozásomat arra fordítottam, hogy az elvesztett 
helyet abban a művészettörténetben megint felkutassam. 

A „Befórderung" (előléptetés, „el őh al a dás") szó kettős 
értelme volt ebben az esetben a gondolattársítás hídja a 
két komplexum között, amelyek közül az egyik, a jelestóktelen 
az újságcikk révén megrezdült, a másik, a fontosabb, de tilalmas, 
mint az olvasás megzavarója juthatott érvényre. EbbŐl a példából 
láthatjuk, hogy nem mindig könnyű felderíteni az olyfajta jelen- 
ségeket, mint amilj^en ez az olvasási hiba volt. Alkalomadtán 
arra kényszerül az ember, hogy a rejtély megoldását kedvezőbb 
időre halassza. De minél nehezebbnek bizonyul a megfejtés 
munkája, annál biztosabban elvárhatjuk, hogy a végül felfedett 
zavaró gondolatot tudatos gondolkodásunk idegenszerű.nek és vele 
ellentmondónak fogja megítélni. 



Félreolvasás és félreirás 



111 



3) Egy napon levelet kapok Bécs környékéről, amely megren- 
ditŐ hírt közöl velem. Rögtön hívom a feleségemet, sajnálkozzék 
ő is provokálom, hogy az a szegény M. Vilmosné „die arme 
Wilhelm M."' oly súlj^os beteg s az orvosok lemondtak élet- 
benmaradásáról. De szavaimban, amelyekkel sajnálkozásomnak 
kifejezést adok, úgylátszik valami hamisnak hangzik, mert a fele- 
ségem gyanút fog, látni akarja a levelet s azt mondja, így 
nern állhat a hír, mert német nyelven senki sem szokta az 
asszonyt az ura keresztnevén nevezni s különben is a levél 
írója jól tudja az asszony keresztnevét. Konokul védem állításomat 
s a szokásos névjegyekre utalok, amelyeken az asszony az ura 
keresztnevével nevezi meg önmagát. Végül mégis elő kell a 
levelet vennem s tényleg azt olvassuk benne, „der arme W. M.", 
sőt, amit először egyáltalán nem vettem észre : e r arme 
Dr, W, M." Ezzel az észrenemvevéssel úgyszólván görcsös 
kísérletet tettem arra, hogy a szomorú tényt a férfiról az 
asszonyra hárítsam át. A névelő, jelző és név közé beiktatott 
Dr. cím nem^ igen illik ahhoz a feltevéshez, hogy a hír az 
asszonyra vonatkozhassék. Ezért ezt olvasás közben nem is láttam 
meg. E meghamisítás indoka azonban nem az volt, hogy az 
asszony nekem kevésbé rokonszenves, mint a férfi, hanem a 
szegény ember sorsa aggodalmat ébresztett bennem egy más, 
hozzám nagyon közelálló személyt illetőleg, akinél e súlyos 
kóreset általam ismert betegségi feltételeinek egyike szintén 
meg volt. 

4) Bosszantó és nevetséges számomra egy olvasási hiba, amely 
gyakran megesik velem, ha szabadságom idején idegen város 
uccáin járkálok. Ilyenkor minden üzlet cégtábláján, amely erre 
bár csak a legtávolabbi lehetőséget nyújtja, azt olvasom ; 
Antiquitaten. Ebben a gyűjtő kalandos kedve nyilvánul meg. 

5) Bleuler nag)'jelentőségű könyvében: „Affefctivitat, Sug- 
gestibilitat. Paranoia" (1906) ezt mondja el (lai 0.}: 

„Olvasás közben egyszer az volt az intellektuális érzésem, hogy 



112 



Félreolvasás és félreirás 



két sorral alább a nevemet látom. Csodálkozásomra csak az a szó 
áll ott: Blutkiirpercheri. A félreolvasásnak — úgy a látótér 
központjában, mint kerületében megfigyelt — sok ezer esete közül, 
amelyet elemeztem, ez a legkirívóbb. Ha például a nevemet véltem 
látni, akkor az a szó, amely erre alkalmat adott, többnyire sokkal 
hasonlóbb volt a nevemhez, legtöbbször nevem összes betűinek 
henne kellett lenniök, másképp nem estem ilyen tévedésbe. Ebben 
az. esetben azonban a magamravonatkoztatás tévedése s a látási 
illúzió igen könnyen volt indokolható. Miközben a félreolvasást 
elkövettem, éppen a tudományos munkák stílusának bizonyos 
hibáiról olvastam, amelyektől, úgy érzem, az én munkáim sem 
mentesek. 

6) H. Sachs: ' 

Azt olvasom : „An dem, loas die Leute frappiert, gekt er in 
seiner Ste ifi einenheit vorüber. " Ezen a szón azonban 
megütközöm, mégegyszer odanézek és látom, hogy a könyvben 
Stilfeinheit áll. Ez a tévedés egy nagyrabecsült író olvasása közben 
esett meg velem, aki a nevezett helyen azonban áradozón dicsér 
egy történetírót, akit nem szeretek, mert a ,német professzor -jelleg 
túlságosan kiütközik rajta. {Steifleinen= merev, stilfein = finom stilü.) 

7 ) Érdekes félreolvasási esetről számol be dr. Eibenschütz 
Marcell a filológiai tudomány köréből (Zentralblatt für Psycho- 
analyse I, 5/6.) : 

»A jMártírok könyvé'-nek — ,Buch der Martyrer', egy 
középkori legendás könyvnek történetével foglalkoztam, amelyet a 
porosz Tudományos Akadémia ,Deutsche Texte des Mittelalters' 
kiadványsorozata számára készített elő. Az eddig még nyomtatásban 
meg nem jelent munka igen kevéssé ismeretes, egyetlen értekezés 
van, amely róla szól: J. Haupt: .Über das mittelhochdeutsche 
Buch der Martyrer', Wiener Sitzungsberichte, 1867, 70. kötet 101. 
old. Haupt nem régi kézirat alapján dolgozott, hanem a Kloster- 
neuburgban készült C fö kézirat ujabb ig. századi másolatát használta, 
amelyet a bécsi udvari levéltárban őriznek, E másolat végén 
következő szubszcripció található : 

Anno domini MDCCCL in vigília ezaltacionis sancte crucis 
ceptus est iste liber et in vigília pasce anni subsequentis Jinitus 
cum adiutorio omnipotentis per me Hartmanum de Krasna tunc 
temporis ecclesie niivenburgensis custodem. 



Félreolvasás és félreirás 



113 



Nos, H a u p t az értekezésében közli ezt a Subscriptió-t, atban 
a hiszemben, hogy ez is a C kézirat írójától származik s e 
C kézirat keletkezését az iSjO. évet jelző római szám következetes 
téves olvasásával az t^JO. évbe teszi, noha ő maga a Subscriptiót 
egész helyesen másolta le, s értekezésében az idézett helyen ^ész 
helyesen áll — MDCCCL — nyomtatásban is. 

Haupt közleménye számos nehézség forrásává vált számomra. 
Elsősorban is fiatal kezdő létemre teljesen Haupt tekintélyének 
befolyása alatt állottam s hosszú időn át Haupt nyomán magam 
is 1^50-et olvastam a teljesen világosan és helyesen nyomtatott 
Subscriptióban 1850 helyett; de a C kéziratban, melyet én 
használtam, a Subscriptiónak nyoma sem volt ; továbbá kiderült, 
hogy az egész 14-ik század folyamán nem élt Kiestem euburgban 
Hartmann nevü szerzetes. S midőn végül a hályog lehullt szememről, 
akkor már kitaláltam az egész tényállást s további kutatásaim 
megerősítették feltevésemet : a sokat emlegetett Subscriptió ugyanis 
csakis a H a u p t-használta másolatban található s ennek leírójától, 
Hartmann Zeibig pátertől származik, aki a morvaorszá^ Kraszná-ban 
született, Klostemeuburgban ágostonrendi szerzetes volt, 1850-ben, 
mint a kolostor kincstárnoka lemásolta a C kéziratot s másolata 
végén régi szokás szerint megnevezi magát. A középkori dikció 
s a régies helyesírás bizonyára hozzájárultak, hogy Haupt azon 
óhaj hatása alatt, hogy a tárgyalt munkáról minél többet 
közölhessen, tehát a C kézirat keletkezési évét is meg- 
állapítsa, állandóan 1550-et olvasott 1850 helyett. (Ez a tévedés 
indoka.)" ■.. - 

8) Lichtenberg „Witzige und Satirische Einfálle" „Élces 
és szatirikus ötletei" között van egy megjegyzés, amely nyilván 
megfigyelésen alapul s a félreolvasás elméletét csaknem egészen 
magában foglalja: „Mindig Agamemnont olvasott angenommen 
(elfogadva) helyett, annyit olvasta Homéroszt." 

Az esetek túlnyomó részében ugyanis az olvasó bizonyos 
irányú hajlamossága változtatja meg a szöveget s olvastat bele 
olyat, amit vár, vagy ami nagyon foglalkoztatja. Elegendő, ha a 
szöveg maga csak annyiban kedvez a tévedésnek, hogy valami 
szóképbeli hasonlóságot mutat fel, amelyet az olvasó a maga 
szellemében megváltoztathat. A futólagos odapillantás, különösen 

S. Freud: A mindennapi élet pszichopathológiája. 8 



114 Félreolvasás és félreirás 

szemüveg nélkül, kétségtelenül megkönnyíti az ilyen illúzió 
lehetőségét, de semmiképpen sem szükséges feltétele. 

9) Azt hiszem, a háború, amely mindnyájunkban bizonyos 
meghatározott s hosszantartó aggodalmakat és gondterhességet 
teremtett, egy elvélésnek sem kedvezett annyira, mint éppen 
a félreolvasásnak. Nagyszámú ilyen esetet figyeltem, de sajnos, 
csak egy részüket őriztem meg. Egy napon valami reggeli vagy 
esti lapot veszek a kezembe s a következő, nagybetűs feliratot 
olvasom benne : Der Friede von Görz (a görzi békekötés). De 
nem, itt csak az áll : Die Feinde vor Gorz (az ellenség Görz 
előtt áll). Akinek két fia küzd éppen az olasz harctéren, érthető, 
hogy könnyen téved így az olvasásban. Másvalaki bizonyos 
szövegben azt olvassa : alté Brotkarte, amit azután alte Brokate-ra. 
kell kijavítania. Mindenesetre említésre érdemes, hogy az illető 
úr egy baráti házban, amelynek gyakori szivesen látott vendége, 
a háziasszonynak kenyérjegynek — Brotkarte — átengedésével 
szokott kedveskedni. Egy mérnök, aki egy alagút építkezésénél 
dolgozik s akinek felszerelése az ottani nedvességet sohasem 
állja soká, csodálkozására azt látja, hogy egy hirdetés „Sckund- 
íeder" „selejtes bör"-árúkat ajánl a tisztelt vevSkÖzönségnek. De 
a kereskedők ritkán ily őszinték, a hirdetés valójában Seehund- 
leder-TÖl, fókaböröl szól. 

Az olvasó foglalkozása vagy pillanatnyi helyzete is meghatá- 
rozólag hat ki a félreolvasás eredményére. Egy filológus, aki 
utolsó kiváló munkái révén nagy vitatkozást folytat szaktársaival, 
„Sprachstrategie^-X olvas Schachstrategie (n y e 1 v stratégiát sakk- 
stratégia) helyett. Egy ember idegen városban sétál éppen abban 
az órában, amelyre egy kúrával helyreállított bélmííködése 
szabályozódott, s egy többemeletes áruház első emeleti nagy 
tábláján azt olvassa: Klosethaus; efölötti örömébe azonban 
mégis némi megütközés vegyül amiatt, hogy ez a hasznos intéz- 
mény oly szokatlan elhelyezést talált. A legközelebbi pillanatban 
öröme lelohad, mert a felirat a valóságban így szól : Korsethaus. 



Fcireoivasás és félreirás 



"5 



lo) Az esetek egy más csoportjában a szövegnek sokkal 
nagyobb része van a félreolvasásban. A szöveg olyasvalamit tar- 
talmaz, ami az olvasóban ellenkezést kelt, ránézve kínos közlést 
vagy követelést tartalmaz s ezért az olvasási hiba révén az 
elutasítás vagy vágyteljesülés szellemében kell átalakulnia. Ilyen- 
kor természetesen elvitázhatatlanul el kell fogadnunk, hogy az 
olvasó a szöveget előbb helyesen fogta fel s itélte meg, mielőtt 
ily érte] emben kijavította volna, noha a tudat arról az első 
olvasásról semmit sem tud. Ebbe a csoportba tartozik a 5. példa 
a föntiek közül; egymás, rendkívül aktuális példát alább közlök 
Dr. M. Eítingon nyomán (akkoriban az iglói hadikórházban. 
A közlemény az Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse 1915. 
II. évfolyamában jelent meg). 

„X. hadnagy, aki háborúban szerzett traumatikus neurózisa miatt 
van kórházankban, egy napon az oly korán elesett költőnek, 
Heymann Walter-nek' egy versét olvasta fel: nekem feltűnt 
az utolsó versszak végsora, amelyet látható megindultsággal a követ- 
kezőképpen mond el: 

W6 aber steht's geschriebetiy frag' ick, dqfi von allén 

lek ührig bleiben soU, án andrer für mich fallen? 

Wer immer von euch föllt^ der stirht gewiJ3 filr mich; 

Und ich soll iihrig bleiben? w ar u m d enn ni cht? , 

De mindnyájunk közül, — hol áll megírva, kéidem, — 

Hogy megmaradjak én, s a többi haljon értem? 

Ki elhullt, élte árán váltja meg ai enyém; 

S meg én maradjak éppen? Miért is ne én? 

Látva megütközésemet, felfigyel s, kissé zavartan, mégegyszer 
olvassa a helyes szöveget : 

Und ich soll iibrig bleiben? warum denn ich? 
S meg én maradjak éppen? Mért éppen én? 

X. esetének köszönhetem, hogy némi analitikus betekintést 
nyertem a háborús „traumatikus neurózisok" lelki mechanizmusába 
s igy lehetővé vált, hogy munkamddunkra oly kedvezőtlen körül- 

1) W. Heymann: Kriegsgedichte und Peldpostbriefe p. 11 „Den 
Ausziehenden." 



8' 



f 



116 Félreolvasás és félreirás 

menyek és a túlzsúfolt, kevés orvossal ellátott hadikórháznak dacára, 
kissé többet vehettem észre a rendszerint gránátrobbanásoknak 
tulajdonított neurózisok ,okozói*-ból. 

Ebben az esetben is fennáll a súlyos reszketés, amely e neuró- 
zisok kimondott eseteinek elsö pillanatra oly meglepő hasonlóságot 
kölcsönöz, azonkívül félelemérzetek, siránkozás, dührohamokra, 
görcsös, infantilis -motorikus kitörésekre és hányásra való hajlam ,a 
legcsekélyebb izgalom után. . ^ í 

Igen feltűnő volt éppen ez utóbbi tünet lelki eredete, amely 
elsősorban a másodlagos betegségi előny szolgálatában állt: a kórház- 
parancsnok megjelenése, aki a lábbadozókat időröl-idöre megtekinti; 
egy ismerősnek a megjegyzése: , Hiszen ön nagyszerű színben van 
— bizonyára már egészséges!' — elégséges volt, hogy nyomban 
hányási rohamot váltson ki. ' - 

, Egészséges . . . megint bevonulni . . , mért éppen én . . .?' 

11) A „háborús" félreolvasásoknak más példáit Dr. Hanns 
Sachs (Wien) közölte: ' ^ 

„Egy közeli ismerősöm többször kijelentette előttem, ha rákerül 
a sor, nem fogja igénybevenni oklevéllel igazolt szakképzettségét 
s ezen alapuló igényét arra, hogy a Hititerland-han nyerjen meg- 
felelő alkalmazást, hanem frontszolgálatra fog bevonulni. Röviddel 
a határidő lejárta elŐtt igen szűkszavúan s minden további indo- 
kolás nélkül közölte velem, hogy a szakképzettségére vonatkozó 
okmányokat illetékes helyen benyújtotta 5 ennek folytán legköze- 
lebb valami ipari tevékenységre fog beosztást kapni. Másnap talál- 
koztam vele egy hivatalos helyiségben. Én éppen egy asztal mellett 
álltam és írtam; odajött hozzám, kisideig a vállam fölé hajolt 
s azt mondta : Nini, az a szó ott fönn ,Druckhogen — s én előbb 
úgy olvastam: ,Drücheberger (Druckbogen = nyomtatvány ; Driicke- 
herger = bujkáló, jlógos' katona.)" (Internat. Zeitschr. f. Psycho- 
analyse, IV. 1916/17.) 

12) „A villamoson ülve azon gondolkodtam, hogy akárhány 
ifjúkori barátom, akit mindig gyengének, érzékenynek tartottak, 
most kibírja a legkeményebb fáradalmakat, amelyekbe én biztosan 
belepusztulnék. E kellemetlen gondolatmenet közepette félfigyelera- 
mel így olvasom egy menetközben szemembe tűnő cégtábla nagy 
fekete betíiit: ,Eisenko7istitution . A következő pillanatban eszembe 
jut, hogy ez a szó nem igen alkalmas cégfeliratra; gyorsan vissza- 



Féireolvasás és félreirás 



117 



fordulok, még meglátom a táblát s megállapítom, hogy tulajdon- 
képpen ,Eisenkonstniktion áll rajta. " {Eisenkonstitution = vasszervezet ; 
EiseTikonstrúktion — vasszerkezet.) 

15) „Az esti lapok azt az — időközben megcáfolt — Reuter- 
táviratot közölték, hogy H u g h e s-t választották meg az Egyesült 
Államok elnökévé. Ezzel kapcsolatban az állítólag megválasztott 
elnök rövid életrajzát is közölték s ebben azt olvastam, hogy 
Hughes Bon n-ban végzett egyetemi tanulmányokat. Különösnek 
találtam, hogy ezt a körülményt sohasem említették meg a hetekig 
tartó uj ságvitákban, amelyek a választást megelőzték. Gondosabb 
átolvasás azután kiderítette, hogy csak a Bro wn-egyetemröl volt 
szó. Ez a kirívó eset, amelyben a félreolvasás csak meglehetős 
erőszakolt módon jöhetett létre, részben az újságolvasás felületes 
voltában, elsősorban azonban abban leli a magyarázatát, hogy 
nemcsak politikai, hanem ezenfelül még személyes okokból is 
nagyon óhajtottam, hogy az uj elnök rokonszenvvel legyen a 
központi hatalmak iránt s a jövőben jó viszonyt teremtsen köztük 
és állama között. 

B) FÉLREIRÁS (TOLLHIBA) 

1) Egy lapon, amely többnyire üzleti természetű, rövid napi 
feljegyzéseket tartalmaz, meglepődve látok a többi, helyesen beirt 
szeptemberi dátum között egy helytelenül bejegyzett napot : 
„Csütörtök, október 20." Ezt az előlegezést könnyen meg tudom 
fejteni, mégpedig mim egy óhaj kifejezését. Néhány napja 
felüdülve érkeztem haza nyári utazásomról s úgy érzem, újra 
képes vagyok kiadós orvosi tevékenységre, de a betegeim száma 
még csekély. Megérkezésemkor itt találtam egy betegem leve- 
lét, aki októher 2o.-áxa jelenti be magát. Mikor ugyanezt 
a számot szeptemberben beírtam, olyasmit gondolhattam : X már 
itt lehetne, milyen kár ezért a teljes hónapért ! s ennek hatása 
alatt előretoltam a dátumot. A zavaró gondolatot ezesetben 
alig nevezhetjük megbotránkoztatónak ; éppen ezért rögtön tisz- 
tában vagj'ok az iráshiba jelentésével, mihelyt észrevettem azt. 
Egészen hasonló s ugyanígy indokolt elírást követtem el a 



118 



Félreolvasás és félreirás 



következő év őszén- — E. Jones szintén tanulmányozott ily 
dátum elírásokat s a legtöbb esetben könnyen felismerte indokolt 
voltukat. 

2) Megkapom a „Jahresbericht für Neurologie und Psychiatrie" 
számára beküldött közleményem korrektura-ivét s természetesen 
különös gondossággal kell átnéznem a szerzők neveit, amelyek — 
minthogy különböző nemzetekhez tartoznak — a legtöbb nehéz- 
séget szokták a szedőnek okozni. Néhány idegen hangzású 
nevet tényleg ki kell még javitaiiom, de egyetlen nevet különös- 
képpen a szedő javított ki kéziratom ellenére, mégpedig teljes 
joggal. Ugyanis én Buckrhard-ot írtam, míg a szedő kitalálta, 
hogy Burckhard-ról lehet szó. Magam dicsérőleg emlékeztem 
meg az ilynevíi szülész értekezéséről, amely a szülésnek a 
csecsemőkori bénulásokra való befolyását tárgyalja s különben 
sincs semmi kifogásom a szerző ellen ; de ugyanezt a nevet viseli 
egy bécsi iró is, aki „AIomfejtés"-emről írt értelmetlen bírála- 
tával bosszúságot okozott nekem. Úgy látszik, mintha a Burck- 
hard név leírásakor — mely dolgozatomban a szülészt jelölte — 
valami rosszat gondoltam volna a másik B.-ról, az íróról, mert 
a név eltorzítása, mint már az elszólásnál említettem, igen gyakran 
jelent gyalázást.^ 

5) Ezt az állítást igen szépen bizonyítja A. J. Storfer egy 
önmegfigy elese, amelyben a szerző dicséretreméhó nyíltsággal 
fedi fel az okokat, amelyeknek hatása alatt egy vélt vetélytársa 
nevére először rosszul emlékezett, azután elferdítve írta azt le: 

„1910. decemberében egy zürichi könyvkereskedő kirakatában 
láttam Dr. Hitschmann Eduárd újonnan megjelent könyvét 
Freud neurózis-tanáról. Akkoriban éppen egy előadás kéziratán 

1) V. ö. „Július Cásar" III. felv. 5 jelenetében: 

C i n n a : Igazán : nevem Cinna. 

Polgár; Tépjétek izekre; ö is összeesküvő. 

Cinna: Én Cinna, a költő vagyok ! Én nem a pártütő Cinna vagyok! 
Polgár: Semmit sem tesz: neve Cinna. Csak nevét tépjétek ki 
szivéből, aztán hadd menjen. (Vörösmarthy Mihály fordítása) 



Félreolvasás és félreirás 



119 



dolgoztam, amelyben a legközelebbi hetekben Freud lélektanának 
fövonásait akartam egy tudományos egyesületben ismertetni. Az 
előadás akkor már leirt bevezetésében vázoltam a Freud-i lélektannak 
aa alkalmazott pszichológia terén való kutatásokból kiindult 
kifejlését, rámutattam e pszichológia összefoglaló ismertetésének 
nehézségeire s arra, hogy ilyen általános összefoglalás még nincs is. 
Mikor (az előttem mindaddig ismeretlen) szerző könyvét a 
kirakatban megláttam, első pillanatban nem gondoltam rá, hogy 
megvegyem. Pár nappal később azonban mégis arra határoztam el 
magamat. A könyv már nem volt a kirakatban. A könyvkereskedőnek 
megmondtam a röviddel előbb megjelent könyv címét s szerzője 
gyanánt ,Dr. Eduárd Hartmann-t neveztem meg. A könyv- 
kereskedő kijavított : ,0n talán H i t s c h mann-t gondolja s 
átnyújtotta a könyvet. 

Az elvétés tudattalan indokát könnyen felderíthettem. Blí-o^ 
nyos mértékig érdemül róttam fel magamnak, hogy a pszicho-i 
analitikus tanokat fövonásaikban összefoglaltam s nyilván irigységgeí 
s boszúsággal láttam Hitschmann könyvét, mint amely érdemeimet 
csökkenti. A név megváltoztatásában tudattalan ellenséges érziííet 
jutott kifejezésre, mondtam magamnak a , mindennapi élet pszicho- 
patholögiája' nyomán. Akkoriban beértem ezzel a magyarázattal. 

Néhány héttel később feljegj^eztem ezt az elvétést. Ez alka- 
lommal azt a kérdést is felvetettem, miért mondtam éppen Eduárd 
Hart-mannt Eduárd Hitschmann helyett. Vájjon csak a nevek 
hasonlósága adta számba az ismert filozófus nevét? Első ötletem 
egy megjegyzést idézett emlékembe, amelyet egykor M e 1 1 z 1 Hugó 
professzortól, Schopenhauer lelkes hivétöl hallottam s amely körül- 
belül így hangzott: ,Eduard Hartmann az elkontárkodott, a visz- 
szájárafordított Schopenhauer.' Az indulatból fakadó szándék tehát, 
amely e pótnevet meghatározta, ilyesforma lehetett: ,Eh, ez a 
Hitschmann s az ö összefoglald ismertetése nem sokat érhet; nyil- 
ván olyanformán viszonylik Freudhoz mint Hartmann Schopen- 
hauerhoz. 

Ezzel tehát lejegyeztem e pótlónévvel járó, indokolt elfelejtés 
esetét. 

Félév múlva kezembe került a papiros, amelyen e feljegyzés 
állott. S ekkor vettem észre, hogy Hitschmann helyett mindenütt 
Hintse hmann-t Írtam." (Intemat. Zeitschr. f. Psychoanalyse, 
1914/n.) 



120 



Félreolvasás és félreirás 



4) Látszólag komolyabb esete az elírásnak, amelyet talán 
éppen olyan jogosultan sorozhatnék a „balfogások," „félrenyúlá- 
sok" közé, a következő: Az a szándékom^ hogy a postatakarék- 
pénztárból 300 koronát hozatok haza, amely összeget egy gyógy- 
fürdőbe utazott rokonomnak akarok elküldeni. Megnézem a 
betétkönyvemet, s látom, hogy jelenleg 4380 koronáról szól. 
Elhatározom, hogy most kerek 4000 koronára szállítom le s 
ehhez a kerek összeghez azután nem nyúlok egjüdeig. Miután 
a csekket szabályszerűen kiállítottam, észreveszem, hogy nem, 
mint akartam 380, hanem 438 koronát Írtam fel s elrémülök 
hirtelen cselekvésem megbízhatatlanságán. Hamarosan rájövök, 
hogy ijedelmem fölösleges ; hiszen semmivel sem lettem még 
szegényebb, mint eddig voltam. De egy ideig gondolkodnom 
kell, milyen befolyás zavarta meg első szándékomat, anélkül, 
hogy tudomásomra jutott volna. Előbb hamis nyomon indulok 
el, megpróbálom a két számot, 380-at és 438-at egymásból ki- 
vonni, de azután nem tudok a különbözöttel mit kezdeni. Végre 
egy hirtelen ötlet rávezet a valóságos összefüggésre. Hiszen 438 
az egész betétnek, 4380-nak a tiz százaléka! io7o enged- 
ményt pedig a könyvkereskedőnél kap az ember. Eszembe 
jut, hogy néhány napja összeszedtem egy csomó orvosi könyvet, 
amelyek már nem érdekelnek többé, s éppen 300 koronáért 
ajánlottam fel a könyvkereskedőnek. O sokalta az összeget s azt 
mondta, a legközelebbi napokban ad majd végleges feleletet. 
Ha elfogadja ajánlatomat, akkor éppen azt az összeget téríti meg 
nekem, amelyet beteg rokonomra kell rákölteuem. Fel kell 
ismernem, hogy sajnálom azt a kiadást. A tévedésem észre- 
vevésekor támadt indulat így érthetővé válik; félelmemet jelenti, 
hogy az ilyen kiadások folytán majd elszegényedem. De mind 
a kiadás feletti sajnálkozás, mind az elszegényedéstől való félelem, 
tudatomtól teljesen idegenek; nem éreztem sajnálkozást, amikor 
azt az összeget odaígértem s a hasonló sajnálkozás ilyetén indo- 
kolását nevetségesnek tartanám. Valószínűleg nem is tenném 



Félreolvítóás és félreirás 



121 



fel magamról, hogy efféle indulatok megrezdülnek bennem, ha 
a betegelmen gyakorlott lélekelemzés nem ismertetett volna 
meg meglehetős alapossággal a lelkiélet elfojtott elemeivel s ha 
nem lett volna néhány nap előtt olyan álmom, amelyet ugyanígy 
kellett értelmeznem.^ ; . . ■ ■ 

5) Dr. S te kel nyomán idézem a következő esetet, amely- 
nek hitelességéről magam is felelhetek: _ 

„Az elírásnak s félreolvasásnak valósággal hihetetlen példája 
történt meg egy elterjedt hetilap szerkesztőségében. A lap vezető- 
ségét ,megvásárolhatónak' bélyegezték a nyilvánosság előtt s most 
egy a vádat visszautasító s magát védelmező cikkre volt szükség. 
Ezt megírták — nagy hévvel és nagy pátosszal. A lap főszerkesz- 
tője olvasta a cikk kéziratát, az írója természetesen többször is, 
azután még átjavította a kefelenyomatot és mindnyájan nagyon meg 
voltak elégedve. Egyszerre csak jelentkezik a korrektor s egy kis 
hibára tesz figyelmessé, amely mindnyájuk figyelmét elkerülte. 
Egy helyen egész világosan az állt: Olvasóink tanúskodhatnak róla, 
hogy mindig a legÖnzöbb módon — in eigeiznützigster Weise 

küzdöttünk a kÖz javáért. Természetesen azt akarták írni: a 

legönzetlenebb módon, in uneigennützigster fVeüe. de igaz 
gondolatuk elemi erővel tört keresztül a patétikus beszéden." . 

6) A „Pester Lloyd" egy olvasójának, Lévy Kata asszony- 
nak Budapesten, tünt fel nemrég ily szándékolatlan őszinteség- 
nyilvánítás e lap egy 1918 okt. 11. -i bécsi keltezésű táviratában: 

„Ama feltétlen bizalmon alapuló viszonynál fogva, amely köztünk 
s német szövetségeseink közt a háború egész folyamán uralkodott, 
kétségtelennek tekinthetjük, hogy a két hatalom mindenesetre 
egységes elhatározásra fog jutni. Fölösleges nyomatékosan meg- 
említenünk, hogy a szövetséges kormányok diplomáciája a jelen 
helyzetben is élénk és hézagos (lückenhaft) együttmíiködést fejt 
ki." (Természetesen a hézagmentes — lückenlos — szó helyett.) 

Alig néhány héttel később már nyiltabban lehetett e „bizalmi 



1) Ex az az álom, amelyet „Az álomról" szóló rövid értekezé- 
semben — a Löwenfeld és Kurella kiadásában megjelenő „Greni- 
fragen des Nerven- und Seelenlebens" sorozat VIII. si.igoi — paradig- 
mául vettem. (Ges. Schriften, Bd. III.) 



122 



Félreolvasás és félreirás 



visszonyról" nyilatkozni s nem kellett az elíráshoz — vagy a 
sajtóhibához folyamodni. . 

7) Egy Európában időző amerikai, aki feleségétől nem a leg- 
jobb barátságban vált el, úgy érzi, most már ki tudna békülni 
vele s felszólítja az asszonyt, hogy egy bizonyos időpontban ő 
is jöjjön utána a tengeren át. „Szép volna", írja neki, „ha te is, 
mint én, a ,]VI a u r e t á n i á-n' utazhatnál." Azt a lapot azonban, 
amelyen ez a mondat áll, nem meri azután elküldeni. Inkább 
mégegj'szer leírja, mert nem akarja, hogy az asszony észre- 
vegye a javítást, amely a hajó nevén szükségessé vált. Eredetileg 
ugyanis „L u s i t á n i á"-t írt. 

Ez elírás nem szorul értelmezésre, magában rejti megfejtését. 
De a véletlen kedvezése folytán még egy mellékkörülményt fűz- 
hetünk hozzá : Az asszony a háború előtt utazott először Európába, 
egyetlen nőtestvérének halála mán. Ha nem tévedek, a „Maure- 
tánia" a háborúban elsülyesztett „L u s i t á n i á"-nak meg- 
maradt testvérhajója. 

8) Egy orvos beteg gyermeket vizsgált meg s most receptet 
ír számára, amelyben Alcohol is előfordul. Az anya eközben 
fölösleges és ostoba kérdésekkel zaklatja. Az orvos bensőleg erősen 
fogadkozik, hogy ezen nem boszankodik, állja is fogadalmát, 
de a megzavarás alatt elírást követett el. A recepten nem 
Alcohol áll, hanem Achol.' 

g) Az elírás anyagának azonossága miatt megemlítek itt egy 
esetet, amelyet E. Jones mondott el A. A. Brill-ről. Ez 
utóbbi, noha rendszerint teljesen tartózkodik a szeszes italtól, 
egy este arra csábittatja magát, hogy egy kis bort igyék. Másnap 
reggel heves főfájással adja meg az árát, hogy a csábításnak 
engedett. Egy páciense nevét kell leírnia, akit E t h e l-nek hívnak 
s ehelyett Ethyl-t^ ír. Erre talán az is befolyással volt, hogy 
az illető hölgy maga is többet szokott inni, mint araennyit elbír. 

Körülbelül azt jelenti; Epe nélkül, epétől menten (görög szó). 
2) Aethylalcohoi ! 



l'clreolvasás és félreirás 



123 



Minthogy az orvos receptírás közben való elírása sokszorosan 
nagyobb gyakorlati jelentőségű, mint az elvétések általában, 
felhasználom az alkalmat, hogy az ilyes elírás egyetlen eddig 
megjelent részletes elemzését egész terjedelmében közöljem : 

10) Dr. Hitschmann Eduárd: („Ismételt elírás esete 
receptírás közben."): 

„Egy kartársam mesélte, hogy az évek folyamán ismételten 
megesett vele, hogy egy bizonyos — időskorú női betegek számára 
rendelt — orvosság felírása közben tévedett. Két esetben írta fel 
a tízszeres adagot s utólag, amikor ez hirtelen eszébe jutott, kellett 
a recept gyors visszavonására, törekednie a legnagyobb ijedtségben, 
hogy a betegnek ártott s maga is nagy bajba kerülhet. E sajátságos 
tüneti- cselekvés megérdemli, hogy az egyes esetek pontosabb 
leírásával s elemzésével derítsük fel. 

Első eset : az orvos egy az aggkor küszöbén álló szegény 
asszonynak görcsös székrekedése ellen tízszeresen túlerös belladonna 
kúpokat ír fel. Majd elmegy az ambulatóriumból s körülbelül egy óra 
múlva, a lakásán, reggelizés és újságolvasás közben jut hirtelen 
eszébe tévedése ; ijedtség fogja el, siet vissza előbb az ambulató- 
riumba, hogy a beteg címét megtudja, onnan tovább az asszony 
igen messze fekvő lakásába. Az öreg anyóka még nem csináltatta 
meg a receptet, mire az orvos megnyugodva és boldogan tér haza. 
Önmaga előtt azután némi joggal azzal mentegető dzik, hogy az 
ambulatórium bőbeszédű vezetője receptírás közben folyton a válla 
fölé hajolt és megzavarta. 

Második eset : Az orvosnak rendelöóráján egy kacér és 
ingerlőén szép nőbetegtől kell elsietnie, hogy egy idős kisasszonyhoz 
menjen. Automobilba ugrik, mert erre a vizitre nincs sok ideje. 
Ugyanis meghatározott órára titkos találkozója van egy fiatal 
leánnyal, akit szeret. Az idős kisasszonynál ismét belladonnát kell 
alkalmaznia, hasonló bajok miatt, mint az első esetben. Megint 
azt a hibát követi el, hogy tízszeres adagot ír fel. A betegnek sok 
— nem a tárgyra tartozó — mondanivalója van, az orvos azonban 
türelmetlenséget árul el, noha ezt szóval tagadja; otthagyja a 
beteget s még nagyon is idejében érkezik meg a találkozóra. 
Körülbelül tizenkét órával később, másnap reggel hét óra tájt, 
felébred az orvos, szinte ugyanabban a pillanatban tudatába ötlik 
tévedése s félelem fogja el; gyorsan a beteghez küld, abban a 



124 



Félreolvasás és félreirás 



reményben, hogy az. orvosságot még nem vitték haza a gyógy- 
szertárból s visszakéreti a receptet, hogy még átnézze. De a 
receptet már csak elkészítés után kapja vissza s bizonyos sztoikus 
megnyugvással és a tapasztaltság optimizmusával megy el a gyógy- 
szertárba, ahol a provizor avval nyugtatja meg, hogy az orvosságot 
természetesen (vagy talán szintén téves olvasás alapján?) az enyhébb 
dózisban készítette el. 

Harmadik eset : Az orvos ősz nagynénjének, anyja testvérének 
Tinct. Belladonnae és Tinct. opii- ke véreket akar rendelni ártalmatlan 
dózisban. A receptet a cselédleány rögtön elviszi a gyógyszertárba. 
Kisvártatva eszébe jut az orvosnak, hogy „tinctura" helyett 
„extractum"-ot írt és rövidesen telefonál is a gyógyszerész és 
kérdőre vonja e tévedést illetőleg. Az orvos azzal a hazug ürüggyel 
nemtegetödzik, hogy a receptet még nem fejezte be, hanem 
váratlanul s csak félig készen vitték el az asztaláról. 

E három tévedés feltünÖ közös vonásai, hogy eddig az orvos 
mindig csak azzal az egy orvossággal járt így, hogy mindig idős- 
korú nói betegről volt szó s hogy a dózis mindig túlerő s volt. 
A rövid elemzés kiderítette, hogy az orvosnak anyjához való viszonya 
lehetett döntő e tévedés meghatározásában. Eszébe jutott ugyanis, 
hogy egyszer — mégpedig nagyon valószinüleg e tüneti-cselekvések 
előtt — idős anyjának rendelte ugyanezt az orvosságot, éspedig 0.05 
dózisban, noha az általános 0.02-t ő is inkább szokta alkalmazni, 
„hogy gyökeresen segítsen rajta", mint mondotta. Gyenge szervezetű 
anyja főfájást és a torkában kellemetlen, égő szárazságot érzett ettől 
az orvosságtól. Az öreg hölgy panaszkodott is emiatt, félig tréfás 
célzással arra, hogy a fiától milyen veszedelmes orvosi rendeléseket 
kaphat az ember. Egyébként az anya, maga is orvos leánya, már 
máskor is emelt hasonló, félig tréfás kifogásokat az orvosfiától 
származó rendelések ellen és mérgezést emlegetett. 

Amennyire én e fiúnak anyjához való viszonyába betekinthetek, 
úgy látom, hogy ösztönszerű szeretettel van ugyan anyja iránt, de 
nem igen becsüli szellemi színvonalát s nem táplál iránta túlságos 
tiszteletet. Közös háztartásban él anyjával és egy évvel fiatalabb 
öccsével s már évek óta úgy érzi, hogy ez az együttélés gátolja 
szerelmi szabadságát; pszichoanalitikus tapasztalatok alapján tudjuk, 
azonban, mily gyakran szolgál az ilyen megokolás a belső meg- 
kötöttség ürügyéül. Az orvos meglehetősen kielégítőnek találta és 
elfogadta a megfejtést s mosolyogva jegyezte meg, hogy a Bella- 



Félreolvasás és félreirás 



Í25 



donna = szépasszony sző szerelmi vonatkozást is rejthet magában. 
Régebben alkalomadtán maga is használta ezt az orvosságot." (Inter- 
nál. Zeitschr. f. Psychoanalyse I, 1913.) 

Én tehát azt következtetném, hogy az ilyen komoly elvetések 
ugyanolyan módon jönnek létre, mint az ártalmatlanok, amelyek- 
kel foglalkozni alkalmunk volt. 

11) Teljesen ártatlan a következő elirás, melyet Ferenczi 
Sándor közölt. Türelmetlenségből fakadó sűrítés eredményének 
tekinthetnők (v. ö. az A.pfe elszólást 62. old.) s ezt a felfogást 
fenntarthatjuk, amíg az eset mélyebbre ható elemzése esetleg 
erösebb zavaró elem szerepét nem deríti fel. 

„Hiezu paJ3t die Anek tode" — írom egyszer jegyzeteim 
közé. Természetesen Anekdote-t gondoltam, éspedig a halálraítélt 
— zum Tode verurteilt — cigányról szólót, aki azt az egy 
kegyet kérte, hogy maga választhassa ki a fát, amelyre fel- 
akasszák. (Persze legbuzgóbb kereséssel sem talált megfelelő fát.) 

12) Más esetekben a legjelentéktelenebb iráshiba veszedelmes 
titkolt értelmet árulhat el. Egy névtelen közli: 

Egy levelet így fejezek be: ,HerzlicJie Griijic an Ihre Frau 
Gemahlin und ihre n Sohii.' Éppen borítékba akarom tenni a 
levelet, amikor észreveszem a hibát, az ,ihren szó kezdőbetűjében 
{Ihr nagybetűvel = az Öné, Önöké, ihr kis betűvel = az övé) 
és kijavítom. Mikor az illető házaspárnál utolszor voltam látoga- 
tóba, egy hölggyel együtt mentem el, aki megjegyezte, hogy a fiuk 
feltűnően hasonlít házuk egy barátjára s egész biztosan annak a 
gyermeke. 

13) Egy hölgy néhány szerencsétkivánó sort intéz testvéréhez 
abból az alkalomból, hogy ez uj, tágas lakásba költözött. Jelenlevő 
barátnője észreveszi, hogy a levélíró helytelen címet írt a borítékra, 
mégpedig nem azét a lakásét, amelyből nővére éppen kiköltözött, 
hanem amaz egész régiét, amelybe a férjhezmenetele után 
költözködött be. A tévedésre figyelfnezteti a levélírót. Igaza van, 
feleli ez. De hogy jutok ehhez a címhez? Miért tettem ezt? 
A barátnő azt véli: Talán nem szívből kívánja nővérének a szép 



126 



Félreolvasás és félreirás 



nagy lakást, amelybe most költözik, míg maga itt szűk helyen 
szorong s ezért a régi, első lakásába helyezi Őt vissza, ahol neki 
se volt jobb dolga. — Hát persze, hogy nem kívánom neki a 
szép lakást, — vallja be a másik őszintén. Azután hozzáteszi: 
Milyen kár, hogy ilyen dolgokban mindig olyan aljas az ember. 

14) E. Jones közli az elírás következő példáját, melyet A. A. 
Brill engedett át neki: .-.^ 

„Egy beteg levelet írt Dr. Brill nek, amelyben azt igyekezett 
kifejteni, hogy idegességét egy gyapotválság idején való üzleti gon- 
dok és izgalmak okozták. Ebben a levélben a következő mondat 
van: minden bajomat annak az átkozott hideg asszonynak (frigid 
■wife, ahelyett: frigid wave, hideg hullámnak) köszönhetem; 
még magra sincs kilátás." O természetesen a Tvave szóval a piaci 
helyzet hullámzását akarta jellezni, de nem wav e-t, hanem 
Tvife et irt (feleség, asszony). A szive mélyén a felesége ellen 
hűvössége és magtalansága miatt táplált szemrehányásokat s 
közel járt ahhoz a megismeréshez, hogy az így rákényszerített nemi 
nélkülözésnek nagy része van bajának okozásában. 

15) Dr, R, Wagner meséli magáról a Zentralblatt für 
Psychoanalyse, I. 12. számában: 

„Diákkori füzeteimben lapozgatva észreveszem, hogy a jegyzés 
sietségében kis lapsus-t követtem el. ,Epithel' helyett ,Edithel'-t 
Írtam. Ha az első szótagot hangsúlyozzuk, ez egy leánynévnek kicsi- 
nyítő formája. A visszatekintő analízis elég egyszerű. Az elírás idején 
még csak felületes ismeretségben voltam e név viselőjével, mely 
sokkal később lett benső viszonnyá. Az elírás tehát kedves meg- 
nyilvánulása a tudattalan vonzalomnak oly időben, amikor csírá- 
zását még magam sem sejtettem s a kicsinyítő forma egyszersmind 
jellemzi a kisérŐ érzéseket." 

16) Dr. Hermine Hug-Hellmuth a következő adalékokat 
szolgáltatta az „elírás és téves olvasás" fejezetéhez: (Zentralblatt 
für Psychoanalyse, II. o.) 

„Egy orvos nőbetegének L e v i ti c o- vizet rendel Levico- 
víz helyett. Ezt a tévedést, amelyen a gyógyszerész kapva- 
kapott, hogy lekicsinylő megjegyzéseket fíizzön hozzá, enyhébben 
foghatjuk fel, ha lehető tudattalan indokait kutatjuk s nem tagadunk 

\ 



Félreolvasás és félrcirás 



127 



meg ezektől bizonyos fokú valószínűséget, noha csak az orvostól távol- 
álló valakinek szubjektiv feltevései: Ez az orvos, noha betegeinek meg- 
lehetős durván szokta észszerütlen táplálkozásukat szemükre hányni, 
valósággal korholó beszédeket tartott nekik, német szólással: „Levi- 
t en lesen , nagy keresettségnek örvendett, úgyhogy várószobája 
mindig tömve volt. Ez jogosulttá tette az orvos óhaját, hogy a már 
megvizsgált betegek minél gyorsabban: vite, vite — öltözzenek fel. 
Azt hiszem, jól emlékszem, hogy felesége francia születésű nö, ami 
némileg igazolja a kissé merésznek látszó feltevést^ hogy e siettető 
kívánságának francia nyelven adott magában kifejezést. Különben 
sok embernek szokása, hogy ilyenfajta óhajait idegen nyelven fog- 
lalja szóba, mintahogy az apám séta közben azzal a kiáltással 
szokott minket gyerekeket sietségre inteni: ^Avanti gioventu vagy 
,Marckez au pas' ; ellenben egy meglehetősen idős orvos, aki fiatal 
leánykoromban torokbántalom miatt kezelt, az ő szemében nagyon 
is gyors mozdulataimat megnyugtató ,piano, piano' szavával igyekezett 
csendesíteni. így igen jól eltudom elképzelni, hogy annak az orvosnak 
is hasonló szokása volt; s ezért ír Levitico-t Levico-víz helyett," 
Ugyanott közöl a szerző más elírásokat a saját g>'ermekkorá- 
ból ifr a z ösisch — französisch helyett — a Kari név elírása). 

17) I. G. úr, akinek egy más közlését már megemlítettem, 
küldte be a következő tollhibát, mely tartalmilag megegyezik 
egy ismert rossz élccel, pedig minden élces célzata ki volt zárva : 
„Magam is tüdőbeteg-szanatórium lakója, sajnálattal hallom, hogy 
egy közel rokonomon ugyanazt a betegséget állapították meg, amely 
engem a gyógyintézet felkeresésére kényszerített. Levelet írok roko- 
nomnak és nagyon lelkére kötöm, hogy szakorvoshoz, egy ismert 
professzorhoz forduljon, aki engem is kezel s akinek orvosi tekin- 
télyéről a legjobb véleményem van, míg másrészt jogos panaszom 
van rá udvariatlansága miatt; mert még csak nemrég is megtagadta, 
hogy orvosi bizonyítványt állítson ki számomra, amelyre igen fontos 
okokból szükségem lett volna. Válaszában rokonom egy íráshibára 
figyelmeztet, amely, minthogy indokát rögtön felismertem, nagyon 
megnevettetett. A következő passzus állt levelemben: ,. .. különben 
azt tanácsolom neked, hogy haladék nélkül inzultáld X. professzort.' 
Természetesen azt akartam írni: konzultáld. — Talán fölösleges 
megjegyeznem, hogy latin és francia tudásom kizárja azt a magya- 
rázatot, hogy tudatlanságból követtem el a hibát." . 



128 



Félreolvasás és félreirás 



18) Irásközben való szókihagyások természetesen ugyanolyan 
megítélés alá esnek, mint az elírások. A Zentralblalt für Psycho- 
analyse I. 12. számában Dr. B. Dattner nevezetes példáját 
közölte a „történelmi elvetésnek". Az Ausztria és Magyarország 
között 1867-ben létrejött kiegyezés egyik, a két állam pénzügjá 
kötelezettségeire vonatkozó, cikkében a magyar fordításban az 
effektu) szó kimaradt s Dattner valószínűvé teszi, hogy a 
törvény magyar szövegezőinek tudattalan igyekezete, hog)' 
Ausztriának minél kevesebb előnyt adjanak meg, részes volt e 
kihagyásban. 

Igen sok okunk van arra a feltevésre is, hogy a szavaknak 
írás és leírás közben oly gyakran előforduló megismétlése — per- 
szeverációja — szintén jelentőséggel bír. Ha valaki írásközben 
másodszor is odatesz egy szót, amelyet már leírt, ezzel elárulja, 
hogy ettől a szótól nem tudott egj'könnyen szabadulni, hogy ezen 
a helyen többet mondhatott volna, mint amennyit valóban mon- 
dott, vagy valami hasonlót. A leírás közben való perszeveráció, 
úgylátszik, olyasféle gondolatnak a megnyilvánulása : „én is, én 
szintén." Hosszú törvényszéki orvosi szakvéleményeket olvastam, 
amelyekben a másoló perszeverációi bizonyos különösen jellegzetes 
helyeken voltak feltünŐk s én ezeket olyformán magyaráznám, 
mintha a leíró, személytelen szerepébe beleunva, azt jegyezte 
volna meg : „egészen az én esetem," vagy „akárcsak minálunk." 

19) Végül nincs semmi akadálya, hog>'^ a sajóhibákat a szedő 
„elírásai" gyanánt fogjuk fel s legnagyobbrészt indokoltaknak 
tekintsük. Az ilyen elvétésekből nem állítottam össze rendszeres 
gyűjteményt, noha ez nagyon mulatságos és tanulságos lehetne. 
Jones többszőr idézett művében külön fejezetet szentelt a 
„Misprints" -eknék. A táviratokban előforduló elferdítéseket is 
a távírász elírásai gj-anánt magyarázhatjuk néha. Nyári szabad- 
ságomon táviratot kapok kiadómtól, amelynek szövege érthetetlen 
előttem. így szól : 

„Vorrate erhalten^ Einladung X. dringend.^ A rejtély meg- 



l'^élreolvasás és félreirás 



129 



oldása X. nevéből kiindulva válik lehetővé. X. az a szerző, 
akinek könyvéhez bevezetést — Einleitung — kell irnom. 
Ebből az Ein!eitung-ból lett az Einladung. (Meghivás.) Azután 
már eszembe jut, hogy néhány nap elŐtt előszót — Vorrede — 
küldtem be kiadómnak egy más könyvhöz, amelynek megérkeztéről 
hírt adnak. Az eredeti szöveg igen valószínűen ez volt : 

j,Forrede erhalten, Einleitung X. dringend" Feltehetjük, 
hogy a távírász háborús éhség-komplexuma dolgozta át ezt a 
szöveget, miközben a mondai két része közt bensőbb kapcsolatot 
létesített, mint a távirat küldőjének szándékában volt. Ez mellesleg 
szép példája a „másodlagos megdolgozásnak," amelyet a legtöbb 
álomban kimutathatunk."^ 

Silberer H. fejtegette (Internationale Zeitschrift für 
Psychoanalyse, VIII, 1922) a „célzatos (tendenciózus) sajtóhibák" 
lehetőségét. 

20) Alkalomadtán mások mutattak ki sajtóhibákat, amelyeknek 
célzatos voltát nem egykönnyen lehet elvitatni. így S t r f e r 
„Der politische Druckfehlerteufel" című értekezésében (Internál. 
Zeitschr. f. Psychoanalyse, II, 72) és abban a kis feljegyzés- 
ben (U. o. ITI. 45), amelyet itt közlök : " 

„Politikai sajtóhiba fordul elÖ a ,IVIan:;' f. é. 25.-1 számában. 
Egy Argyrokastronböl való levél Zographos-nak, az epiruszi albán fel- 
kelők vezérének (vagy ha akarjuk, az epiruszi független kormány 
elnökének) kijelentéseit közli. Többek közt ezt mondja: ,Higyjék 
el, az autonóm Epirusz magának Wied hercegnek is érdekében 
állana. Auf ihn könnte er siók s tür z en ... Hogy az epirusziak 
nyújtotta támasz — Stiitze — Wled herceg bukására vezetne 
— stürzen — azt Albánia fejedelme nyilván e fatális sajtóhiba 
nélkül is tudja," 

21) Magam röviddel ezelőtt egyik bécsi napilapban cikkel 
találtam, amelynek címe: „Bukovina román uralom alatt," 
legalább is kissé korainak volt mondható, mert abban az időben 

1) V. ö. Traumdeutung, hetedik kiadás, 1922, az álommunkáról szóló 
fejezetet. 

S. Freud: A mindennapi élet pszichopathológiája. • 9 



t30 



Félreolvasás és félreirás 



Románia még nem volt nyíltan ellenség. A ciki. tartalmát 
tekintve kétségtelenül orosz uralomról kellett a címnek is 
szólnia, de a téves összeállítás oly kevéssé volt meglepő a cenzor 
számára is, hogy Ő is elsiklott e sajtóhiba felett. 

Nehéz nem „politikai" sajtóhibára gondolni, amikor a 
t e s c h e n i hírneves (hajdan cs. k. udvari) Prochask a-nyomda 
nyomtatott körlevelében a következő helyesírási tévedéssel talál- 
kozunk : . - . . 

„P. T. Az entente hatalmi szava folytán az Olsa-folyó jelöli 
a határt s kettéosztja nemcsak Sziléziát, hanem Teschent is; 
egyik fele Lengyelországra esett, másik fölös Csehországra 
(zujiel = riesett helyett: zuviel = túlsók, fölös"). 

Mulatságos módon tellett egyszer Theodor Fontán e-nak 
egy nagyon is kifejezett értelmű sajtóhiba ellen tiltakoznia. 
1860 márc. 29.-én a következőket iija kiadójának, Július 
Springernek : 

„Igen tisztelt Uram! Úgy látszik, nem érhetem meg, hogy 
csekély kívánságaim megvalósuljanak. Ha átfutja a mellékelt 
korrekturaívet.* meg fogja érteni, mire célzok. Ezenfelül csak 
egy ívet küldtek nekem, bár a közölt okokból kettőre van szük- 
ségem. Azt is kértem, hogy az első ívet küldjék el még egyszer, 
főleg az angol nevek és mondatok utólagos átné- 
zése végett, de ezt nem tették. Igen nagy súlyt vetnék rá. 
A 27. lapon példáúl egy John Knox és a királyné kÖzÖtt lefolyó 
beszélgetésben az áll: „worauf Maria aasrief."' (ausrief = {el- 
kiáltott, Aas = dög. — A ford.) Ilyen fulmináns dolgokkal szemben 
az ember megnyugvására látni szeretné, hogy a hibát tényleg 
kijavították. Ez a szerencsétlen „aas" „aiíj" helj^ett annál vesze- 
delmesebb, mert kétségtelen, hogy a királyné őt titokban tény- 
leg annEik nevezte. Régi tisztelettel híve Th. Fontane 

1) 1860-ban, Jiilius Springernél megjelent könyvének: „Jenseits des 
Tweed. Büder und Briefe aus Schottland" szedéséről volt szó. 



Félreolvasás és félreirás 



131 



W u n dt figyelemreméltó indokolását adja annak a könnyen 
bebizonyítható ténynek, hogy az ember könnyebben irja el, mint 
szólja el magát (i. m. 574. 0.). „A normális beszéd folyamán 
az akarat gátló működése folyvást arra irányul, hogy a képzetek 
lefolyását és az artikulációs mozdulatokat Összhangban tartsa. Ha 
a képzeteket követő kifejezőmozgás mechanikus okokból meglas- 
sul, mint az írásnál . , ., akkor ennélfogva ily anticipációk 
különösen könnyen állnak elŐ." 

Ha megfigyeljük a félreolvasás fellépésének feltételeit, olyan két- 
§ég támad bennünk, amelyet nem szeretnék említetlenül hagyni, 
raeft nézetem szerint termékeny vizsgálódás kiinduló pontjává 
válhatík. Mindenki tudja, hogy felolvasás közben az olvasó 
figyelme mily gyakran elkalandozik a szövegtől és saját gondo- 
lataira irányul. A figyelem ez elkalandozásának következménye- 
• képpen a felolvasó akárhányszor meg sem tudja mondani, mit 
olvasott, ha felolvasás közben félbeszakítják és erre vonatkozó 
kérdést intéznek hozzá. Ilyenkor mintegy gépiesen, de majdnem 
mindig helyesen olvasott fel. Nem hiszem, hogy ily feltételek 
mellett az olvasási hibák száma észreveh előleg megszaporodnék. 
Működéseink egy egész soráról szintén azt szoktuk feltenni, hogy 
gépiesen, tehát alig tudatos figj'elem részvételével hajtjuk végre 
őket a legpontosabban. Ebből az következnék, hogy a beszédbeli, 
olvasási és iráshibáknak a figyelemtől való feltételezettségét 
másképp kell meghatározni, mint azt W u n d t tette. (A figyelem 
elmaradása, vagy csökkenése által.) Azok a példák, amelyeket 
elemzés alá vettünk, tulajdonképpen nem jogosítottak fel arra, 
hogy a figyelem mennyiségbeli csökkenését tételezzük fel; inkább 
azt láttuk, — s ez talán nem egészen ugyanaz — hogy a figyelmet 
valamely idegen, magát észrevétetni akaró gondolat megzavarja. 

Az „elírás" és „elfelejtés" közé iktatható be az az eset, amikor 
valaki elfelejti aláírni a nevét. Egy alá nem irt csekk olybá 

9" 



132 



Félreolvasás és félreirás 



vehető, mintha megfeledkeztek volna a kiállításáról. Az ilyen 
elfelejtés jelentőségét érzékelteti egy regényrészlet, amely Dr. H. 
Sachs-nak tünt fel: . 

„John Galsworthy ,The Island Pharisees' című regénye 
tanulságos és átlátszó példáját szolgáltatja annak, hogy a költök 
milyen biztonsággal tudják felhasználni az elvétéses- és tüneti cselek- 
vések mechanizmusát a pszichoanalizis értelmében. A regény köz- 
pontjában egy — a gazdag középosztályhoz tartozó — fiatalember 
lelki hányódása áll, egyrészt mély szociális együttérzése, másrészt 
osztályának társadalmi konvenciói között. A XXVI. fejezet elmondja, 
hogyan reagál a hős egy fiatal csavargó levelére, akit eredeti élet- 
felfogásáért megkedvelt s néhányszor támogatott. A levél nem tar- 
talmaz egyenes pénzkérést, de panaszosan rajzolja irója rendkívüli 
nyomorát, úgyhogy célzata egészen kétségtelen. A címzett első pilla- 
natban elutasítja magától a gondolatot, hogy a pénzt egy javít- 
hatatlan emberre pazarolja, ahelyett, hogy jótékony intézeteknek, 
juttatná. jSegítőkezet, önmagunk egy részét, bajtársi biztatást 
nyújtani embertársunknak, nem tekintve, hogy joga van-e rá, csupán 
azért, mert éppen bajban van, micsoda érzelgős ostobaság! Valahol 
csak kell választóvonalat vonnü' De miközben e végkövetkeztetést 
mormolta magában, benső őszintesége felszólalt: ,Te szélhámos! 
A pénzedet akarod megtartani, ez az egész. 

Ezután barátságos levelet ír, amely e szavakkal végződik: ,Egy 
csekket mellékelek. Őszinte üdvözlettel Shelton Richárd. 

,De még mielőtt a csekket kiállította volna, a gyertya lángja 
körül röpködő éji lepke vonta magára figyelmét; felállt, hogy meg- 
fogja és a szabadban elbocsássa, de eközben megfeledkezett róla, 
hogy a csekk nem volt még a levélben.' A levelet valóban csekk 
nélkül küldi el.' 

Ezt a feledékenységet azonban az író még finomabban is indo- 
kolja, nem csupán a látszólag leküzdött önző indulatnalt érvényre- 
jutásával, hogy a pénzkiadást megtakarítsa. 

Shelton lelkileg el hagyatottnak érzi magát jövendő apósa 
birtokán, menyasszonyának családja s a család vendégei köze- 
pett; tévedésével elárulja, hogy vágyakozik védettje után, akit 
múltja és életfelfogása éleseri szembeállít az ő kifogástalan, egy 
és ugyanazon konvencióban egyformává merevedett környezetével. 
Az ifjú csavargó, aki támogatás nélkül már nem tud helyénmaradni. 



Félreolvasás és félreértés 



133 



néhány nap múlva meg is jelenik, hogy az igért csekk elmaradá- 
sának okait megtudakolja. , . 

♦ ■ ■ ■ 

A tudattalanul indokolható elírásnak szép magyar példája, 
amelyet elkövetője maga bocsátott a fordító rendelkezésére: „Egy 
fiatal rajzoló válságos napjait éli Kdith nevü raennyasszonyával való 
viszonyának, de mindenki — elsősorban önmaga — előtt is tagadja 
s elrejti kínlódását. Egy napon plakátot kell rajzolnia a következő 
felirattal; „Herkules-sör táplál és üdit." Órákig dolgozik rajta, 
kiméri, kiszámítja a betűk helyét, egyenként lerajzolja és végül 
kifesti őket. Másnap azzal fogadják a műhelyben, hogy a felirat 
hibás. Hitetlenül rázza a fejét, odamegy a rajzához s ime ezt 
olvassa: Herkules-sör táplál és üdith! Ha maga nem ismerné fel 
rögtön e furcsa és szinte valószínűtlen vaksággal fenntartott íráshiba 
keletkezését s a rejtett gondolatokat, amelyek benne napvilágra 
törtek, felvilágosíUná róla sógorának gúnyos felkiáltása, aki napok 
óta hiába faggatta öt kedvetlensége miatt s most diadalmasan szól : 
Lám, lám ugy-e mondtam! Ez itt a te bajod — az Edith!" 

Egy hölgy, aki éppen aznap állapította meg ném,i aggodalommal, 
hogy a férje nagyon elhizik, egy tárca szövegében csodálkozására 
ezt olvasta: „Minden szépsége és hája." Csak utóbb vette észre, 
hogy tévesen, olvasott; a szövegben ez állt: „Minden szépsége és 




A sajtóhibák néhány feltűnő magyar példájával is kiegé- 
szíthetjük e fordítást. 

Manőver alkalmából 1885 őszén Miskolcra érkezett az uralkodó. 
A helyi lap külön kiadása a fogadtatás egy részletét ecsetelve így 
írt: „Ezzel beülvén kocsijába, a német tovább haladt" (ahelyett, 
hogy beülvén kocsijába, a menet tovább haladt). Megállapítást 
nyert, hogy nem szándékos, hanem akaratlan sajtóhibáról volt szó, 
amely elkerülte az egész nyomda és szerkesztőség figyelmét. A 
királyi udvartartás számára gyorsan uj kikorrigált példányt kellett 
nyomtatni. (F e r e n c z i dr. közlése.) 

Szándékos sajtóhiba lehetőségével is kell néha számolnunk. Pél- 
dául Petőfi sehogysem tudott a szerkesztői munkákkal velejáró 
korrigálással^ megbarátkozni. Az ezzel járó fáradságot azután a maga 
mulatságává alakította át: a szövegbe mindenféle komikus sajtó- 



134 



Félreolvasás és félreértés 



hibát korrigált be, például ahelyett, hogy a szöveg így hangzott 
volna: „Egy francia az egyik örökösére 2000 livre, a másikra 
5000 frank járadékot hagyományozott" a livre és frank szavakat 
livré és frakk szavakkal helyettesítette. (Fischer: Petöfís Lében 
und Werke. 248. old.) 



íl.\ ; 



i 



BENYOMÁSOK ÉS FELTETT SZÁNDÉKOK 

ELFELEJTÉSE 

Ha valaki hajlandóságot érezne arra, hogy túlságosan nagyra- 
becsülje a lelki életről való jelenlegi tudásunkat, csak az emlé- 
kezet működésére kellene őt figyelmeztetnünk, hogy szerénységre 
késztessük. Egyetlen lélektani elméletnek sem sikerült eddig 
összefüggöleg számot adni az emlékezés és elfelejtés alapvető 
jelenségéről, sőt még csak a ténylegesen megfigyelhető jelen- 
ségek teljes felboncolásához is alig kezdtek hozzá. Ma talán 
rejtélyesebbé vált számunkra a feledés, mint az emlékezés, amióta 
az álomnak és a pathológiás jelenségeknek tanulmányozása meg- 
tanított rá, hogy olyan dolgok is felmerülhetnek hirtelen tuda- 
tunkban, amelyeket régen elfeledetteknek véltünk. 

Nekünk azonban mindenesetre van néhány szempontunk e 
tárgyat illetőleg, amelyek számára általános elismertetést remé- 
lünk. Feltesszük, hogy a felejtés spontán folyamat, amelynek 
bizonyos időbeli lefolyása van. Kiemeljük, hogy a felejtés válo- 
gat a kínálkozó benyomások és éppenúgy minden benyomás 
vagy élmény egyes részletei közt. Ismerjük az emlékezetben 
való tartós megmaradásának néhány feltételét és ama feltételek egy 
részét, amelyek között különben feledésbe merülő dolgok fel- 
idéződhetnek. De a mindennapi életben számtalan alkalommal 



136 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 



tapasztaljuk, mennyire hiányos és ki nem elégítő az ismeretünk. 
Figyeljünk csak, amikor két ember, aki együtt fogadott be 
külső benyomásokat, például együtt tett utazást, egy idő 
múltán emlékeit kicseréli. Ami az egyiknek szilárdan maradt 
az emlékezetében, azt a másik sokszor úgy elfelejtette, mintha 
sohasem történt volna meg, éspedig anélkül, hogy jogunk lenne 
arra az állításra, hogy az illető benyomás lelkileg jelentősebb lett 
volna az egyik, mint a másik számára. Az emlékezésbeli kivá- 
lasztást meghatározó mozzanatok nagy része még nyilvánvalólag 
ismeretlen előttünk. ■ \ 

Azzal a szándékkal, hogy néhány ad attal hozzá j árulj ají az 
elfelejtés feltételeinek megismeréséhez, lélektani elemzés alá 
szoktam vetni az elfelejtés azon eseteit, amelyek magamon esnek 
meg. Rendszerint ez esetek bizonyos csoportjával foglalkozom 
csak, azokkal ugyanis, amelyekben az elfelejtés csodálkozásba 
ejt, mert elvártam volna, hogy tudjam az illető dolgot. Meg kell 
még jegyeznem, hogy általában nem vagyok hajlamos a fele- 
dékenységre (átélt , nem megtanult dolgokra vonatkozólag!) s 
hogy i^uságom egy rövid időszakán át rendkívüli emlékezési 
teljesítményekre is képes voltam. Iskolásfiú koromban egész termé- 
szetes volt számomra, hogj- valamely könyvnek azt az oldalát, 
amelyet éppen olvastam, könyv nélkül el tudjam mondani és 
egyetemi éveim előtt képes voltam rá, hogy népszerű tudo- 
mányos előadásokat közvetlenül meghallgatásuk után majdnem 
szószerint leírjak. Az utolsó orvosi szigorlat előtti feszült álla- 
potban nyilván még felhasználtam e képesség maradványát, mert 
némely tárgyból a kérdező tanárnak szinte automatikusan olyan 
feleleteket adtam, amelyek pontosan megegyeztek a tankönyv 
szövegével, pedig csak egyszer futottam azt át a legnagyobb 
sietséggel. 

Az emlékezés anyaga feletti rendelkezésem azóta folytonosan 
rosszabbodott; de egészen a legutóbbi időig újra meg újra meg- 
győződtem róla, hogy egy müfogás segítségével módomban van 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 



137 



sokkal többre visszaemlékezni, mint különben elvárhattam volna. 
Ha például egy beteg rendelőórámon arra hivatkozik, hogy már 
láttam őt egyszer s én sem erre a tényre, sem az időpontra 
nem emlékezem, akkor úgy segítek magamon, hogy találgatok, 
azaz gyorsan gondolok egy bizonyos számú évet, a jelentől 
visszafelé számítva. Ha feljegyzések, vagy a beteg megbízható 
közlése lehetővé teszik ötletem ellenőrzését, kiderül, hogy tíz 
évet meghaladó időközt illetőleg ritkán tévedtem többel, mint 
félévvel.^ I. . - -i- ■ ■ ' - 

Ilyenformán vagyok vele akkor is, ha távolabbi ismerőssel 
találkozom s udvariasságból kis gyermekei után kérdezősködöm. 
Ha a gyermekek fejlődéséről beszél, igyekszem eszembe idézni, 
mennyi idős most a gyermek, azután az apa felvilágosításával 
ellenőrzöm ötlemet s legfeljebb egy hónappal, nagyobb gyer- 
mekeknél egj' negyedévvel szoktam tévedni, . noha nem tudnám 
megmondani, milyen támaszpontokra alapítottam becslésemet. 
Végül oly merész lettem, hogy becslésemmel mindig spontán 
előhozakodom s ezzel nem teszem ki magam a veszélynek, hogj- 
az apát, csemetéjét illető tudatlanságom elárulásával, megbántom, 
így tudatos emlékezetemet mindenesetre jóval nagyobb terje- 
delmű tudattalan emlékezetem segítségül hívásával bővitem ki. 

Az elfelejtés feltűnő eseteit fogom tehát felsorolni, 
amelyeket többnyire önmagámon észleltem. Megkülönböztetem 
a benyomások és élmények, azaz tudott dolgok elfelejtését a 
szándékok elfelejtésétől, azaz: a mulasztásoktól. Az egész vizs- 
gálatsorozat egyöntetű eredményét elörebocsáthatom : Minden 
egyes esetben az derült ki, hogy az elfelejtést 
kínérzet indokolta. 



i"^ A megbeszélés folyamán rendszerint tudatosan felmerülnek ax 
akkori első látogatás részletei. 



138 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 



A) BENYOMÁSOK ÉS ISMERETEK " 
ELFELEJTÉSE 

i) A nyáron feleségem egy magábanvéve ártatlan cselekvé- 
sével nagy bosszúságot okozott nekem. A. table d'hóte-nál egy 
bécsi úrral ültünk szemben, akit én ismertem s aki nyilván 
szintén emlékezett rám. De nekem megvolt rá a magam oka, 
hogy ne újítsam fel az ismeretséget. Feleségem, aki csak a 
szembenülö tekintélyes nevét hallotta, túlságosan elárulta, hogy 
odafigyel annak szomszédaival folytatott beszélgetésére, mert 
időnként olyan kérdésekkel fordult hozzám, amelyek az ő társal- 
gásuk szálait fűzték tovább. Türelmetlen s végül ingerült lettem. 
Néhány héttel később egy rokonunknak panaszkodtam feleségem 
akkori viselkedése miatt. De nem voltam képes rá, hogy az 
illető úr társalgásának akár csak egyetlen szavára is visszaemlé- 
kezzem. Minthogy különben meglehetősen haragtartó vagyok s 
egyetlen részletét sem tudom elfelejteni az olyan eseménynek, 
amely nekem bosszúságot okozott, feledékenységemet ezesetben 
nyilván a feleségemre való tekintet indokolta. Hasonlóan jártam 
csak nemrégiben is. Egy jó ismerősöm előtt a feleségem valami 
mondását akartam kifigurázni, amely csak néhány órával előbb 
hangzott el; ezt a szándékomat azonban az a nevezetes körül- 
mény hiúsította meg, hogy az illető mondást tökéletesen elfelej- 
tettem. A feleségemet kellett előbb megkérnem, hogy juttassa 
eszembe. Könnyen érthető, hogy ezt a feledékenységemet éppúgy 
kell magyaráznunk, mint azt a tipikus Ítéleti zavart, amelynek 
akkor vagyunk áldozatai, ha legközelebbi hozzánktartozókról 
van szó. 

2) Magamra vállaltam, hogy egy idegenből Bécsbe érkezett 
hölgy számára kis vasládikát vásárolok irományai és pénze meg- 
őrzésére. Amikor ezt felajánlottam, rendkívüli vizuális élénkséggel 
egy belvárosi kirakat képe lebegett szemem előtt, amelyben ilyen 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 



139 



kis ládákat láthattam. Nem emlékeztem ugyan az ucca nevére, 
de az a biztos érzésem volt, hogy, ha a belvároson keresztülsétálok, 
feltétlenül megtalálom az üzletet, mert emlékezetem azt súgta, 
hogy számtalanszor mentem el mellette. Bosszúságomra azonban 
nem sikerült azt a szelence-kirakatot fellelnem, noha a belvárost 
keresztül kasúl bejártam. Nem marad hát más hátra, gondoltam, 
mint hogy egy címtárból kikeresem a pénzszefcrény gyárosokat 
s egy ujabb körsétán majd felkutatom a keresett kirakatot. De 
nem volt erre szükségem, a jegyzékben foglalt címek kÖzÖtt volt 
egy, amelyben rögtön felismertem az elfelejtett cég nevét. Ténynek 
bizonyult, hogy számtalanszor mentem el a kirakatablak előtt, 
tudniillik valahányszor meglátogattam az M. családot, amely 
évek óta ugyanabban a házban lakik. Mióta e benső barátságot 
teljes elidegenedés váltotta fel, anélkül, hogy ennek okairól 
számot adtam volna magamnak, kerültem házukat s a környékét 
is. Azon a belvárosi sétámon, amelyen az illető kirakatot 
kerestem, a környék minden uccáját bejártam, csak éppen azt 
az egyet kerültem el, mintha tilalom alatt állt volna. A kedvet- 
lenségi indok, amely ez esetben tájékozatlanságomat okozta, kéz- 
zelfogható. De az elfelejtés mechanizmusa már nem oly egyszerű, 
mint az előbbi példában. Az ellenszenvem természetesen nem 
a ládagyárosnak szólt, hanem valaki másnak, akiről tudni sem 
akarok s erről tolódik át más, alkalmi dologra, amelyen az elfe- 
lejtést létre tudja hozni. Hasonlóképpen történt a Burckhard- 
esetben, amikor az egyik személy ellen való bosszúságom írás- 
hibát idézett elő a név írásában, bár a másik személyről volt 
szó. Itt a névközösség hozta létre a kapcsolatot két lényegében 
különböző gondolatkör között, a kirakatablak esetében pedig a 
térbeli Összefüggés, az elválaszthatlan szomszédság. Különben ez 
utóbbi eset összefüggése szorosabb volt ; van még egy második, 
tartalmi kapcsolat is a két gondolatkör között, mert a házban 
lakó családdal való elidegenedés okai közt a pénz is szerepet 
játszott. ^ 



140 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 



5) A B. & R. iroda felkér, tegyek orvosi látogatást egyik hiva- 
talnokánál. Odamenet az a gondolat foglalkoztat, hogy már 
löbbs-zor jártam a házban, amelyben a cég van. Úgy rémlik, 
mintha a cég táblája szemembe ötlött volna valamelyik alsó 
emeleten, amikor egy magasabb emeleten orvosi látogatásokat 
tettem. De sem arra nem tudok emlékezni, milyen ház ez, sem, 
hogy kit kellelt ott meglátogatnom. Noha az egész dolog 
közömbös és jelentéktelen, mégis foglalkoztat, s végül a szokásos 
kerülöúton — ötleteim összeszedésével — jutok rá, hogy a 
B. & R. cég helyiségei fölötti emeleten van a Fischer penzió, 
amelyben gyakran tettem beteglátogatást. Eszembe jut most 
már a ház is, amelyben ez irodák s a penzió vannak. Csak az 
rejtélyes még előttem, milyen rndokok játszottak szerepet az 
elfelejtésben. Semmiféle az emlékezetre kellemetlen dolog nem 
fűződött sem a céghez, sem a Fischer penzióhoz vagy azokhoz 
a betegekhez, akik ott laktak. Sejtem is, hogy nem lehet 
valami nagyon kínos dologról szó ; különben alig sikerült volna 
az elfelejtett dolgot kerülő úton újra felidéznem, anélkül, hogy, 
mint az előző példában, külső segédeszközökhöz folyamodtam 
volna. Végre is eszembe jut, hogy éppen az imént, amidőn 
uj betegemhez indultam, egy úr köszöntött az uccán, akit nehezen 
ismertem meg. Ezt az embert néhány hónappal ezelőtt látszólag 
súlyos állapotban láttam, s a paralizis progressziva diagnózisát 
mondtam ki rá, később azonban hallottam, hogy meggyógyult, 
eszerint tehát ítéletem téves lett volna. Hacsak nem olyan 
remisszióról van szó, amilyen a dementia paralytica eseteiben is 
előfordul, úgyhogy a diagnózisom mégis jogosult lenne ! E 
találkozásból indult ki az a befolyás, amely velem a B. & R. 
iroda környékét elfeledtette s az a nagy érdekődés is, amellyel 
az elfelejtett dolgot felderíteni igyekeztem, e vitás diagnózis 
esetéről vivődött át. A képzettársitásos kapcsolatot pedig a 
névazonosság magyarázta meg, azonfelül, hogy némi belső 
összefüggés is megállapítható volt; úgyanis a várakozásom 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 



141 



ellenére felgyógyult úr szintén egy nagy iroda alkalmazottja 
volt, amely betegeket szokott hozzám utalni. Azt az orvost 
pedig, akivel együtt a kérdéses paralitikust megvizsgáltam volt, 
szintén F i s c h e r-nek hivták, akárcsak a házban levő penziót, 
amelyről megfeledkeztem. ' ' ' ■■..-<.■' 

4) Valamely dolgot úgy eltenni (verlegen), hogy többé 
meg se találjuk, tulajdonképpen nem jelent egyebet, mint elfe- 
lejteni, hogy hova tettük azt. Mint a legtöbb ember, aki sok írást 
és könyvet forgat, én is igen. jól kiismerem magam az Íróaszta- 
lomon és első fogásra elő tudora szedni, amit keresek. Ami más 
szemében rendetlenségnek tűnhet, számomra történetileg létrejött 
rend. De miért történt, hogy a múltkoriban úgy raktam el egy 
beküldött könyvjegyzéket, hogy többé nem lehetett megtalálni? 
Hiszen az volt szándékomban, hogy egy benne hirdetett könyvet, 
„A nyelvről", megrendelek, mert oly szerző irta, akinek szelle- 
mesen eleven stílusát szeretem s akinek lélektani belátását és 
kultúrtörténeti tudását nagyrabecsülöm. Azt hiszem, éppen ezért 
raktam el a könyvjegyzéket. Ugyanis a nevezett szerző könyveit 
okulásul kölcsönözni szoktam ismerőseimnek s néhány nappal 
ezelőtt valaki egy ilyen könyv visszaadásakor ezt mondta: „A 
stilusa egészen az önére emlékeztet s a • gondolkodásmód] a is 
ugyanaz." Az illető nem tudta, milyen érzékeny pontot érint 
ez a megjegyzése. Évekkel ezelőtt, amikor még fiatalabb voltam 
s nagyobb szükségem volt rá, hogy másokhoz csatlakozhassam, 
körülbelül ugyanezt mondta nekem egy idősebb kartárs, akinek 
egy ismert orvosi szerző munkáit dicsértem. „Egészen a maga 
stilusa és módja." E megjegyzésnek a hatása alatt levelet írtam 
az illető szerzőnek, amelyben közelebbi barátságát kértem, de 
hűvös válasza közeledésemet visszautasította. Sőt talán még más, 
régebbi visszariasztó tapasztalatok is rejlenek ez utóbbi mögött, 
mert a félretett katalógust nem találtam meg többé s ez az 
omen csakugyan visszatartott attól, hogy az illető könyvet 
megrendeljem, noha a katalógus elveszte nem lehetett valóságos 



142 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 



akadály, hiszen a könyvnek cimét és a szerző nevét megtartottam 
emlékezetemben.^ 

5) Az ilyen félretevésnek másik esetét azok a körülmények 
teszik érdekessé, amelyek között az eltűnt tárgy ismét előkerült. 
"Egy fiatalabb férfi meséli : „Néhány év előtt félreértések voltak 
köztem és a feleségem közt ; az asszonyt túlságosan hűvösnek 
találtam s bár szívesen elismertem kitűnő tulajdonságait, minden 
gyöngédség nélkül éltünk egymás mellett. Egy napon sétájáról 
hazajövet könyvet hozott nekem, amelyet megvett, mert azt 
hitte, érdekelne engem. Megköszöntem ezt a , figyelmességét', 
megígértem, hogy majd elolvasom a könyvet, oda is készítettem 
magamnak s nem találtam meg többé. Hónapok teltek igy, 
időnkint eszembe jutott az eltűnt könyv s keresni is próbáltam, 
de hiába. Körülbelül félévvel később megbetegedett tolunk külön 
lakó szeretett anyám. Feleségem hozzáköltözött, hogy anyósát 
ápolja. A. beteg állapota súlyossá vált s felségemnek alkalma 
nyilt, hogy legjobb tulajdonságait bemutassa. Egy este feleségem 
teljesítményétől egészen elragadtatva s hálával eltelten térek 
haza. íróasztalomhoz lépek s határozott szándék nélkül, de 
mintegy szomnambul biztonsággal nyitok ki egy bizonyos fiókot 
és legfelül ott találom az oly soká eltűnt, félretett könyvet." 

A félrerakás más esetét meséli el Stárcke (i. m.), amely az 
utóbbival megegyezik abban a tekintetben, hogy sajátságos biz- 
tossággal találták meg az elrakott tárgyat, mihelyt a cselekvés 
indoka megszűnt. 

6) „Egy fiatal leány elszabott egy szövetdarabot, amelyből 
gallért akart készíteni. Varrónőt kellett hivatni, hogy valahogy 
rendbehozza a ruhadarabot. Mitor a varrónő megérkezett s a leány 
az elszabott gallért ki akarta venni a fiókból, amelybe, úgy vélte, 
berakta volt, nem tudta megtalálni. Az egész fiókot felfor- 

1} Sok véletlent, amelyet Th. Vischer ótaa„iárgyak alattomosságá- 
nak" (Türké des Objekts) szoktak tulajdonítani, azt hiszem, ilyen módon 
áehetne megmagyarázni. 



r 



Benyomások és feltelt szándékok elfelejtése 143 

gatta, de hiába. Amint most dühösen leült s kérdezte önmagát, 
vájjon miért tünt el a gallér oly hirtelen s vájjon nem azt 
akartáé, hogy ne találja; elgondoha, hogy persze szégyelte 
magát a varrónő előtt, amiért elrontott valami olyan egyszerű 
dolgot, mint egy gallér. Mikor ezt meggondolta, felállt, egy 
másik szekrényhez ment és onnan az első mozdulattal elővette 
az elszabott gallért." - . 

7) A „félrerakás" következő példája olyan típusnak felel meg, 
amelyet minden pszichoanalitikus ismer. Megemlíthetem, hogy a 
beteg, aki ezt a félrerakást elkövette, maga találta meg az 
elvétés nyitját. 

„Egy pszichoanalitikus kezelésben levő beteg, akit a kúra nyári 
megszakítása az ellentállás időszakában és rossz állapotban ér, este, 
levetközéskor, kulcsait, mint hiszi, a szokott helyére tette. Azután 
eszébe jut, hogy másnapra tervezett elutazásához, a kúra utolsó 
napján, midőn az orvosi honorárium is esedékes lesz, még néhány 
dolgot ki akar venni az íróasztalából, ahol pénzét is tartja. De 
a kulcsok — eltűntek. Elkezdi kis lakását rendszeresen, de növekvő 
izgalomban átkutatni — eredmény nélkül. Minthogy felismeri, hogy 
a kulcsok ,félrerakása tüneti cselekvés s így szándékos, felkölti 
inasát, hogy , elfogulatlan' személy segítségével keressen tovább. 
További egy óra múlva abbahagyja a keresést s attól tart, hogy 
a kulcsokat elvesztette. Másnap reggel az íróasztali kis kézipénztár 
gyárosánál uj kulcsokat rendel, amelyeket nagy sietve elkészítenek. 
Két ismerősének, akik tegnap kocsiban hazakisérték, ügy rémlik, hogy 
csörrenést hallottak, amikor kiszállt a kocsiból. A beteg meg van róla 
győződve, hogy a kulcsok kiestek a zsebéből. Este az inas diadallal 
hozza elébe a kulcsokat. Egy vastag könyv és egy vékony füzet 
(egyik tanítványom munkája) között voltak, amelyeket a szünidőre 
magával akart vinni, oly ügyesen odacsüsztatva, hogy senkisem 
sejthette volna ottlétüket. Utólagosan és szándékkal lehetetlen volt 
a kulcsokat ismét oly láthatatlanul odarejteni. A tudattalan ügyes- 
ség, amellyel valami tárgyat rejtett, de erős indokok folytán félre- 
rak az ember, egészen a ,szomnambul biztosságra' emlékeztet. Itt 
az indok természetesen a kúra megszakítása feletti bosszúság és a 
titkolt harag volt amiatt, hogy Uy rossz egészségben még magas 
honoráriumot is kell fizetnie." 



144 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 



8) A. A. Brill meséli: 

urat unszol a felesége, hogy vegyen részt valami társas 
összejövetelen, amely az ö számára alapjában igen közömbös. Végre 
enged az asszony kérésének s elkezdi esti öltözékét kiszedni a 
bőröndjéből, de aztán abbahagyja és elhatározza, hogy előbb meg- 
borotválkozik. Mikorára elkészül, visszamegy a bőröndhöz, de ez 
csukva van és a kulcsát sehogysem lehet megtalálni. Minthogy 
vasárnap este volt, lakatost nem tudtak keríteni s így a házaspár 
nem mehetett el a társaságba. Midőn másnap reggel a bőröndöt 
kinyittatták, a kulcs benne volt. A férfi szórakozottságában a kul- 
csot beleejtette a bőröndbe s aztán becsapta az önműködő zárat. 
Erősködik ugyan, hogy minden szándék és tudatosság nélkül tette 
ezt, de mi tudjuk, hogy nem akart társaságba menni. A kulcs 
félrerakásának tehát megvolt a maga motívuma. 

E. Jones önmagán észlelte, hogy a pipáját félrerakja, vala- 
hányszor túlsókat dohányzott s emiatt rosszul érzi magát. A pipa 
azután a lehető legkülönbözőbb helyekről kerül eló', ahova nem 
volt való s ahova rendszerint sohasem szokták tenni. 

9) Egy ártatlan esetet közöl Dora M ü 1 1 e r, amelynek indo- 
kolását az illető bevallotta: 

A. Erna kisasszony meséli két nappal karácsony előtt: „Kép- 
zelje, tegnap este elővettem mézeskalácsos csomagomat és ettem 
belőle; közben arra gondoltam, hogy S. kisasszonyt (anyja társal- 
kodónöjét) szintén meg kell kínálnom, ha bejön jóéjt kívánni. Nem 
igen volt kedvem erre, de mégis elhatároztam, hogy megteszem. 
Mikor a kisasszony azután bejött s én asztedkámra nyúltam, hog;y 
a csomagot onnan felvegyem, nem találtam ott. Keresni kezdtem 
s szekrényembe bezárva találtam. Oda tettem be a csomagot, anélkül, 
hogy tudomásom lett volna róla." Elemzésre nem volt szükség, az 
elbeszélő maga is tisztán látta az összefüggést. Az az éppen elnyo- 
mott kívánság, hogy a süteményt magának tartsa meg, mégis 
érvényre jutott az automatikus cselekvésben, amelyet ez esetben 
persze a későbbi, a tudatos cselekvés hatálytalanított. (Intem. Zeit- 
schrift f. Psychoanalyse, III, 1915). 

10) Hans Sachs elmondja, hogj^an vonta ki magát egyszer 
téves elrakással a dolgozás kötelezettsége alól. 

„Múlt vasárnap délután haboztam egy ideig, dolgozzam, vagy 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 



Í45 



sétálni és azután látogatóba menjek-e, de némi küzdelem után 
mégis a munkára szántam el magam. Körülbelül egy óra múlva 
észrevettem, hogy nincs több papírosom. Tudtam, hogy valamelyik 
fiókban évek óta őrzök egy csomag papírost, de hiába kerestem 
azt íróasztalomban s egyéb helyeken, ahol megtalálni véltem ; bár 
szorgosan kutattam és felforgattam mindenféle régi könyvet, füzetet, 
irományt, a papíros sehonnan sem került elÖ. Végre is kénytelen 
voltam a dolgozást abbahagyni és hazulról elmenni. Mikor este 
hazaértem, leültem a diványra és elgondolkozva, félig szórakozottan, 
a szembenálló könyvszekrényre bámultam. Egy fiókra esett a tekin- 
tetem s eszembe jutott, hogy már régen nem néztem át, mi van 
benne. Odamentem hát és kinyitottam. Legfelül egy börmappa 
volt, tele üres papirossal. De csak amikor e papircsomót kivettem, 
s az asztalfiókba készültem betenni, jutott eszembe, hogy hiszen 
ez ugyanaz a papíroscsomó, amelyet délután hiába kerestem. Meg 
kell még jegyeznem, hogy noha különben nem vagyok takarékos, 
a papírral nagyon gondosan bánok s minden felhasználható darab- 
kát elteszek. Ez az ösztön-táplálta szokásom okozta nyilván azt is, 
hogy rögtön megszűnt a feledékenységem, mihelyt annak aktuális 
indoka megszűnt. ^ . - . 

■ Ha az ember a „félrerakások" eseteit áttekinti, igazán alig 
tételezheti fel, hogy ily félrerakás valaha is másként jött létre, 
rnint tudattalan szándék szolgálatában. 

ii) 1901 nyarán a következő kijelentést tettem egyszer bará- 
tomnak, akivel akkor élénk eszmecserét folytattam tudományos 
kérdésekről: A neurózisok ezen problémáit csak akkor lehet 
megoldani, ha teljesen és határozottan az egyén eredeti biszexuali- 
tásánat feltevését vesszük alapul. — Ezt felelte: „Ezt én már 
két és fél évvel ezelőtt mondtam neked Br....baD, azon az 
esti sétánkon. Akkor tudni se akartál a dologról." Fájdalmas 
dolog, ha az embert ilymódon arra intik, hogy valamely gon- 
dolatának eredetiségéről lemondjon. Nem tudtam visszaemlékezni 
a régebbi beszélgetésünkre s barátom ilyen nyilatkozatára. 
Egyikünknek tévedésben kellett leledzenie; a cui prodest elvén 
csak én lehettem az. A következő hét folyamán azután valóban 
minden eszembe jutott, úgy, amint azt barátom felidézni akarta: 

S. Freud: A inindííimapi élet pstichopatholögiája. 10 



140 



Benyomások és feltett szándékok elfdejtése 



még azt is tudom, mit feleltem akkor: itt én még nem tartok, 
ebbe nem akarok belebocsátkozni. De ezóta jócskán türelmeseb- 
ben veszem, ha az orvosi irodalomban valahol azon néhány 
eszme valamelyikével találkozom, amelyek az én nevemhez 
füzfídiietnek, s ha a nevem nincs megemlítve. -. 

Kifogások a feleség ellen — barátság, mely ellenségeskedésbe 
csapott át — téves orvosi diagnózis — visszautasítás a hasonló 
törekvésűek részéről — más eszméinek átvétele: nyilván nem 
véletlen, hogy az elfelejtés eseteinek gyűjtése minden kiválogatás 
nélkül összeállított sora ilyen kínos dolgok felfedésével vált csak 
megoldhatóvá. Sőt, azt hiszem, hogy bárki más is, aki saját 
elfeledésének indokait vizsgálná, a kellemetlenségek hasonló 
példatárára akadna. A hajlandóság kellemetlen dolgok elfelejtésére, 
úgy hiszem, egészen általános; az erre való képesség természe- 
tesen a különböző egyénekben különböző fokban fejlődött ki. 
Igen sok letagadás, amellyel orvosi tevékenységünkben talál- 
kozunk, valószínűleg elfelejtésen alapszik.^ 

i) Ha valakitől az orvos azt kérdezi, volt-e lo vagy 15 éve luetikus 
infekciója, nagyon is könnyen megfeledkezik arról, hogy a kérdezett 
ezzel a megbetegedéssel szemben egészen más lelki magatartást tanúsít, 
mint például egy akut rheumával szemben. — Azokban az ananméxisek- 
ben, amelyeket szülők neurózisban megbetegedett leányaikról adnak, 
szinte alig tudjuk megkülönböztetni az elfelejtés és a szándékos eltitko- 
lás szerepét, mert a szülök rendszeresen eltüntetik, azaz elfojtják mind- 
azt, ami a leány későbbi férjheimenetelének útjában állhat. — Egy férfi, 
akinek szeretett felesége röviddel ezelőtt tüdÖbajban halt meg, közli 
velem a kérdezősködő orvos megtévesztésének alábbi esetét, amelynek 
ilyen elfelejtés az oka: „Mikor szegény feleségem mellhártyalobja hosszú 
hetek multán sem akart javiilni, dr. P.-t hívtuk] konzíliumra. A kórjelek 
megállapításakor a szokásos kérdéseket tette fel, többek között azt is, 
hogy fordultak-e elő tüdőbetegségek feleségem családjában. Feleségem 
nem-mel válaszolt s én sem emlékeztem ilyenre. Mikor dr. P. már 
búcsúzik, mintegy véletlenül kirándulásokra terelődik a társalg-ás s a 
feleségem meg7egyzi: Igen soká tart az utazás Langersdorfba is, ahol 
szegény bátyám van eltemetve. Ez a bátyja körülbelül 15 éve 
halt meg, hosszú tuberkulótikus betegség után. Feleségem nagyon szerette 
és sokszor beszélt róla nekem. Sőt eszembe jutott, hogy mikor szegény 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 147 

Az ilyen elfelejtésről való feltevésünk e kétféle magatartás 
közötti különbséget természetesen tisztán lélektani viszonyokra 
korlátozza, s módot ad rá, hogy a visszahatás mindkét formájában 
ugyanazon indok kifejezését lássuk. A kellemetlen emlékek letaga- 
dásának számos esete közül, amelyeket betegek hozzátartozóinál 
tapasztaltam, főleg egy maradt meg különös sajátosságánál 
fogva emlékezetemben : Kgy anya idegbeteg serdülőkorú fiának 
gyermekéveiről informált s eközben elmesélte, hogy a fiú, 
éppúgy mint testvérei, igen sokáig ágybavizelt, amely tény- 
nek egy neurótikus betegség történetében megvan a maga 
jelentősége. Néhány héttel később, mikor az anya a kezelés 
eddigi eredménye iránt érdeklődött, okom volt rá, hogy figyelmez- 
tessem bizonyos jelekre, amelyek a fiú szervi betegségre való hajla- 
mosságát árulják el s eközben hivatkoztam a kérdezés folyamán 
megállapított ágybavizelésre is. Nagy meglepetésemre tagadásba 
vette ezt a tényt úgy a beteget, mint többi gyermekét illetőleg, 
megkérdezte tőlem, honnan tudom ezt s végre tőlem kellett 
hallania, hagy rövid idővel ezelőtt ö maga mesélte el nekem 
azt, amiről később így megfeledkezett.' 

assionyon a mellhártyagyuUadást mcgállapílotlák, nag-yon aggódott és 
szomorúan mondta : A bátyám is tüdÖbajban halt meg. De 
most ennek az emlékét annyira elfojtotta, hogy még fentebbi, a langers- 
dorfi kirándulásról szóló megjegyzése után sem jutott eszébe, hogy a 
családjában előfordult betegségekre vonatkozó állítását kijavítsa. Én abban 
a pillanatban ráeszméltem az elfelejtés lényére, mikor az asszony Langers- 
dorfot említette." — Egészen hasonló élményét közli E. Jones többször 
idézett munkájában. Egy orvos, akinek felesége tisztán fel nem ismert 
altesti bántalomban szenved, mintegy vigasztalólag mondja az asszony- 
nak: „Mégis csak jó, hogy a családodban nem fordult elö tuberkulózis- 
eset." Az asszony meghökkenve válaszol: „Hát elfeledted, hogy anyám 
tuberkulózisban halt meg s a nővérem csak akkor gyógyult ki tuberkuló- 
zisából, amikor az orvosok lemondtak róla, hogy életbenmarad?" 

1) Azokban a napokban, amikor e lapok leírásával foglalkoztam, a 
következő, majdnem hihetetlen, elfelejtés esett meg velem. Január i.-én 
orvosi feljegyzéseimet néztem át, hogy honorárium-) egy zékeimet szét- 
küldhessem; a júniusi feljegyzések közt a M...1 névre akadok s viselő- 
jére sehogysem tudok visszaemlékezni. Megdöbbenésem növekszik, mikor 



Í48 Benyomások és feltett szándékok, elfelejtése 

£ Tehát egészséges, nem neurótikus embereknél is bőségesen 
találunk jeleket arra, hogy ellentállás nyilvánul meg bennük 
a fcinos benyomások emlékbeidézésével, a kínos gondolat elkép- 
zelésével szemben.' ■ v ' , 

Ennek a ténynek teljes jelentőségét azonban csak akkor mér- 
hetjük fel, ha a neurótikusok lélektanába mélyedünk bele. A 
tapasztalat arra kényszerít, hogy a kínérzet keltésére alkalmas 
képzetek elleni elementáris elhárítási törekvést, 
törekvést, amely csak a fájdalomingerekkel szemben tanúsított 
menekülési reflexhez hasonlítható, — tekintsük azon mechaniz- 

a továbblapozásnál látom, hogy az illetőt egy szanatóriumban kezeltem 
s heteken keresztül mindennap meglátogattam. Beteget, akivel ily körül- 
mények közt foglalkozik az orvos, nem felejthet el alig hat hónap után. 
Férfi volt. valami paralitikus, érdekesség hiján való eset? kérdeztem 
magamban. Végül a kapott honoráritimról való feljegyzésnél felidéződik 
mindaz a tudás, amely elrejtőzött a visszaemlékezés elöl. M , . . 1 14 éves 
leány volt, a legkülönösebb eset, amellyel az utolsó évek folyamán talál- 
koztam, s olyan tanúságot hagyott hátra bennem, hogy életemben aligha 
fogom elfelejteni; kimenetele pedig végtelenül kínos órákat okozott 
nekem. A gyermek kétségbevonhatatlanul hisztériában betegedett meg, 
amely kezelésem alatt gyorsan és alaposan javult is. E javulás 
beálltával szülei elvonták kezelésem alól; alhasi fájdalmakról panasz- 
kodott még, amelyek a hisztéria tünetetei kÖzÖtt is a legöbb szerepet 
játszották. Két hónappal később a lányka az alhasi mirigyek szarkomá- 
jában meghalt. A hisztériának, melyre a gyermek hajlandósággal birt, 
a daganatkép z 6 dés volt a kiváltó oka s én a hisztéria lármás, de ártatlan 
tüneteinek benyomása alatt talán nem vettem észre a lappangó és vég- 
zetes megbetegedés első jeleit. 

1) Pick A. röviddel ezelőtt („Zur Psychologie des Vergessens bei 
Geistes- und Nervenkranken", a H. G r o s s-féle „Archív für Kriminal- 
anthropologie und Kriminalistik"-ban) tÖbb szerző nevét állította össze, 
akik valóságos tényezőknek az emlékezetre való befolyását méltatják s 
— többé-kevésbé határozottan — elismerik, hogy a kínérzet elleni véde- 
kezésnek az elfelejtésben szerepe van. De senki sem tudta ezt a jelen- 
séget és lélektani indokoltságát olyan tökéletesen s egyszersmind oly 
mély benyomást keltő módon leírni, mint IVietzsche egyik aforiz- 
májábajo (Jenseits von Gut und Böse, II. Hauptstück 68): „Ezt tettem, 
mondja emlékezetem. Ezt nem tehettem, mondja 
büszkeségem s kérdelhetetlen marad. Végül is — 
az emlékezet enge d." 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 



149 



mus egyik főoszlopának, amely a hisztérikus tüneteket hordozza. 
Ez elhárítási szándék feltevésével szemben nem hel}^álló az 
ellenvetés, hogy gyakran éppen ellenkezőleg, úgyszólván lehetet- 
len kinos emlékektől, amelyek üldöznek, szabadulnunk s kínos 
indulatokat, mint például megbánást, lelkiismeretfurdalást elhesse- 
getnünk. Hiszen nem állítjuk, hogy ez elhárítási szándék minde- 
nütt győzedelmeskedni tud, s hogy a lelki erÖk versengésében 
nem ütközhetik olyan tényezőkbe, amelyek más célokból éppen 
, ellentétes törekvést fejtenek ki s ezt vele dacolva keresztül is 
viszik, mint sejthetjük. A lelki szerkezet architekto- 
nikus elve a rétegezŐdés, azaz egymásfölé ra- 
kódó hatóságok fokozatos felépülése, s könnyen 
lehetséges, hogy ez elhárító törekvés egy alsóbbrendű lelki ható- 
ság tartozéka, míg a magasabb instanciák annak elleneszegülnek. 
Mindenesetre ez elhárítási törekvés ténylegessége és ereje mellett 
bizonyít, hogy folyamatokat, mint aminőket az elfelejtés példái 
tártak elénk, erre vezethetünk vissza. Látjuk, hogy sok dolog 
Önmaga miatt felejtődik el; ahol ez nem sikerül, ott az elhárí- 
tási törekvés eltolja célját s legalább valami más, bár kevésbé 
jelentős dolgot taszít a feledésbe, amely a tulajdonképpen bántó 
dologgal eszmetársitási kapcsolatba jutott. ■ 
A fentebb kifejtett szempont, hogy kínos emlékek különösen 
könnyen esnek áldozatul az indokolt feledésnek, joggal volna 
alkalmazható több olyan területen is, amelyen eddig még egy- 
általán nem, vagy nem eléggé vették tekintetbe. Például az a 
véleményem, hogy még mindig nem eléggé hangsúlyozzák ezt a 
törvényszék előtt való tanúvallomások méltatásánál (V. ö. Hans 
Gross, Kriminalpsychologie, 1918.), amikor is a tanú megesketésé- 
nek túlságos nagy purifikáló befolyást tulajdonítanak a lelki erők 
küzdelmére. Általánosan elismert dolog viszont, hogy a néphagyo- 
mányok és mondák keletkezésénél számításba kell venni hasonló 
célzatot, amely a nemzeti Önérzetre bántó eseményeket az emlé- 
kezetből kiirtani törekszik. Tüzetesebb vizsgálat talán kiderítené^ 



150 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 



hogy a népek hagyományai és az egyes ember gyermekkori emlékei 
egészen analóg módon alakulnak ki. A nagy Darwin felismerte 
az elfelejtés ez elhárítási szándékát, s ennek tudatából „arany- 
szabályt" vont le a tudomány munkása számára.' 

Nemcsak a nevek elfelejtését, hanem benyomások elfelejtését 
is kisérheti téves emlékezés, amelyet ott, ahol hitelre talál, 
emlékezeti csalódásnak neveznék. A kóros emlékezeti csalódás 
problémája — tudvalevőleg a paranoiánál ez a téveszme -képző- 
désnek egyenest egyik alkotó mozzanata — igen terjedelmes 
irodalmat keltett életre, de e csalódás indokoltságára seholsem 
találok utalást. Minthogj' ez a tárgy a neurózisok lélektanához 
tartozik, ebben az összefüggésben nem tárgyalhatjuk. Helyette 
közölni fogom a téves emlékezésnek önmagámon tapasztalt 
sajátságos esetét, amelynek tudattalan, elfojtott lelki elemekkel való 
indokoltsága s a hozzájukkapcsolódás módja és mikéntje vilá- 
gosan kimutathatók. Az álomfejtésről szóló könyvem egyes fejeze- 
teit nyaralóban irtam, ahol sem könyvtár, sem kézi könyvek nem 
álltak rendelkezésemre, s kénytelen voltam, az utólagos korrektura 
fenntartásával, mindenféle hivatkozásokat és idézeteket emlékezet- 
ből Írni bele a kéziratba. A nappali álmodozásról szóló fejezetben 
Alphonse Daudet regényének, a „Nábob"-nak, egyik kitűnő 
alakját, a szegény könyvelőt akartam idézni, akiben a költő való- 
színűleg saját álmodozásait testesiti meg. Úgy véltem, világosan 
emlékszem az egyik ilyen fantáziára, amelyet ez az ember — 
Mr. Jocelyn-nek neveztem — Párizs uccáin való bolyongása 
közben elképzel s emlékezetből kezdtem leirni. Hogy Jocelyn 

i) Darwin önéletrajzában Ernest Jones a következő passzusra 
mutat rá, amely meggyőzően mutatja a nagy kutató tudományos becsü- 
letességét és lélektani éleslátását: „Hosszú éveken át követtem azt az 
aranyszabályt, hogy tudniillik valahányszor egy közzétett tény, uj meg- 
figyelés vagy eszme került elém, amely általános eredményeim vala- 
melyikével ellentétben állt, azt hiánytalanul és rögtön följegyeztem; 
mert tapasztalásom azt mutatta, hogy ilyen tények és gondolátok sokkal 
könnyebben kiesnek az emlékezetből, mint a számomra kedvezők." 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 



151 



úr mily vakmerően veti magát az uccán egy megbokrosodott ló 
elé és állítja meg; a kocsi ajtaja kinyílik, egy magas személyiség 
száll ki a hintóból, kezet szorít Jocelyn úrral és így szól hozzá 
„Ön a megmentőm ; életemet önnek köszönhetem. Mit tehetnék 
Önért?" ,., , - , . 

Ha nem egészen pontosan mondtam el ezt a fantáziál, 
könnyen kijavítom otthon, vigasztaltam magamat, ha majd kezem- 
ügyébe kerül a könyv. Mikor azután átlapoztam a „Nábob"-ot, 
hogy kéziratom nyomtatásra kész részét az eredetivel össze- 
hasonlítsam, legnagyobb szégyenkezésemre és megdöbbenésemre 
azt láttam, hogy Jocelyn úr ilyenfajta álmodozásáról szó sincs 
benne, sÖt a szegény könyvelőnek nem is ez volt a neve, hanem 
Mr. Joyeuse. E második tévedés vezetett hamarosan az elsőnek, 
a téves emlékezésnek nyitjára. J o y e u x (melynek nőnemű 
formája a Joyeuse melléknév): így és nem másképp kellene 
saját nevemet, Freud, franciára fordítanom. De honnan szár- 
mazhatott a tévesen felidézett álmodozás, amelyet D a u d e t nek 
tulajdonítottam? Csakis saját szerzeményem lehetett, éber álom, 
amelyet magam szőttem s amely nem vált bennem tudatossá, 
vagy amely valaha tudatosan élt bennem s azóta alaposan 
elfelejtettem. Talán éppen Párizsban szövődött bennem, ahol 
eleget sétáltam magányosan és vágyakozva az uccákon s nagyon 
is rászorultam volna a segítőre s protektorra, míg azután 
C harcot mester körébe nem vont. A „Nábob" költőjével 
azután többször találkoztam C h a r c o t házában.^ 

1) Röviddel ezelőtt egy olvasóm a Pr. H o f f m an n-féle „Ifjúsági Könyv- 
tár" egyik kötetét küldte be nekem, amely részletesen mesél el egy 
olyan mentési jelenetet, amilyenről én Párizsban álmodoztam. A leg- 
apróbb résziét is találó, még néhány szokatlanabb kifejezés is, amely ligy 
az elbeszélésben mint képzelgésemben elöfordúlt. Igen valószinű, hogy 
ezt az ifjúsági elbeszélést gyermekkoromban olvastam. Gimnáziumunk 
ifjúsági könyvtárában megvolt a Hoífmann-féle gyűjtemény s ezt igen 
szívesen kínálgatták a tanulóknak egyéb szellemi táplálék helyett. 
Könnyen lehetséges, hogy az ábrándkép, amelyre 4,3 éves koromban mint 
a más szerzeményére véltem emlékezni és azután 29 éves fővel szőtt 



152 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 



Az emlékezeti csalódás egy másik esete, amely kielégítően 
felderíthető volt, a fausse reconnaissance később tárgyalandó 
jelenségére emlékeztet. Egyik betegemnek, becsvágyó és tehetsé- 
ges fiatalembernek, elmeséltem, hogy nemrég egy fiatal diák 
állt be tanítványaim közé „Der Künstler, Versuch einer Sexual- 
psychologie" (A Művész: A Nemiség Lélektanának Kísérlete) 
cimű érdekes munkájával. Mikor ez a dolgozat ötnegyed év 
múlva nyomtatásban megjelent, betegem biztosan emlékezett rá, 
hogy a mű előzetes hirdetését már a2 én első közlésemet megelő- 
zőleg (egy hónappal vagy egy félévvel az előtt) látta valahol, 
talán éppen valamely könyvkereskedő hirdetésében. Ez a hirdetés 
akkor rögtön eszébe is jutott; ezenfelül megállapította, hogy 
a szerző megváltoztatta a címet, mert abban már nem Fersuch 
(kisérlet,) hanem Amátze (kezdet, kiinduló pont) áll. A szerzőnél 
való pontos kérdezősködés s az összes időbeli adatok egybevetése 
azonban az mutatta, hogy betegem lehetetlen dologra akar 
visszaemlékezni. Az illető munkáról sehol sem jelent meg előzetes 
hirdetés, legkevésbé ötnegyed évvel kinyomatása előtt. Én ez 
emlékezeti csalódást nem értelmeztem, mire a beteg hasonló 
jelentőségű megismétlődését produkálta. Azt vélte, hogy nemrég 
dolgozatot látott az agoraphobiáról egy könyvkereskedés kirakatá- 
ban s ezi most az összes könyvkiadói katalógusokban kutatta. 
Felvilágosíthattam azonban, hogy ez igj-ekezetének miért kellett 

saját képzelgésemet kellett benne felismernem, voltaképpen 11 — 15 éves 
korban szerzett benyomás hű reprodukciója volt. A „megmentési" ábránd- 
kép, amelyet a „Nábob" állástalan könyvelőjére ráfogtam, voltaképpen 
a saját megmentésem álmának készíti elő útját; arra való, hogy büszke- 
ségemet megbékítse a védő és gyámolító utáni vágyakozásommal. Ai 
emberi lélek egyetlen ismerőjét sem fogja ezek után meglepni, hogy 
jómagam tudatos életében a legnagyobb mértékben írtózom a gondo- 
lattól, hogy holmi protektor kegyétől függjek, s ha nagyritkán valóságosan 
hasonló helyzetbe kerültem, ezt igen nehezen bírtam el. Az ilyen tar- 
talmú képzelgések mélyebb értelmét és sajátosságaik csaknem kimerítő 
magyarázatát Ábrahám fejtette ki „Vaterrettung und Vatermord in 
den neurotischen Phantasiegebilden" cimű értekezésében. (Intem. Zeit- 
schrift für Psychoanalyse, VIII, 1922). 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 



153 



sikertelennek maradnia. Az agoraphobiáról szóló dolgozat -még 
csak az ő képzeletében volt meg, mint tudattalan szándék, 
s Ő maga akarta ezt megírni. Becsvágya, hogy ama fiatalember 
mintájára tudományos dolgozattal lépjen tanítványaim körébe, 
idézte e\6 úgy az első, mint az ujabb emlékezeti csalódást. . 
Azután eszébe jutott az is, hogy a könyvkiadói hirdetés, amely 
e téves felismerésre alkalmat adott neki, egy „Genesis, das 
Gesetz der Zeugung" (Genezis, a nemzés törvénye) című munkára 
vonatkozik. A címnek általa említett megváltozása pedig az én 
rovásomra volt irandó, mert magam is emlékeztem rá, hogy a 
könyvcím idézésében valóban elkövettem ezt a pontatlanságot 
s Ansdtze helyett Versuch-ox. említtetem. 

B) FELTETT SZÁNDÉKOK ELFELEJTÉSE 

Egy jelenségcsoport sem olyan alkalmas a tétel bebizonyítására 
hogy a figyelem csekély foka magábanvéve az elvétés meg- 
magyarázására nem elegendő, mint éppen a feltett szándékok 
elfelejtése. A feltett szándék magunkban már elfogadott cselek- 
vési impulzus, amelynek véghezvitelét azonban alkalmas időpontra 
halasztottuk el. A közbeeső időben cselekvésre vivő indokaink 
megváltozhatnak ugyan, úgy, hogy a szándékot nem hajtjuk 
végre, de ekkor nem megfeledkezünk róla, hanem mégegyszer 
megvizsgáljuk és elejtjük. A szándékok elfelejtését, amely 
mindennap és mindenféle helyzetben megesik rajtunk, nem az 
indokok megváltozásával szoktuk magyarázni, hanem rendszerint 
magyarázat nélkül hagyjuk, vagy abban a feltevésben keressük 
lélektani magyarázatát, hogy a végrehajtás időpontjában a cselek- 
véshez szükségeltető figyelem nem állt már rendelkezésre ; pedig 
e figyelem odafordulása elengedhetlen feltétele volt a szándék 
létrejöttének, tehát annak kialakulásakor készen állt ugyané 
cselekvés számára. Ha megfigyeljük normális magatartásunkat a 
feltett szándékokkal szemben, ezt a magyarázási kísérletet 
önkényesnek kell tartanunk s vissza kell utasítanunk. Ha reggel 



154 



Benyomások, és feltett szándékok elfelejtése 



felteszek magamban valamit, amit este akarok végrehajtani, akkor 
meglehet, hogy figyelmem néhányszor ráterelödik a nap folyamán^ 
De nem is kell, hogy napközben egyáltalán tudatossá váljék 
bennem. Mikor a végrehajtás ideje közeledik, hirtelen eszembe 
jut a dolog s arra késztet, hogy a szükséges előkészületeket 
megtegyem. Ha egy sétára levelet viszek magammal, hogy 
feladjam, akkor, ha normális ember vagj'Ok és nem ideges, 
éppenséggel nem kell folytonosan a kezemben tartanom s közben 
ievélszekrény után kutatnom, amelybe bedobhatom, hanem 
egyszerűen zsebreteszem, útnakindulok, szabadjáraeresztem a 
gondolataimat s számitok rá, hogy valamelyik legközelebbi 
levélszekrény majd csak magára vonja a figyelmemet és arra 
iadit, hogy a zsebembe nyúljak s a levelet elővegyem. A feltett 
szándékkal szemben való normális viselkedés teljesen megegyezik 
azoknak az egyéneknek kísérletileg előidézhető magatartásával, akik- 
nek úgynevezett „hosszúlejáratú poszthipnotikus szuggesztiót" sugal- 
maztak a hipnózis állapotában.^ Ezt a jelenséget következőképpen 
szokták leirni; A szuggerált szándék ott szunnyad az illetőben, míg 
végrehajtásának ideje elérkezik. Ekkor felébred és cselekvésre hajt. 

Van az életnek két visszonylata, amelyben a laikus is számot 
ad méigának róla, hogy a szándékokat illető elfelejtés éppenséggel 
nem tarthat rá igényt, hogy tovább vissza nem vezethető elemi 
jelenségnek fogadják el, hanem följogosít, hogy be nem vallott 
indokokra következtessenek belőle. A szerelmi viszonyra s a kato- 
nai szolgálatra gondolok. Ha egy szerelmes elmulasztotta a talál- 
kozót, hiába fog hölgyénél azzal mentegetőzni, hogy sajnos 
egészen megfeledkezett róla. A hölgy múlhatatlanul azt feleli • 
„Egy évvel ezelőtt nem felejtetted volna el. Csakhogy már 
nem törődsz velem." Még ha a férfi a fentemiitett lélektani 
magyarázathoz folyamodnék is és feledékenységét nagy elfoglalt-^ 
ságával igyekeznék mentegetni, akkor is csak azt érné el, hogy 

i) V. ö. L. Eernheim, Neue Studien über Hypnotismus, Suggestion, 
Psychotherapie. 1892. 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 



1S5 



a hölgy — oly éleslátóvá válva, mint az orvos a pszichoanalízisben 
— azt felelné : „Különös, hogy azelÖtt nem akadt olyan sok 
dolgod, ami visszatartson." Természetesen, a hölgy sem az elfelejtés 
lehetőségét kivánja tagadni; csak azt gondolja, s nem minden 
jog nélkül, hogy a szándékolatlan elfelejtés bizonyos nemakarást 
árul el, körülbelül ugyanúgy, mint a tudatos kifogások. 

A. katonai szolgálati viszonyban hasonlóképpen elvből nem 
ismernek el különbséget az elfelejtés következtében való s a 
szándékos mulasztás között ; még pedig joggal. A katonának 
nem szabad semmiről megfeledkeznie, amit szolgálata meg- 
követel. Ha mégis megfeledkezik róla, noha e követelmény tuda- 
tában van, ez csak úgy történhetik, hogy az indokokkal, amelyek 
katonai kötelességei teljesítésére hajtanák, más, ellenindokok 
szállnak szembe. Az egyéves önkéntes például, aki a rapportnál 
azzal mentegetödznék, hogy elfelejtette gombjait kifényesíteni, 
nem kerüli el büntetését. De ez a büntetés enyhe ahhoz képest, 
amelynek kitenné magát, ha mulasztása indokait magánaik 
s feljebbvalóinak ilyenformán bevallaná : „Ezt a nyomorult 
bakaszolgálatot utálom." Hogy e büntetéstől megkímélje magát, 
tehát úgyszólván gazdasági okokból, az elfelejtést alkalmazza 
kifogásul, vagy ez jön létre kompromisszum gyanánt. • . 

Az asszony szolgálata s a katonai szolgálat megkövetelik, 
hogy minden, ami velük összefügg, ment legyen a feledéstől, 
s így azt a véleményt keltik, hogy nem fontos dolgok elfelejtése 
megengedhető, de fontos dolgoknál annak a jele, hogy úgy 
kezelték őket, mintha nem volnának fontosak, vagyis nem 
ismerik el fontosságukat.^ A lelki értékelés szempontját itt 

i) B. Shaw: „Gasar és Kleopátra" című darabjában az Egyiptomból 
távozó Gásar egy darabig azzal a gondolattal vesződik, hogy még valami 
elintézni valója volt, de erről közben megfeledkezett. Végül kiderül, miről 
feledkezett meg Casar : arról, liogy Kleopátrától elbúcsúzzék ! Ezzel a kis 
vonással azt akarja az író — egyébként a történeti igazsággal teljes 
ellentétben — szemléltetni, mily keveset törődött Gásar a kis egyiptomi 
királylánnyal. (E. Jones i. m. 488. o.) 



156 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 



tényleg nem utasíthatjuk el. Senkisem felejti el olyan dolgok 
elvégzését, amelyeket nagj'on fontosaknak tart, különben az 
elmezavar gyanúját vonja magára. Vizsgálódásunk tehát csak 
többé-kevésbé mellékes szándékokra terjed ki; teljesen közömbös- 
nek persze semmiféle cselekvési szándékot nem tarthatunk, mert 
ezesetben nem is határozták volna el- 

Mint az előbb felsorolt működés-zavaroknak, úgy az elfelejtés 
folytán való mulasztásoknak magamon tapasztalt eseteit is össze- 
gyűjtöttem és igyekeztem megmagyarázni, s eközben egész álta- 
lánosságban úgy találtam, hogy ismeretlen és be nem vallott indo- 
kok közbeléptére — vagy mondhatnók ellenakaratra — 
voltak visszavezethetők. Ez esetek egy részében a katonai szolgá- 
lathoz hasonló helyzetben voltam, tudniillik bizonyos kényszer 
hatása alatt, amely ellen nem sikerült leküzdeni ellenkezésemet, 
úgyhogy elfelejtéssel tüntettem ellene. így például igen könnyen 
feledkezem meg arról, hogy születésnapokhoz, jubileumokhoz, 
esküvőkhöz és kinevezésekhez gratuláljak. Újra meg újra megfoga- 
dom és egyre inkább meggyőződöm róla, hogy hiába. Most kezdek 
lemondani errÖl az igyekezetről s tudatosan igazat adni a tiltcikozó 
indítékoknak. Mielőtt ez az elhatározás végleg megérett bennem, 
egy barátomnak kérésére megígértem, hogy az ő nevében is 
küldök üdvözlő táviratot egy bizonyos alkalomra, de előre meg- 
mondtam, hogy mindkettőnk táviratáról meg fogok feledkezni 
s nincs mit csodálkoznunk azon, hogy e jóslat valóra vált. 
Fájdalmas élettapasztalatokkal függ ugyanis össze, hogy nem 
tudok részvétet nyilvánitani olyan esetekben, ahol ennek kifejezését 
szükségképp túlozni kell, mert a megindultságom csekély fokának 
megfelelő kifejezést nem alkalmazhatom. Mióta felismertem, 
milyen gyakran tartottam őszintének ilyen mondvacsinált rokon- 
szenvet, lázadozom a részvétnyilvánítások e konvenciója ellen, 
bár társadalmi hasznosságát elismerem. A halálesetek alkalmából 
való részvétnyilvánitásokkal szemben nem ilyen meghasonlott a 
magatartásom ; ha elhatározom, nem is mulasztom el őket. 



r 



Bcnyoinások és feltett szándékok elfelejtése 157 



Amikor érzésmegnyilvánulásom már nem társadalami kötelezettség 
kérdése, akkor kifejezését sem gátolja a feledés. 

A következő elfelejtést esetet, amelyben egy előzetesen elnyomott 
szándék mint „ellenakarat" tört keresztül s kellemetlen helyzetet 
hozott létre, T. főhadnagy közli a hadifogságból : 

„Egy hadifogolytábor rangidős tisztjét egyik tiszttársa megsérti. 
A sértett további kellemetlenségek elkerülése végett az egyetlen 
rendelkezésére álló erőszakos eszközzel akar élni s a sértőt más 
táborba akarja áthelyeztetni. Csak több barátja rábeszélésére s benső 
óhaja ellenére áll el ettől s elhatározza, hogy becsületbeli útra tereli 
a dolgot. Tudja azonban, hogy ez sok kellemetlenséggel fog járni. 

Ugyanaznap délelőtt neki, mint parancsnoknak, egy őrző közeg 
ellenőrzése mellett fel kell olvasnia a tisztek névsorát. Eddig még 
sohasem hibázott ebben, hiszen már régen ismerte társait. Ma 
elsiklik megsértője neve felett, úgyhogy ennek egyedül kell még 
helyén maradnia, mikor a többiek mind távozhattak, míg a téve- 
dés tisztázódik. A név, amely felett a parancsnok elsiklott, világosan 
és tisztán állt a lap közepén. — Ezt az esetet némelyek szándé- 
kos megbántásnak Ítélték, mások kínos és félremagyarázásra alkal- 
mas véletlennek. De a tévedés elkövetője később, Fr e u d „Pszicho- 
pathológiá -jának megismerése után, helyes Ítéletet nyert az esetről."* 
A konvencionális kötelezettség s a be nem vallott belső érté- 
kelés szembekerülése magyarázza azokat az eseteket is, amikor 
az ember elfeledkezik megtenni valamit, amit mások javára 
megígért. Ilyenkor azután mindig csak az Ígérő fél hisz az 
elfelejtés felmentő értékében, míg a kérelmező kétségtelenül 
megtalálja a helyes feleletet: „Nem érdekli a dolog, különben 
nem felejtette volna el." Vannak emberek, akiket általában fele- 
dékenynek tartanak s azt éppúgy elfogadják mentségül, mint a 
rövidlátónak a rövidlátá sát, ha az uccán nem köszön.^ Ezek az 

1) E. Jones erre vonatkozólag megjegyzi: Az ellenkezés gyakran 
általános természetű. így egy férfi elfelejti feladni a leveleket, amelyeket 
— némi bosszúságára — felesége rábízott, éppúgy, mint esetleg „elfelejti" 
ennek vásárlási megbízásait. 

2) Az asszonyokat a tudattalan lelki folyamatok iránti finomabb 
érzékük rendszerint inkább teszi hajlandóvá arra, hogy sértésnek vegyék, 
ha az uccán nem ismerik meg, tehát nem köszöntik őket, mintsem arra' 



158 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 



emberek megfeledkeznek minden kis Ígéretről, amelyet tettek, 
elmulasztják minden megbízás teljesítését, amelyet elvállaltak, 
tehát kis dolgokban megbízhatatlan ük s emellett megkívánják, 
hogy az ilyen apró bűnöket ne vegyék tőlük rossz néven, azaz 
ne írják jellemük rovására, hanem szervezeti sajátságuknak tud- 
ják be. Magara nem tartozom ezek közé és nem volt alkalmam, 
hogy ilyesfajta egyén cselekvéseit elemezzem s az egyes el- 
felejtési esetek révén a feledékenység indokait felderítsem. De 
nem utasíthatom vissza azt a per analógiám következtetését, hogy 
ilyenkor a másiknak rendkívül nagy mértékben való be nem 
vallott lebecsülése az az indok, amely a szervezeti hajlandóságot 
a maga céljára felhasználja.^ • . i 

Más esetekben az elfejtés indokai nem deríthetők fel ilyen 
könnyen s ha megtaláltuk őket, nagyobb megütközést keltenek, 
így régebbi években észrevettem, hogy ha sok beteglátogatást 
kellett tennem, sohasem feledkezem meg más vizitről, mint ha 
ingyenbeteghez vagy kartárshoz kellett volna mennem. Efölötti 
szégyenkezésemben megszoktam, hogy napközben teendő látoga- 
tásaimat már reggel feljegyezzem. Nem tudom, más orvosok 

ai igen termésietes magyarázatra gondoljanak, hogy a mulasztás elköve- 
tője rövidlátó lévén, vagy gondolataiba merülten, nem vette észre őket. 
ók erre azt mondják, bizonyára észrevette volna „ha törődnék velük 
egy kicsit." 

i) Ferenczi Sándor közli magáról, hogy Ö maga is „szórakozott" 
ember volt s ismerőseinek elvétései gyakoriságával és különösségével 
tünt fel. E „szórakozottság" jelei azonban csaknem teljesen eltűntek, 
mióta betegek pszichoanalitikus kezelésével foglalkozik s kénytelen lett 
saját énjének elemzésére is figyelmet fordítani. Úgy véli, hogy az ember 
lemond az elvétésekröl, ha megtanulja, hogy saját felelősségét igen lénye- 
gesen kiterjessze. A szórakozottságot — joggal — oly állapotnak tartja, 
amely tudattalan komplexumoktól függ s amely pszichoanaliiissel gyó- 
gyítható. Egy napon azonban az az önszemrehányás bántotta, hogy egy 
betegnél hibát követett el lélekelemzö kutatása közben. Ezen a napon 
ismét előtűntek Összes régi „szórakozottságai." Menetközben többször 
megbotlott az uccán ("a kezelésbeli „botlás"-t ábrázolva), otthonfelejtette 
tárcáját, egy krajcárral kevesebbet fizetett a villamoson, nem gombolta 
be rendesen a ruhadarabjait stb. 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 



159 



hasonló úton hasonló gyakorlatra kényszerültek-e. De ilyen módon 
sejteni kezdi az ember, mi indítja az úgynevezett neuraszténiást 
arra, hogy az orvosnak teendő közléseit a hirhedt „cédulá"-ra 
feljegyezze. Állítólag nem bízik az emlékezetében. Ebben némi- 
leg igaza is van, de a dolog többnyire így folyik le: a beteg 
különböző panaszait s kérdéseit rendkívül hosszadalmasan elő- 
adta. Mikor elkészült, egy pillanatra elhallgat, azután előszedi 
a cédulát és mentegetőzve mondja: „Felírtam magamnak néhány 
dolgot, mert semmit sem tudok megjegyezni." Rendszerint nincs 
a cédulán semmi uj. Minden pontot megismétel a beteg s aztán 
maga válaszol rá: igen, ezt már megkérdeztem. A cédulával 
valószínűleg csak egyik betegségi tünetét mutatja be, tudniillik 
azt, hogy szándékaiba mily gyakran ártja bele magát ismeretlen 
indokok zavaró befolyása. 

Most aztán olyan bajokat említek, amelyekben az általam 
ismert egészségesek nagyobb része ís szenved. Bevallom például, 
hogy, különösen korábbi években, könnyen s hosszú időn át 
megfeledkeztem róla, hogy kölcsönvett könyveket visszaadjak, 
vagy könnyen esett meg rajtam, hogy fizetéseket elfelejtés révén 
elhalasztottam. Nemrégiben fizetés nélkül mentem el a dohány- 
tőzsdébŐl, ahol a napi szivarvásárlásomat végeztem. Teljesen 
ártatlan mulasztás volt ez, mert az üzletben ismernek, tehát 
elvárhattam, hogy másnap figyelmeztetnek tartozásomra. De a 
kis mulasztás, a kísérlet, hogy adósságot csináljak, bizonyára 
valamelyes összefüggésben van a pénzügyi gondokkal, amelyek 
előző nap foglalkoztattak. A legtöbb úgynevezett tisztességes 
ember is hajlamos bizonyos kétséges magatartásra, ha pénz- 
ről és tulajdonról van szó. A csecsemőnek primitív mohóságát, 
amellyel mindent hatalmába akar keríteni (hogy a szájába vigye), 
talán általában csak tökéletlenül győzte le a kultúra és nevelés.' 

í) A téma egysége kedvéért megszakítom itt az alapul vett beosx- 
tást 8 a fontiekhez hozzáfűzöm, hogy pénzdolgokban az emberek emlé- 
kezete különös részrehajlást mutat. Olyan emlékezeti csalódások például. 



160 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 



- 'Attól tartok, mindez eddigi példákkal már egyenest banálissá 
váltara. De mégis csak örülök, ha olyan dolgokra bukkanok, 
amelyek mindenki előtt ismeretesek s melyeket mindenki egy- 
formán magyaráz, mert célom csak az, hogy a mindennapi jelen- 
ségeket Összegyűjtsem s tudományosan értékesítsem. Nem látom 
be, hogy a bölcseség, amely a közönséges élettapasztalat leszürő- 
dése, miért ne nyerhetne helyet a tudomány vívmányai közt. 
A tudományos munka lényeges jellemvonását nem tárgyainak 
másfélesége teszi, hanem a tények megállapításának szigorúbb 
módszere s a messze nyúló összefüggés felfedezésére való törekvés. 

Némiképpen fontos szándékokat illetőleg általában azt találjuk, 
hogy akkor feledkezünk meg róluk, ha homályos indokok szegül- 
nek ellenük. Még kevésbé fontos szándékoknál az elfelejtésnek 
egy másik mechanizmusát deríthetjük fel, tudniillik azt, hogy 
valami ellenáramlat más oldalról vivődik át az illető szándékra, 
azon a réven, hogy ama más tartalom és a jelen szándék tar- 
talma közt felületes eszmetársulás állt elő. Idetartozik a követ- 

hogy az ember már megfizetett valamit, sokszor konokul tartják magukat. 
Mikor a nyereségvágynak az élet nagy érdekeitói távol, tehát tulajdon- 
képpen tréfából, szabad útja nyílik, mint például a kártyajátékban, a 
legbecsületesebb ember is könnyen téved, emlékezeti és számolási téve- 
désekbe esik, sőt anélkül, hogy jóformáu tudná hogyan, apró csalafinta- 
ságokba is keveredik. Az ilyen szabadságokon alapszik jórészt a játék 
léleküdítö jellege. A közmondást, hogy a játék feltárja az ember jelle- 
mét, elfogadhatjuk, ha hozzátesszük: elnyomott jellemét. — Ha fizetó- 
pincéreknél előfordulhatnak még szándékolatlan számolási hibák, nyilván 
ugyanaz a magyarázatuk. — A kereskedő világban sokszor figyelhető 
,meg, hogy az emberek lehetőleg halasztják a pénzkiadásokat, számlák 
kifizetését stb., akkor is, amikor az nem hoz nyereséget, hanem csak 
lélektanilag magyarázható, mint a pénzkiadás elleni tiltakozás megnyil- 
vánulása. — Brill erről epigrammai éllel jegyzi meg: „Hamarabb 
veszítünk el olyan levelet, mely számlát, mint olyat, amely csekket tar- 
talmaz." — A legintimebb s legkevésbé felderített rezdülésekkel függ 
Össze, hogy különösen asszonyok nem szívesen fizetnek orvosi honorá- 
riumot. Rendszerint otthon felejtették a pénztárcájukat s így nem tudnak 
a rendelő órán fizetni, azután pedig rendszerint elfelejtik, hogy hazulról 
küldjék el a honoráriumot s így elérik, hogy ingyen — „a szép szemük- 
ért" kezelték óket. Úgyszólván a megjelenésükkel fizetnek. 



Benyomások és felteit s/ándékok elfelejtése 



kező példa: Szeretem a szép itatóspapirost s felteszem magamban, 
hogy ma délután a Belvárosban ujat szerzek be. De négy egy- 
más után következő napon megfeledkezem róla, míg végül kutatni 
kezdem, mi a mulasztás oka. Könnyen megtalálom, amikor 
eszembe jut, hogy én az itatóspapirost LÖsckpapier-nak írom 
ugyan, de Flie/Jpapier~nak szoktam mondani. Fliefi pedig egy 
berlini barátom neve, aki akkoriban kinzó, aggódó gondolatra 
adott okot. Ettől a gondolattól nem tudtam szabadulni, de az 
elhárítására való igyekvés mégis megnyilvánul, mert az egybe- 
hangzás alapján egy közömbös s ezért kevésbé ellentálló szán- 
dékra vivődik át. 

Közvetlen ellenakarás és távolabbi indokolás együttműködtek 
a halogatás következő esetében: A „Grenzfragen des Nerven- und 
Seelenlebens" sorozata számára rövid értekezést írtam az álom- 
ról, amely összefoglalja „Az álomfejtésröl" szóló könyvem tartal- 
mát. A wiesbadeni Bergmann cég elküldi a korrekturát és 
azonnali elintézést kér, mert a füzetet még karácsony előtt ki 
akarja adni. Én a korrektúrát még aa éjjel elkészítem s író- 
asztalomra teszem, hogy másnap reggel magammal vigyem. 
Keggel megfeledkezem róla s csak akkor jut eszembe, amikor 
délután a keresztkötéses csomagot íróasztalomon megpillantom. 
Ugyancsak megfeledkezem a korrektúráról délután, este és más- 
nap reggel is, mig végre rászánom magamat s a második nap 
délutánján levélszekrénybe dobom a korrekturaíveket, csodálkozva, 
hogy mi lehet e késedéi meskedés oka. Nyilván nem akartam a 
csomagot elküldeni, de nem jutok rá, miért. Ugyanezen sétá- 
mon azonban bemegyek bécsi kiadórahoz, akinél az álomról szóló 
könyvem is megjelent, megrendelést teszek nála s aztán, mint- 
egy hirtelen ötlet sugallatára, azt mondtam neki: „Tudja, hogy 
még egy könyvet írtam az „Álom-ról?" — „De már ezt kikér- 
ném magamnak." — „Legyen nyugodt, csak rövid értekezés a 
Löwenfel d-K u r ell a-féle gyiíjtemény számára." De a dolog 
mégsem volt a kiadó ínyére, attól tartott, hogy a kis értekezés 

S. Freud: A mindennapi élet pszichopathológiája. 11 



102 



Benyomások és feltett szándékok elfelejtése 



csökkenteni fogja a nagy kÖnyv keletét. Ellentmondtam neki 
s végül megkérdeztem: „Ha elŐzŐIeg megkérdezem, tiltakozott 
volna az értekezés közzététele ellen?" — „Nem, semmiesetre." 
Magam is azt hiszem, hogy jogosan cselekedtem s nem tettem 
mást, mint ami általános szokás; de bizonyosra veszem, hogy a 
kiadóm aggodalmához hasonló érzés volt oka halogatásomnak a 
korrektúra elküldésében. Ez az aggodalom egy régebbi alkalomra 
nyúlik vissza; akkor egy más kiadó nehézségeket támasztott, 
amiért én, mint ez elkerülhetetlen, néhány oldalnyi szöveget a 
cerebrális gyermekbénulást tárgyaló régebbi, más kiadónál meg- 
jelent dolgozatomból változatlanul átvettem hasonló tárgyú érte- 
kezésembe, amely a Nothnagel kézikönyvében jelent meg. 
Itt sem ismerhettem azonban el a kifogás jogosultságát ; első 
kiadómat (aki az „ÁIomfeités"-ével azonos) akkor is becsületesen 
értesítettem szándékomról. De ha még messzebb követem vissza 
ez emléksorozatot, egy még régebbi esetre bukkanok, amelyben 
valóban megsértettem a könyvkiadás terén tekintetbe veendő 
tulajdonjogot. Fordításról volt szó s én megjegyzéseket fűztem 
a fordított szöveghez anélkül, hogy ehhez a szerző engedelmét 
kikértem volna. Néhány évvel azután okom volt a feltevésre, 
hogy a szerző rossznéven vette ezt az Önkényességemet. 

Van egy közmondás, amely elárulja a népben élő tudatot, 
hogy a szándékok elfelejtése nem véletlen. „Amit az ember 
egyszer elfelejtett megtenni, azt még sokszor elfelejti." 

Sőt, az ember néha nem szabadulhat a benyomástól, hogy 
mindazt, amit az elfelejtésről s az elvétésekről egyáltalán mon- 
dani lehet, az emberek úgj'is mint magától értetődő dolgot 
tudják. Elég csodálatos, hogy mégis szükség van rá, hogy a jól 
tudottat tudatukba hozzuk I Hányszor hallottara már, amint valaki 
azt mondta: Ne bizd ezt rám, úgyis el fogom felejteni. E jóslás 
teljesedése azután bizonyára cseppet sem rejtélyes. Az, aki így 
beszél, érezte magában a szándékot, hogy a megbízást ne telje- 
sítse, csak nem akarta ezt bevallani. 



Benyomások és íeltett szándékok elfelejtése 



163 



A szándékok elfelejtésére különben élénk világot vet az a 
jelenség, amelyet „hamis fogadkozásnak" nevezhetnénk. Egy- 
szer megigértem egy fiatal szerzőnek, hogy ismertetést irok 
kis munkájáról, de belső, magam előtt ismert ellentállások 
folytán egyre halogattam ezt, míg végül sürgetése arra az ígé- 
retre birt, hogy még aznap este elkészítem. Meg is volt a komoly 
szándékom, hogy ezt megtegyem, de közben megfeledkeztem 
róla, hogy egy elhalaszthatatlan orvosi szakvélemény elkészítése 
volt már arra az estémre kitűzve. Miután így felismertem szán- 
dékom hamis voltát, letettem a belső ellentállásom elleni küz- 
delemről 3 visszavontam igéretemet a szerzővel szemben. 



A BALFOGÁS (FÉLRENYÚLÁS) 

Meringer és Mayer fentebb említett munkájából ki- 
emelem még a következő helyet {98. old.): 

„A beszédhibák nem állanak egymagukban. Azoknak a hibák- 
nak felelnek meg, amelyek az ember más működéseinél gyakran 
előfordulnak s amelyeket meglehetős balgán , feledékenységeknek' 
neveznek." 

íme, éppenséggel nem én vagyok az első. aki a mindennapi 
élet kisebb müködésza varai mögött értelmet és szándékot sejtek. ^ 

Ha a beszéd közben, — amely hiszen mozgási működés — elő- 
forduló hibákkal szemben jogosult volt ez a felfogás, akkor igen 
közelfekvő feltevés, hogy egyéb mozgási működéseink kisiklásai 
is hasonlóképpen magyarázhatók. Ez eseteket két csoportba osz- 
tottam; mindazokat az eseteket, amelyekben, úgylátszik, a téves 
eredmény, vagyis az eredeti szándékról való lesiklás a lényeges, 
„balfogásoknak," a többieket, amelyekben inkább az egész 
cselekvés célszerütlensége a feltűnő, „tüneti- és véletlen 
c s el ek V é s"-nek nevezem. A különválasztás azonban itt sem vi- 
hető élesen keresztül; arra a belátásra kell jutnunk, hogy 

1) M e ri n g e r-nek egy későbbi közleményéből láttam azután, meny- 
nyire félreismertem ezt a szerzőt, amikor ilyen mély megértést tételez- 
tem fel nála. ' 



A balfof^s (félrenyúlás) 165 

ez értekezésben alkalmazott összes beosztások csak a leírás szein^ 
pontjából jelentősek, de ellentmondanak e jelenségcsoport belsS 
egységének. 

A „balfogás" lélektani megértését nyílván nem nagyon moz- 
dítja elő, ha az ataxia, és különösen a „kortikális ataxia," fogalma 
alá soroljuk. Kíséreljük meg inkább az egyes példákat minden- 
kori feltételeikre visszavezetni. Megint önmegfigyeléseket fogok 
erre felhasználni, amikre azonban e tekintetben nem igen gyak- 
ran van alkalmam. 

a) Régebben, amikor még gyakrabban kerestem fel betegeimet 
lakásukon, mint jelenleg, többször megesett, hogy az ajtó elé 
érve, melynél becsengetnem vagy kopogtatnom kellett, saját 
lakásom kulcsát húztam elő, hogy azután — szinte szégyen- 
kezve — tegyem újra zsebre. Ha összeállítom, mely betegeknél 
történt ez meg, azt kell foltennem, hogy ez az elvétés — a kulcs 
előszedése a csengetés helyett, — hódolatot jelentett azon ház 
iránt, ahol ez a tévedés velem megesett. Körülbelül annak a 
gondolatnak felelt meg: „Ennél otthon vagyok," mert csak ott 
történt ez meg velem, ahol a beteget megkedveltem. (Saját 
lakásom ajtaján természetesen sohasem csengetek.) 

Az elvétés tehát képletes kifejezése volt egy voltaképp még- 
sem komoly, vagyis tudatos elismerésre szánt gondolatnak, mert- 
hiszen az idegorvos valójában nagyon jól tudja, hogy a beteg 
csak addig ragaszkodik hozzá, amig még segítséget vár tőle s 
hogy ö maga is csak a lelki segítés kedvéért engedi meg, hogy 
túlzottan meleg érdeklődés lakozzék benne betegei iránt. 

A kulcsok ily jelentősen téves használata távolról sem csak 
az én sajátosságom; ez mások nagyszámú hasonló önmegfigyelé- 
seiből világlik ki. . 

Tapasztalataimnak csaknem azonos megismétlődését írja. le 
A. Maeder (Contrib. á la psychopathologie de la vie quoti- 
dienne, Arch, de Psychol., VI, igo6): 

„Mindenkivel megesett már, hogy a kulcscsomóját szedte elő 



166 



A balfogás (félrenyúlás) 



egy igen kedves barátja ajtajában. Ez késedelmet okoz — mert 
mégis csak csengetni kell, de bizonyítéka annak, hogy az ember 
úgy érzi, vagy úgy szeretné érezni magát e barátjánál, mint 
otthon." 

E. Jones (i. m. 500. old.): 

„A kulcsok használata az ily esetek bö forrása, amire két példát 
"hozok fel. Ha valami fontos otthoni munkámat meg kell szakí- 
tanom, hogy mindennapos dolgot végezzek a kórházban, igen 
könnyen megesik, hogy íróasztalom kulcsával próbálom kinyitni a 
a labor atdriumora ajtaját; noha a két kulcs éppenséggel nem 
hasonló. A tévedés öntudatlan megnyilvánulása annak, hol szeret- 
nék lenni. 

Néhány éve alárendelt helyzetben dolgoztam egy intézetben, 
amelynek főkapuja zárva volt, úgyhogy csengetni kellett, hogy 
bebocsássanak. Többízben komolyan erőlködtem, hogy a lakás- 
kulcsommal nyissam ki. Az állandó munkatársak mindegyikének 
megvolt a maga kulcsa, hogy ne kelljen a kapunál várakoznia. 
Természetesen azt az óhajt fejezte ki, bár hasonló helyzetben 
volnék s egész ,otthonos' lennék ott." 

Hasonló esetet közöl Dr. Hanns Sachs: 

„Mindig két kulcsot hordok magamnál, amelyek közül egyik 
az irodám, másik a lakásom ajtaját nyitja. A két kulcs éppenség- 
gel nem könnyen cserélhető fel, minthogy az irodakulcs legalább 
háromszor akkora, mint a lakáskulcs. Azonfelül az előbbit a nadrág- 
zsebben, az utóbbit a meUényzsehben hordom. Mégis többször meg- 
történt, hogy, az ajtó előtt állva, észrevettem, hogy a lépcsőházban 
a nem odaillő kulcsot készítettem elő. Elhatároztam, hogy statisz- 
tikai összehasonlítást csinálok a tévedésekről ; hiszen, minthogy 
naponta körülbelül egyforma lelkiállapotban állok a két ajtó előtt, 
a két kulcs Összecserélésében is — ha ezt lelki okok determinálták 
— valami rendszeres irányzatnak kellett mutatkoznia. A megfig;)'"e- 
lés azután azt mutatta, hogy rendszerint a lakáskulcsot vettem ki 
az irodaajtó előtt, csak egyetlen esetben történt a fordítottja: fárad- 
tan értem haza, ahol tudtam, vendég vár rám. Az ajtót először 
természetesen a túlságos nagy irodakulcscsal próbáltam kinyitni." 

b) Egy bizonyos házban, amelynek második emeletén hat év 
óta naponta kétszer várok meghatározott órában a bebocsátta- 
tásra, ezalatt a hosszú idő alatt csak kétszer esett meg velem 



A balfogás (félrenyúlás) 



167 



(rövid időközben), hogy egy emelettel feljebb mentem, tehát 
„messzire mentem" (sich versteigen, verstiegen). EgyiX 
alkalommal becsvágyó álmodozásba merültem, amely „magasabbra 
s mind magasabbra" vitt. Eközben még csak meg se hallottam, 
hogy a kérdéses ajtó kinyílt, amikor a harmadik emelet els3 
lépcsőfokára hágtam. A másik esetben szintén „gondolatokba 
merülve" mentem túl a célon; mikor aztán, tévedésemet észre- 
véve, visszafordultam s a rajtam úrrá lett fantáziát röptében 
elkapni prxSbáltam, rájöttem, hogy Írásaimnak (képzelt) bírálata 
felett bosszankodom, amelyben azt a szemrehányást kapom, hogy 
mindig „túlmesszire megyek" ; a kritikába ezek után azt a 
kevéssé hizelgö kifejezést kellett beleillesztenem magam felöl, 
hogy kalandos és a célon túllövő, „elkapatott" vagyok. 

c) íróasztalomon évek hosszú sora óta fekszik egymás mellett 
egy reflexkalapács és egy hangvilla. Egyszer rendelőórám befeje- 
zésével elsietek, mert egy bizonyos helyivonatot el akarok érni-, 
világos nappal a reflexkalapács helyett a hangvillát teszem zsebre 
s a kabátom zsebét lehúzó tárgy nehézsége figyelmeztet bal- 
fogásomra. Aki az ilyen kis eseteken nem szokott eltűnődni, a 
tévedést kétségkívül a nagy sietséggel fogja magyarázni és men- 
tegetni. Én mégis helyesebbnek láttam föltenni magamnak a 
kérdést, tulajdonképpen miért vettem magamhoz a hangvillát 
a reflexkalapács helyett. A sietősség éppenúgy lehetett volna 
indok a cselekvés helyes végrehajtására, hogy aztán ne veszít- 
sek időt a helyrehozásával. Vájjon ki nyúlt utóljára a hang- 
villához? Ez a kérdés tolul fel bennem. Egy idióta gyermek 
volt az néhány nap előtt, akinek érzéki benyomásokra való fígyelfí- 
képességét vizsgáltam meg, és akinek a hangvilla annyira meg- 
tetszett, hogy alig tudtam tőle elvenni. Azt akarná kifejezni 
tehát e cselekvésem, hogy idióta vagyok? Úgylátszik valóban, 
mert a kalapácshoz, a Hammer szóhoz, kapcsolódó elsÖ ötletem 
a héber Chamer (szamár). 

De mit jelentsen ez a szidalom? Itt a helyzet adja a dolog 



A balfogás (félrenyúlás) 



kulcsát. Konzíliumra sietek egy környékbeli helyre, egy beteg- 
hez, aki a levélben közölt kórtörténet szerint hónapokkal ezelőtt 
lezuhant az erkélyről és azóta nem tud járni. Az orvos, aki 
elhívott, azt írja, hogy e körülmény dacára sem tudja, hogy 
hátgerincsérülés vagy traumás neurózis, hisztéria van-e jelen. 
E kérdésben kell éppen döntenem. Itt tehát helyénvaló a figyel- 
meztetés, hogy a differenciális diagnózis ily kényes esetében külö- 
nösen óvatos legyek. A kollégák úgyis akként vélekednek, hogy 
mi nagyon könnyelműen szoktunk hisztériát megállapítani, amikor 
komolyabb bajokról van szó. De ez még nem igazolná a szidal- 
mazást. Persze, még azt is hozzá kell tennem, hogy ugj'anabban 
á kis helységben, ahova most indulok, néhány évvel ezelőtt 
egy fiatalembert vizsgáltam meg, aki egy nagy lelki megrázkódás 
óta nem tudott rendesen járni. Akkor hisztériára szólt a diag- 
nózisom s később lelki kezelésbe vettem a beteget. Azután kide- 
rült, hogy diagnózisom nem volt ugyan helytelen, de helyes 
sem. A beteg tüneteinek egész sora hisztériából származott s ezek 
a kezelés alatt hamarosan tünedeztek is. De ezek mögött aztáa 
feltűnt egy az én módszerem számára hozzáférhetetlen maradék, 
amely csat „sokszigetü keményedéssel" volt magyarázható. 
Azoknak, akik a beteget utánam látták, könnyű volt már a 
szervi megbetegedést felismerniök, én aligha cselekedhettem és 
Ítélhettem volna másképp; de a benyomás mégis az volt, hogy 
súlyos tévedést követtem el, s a gyógyúlás, amelyet kilátásba 
helyeztem a betegnek, természetesen nem volt elérhető. A bal- 
fogás tehát, hogy a kalapács helyett a hangvilla után nyúltam, 
körülbelül így volna szavakra lefordítandó: Te buta, te szamár, 
most szedd össze magad, nehogj' megint hisztériát állapíts meg, 
■amikor gyógyíthatatlan betegség van jelen, mint akkoriban, 
évek előtt, annál a szegény embernél ugyanabban a helységben. 
S e kis elemzés szerencséjére, de az én hangulatomnak nem nagy 
örömére, éppen ez a beteg járt súlyos spasztikus bénulással rendelő- 
órámon néhány nappal ezelőtt, egy nappal az idióta gyermek után. 



A balfogás (félrenyúlás) 



169 



Észrevehetjük, hogy ebben az esetben az önkritika, hangja 
az, amely az elvétésben megnyilvánul. Az ily Önvádnak a bal- 
fogás különösen alkalmas kifejezője. A balfogás (mozdulat) itt 
azt a „balfogást" ábrázolja, melyet másutt köv^etünk eL 

d) Természetesen, a balfogás még egész sor más, homályos 
szándékot is szolgálhat. íme egy példa: Igen ritkán fordúl 
elő, hogy valamit összetörök. Nem vagyok különösen ügyes, de 
idegizomkészüléfcem anatómiai épsége folytán nyilván nincsenek 
meg bennem az ily kellemetlen következménnyel járó ügyetlen 
mozdulatok előfeltételei. Nem tudnék tehát a házamban oly 
tárgyra emlékezni, amelyet valaha összetörtem volna. Szűk 
dolgozószobámban gyakran voltam kénytelen a legkényelmet- 
lenebb helyzetekben ide-odarakosgatni egy csomó antik agyag- 
os kőfigurát, amelyekből egy kis gyűjteményem van, úgyhogy 
aki látta, aggódott, hogy valamit ledobok és összetörök. De ez 
sohasem történt meg. Miért dobtam hát egyszer le egj'szerű 
tintatartóm márvány fedél ét, úgyhogy az eltört? 

Tintatartóm alapja untersbergi márványlapból készült, ennek 
kivájt mélyedését foglalja el akis tintásüveg; ennek ugyanilyen 
márványból készült, gombban végződő fedele van. E tintatartó 
mögött egy csomó bronzszobrocska és terrakottafigura áll koszorú- 
ban, íráshoz készülve ülök asztalomhoz, a toUszárat tartó kezem- 
mel különösen ügyetlen, hadonászó mozdulatot teszek s így a 
tintatartónak már az Íróasztalra helyezett fedelét a földre lököm. 

A dolog magyarázata könnyen megtalálható. Néhány órával 
előbb nővérem járt a szobámban, hogy megnézze néhány ujabb 
szerzeményemet. Nagyon tetszettek neki és megjegyezte: „Most 
igazán szép az íróasztalod, csak ez a tintatartó nem illik rá. Szebbet 
kell kapnod." Kikísértem nővéremet s csak órák múlva tértem 
vissza. Akkor azonban, úgylátszifc, végrehajtottam a tintatartón 
a halálos Ítéletet. Azt következtettem -e vájjon nővérem szavai- 
ból, hogy szándékában van a legközelebbi ünnepi alkalommal 
szebb tintatartóval megajándékozni s azért törtem össze a nem 



170 



A balfogás (félrenyúlás) 



tetsző régit, hogy öt jelzett szándékának megvalósítására késztes- 
sem? Ha így áll a dolog, akkor a mozdulat, mellyel a tinta- 
tartófedelet földre sodortam, csak látszólag volt ügyetlen, a való- 
ságban rendkívül ügyes és céltudatos volt s igen kíméletesen 
elkerülte a közelben fekvő értékesebb tárgyakat. 

Valóban azt hiszem, hogy a látszólag véletlen ügyetlen moz- 
dulatok egész sorát ilyen szempontból kell megítélnünk. Igaz, 
hogy ezek valami erőszakos, hadonászó, mintegy spasztikus- 
ataktikus jelleget mutatnak, de kifejezett szándék nyilvánul meg 
bennük és olyan biztonsággal találnak célba, amellyel a tuda- 
tosan szándékos mozdulatok nem mindig dicsekedhetnek. Külön- 
ben ugyanez a két jelleg, az erőszakosság és a biztosság, 
feltűnők a hisztériás neurózis mozgási megnyilvánulásaiban s 
részben a szomnambulizmus mozgási teljesítményeiben is, ami 
nyilván itt is, ott is, az innervációs folyamatnak azonos, előttünk 
ismeretlen módosulására utal. 

Lou Andreas-Salomé asszony alább közölt önmegfigye- 
lése is meggyőzően mutatja be, hogy egy konokul visszatérő 
„ügyetlenség" milyen ügyesen szegődik be nem vallott célzatok 
szolgálatába: 

„Éppen attól az időtől kezdve, hogy a tej ritka és drága por- 
téka lett, állandá bosszúságomra és ijedségemre minduntalan meg- 
esett velem, hogy kifuttattam a tejet. Hiába igyekeztem ezt elkerülni, 
noha éppen nem mondhatnám, hogy máskülönben szórakozottan 
^^KY figyelmetlenül viselkedtem volna. Erre inkább lett volna okom 
kedves fehér terrier-kutyám kimúlása után (amely éppannyi jogo- 
sultsággal viselte a „Barát" — oroszul: Drujoh — nevet, mint ember 
valaha). De — ime! — azóta sohasem futott ki még csak egy 
cseppecske tej sem. A legközelebbi gondolatom erről az volt: 
„Milyen jó, hiszen a tűzhely lapjára, vagy földre ömlő cseppeket 
most már seramimódon nem használhatnók fel." S egyszersmind 
megjelent előttem „Barát"-om, amint feszülten figyelte a főzési 
müveletet; fejét kicsit oldalthajtva s farkát csóválva, várakozón, 
bizakodó reménységgel leste a bekövetkező nagyszerű balesetet. 
Ezzel természetesen világossá lett előttem minden és az is: hogy 



A balfogás (félrenyúlás) 



a kis állat még kedvesebb volt nekem, mint ahogy azt magam 
is tudtam." 

Az utóbbi évek folyamán, amióta g^'űjtöm az ilyen meg- 
figyeléseket, még egynéhányszor megtörtént velem, hogy némileg 
értékes tárgyakat leejtettem, vagy eltörtem, de ez esetek meg- 
vizsgálása meggyőzött arról, hogj- ez sohasem volt a véletlen 
müve vag5' szándékolatlan ügyetlenségem eredménye. így például 
egy reggel fürdó'kosztüraben, szalmapapucsban mentem egy 
szobán keresztül s hirtelen indulattal egyik papucsomat a lábam- 
ról a falnak röpítettem, úgyhogy- eg^' szép kis márvány Vénuszt 
vert le állványáról. Miközben a szobrocska darabokra tÖrt, minden 
megindultság nélkül szavaltam lí u s c li versét: 

„Ach! die Venus ist perdü — 
Klickeradoms ! — von Medici!^ 

Ez a bolondos viselkedés és a nyugalom, mellyel a kárt szem- 
léltem, akkori helyzetben leli magyarázatát. Súlyos betegünk 
volt a családban, akinek megg^'ógyulásán titokban már kétségbe- 
estem. Azon areggelen nagy javulásról kaptam hírt; tudom hogy azt 
mondtam magamban : hát mégis életben marad. Tehát a rom- 
bolási düh, mely egy pillanatra fellobbant bennem, a sors iránti 
hálás érzésem kifejezésére szolgált és módját ejtette, hogy „áldo- 
zatot" mutassak be, mintha csak fogadalmat tettem volna, 
hogy, ha betegünk meggj'ógyul, valami értékes dolgot hozok 
áldozatul. Hogy ez áldozat tárgyául éppen a Medici Vénuszt 
választottam ki, bizonyára csak udvarias hódolást jelentett a 
a lábbadozó nŐ iránt; de megfoghatatlan előttem ezesetben is, 
hogy oly hirtelen elhatározással, oly ügyesen céloztam és nem 
találtam el semmi egyebet a közeli tárgyak közül. 

Egy másik eltörés, amelynek eszközéül viszont a kezemből 
kirepülő tollszárat használtam fel, szintén áldozatnak, ezesetben 
engesztelő áldozatnak a jelentőségével hirt. Egyszer hű- 
séges és érdemes barátomnak tetszelgésböl szemrehányást találtam 
tenni, melynek nem volt egyéb alapja, mint tudatta la nának. bízó- 



172 



A balfogás (félrenyúlás) 



nyos áruló jelei. Zokonvette a dolgot s levelet irt nekem, 
amelyben felkért, ne kezeljem a barátaimat pszichoanalitikus 
módon. Igazat kellett adnom neki s levélbeli válaszomban 
kiengeszteltem. E levél írása közben legújabb szerzeményem, 
egy gyönyörű mázas egyiptomi szobrocska állt előttem az író- 
asztalon. Ezt törtem össze a fentebb leirt módon s aztán rögtön 
tisztában voltam vele^ hogy ezt a kárt azért okoztam, hogy egy 
nagyobbat hárítsak el vele. Szerencsére mindkettőt — a barát- 
ságot is, a figurát is, — sikerük úgy megragasztani, hogy a 
repedés nem látszik meg rajta. 

Egy harmadik eltörésnek, amelyet elkövettem, kevésbé komoly 
a háttere; ez csak leplezett „kivégzés" (exekució) volt, hogy Th. 
Vischer („Auch einer") kifejezésével éljek; oly tárgy elpusztí- 
tása, amely már elvesztette tetszésemet. Egy ideig ezüstfogantyus 
bottal jártam; amikor egyszer a vékony ezüstlemez hibámon 
kivül megsérült, rosszul javították ki. Röviddel ezután arra hasz- 
náltam a bot kampóját, hogy jókedvemben az egyik kis gyer- 
mekem lába után horgásszak veie. Eközben a bot természetesen 
kettétört és én megszabadultam tőle. 

A közöny, amellyel az ember mindez esetekben az okozott 
kárt fogadja, nyilván bizonyítékául vehető annak, hogy a cselek- 
vést tudattalan szándék mozgatta. 

Alkalomadtán még az ilyen csekély balfogás is, mint egy 
tárgy összetöráse, ha okait kutatjuk, olyan összefüggésekhez vezet, 
amelyek mélyen belenyúlnak az ember múltjába s ezenfelül 
jelen helyzetéhez is kapcsolódnak. Erre szolgáltat példát L. 
Jekels következő analízise (Internationale Zeitschrift für 
Psychoanalyse L, 1915.): 

„Egy orvos igen csinos, noha nem nagyértékü agyag-virágváza 
birtokában van. Sok egyéb, részben értékes tárggyal egyetemben egy 
(férjezett) nőbetege ajándékozta volt ezt neki annak idején. Mikor 
a betegnél a pszichózis nyilvánvaló lett, az összes ajándékokat 
visszaadta az asszony hozzátartozdinak, kivéve ezt az egyetlen, sok- 



A balfogás (félrenyúlás) 



173 



kai csekélyebb értékű vázát, amelytől nem tudott megválni, állító- 
lag szépsége miatt. De a váza megtartása bizonyos lelki küzdelmébe 
került a különben annyira skrupalózus embernek, minthogy teljes 
tudatában volt cselekedete helytelen voltának és csak azzal nyug- 
tatta meg lelkiismeretét, hogy a vázának tulajdonképpen nincs 
anyagi becse, hogy nehéz volna becsümagolni stb. 

Mikor azután néhány hónappal kÓsÖbb azon volt, hogy e beteg 
kezeléséért járó honoráriumnak a hozzátartozók részéről el nem 
ismert hátralékát ügyvéddel hajtatja he, ismét jelenkeztek önvádjai; 
futólag elfogta az az aggodalom is, hogy a hozzátartozók felfedezhet- 
nék a vélt „sikkasztást" és büntető eljárást indíthatnának ellene. 
Különösen az első mozzanat hatott rá egy ideig oly erősen, hogy 
már arra is gondolt, hogy lemond körülbelül százszorta nagyobb 
követeléséről — mintegy kárpótlásul a visszatartott tárgyért — , 
de hamarosan legyőzte ezt a képtelennek érzett gondolatot. 

Ebben a hangulatában esik meg vele mármost, hogy, noha 
különben rendkivül ritkán tör el valamit és izomrendszerén jól 
uralkodik, a vázát, miközben friss vizet tölt belé, különösen ,ügyet- 
len, a végzett cselekvéssel szervesen össze sem függő mozdulattal 
az asztalról ledobja, lígyhogy öt vagy hat nagyobb darabra törik. 
S ez akkor történt, amikor előző este, bár hosszas habozás után, 
elhatározta, hogy éppen ezt a vázát fogja virágokkal telve meg- 
hívott vendégei elé az ebédlő-asztalra helyezni; éppen az eltörés 
előtti pillanatban gondolt a vázára, nyugtalanul kereste a szobá- 
jában s sajátkezüleg hozta át a másik szobából. Mikor aztán első 
megdöbbenéséből magához tért, a darabokat összeszedte s egymás- 
hoz illesztve őket, éppen megállapítja, hogy a vázát még majdnem 
hiánytalanul lehet összeállítani, ekkor a két vagy három leg- 
níigyobb darab kihull a kezéből, ezernyi apró cseréppé zúzódik s 
elvész minden remény, hogy a vázát még megtarthassa, 

E balfogásnak kétségtelenül megvolt az az aktuális célzata, hogy 
az orvosnak követelése érvényesítését lehetővé tegye; hiszen kikü- 
szöbölte azt a tárgyat, amelyet visszatartott volt s amely öt bizo- 
nyos mértékig akadályozta abban, hogy követelje, amit azok 
visszatartottak. 

De közvetlen indokoltságán kivül e cselekvésnek még további, 
hasonlíthat] anul mélyebb és fontosabb, szimbólikus indokolt- 
sága is van, amelyet a pszichoanalitikus rögtön átlát, hiszen a váza 
kétségtelenül a nő szimbóluma. 



174 



A balfogás (félrenyúlás) 



E kis történet hőse tragikus módon vesztette el szép, fiatal és 
hőn szeretett feleségét s halála után neurózisba esett, melynek az 
volt az alaptónusa, hogy e szerencsétlenséget ő okozta. (,Eltört egy 
szép vázát.') Nem is tudott többé nővel benső viszonyba jutni és 
idegenkedett a házasságtól vagy tartós szerelmi viszonytól, amelyet 
tudattalanja hűtlenségnek itélt meghalt feleségével szemben, tudata 
pedig azzal racionalizálta ezt a tartózkodást, hogy szerencsétlen- 
séget hoz a nőkre, va]aki öng^'ilkos lehetne miatta, stb. (így persze 
a vázát sem tarthatta meg örökre!) 

Erős libidója mellett mármost nincs csodálkozni való rajta, hogy 
legmegfelelőbbnek tartotta a férjes asszonyokkal való futó viszonyo- 
kat. (Tehát megtartja a más vázáját.) 

E szimbolikának érdekes megerősítését adja a következő két 
mozzanat; neurózisa miatt pszichoanalitikus kezelésnek veti alá 
magát. Azon ülés folyamán, amelyen az .agyag' -váza eltű- 
rését elmesélte, később megint csak visszatért az asszonyokhoz való 
viszonyára s azt mondta, hogy őrültségig nagyigényű velük szem- 
ben; így például .földöntüli szépséget' követel meg tőlük. Ez igen 
viJá«os kiemelése annak, liogy még mindig (elhunyt, tehát iöldön- 
tiili) feleségén csüng s nem akar tudni a ,földi szépség'-röl ; ezért 
;lörte Össze az agyagból (földből) való vázát. 

Es éppen abban az időben, amikor az indulatáttétel hatása alatt 
arról szőtt álmot, hegy orvosa leányát veszi feleségül, az orvosnak 
*^gy yéiiÁt adott ajándékba, mintegy célzásképpen, hogy milyen 
irányban várna viszonzást. 

E balfogás szimbolikus jelentősége valószínűleg sokféle változatot 
mutathat fel; például, hogy valaki a vázát nem akarja megtölteni, 
stb. De érdekesebbnek tartom azt a megfontolást, hogy ez esetben 
a több, legalább is két, a tudattalanból es tudatelöttesbŐl való- 
színűleg külön-külön is ható motivumnak fennforgása az elvétés 
megismétlésében — előbb lelökte, aztán leejtette a vázát — tük- 
röződik. " . , . 

e) A tárgyak elejtése, feldÖntése, eltörése úgylátszik igen 
gyakran szolgál tudattalan gondolatsorok kifejezéséül, amit alka- 
lomadtán a lélekelemzés segítségével bebizonyíthatunk, de még 
gyakrabban a hozzájuk fűzött népies-babonás vagy tréfás magya- 
rázótokból mernénk kitalálni. Ismeretes, milyen jelentőséget 
tulajdonít a néphit a só kiöntésének, borospohár feldöntésének. 



A balfogás (félrenyúlás) 175 

a leesett kés padlóbafuródásának, stb. Flogy mennyiben jogosult 
e babonás magyEirázatokat tekintetbe vennünk, arra később fogok 
visszatérni; itt csak azt akarom megjegyezni, Hogy az egyes 
ügyetlen cselekvéseknek éppenséggel nincs állandó jelentésük, 
hanem a körülményekhez képest más-más szándékot fejezhetnek ki. 

Egy időben szokatlanul sok üveg- és porcellánedény tÖrt el 
háztartásomban; magam is kivettem a részemet a kártevésből. De e 
kis lelki endémiának könnyen fellelhető magyarázata volt. 
mindez a legidősebb lányom esküvője előtti napokban történt. 
Ilyen ünnepségek alkalmávíil régi időben szándékosan törtek el 
valami edényt és szerencsét kivánó szót mondtak hozzá. E szokás 
valószínűleg az áldozat jelentőségével bírt s ezenfelül más szim- 
bólikus értelme is lehetett. 

Mikor cselédek törékeny tárgyakat elejtenek és tönkretesznek, 
aligha lesz első gondolatunk, hogy ennek lélektani magyarázatát 
keressük, pedig nem valószínűtlen, hogy rejtett indokok ebben is 
közrejátszanak. Semmisem olyan idegen a műveletlen embernek, 
mint a művészet s a műtárgy megbecsülése. Valami fojtott 
ellenségesség tölti el szolgálóinkat az ilyen tárgyakkal szemben, 
különösen, ha az ilyen tárgyak, melyeknek értékességét felfogni 
képtelenek, még hozzá több munkát is adnak nekik. Ellenben 
hasonlóan alacsony származású és műveltségű emberek gyakran 
igen nagy ügyességet és megbízhatóságot tanúsítanak tudományos 
intézetekben kényes tárgyak kezelése körül, ha gazdájukkal már 
azonosították s az intézet belső személyzetéhez tartozónak érzik 
magukat. 

Közlöm itt egy fiatal technikus elbeszélését, mely igen jól 
megvilágítja valamely tárgy elrontásának mechanizmusát : 

„Nemrégiben több kollégámmal egy sorozat bonyolult rugal- 
massági kísérletet végeztünk az egyetem laboratóriumában; ezt a 
munkát önként vállaltuk, de bizony több időnket vette igénybe, 
mint gondoltuk volt. Egy napon F. kollégámmal megint a labora- 
tóriumba mentünk, s ő arról beszélt, milyen kellemetlen neki 
éppen ma oly sok időt vesztegetni itt, mikor otthon annyi más 



A balfogás (félrenyúlás) 



dolga volna; kénytelen voltam neki igazat adni s félig tréfásan 
hozzátettem még, a múlt hét egy eseményére célozva: ,Remél- 
hetöleg megint felmondja a gép a szolgálatotj úgyhogy abbahagy- 
hatjuk a munkát és hamarabb mehetünk haza.' A munkamegosz- 
tásnál úgy adódik a dolog, hogy F. kollégám kezeli a sajtó szelepét, 
azaz neki kell a nyomást adó folyadékot a szelep óvatos kinyitá- 
sával lassan a hidraulikus sajtó cilinderébe beleengedni; a kísérlet 
vezetője a manométer mellett áll s ha a nyomás a keílö fokot 
elérte, hangosan ,á31j*-t kiállt. Erre a vezényszóra F. megragadja 
a szelepet s teljes erejével — balra fordítja. (Az összes szelepek 
kivétel nélkül jobbfelé záródnak.) Az akkumulátor teljes nyomása 
hirtelen hatályba lép a sajtóban, amire a csővezeték nincs beren- 
dezve, úgyhogy az egyik cső rögtön megreped — egész jelenték- 
telen sérülése ugyan a gépnek, de mégis arra kényszerít, hogy 
a munkát aznap abbahagyjuk és hazamenjünk. — Jellemző külön- 
ben, hogy pár nappal később, mikor a balesetről beszélgettünk, 
F. barátom eehogyse akart fentidézett, egész határozottan emléke- 
zetemben maradt megjegyzésemre visszaemlékezni." 

Ha valaki elesik, megbotlik, elcsúszik, ez sem mindig a 
motórikus cselekvés csupán véletlen meghibbanásából magya- 
rázandó. E kifejezéseJi szószerinti kétértelműsége is utal már a 
lappangó fantáziáknak jellegére, amelyek a test egyensúlyának 
ilyen elengedésében nyilvánulhatnak meg. Asszonyoknál és 
leányoknál könnyebb ideges megbetegedések számos esetére 
emlékszem, amelyek sérüléssel nem járó elesés után léptek fel 
s amelyeket az elesés okozta ijedtség nyomán fellépő traumás 
hisztériának tekintettek. Nekem már akkor az volt a benyo- 
másom, mintha a dolgok másképp függnének össze, mintha már 
az elesést is a neurózis rendezte s ugyanazon szexuális tartalmú 
tudattalan elképzelések kifejezéséül használta volna, amelyekben 
a tünetek mögött rejlő mozgatóerőket is sejthetjük. Nem ugyan- 
ezt fejezi-e ki az a közmondás is, amely így szól: „Ha egy lány 
elesik, mindig hanyatt esik." 

A balfogások közé számitható az az eset is, amikor valaki 
egy koldusnak réz- vagy csekélyebb ezüstpénz helyett aranypénzt 
ad. Az ily tévedések megfejtése könnyű; áldozati cselekvések 



^ balfoííás (félrenyúlás) tjy 

ezek, melyeknek az a célja, hogy a sorsot megengeszteljük, 
szerencsétlenséget elhárítsunk, stb. Ha véletlenül hallottuk, amint 
a gyöngéd anya vagy nagynéni közvetlenül a séta előtt, 
melyen ily önkéntelen nagylelkűséget gyakorolt, valamely gyer- 
mek egészségéért aggódott, az ily állítólag kellemetlen véletlen- 
nek az értelme nem lehet kétséges előttünk. Ilymódon elvété- 
seink lehetővé teszik mindama jámbor és babonás szokások 
gyakorlását, amelyek hitetlenné vált értelmünk tiltakozása 
folytán a tudat világosságát kerülni kényszerülnek. 

f) Véletlen cselekvéseink tulajdonképpeni szándékos volta 
sehol sem oly szembeszökő, mint a nemi tevékenység terén, 
ahol valóban mintha elmosódnék a határ a kétféle cselekvési 
mód között. Hogy egy látszólag ügyetlen mozdulat mily ravasz 
módon állhat szexuális célzatok szolgálatába, annak néhány évvel 
ezelőtt jó példáját éltem át önmagámon. Egy barátom házában 
vendégül érkezett fiatal leánnyal találkoztam, akinek jelenléte 
már régen kialudtnak vélt tetszésemet újra fellobbantotta s ennek 
folytán vidámmá, beszédessé és figyelmessé tett. Akkoriban 
utánajártam magamban annak is, mimódon ment ez végbe; 
egy évvel azelőtt ugyanaz a leány még hidegen hagyott. Mikor 
azután a leány nagybátyja, egy nagyon öreg úr, a szobába lépett, 
mindketten fölugrottunk, hogy a sarokban álló karosszéket oda- 
hozzuk neki. A leány fürgébb volt nálam, nyilván közelebb is 
állt a karosszékhez; így hamarabb ért el hozzá és a támlájával 
hátrafelé, mindkét kezével a szék karját fogva, vitte maga előtt. 
Én aztán hozzáléptem s mégsem mondtam le arról, hogy a 
széket vigyem, s ilyenformán egyszerre csak mögéje kerültem, 
mindkét karomat hátulról köréje fontam s kezeim egy pillanatig 
a leány ölénél fonódtak Össze. Természetesen éppoly gyorsan 
végetvetettem e helyzetnek, amily gyorsan keletkezett. Ügy- 
látszik, másnak nem is tünt fel, milyen ügyesen használtam ki 
ezt az ügyetlen mozdulatot. 

Arra is sokszor kellett gondolnom, hogy az uccán oly gyakori 

S. Freud : A mindennapi élet pszichopathológiija. U 



178 



A balfogás (félrenyúlás) 



bosszantó ügyetlen egymást-kerülgetés, amikor az ember pillana- 
tokig lépked ide-oda, de mindig ugyanabban az irányban, mint 
a másik,', míg végre mindkettő megállt egymással szemben, 
hogy ez az „útonállás" is gj^erraekkori illetlenül kihívó maga- 
viselet visszhangja s az ügyetlenség álarca mögött nemi célza- 
tokat rejt. Neurótikusokon végzett lélekelemzéselmből tudom, 
hogy fiatalemberek és gyermekek úgynevezett naivitása is sok- 
szor csak ilyen álarc, amelynek védelme alatt illetlen dolgokat 
szégyenkezés nélkül kimondhatnak vagy megtehetnek. 

Egészen hasonló megfigyelést közöl saját magáról W. Stekel: 
„Belépek egy lakásba s jobbomat nyújtom a ház úrnőjének. 
Különösképpen e mozdulattal megoldom a szallagot, mely könnyű 
pongyoláját összefogja. Semmiféle tisztességtelen szándéknak nem 
voltam tudatában s ez ügyetlen mozdulatot mégis egy bűvész 
ügyességével vittem véghez. 

Már többször volt alkalmam példákat felhozni arra, hogy a 

költők az elvetéseket éppoly jelentőseknek és indokoltaknak 
fogják fel, mint mi itt. Nem fogunk tehát csodálkozni, ha egy 
ujabb példán azt látjuk, hogy a köhő egy ügyetlen mozdulatot 
is jelentőséggel ruház fel s a további fejlemények előjelévé teszi. 

Theodor F ontana „L'adultera" című regényében (Fontane's 
Gesammelte Werke, II. 64. o., S. Fischer kiadása) a következő 
részlet olvasható : „ . . . Melanie felpattant s mintegy üdvözlésül 
az egyik nagy labdát dobta oda férjének. De nem célzott helyesen, 
a labda félrerepült és Rubehn kapta el." E kirándulásról haza- 
menet olyan beszélgetés indul meg Melanie és Rubehn között, 
amely a sarjadó vonzalom jelét árulja el. fe; a vonzalom szen- 
vedéllyé növekszik, úgyhogy Melanie %':égül, elhagyja férjét, hogy 
egészen a szeretett férfié legyen. (ít.SacHs közlése.) 

g) Normális emberek balfogásai rendszerint igen ártatlan jel- 
legűek. Éppen ezért rendkívül érdekes kérdés, vájjon nagy hord- 
erejű, súlyos következményekkel járható balfogások, mint például 
az orvoséi, vagy a gyógyszerészéi, valamiképpen szintén ezen 
szempontok alá esnek-e. 



A balfogás (félrenyúlás) 



179 



Minthogy igen ritkán jutoÉ abba a helyzetbe, hogy orvosi 
beavatkozást végezzek, saját tapasztalatomból csak egyetlen orvosi 
„balfogás" példáját közölhetem. Egy igen öreg hölgyet évek óta 
naponként kétszer látogatok meg; s orvosi működésem minden 
reggel abban merül ki, hogy néhány csöpp szemvizet csöpög- 
tetek a szemébe és egy morfiuminj efcciót adok neki. A két 
üvegcse, egy kék, mely a koUyriumot s egy fehér, mely a 
morfiumoldatot tartalmazza, rendszerint már elő van készítve. 
A két művelet alatt gondolataim javarészt per&ze mással foglal- 
koznak; e két cselekvés már oly sokszor ismétlődött, hogy figyel- 
őmet szinte már nem igényel. Egy reggel észreveszem, hogy az 
automata helytelenül működött, a csepegtető nem a kék, hanem 
a fehér üvegcsébe mártódott s nem kollyriumot, hanem mor- 
fiumot csöpögtetett az öreg asszony szemébe. Heves ijedtség 
fogott el; de azután megnyugtatott az a megfontolás, hogy néhány 
csepp kétszázalékos morfiumoldat a kÖtfíhártyába csepegtetve sem 
okozhat bajt. Az ijedség érzése nyilván máshonnan származott. 

Midőn megkíséreltem, hogy ezt a kis tévedést elemezzem, 
legelőször az a mondás jutott eszembe: sich an der Altén ver- 
gr e ife n { sich vergreifen = balfogást követni el, de azt is 
jelentheti: vakmerő nemi tettel támadni tiszteletreméltó személy 
ellen). Ez rövid úton elvezetett a megoldáshoz. Egy álom hatása 
alatt állottam, amelyet elŐző este egy fiatalember mesélt nekem 
s melynek tartalmát csak az anyával való nemi érintkezésre 
lehetett magyarázni.^ Az a különös vonás, hogy a monda nem 
ütközik meg Jokaszte királyné életkorán, teljes összhangban lát- 
szott lélekelemzéseink amaz eredményével, hogy az édesanya 
iránt való szerelem sohasem jelen személyének szól, hanem a 
gyermekkorból származó, ifjúi emlékképének. Ily inkongruen- 
ciák derülnek ki mindig, ha valamely két időpont között inga- 

i) Eztszoktam ö di p u s z-á 1 o mn a k nevezni, mert ez tartalmazza az 
Ödipusz-monda megfejtésének kulcsát. Szofoklesz drámája Jokaszte szájába 
ad egy ilyen álomra utaló célzást. (V, ö. „Traunndeutung" VII, kiad. 1 82. o.) 



180 



A balfogás (félrenyúlás) 



dozó fantázia az ember tudatáá jut s ezáltal egy bizonyos idő- 
höz rögzítődik. Ilyfajta gondolatokba merülten érkeztem több- 
mint kilencvenéves betegemhez s nyilván éppen azon az úton 
voltam, hogy az Ödipusz-monda általános emberi jellegében az 
orákulum nyilvánította végzet korrelátumát ismerjem fel s ekkor 
történt, hogy a kezem „megtévedt", „rátámadt" az öregasszonyra 
(sich bei oder an der Altén vergriff). De ez a tévedés ismét 
egészen ártatlan volt: a két lehetséges megtévedés közt, hogy a 
morfiumoldatot csepegtessem a szembe, vagy a szemvizet hasz- 
náljam a befecskendezésre, a sokkal ártalmatlanabbat válasz- 
tottam. Még mindig fennmarad a kérdés, hogy olyan balfogások- 
nál, amelyek súlyos kárt okozhatnak, szabad-e ugyancsak a 
tudattalan szándék fennforgására következtetnünk, mint az itt 
tárgyalt esetekben. 

Erre vonatkozólag azután — mint elgondolható — nincsenek 
tapasztalati adataim s csak sejtésekre és közvetett következteté- 
sekre vagyok utalva. Tudvalevő, hogy a pszichoneurózis súlyo- 
sabb eseteiben egyeseknél a saját épségük megsértése mint 
betegségi tünet lép fel s hogy a lelki konfliktus öngyilkosság- 
ban való végződése ilyeneknél sohasem zárható ki. Mármost 
azt tapasztaltam, s egyszer majd jól felderített példákkal fogom 
bebizonyítani, hogy sok látszólag véletlen sérülés, mely ilyen 
betegeket ér, tulajdonképpen önsértés, amikor is egy állandóan 
lesbenálló önbüntetési szándék, amely egyébként önvádakban 
nyilvánul meg, vagy a tünetalkotáshoz járul hozzá, ügyesen fel~ 
használ valamely véletlenül kínálkozó külső alkalmat vagy eset- 
leg még segít is neki, hogy az óhajtott önmegkárosítást elérje.* 
Ilyen fordulatok, történések még közepesen súlyos esetekben 

i) Kultúránk jelen állapotában önmagunknak nem öngyilkosságot 
célzó megsértése, megsebzése egyáltalán nem is fordulhat elŐ másként, 
minthogy a véletlen mögé rejtőzik, vagy spontán megbetegedés tette- 
tésével tör útat magának. Valamikor régen ez a gyász elfogadott jele 
volt: más korokban a jámborságnak s a világról való lemondásnak 
szolgált kifejezéséül. 



A balfogás (félrenyúlás) 



181 



is elég gyakoriak s a tudattalan szándék közreműködését egész 
sor sajátos vonásuk árulja el ; például a feltűnő lélekjelenlét, 
amelyet a betegek az állítólagos balesetnél tanúsítanak. 

Orvosi tapasztalatomból a sok közül csak egj'^etlen példát 
fogok itt részletesen közölni: Egy fiatal asszony kocsi- 
baleset alkalmával alsó lábszárcsontját töri, úgyhogy hetekig 
ágybanfekvő beteg ; feltűnő azonban, mennyire panasz nélkül 
és nyugalommal tűri balszerencséjét. E baleset hosszú és súlyos 
neurótikus megbetegedés kiindulópontjává lesz, amelyből végül 
a lélekelemzés gyógyítja ki. A kezelés folyamán tudomást szerzek 
a baleset mellékkörülményeiről, továbbá bizonyos eseményekről, 
amelyek ezt megelőzték. A fiatalasszony, igen féltékeny urával, 
egy férjezett nővérének birtokán tartózkodott, többi nagyszámú 
testvérei, azok férjei és feleségei társaságában. Egy este ebben 
az intim körben bemutatta egy ügyességét, tudniillik annak 
rendje és módja szerint kánkánt táncolt, a rokonok nagy 
tetszésére, ám férjének nem nagy örömére, aki fülébe sziszegte: 
„Már megint úgy viselkedtél, mint egy kokott." A szemrehányás 
célbatalált, most ne kutassuk, vájjon éppen a táncprodukció 
miatt-e. Az asszony nyugtalanul töltötte az éjszakát s másnap 
délelőtt sétakocsizást kívánt tenni. De ő maga válogatta ki a 
lovakat ; visszaküldte az egyik párt s másikat fogatott be. 
Testvérhúga vele akarta küldeni csecsemőjét annak dajkájával 
együtt ; ez ellen erélyesen tiltakozott. A kocsikázás alatt idegesen 
viselkedett, figyelmeztette a kocsist, hogy a lovak megbok- 
rosodhatnak s mikor a nyugtalan állatok egy pillanatig valóban 
makrancoskodtak, ijedtében kiugrott a kocsiból és lábát törte, 
mig a kocsiban maradtak ép bőrrel menekültek meg. Bár e 
részletek felderítése alig hagy kétséget aziránt, hogy ez a baleset 
tulajdonképpen rendezve volt, még mindig csodálkoznunk kell 
az ügyességen, amely a véletlent arra bírta, hogy a büntetést 
annyira a bűnnek megfelelÖleg rójja ki. Hiszen most aztán 
hosszú időre lehetetlen volt kánkánt táncolnia. . 



182 



A balfogás (félrenyúlás) 



Magamról nyugodt időből nem igen tudnék önsértési eseteket 
közölni, de rendkivüli körülmények közt képes vagyok ilyenre. 
Ha családom valamely tagja panaszkodik, hogy megharapta a 
a nyelvét, becsipte az ujját stb., akkor a várt részvét helyett 
ezzel a kérdéssel szoktam válaszolni : „mit akartál ezzel ?" De 
magam is igen fájdalmasan becsíptem a hüvelykujj ara at, miután 
egy fiatal betegem a kezelési órán azt a (természetesen nem 
komolyan veendő) szándékát vallotta meg, hog>^ legidősebb 
lányomat feleségül veszi, akiről pedig tudtam, hogy végső élet- 
veszélyben fekszik a szanatóriumban. 

Egyik fiam, akinek, ha beteg volt, élénk temperamentuma 
igen megnehezítette az ápolását, egy reggel dührohamot kapott, 
mert azt kívánták tőle, hogy a délelőttöt ágyban töltse és azzal 
fenyegetödzÖtt, hogy megöli magát, mint ahogy ezt az újságban 
olvasta. Este elmondta nekem, hogy a kilincsbe ütődve daganatot 
kapott a mellén. Gúnyos kérdésemre, micélból tette ezt s mit 
akart vele, a 1 1 éves gyermek, mintegy hirtelen belátásra 
eszmélve ezt felelte: Ez volt az öngyilkossági kisérletem, amely- 
lyel reggel fenyegetődztem. Különben nem hiszem, hogy az 
önsértéseket illető felfogásomat gyermekeim akkoriban ismerhették 
volna. 

Ha hiszünk félig szándékolt önsértések létezésében, — bocsá- 
nat az ügyetlen kifejezésért, — akkor el lehetünk készülve arra 
a feltevésre is, hogy a tudatosan szándékos öngjál kosságon 
kivül van szándékos, félig tudattalan szándékból fakadó 
Önmegsemmisítés is, amely ügyesen felhasználván valamely 
fenyegető veszélyt, ezt véletlen baleset gyanánt tudja feltüntetni. 
Ez éppenséggel nem kell, hogy ritka eset legyen. Az önmeg- 
semmités szándéka bizonyos fokban ugyanis sokkal több emberben 
van meg, mit ahánynál keresztültör : az önmegsértés rend- 
szerint kompromisszum ez ösztön s a vele még szembehelyezkedő 
erők között; s ott is, ahol az öngyilkosság csakug>'an valóra 
válik, az arra való hajlandóság csekélyebb mértékben, vagy 



A balfogás (félrenyúlás) 



183 



tudattalan és elfojtott szándék gyanánt, már hosszú idő óta 
megvolt. 

A tudatos (5ngyilkossági szándék is megválasztja idejét, esz- 
közét és a kellő alkalmat? evvel teljesen összhangzásban van, ha 
a tudattalan öngyilkossági szándék is bevárja az alkalmat, 
amely a baleset okozásának egy részét mintegy magára vállalja 
6 ezzel megköti az öngyilkosság ellen védekező erőknek egy 
részét. ' Mindez nem puszta okoskodás ; nem egy látszólag 
véletlen (lovas- vagy kocsi-baleset) jutott tudomásomra, amelynek 
közelebbi körülményei arra a gyanúra jogosítanak fel, hogy 
tudattalanul szándékolt Öngyilkossággal van dolgunk. Például : 
egy tiszti versenylovaglásnál az egyik katonatiszt lezuhan lováról 
s oly súlyosan megsebesül, hogy néhány nap múlva meghal.^ 
Mikor a szerencsétlenség után magához tér, sok tekintetben 
feltűnő viselkedést tanúsít. Még különösebb volt magatartása a 
balesetet megelőzőleg. Szeretett anyjának halála mélyen lesújtotta, 
sirógörcs fogja el pajtásai körében, meghitt barátaincik életunt- 
ságról panaszkodik, ott akarja hagyni pályáját, hogy részvetgyen 

1) Ez az eset tulajdonképpen nem más, mint mikor erőszakot követnek 
el egy asszonyon s az a férfi támadását nem utasíthatja vissza teljes 
iiomerejével, mert tudattalan indulatainak egy része a támadó mell^ 
szegődik. Hiszen szokták is mondani, hogy az ilyen helyzet megbénítja 
az asszony erejét; még csak a megbénulás okait kellene hozzáfűznünk- 
Ennyiben lélektanilag igazságtalan Sancho Pansa szellemes Ítélete, 
amelyet mint kormányzó hozott a szigetén (Don Quijote, II. rész XLV. 
fejezet). Egy asszony férfit vonszol a biró elé, aki állítólag erőszakkal 
vette el a becsületét. Sancho kárpótlásul a vádlott tele erszényét Ítéli 
oda az asszonynak ; előbbinek pedig az asszony távoztával engedélyt 
ad rá, hogy utána siessen s visszaszerezze tőig. Egj'mással birkózva 
térnek vissza s az asszony eldicsekszik vele, hogy a gonosztevőnek nem 
sikerült tőle a pénzeszacskót elragadnia. Mire Sancho : „Ha csak félig 
oly erélyesen védted volna a becsületedet, mint ezt az erszényt, akkor 
a férfí nem rabolhatta volna el tÖled." 

2) Hogy a csatatéri helyzet nagyon kedvez a tudatos öngyilkossági 
szándéknak is, amely azonban az egyenes cselekvéstől mégis visszariad, 
az világos. V. ö. Schiller „WaUensteín"-jában a svéd kapitány szavait Max 
Piccoiomini haláláról ; „Azt mondják, meg akart halni." 



184 



A balfogás (félrenyúlás) 



egy afrikai háborúban, mely különben nem érdekli. Mig régeb- 
ben kitűnő lovas volt, most kerüli a lovaglást, amikor csak 
teheti. Végül a versenylovaglás előtt, amelyből nem vonhatja 
ki magát, rossz sejtelmekről beszél ; a mi felfogásunk szerint 
azután nem csodálkozhatunk már, hogy e sejtelem valóra vált. 
Azt fogják ellenem vetni, hogy hiszen különben is érthető, ha 
egy ember ily nyomott idegállapotban nem tudja a lovát úgy 
féken tartam, mint egészségesen. Ezt én teljesen elismerem; 
csakhogy ez „idegesség"-ből folyó mozgási gátlás mechanizmusát 
én éppen az itt hangsúlyozott önmegsemmisitési szándékban 
keresném. 

Ferenczi Sándor, Budapestről, egy állítólag véletlen lövési 
sebesülés esetének elemzését engedte át közlés végett, amelyet 
tudattalan Öngj'il kossági kísérletnek minősített. Én mindenben 
hozzájárulhatok felfogásához. 

„J. A., 23 éves asztaloslegény, 1908 január 18.-án, keresett 
fel. Azt akarta tőlem megtudni, vájjon a revolvergolyőtj amely 
1907 március 20.-án bal halántékába hatolt, műtét útján lehet-e 
vagy kell-e eltávolítani. Időnként fellépő, nem túlságosan heves 
fejfájástól eltekintve, teljesen egészségesnek érzi magát s az objektív 
vizsgálatnál sem találok egyebet, mint a jellegzetes, lőportól fekete 
lövési sebhelyet a bal halántékon, úgyhogy a műtét ellen nyilatkozom. 
Kérdezősködöm a baleset körülményei felöl, mire az illető kijelenti, 
hogy véletlenül sebezte meg magát. Bátyja revolverével játszott; 
azt hitte, hogy nincs megtöltve, a bal kezével bal 
halántékához szorította (különben nem balog), a ravaszra tette 
ujját s a lövés eldördült. A hatlövetű fegyverben három 
golyó volt. Megkérdeztem tőle, hogyan jutott arra a gondolatra, 
hogy a revolvert magához vegye. Elmondja, hogy ez sorozáskor történt ; 
előző este magával vitte a fegyvert a korcsmába, mert attól tartott, 
verekedések lesznek. A sorozáson viszértágulás miatt alkalmatlannak 
nyilvánították, amit nagyon szegyeit. Hazament s elkezdett a 
revolverrel játszani, de nem volt szándékában, hogy kárt tegyen 
magában : ekkor történt a baleset. Arra a további kérdésre, hogyan 
volt a sorsával egyébként megelégedve akkorában, nagy sóhajtással 
válaszolt s elmesélte, hogy szerelmes volt egy leányba, aki őt is 



A balfogás (félrenyúlás) 



185 



viszontszerette, de mégis elhagyta, csupa pénzvágyból kivándorolt 
Amerikába. Utána akart menni, de szülei ebben megakadályozták. 
A szeretett lány 1907 január 20.-án, tehát két hónappal a baleset 
előtt utazott el. Mindeme gyanüokok dacára megmaradt amellett, 
hogy a lövés ,baleset' volt. Én azonban szilárdan meg vagyok 
győződve, hogy úgy annak a hanyagságnak, hogy nem győződött 
meg eleve, vájjon a fegyver töltve van-e, mielőtt játszani kezdett 
vele, mint a megsebesülésnek is megvolt a lélektani indokoltsága. 
A fiatalember még egészen boldogtalan szerelmének hatása alatt 
állott s nyilván a katonaságnál akart .felejteni.* Mikor ez a reménye 
is füstbement, akkor adta magát a fegyverrel való játszásra, azaz 
a tudattalan öngyilkossági kísérletre. Hogy a revolvert nem jobb, 
hanem balkezében tartotta, határozottan araellett szól, hogy tényleg 
csak ,jálszott*, azaz tudatosan nem akart öngyilkosságot elkövetni. 

látszólag véletlen önsértés egy másik elemzése, amelyet a 
megfigyelő közlés céljából adott át, (Dr. J.E. G. van Emden, 
Selbstbesn-afung wegen Abortus. Zentralbl. f. PsA. IT, 12) 
arra a közmondásra emlékeztet: „Aki másnak vermet ás, maga 
esik bele." 

„X.-né jó polgári körökből származó nÖ férjétől három gyer- 
meke van. Ideges ugyan, de sohasem volt szüksége erélyesebb 
kezelésre, mert az életben kellőleg megállja a helyét. Egy napon 
a következő, első pillanatra meglehetősen ijesztő, de múlékony 
sérüléssel torzította el az arcát. 

Egy uccán, amelynek éppen a kövezetét javították, megbotlott 
egy kőrakásban és arccal egy ház falának esett. Egész arcbőrét 
lehorzsolta, szemhéjai elkékültek és megdagadtak ; megijedt, hogy 
a szemének történt baja s orvost hivatott. Miután e tekintetben 
megnyugodott, megkérdeztem tőle: ,De tulajdonképpen miért esett 
el így?' Azt felelte, hogy éppen előzőleg figyelmeztette a férjét, 
aki néhány hónap óta valami izületi bajban szenvedett, hogy 
ebben az uccában jól vigyázzon s azt bizony már gyakrabban 
tapasztalta, hogy ilyen esetekben sajátságos módon éppen rajta 
esik meg az, amitől mást óvott. 

Engem a baleset ilyen indokolása nem elégített ki s meg- 
kérdeztem, nem tudna-e még többet mesélni az eset körülményeiről. 
Igen, éppen az elesés előtt csinos képet látott egy kirakatban, 
az ucca másik oldalán, ezt hirtelen megkívánta gyermekszobadíszül 



J86 



A balfogás (félrenyúlás) 



s tüstént meg is akarta venni; egyenesen a boltnak tartott tehát, 
az útra ügyet sem vetve ; a kőrakáson megbotlott s arccal a házfalnak, 
esett, anélkül, hogy a legcsekélyebb kísérletet tette is volna, hogy 
arcát kezével megvédje. Vásárlási szándékát rögtön elfelejtette és 
sietve hazafutott. ,De miért nem nézett jobban körül ?' kérdeztem. 
,Igen', felelte, ,talán mégis csak büntetés volt ez I Amiatt a 
dolog miatt, amelyet bizalmasan már elmeséltem Önnek.* ,Még 
mindig lígy kinozta ez a dolog ?' ,Igen — utólag nagyon meg- 
bántam; gonosznak, bűnösnek és erkölcstelennek Ítéltem magamat, 
de akkor egészen bolond voltam az idegességtől.' . - 

Egy magzatelhajtásról volt szó, amelyet férje beleegyezésével — 
minthogy anyagi helyzetük miatt mindketten féltek a további 
gyermekáldástól — valami bábaasszonnyal indíttatott meg s egy 
szakorvossal fejeztetett be. 

jGyakran tettem magamnak szemrehányást : mégis csak a gyer- 
mekedet Ölted meg s féltemj . hogy ilyen bűn nem maradhat 
büntetés nélkül. Most, hogy ön biztosított róla, hogy a szememnek 
nem lesz komoly baja, egészen megnyugodtam : most már úgyis 
eléggé megbűnhődtem. 

Ez a baleset tehát önbüntetés volt, egyrészt, hogy vétkéért 
vezekeljen, másrészt azért, hogy elkerüljön egy talán sokkal sú- 
lyosabb, ismeretlen büntetést, amelytől hónapok óta állandóan 
rettegett. 

Abban a pillanatban, amidőn a bolt felé rohant, hogy a képet 
megvegye, teljes erővel ránehezedhetett ez esemény emléke min- 
den aggodalmával együtt, amely már a férjéhez intézett figyel- 
meztetéskor meglehetős élénken megrezzent tudattalanjában s talán 
ilyenféle szavakban juthatott volna kifejezésre : 

.Minek is neked gyermekszobadísz! Hiszen megöletted a g^'^er- 
raekedet! Gyilkos vagy! Bizonyára elnyered súlyos büntetésedet!** 

Ez a gondolat nem vált tudatossá, hanem ehelyett ebben a, 
mondhatnók lélektani, pillanatban, úgy használta ki a véletlen hely- 
zetet, hogy az erre alkalmasnak látszó kőrakást fordítsa az önbün- 
tetés feltűnés nélküli eszközévé: még csak a kezét sem nyújtotta 
előre esés közben s nem is érzett heves ijedtséget utána. A bal- 
eset másik, valószínűleg csekélyebb indoka talán az önbüntetés az 
— ebben az ügyben bűnrészes — férj ellen irányuló, tudattalan 
halálkivánságért. Ezt a kívánságot az a teljesen fölösleges figyel- 



A balfogás (félrenyúlás) 



187 



meztetés árulja el, hogy a felbontott kövezetü uccán jól vigyázzon 
minthogy férje, éppen lábbaja miatt, úgyis nagyon óvatosan járt."^ 

J. Starcke (i. m.) Icözli a követJcező esetet, amelynek köze- 
lebbi körülményeit tekintetbevéve, igazat kell adnunk azon fel- 
fogásának, hogy a látszólag véletlen súlyos leforrázás „áldozati 
cselekvésnek" tekinthető. 

„Egy hölgy, akinek veje Németországba készült, hogy ott kato- 
nai szolgálatát teljesítse, a következő körülmények közt forrázta le 
a lábát. A leánya röviddel szülés előtt állt s a háborús veszélyek 
gondolata természetesen szomorúságba ejtette az egész családot. Az 
indulás előtti napon a hölgy ebédre hívta meg vejét és leányát. 
Ö maga készítette el a konyhában az ételt, miután előbb, saját- 
ságosképpen, levetette magas, lúdtalpbetétes füzőscipöjét, amelyben 
kényelmesen jár s amelyet rendszerint otthon is hordani szokott 
s a férjének túlságos nagy, fölül nyitott papucsát vette fel. Mikor 
egy nagy fazék forrásban levő levest emelt le a tűzről, elejtette 
ezt s meglehetős súlyosan leforrázta egyik lábát, különösen a lábfej 
felülső részét, amelyet a nyitott papucs védetlenül hagyott. — Ezt 
a balesetet természetesen mindenki érthető ,idegességének' rová- 
sára írta. E tűzáldozat utáni napokban a hölgy nagyon óvatosan 
bánt forró tárgyakkal, de ez nem gátolta meg abban, hogy már 
néhány nap múlva a pulzus tájékán újra le ne forrázza az egyik 
kezét forró levessel. " ^ ... 



1) Egy levélíró a következő megjegyzést fűzi az elvetés útján való 
önbüntetés témájához: „Hogyha megíigjeljük az emberek viselkedését az 
uccán, alkalom nyílik megállapítani, mily gyakran érik apró balesetek 
a férfiakat, akik — mintahogy szokás — utána néznek az arramenS 
asszonyoknak. Az egyiknek sima talajon kibicsaklik a lába, a másik bele- 
szalad a lámpavasba vagy másképpen sérti meg magát." 

2) A többé-kevésbé súlyos, vagy halálosvégü balesetek igen sok eseté- 
ben kétséges marad, miképpen fogjuk fel a dolgot. A távolabbálló nem 
lát okot rá, hogy a halesetet ne a puszta véletlennek tulajdonítsa, míg az 
áldozathoz közellálló, intim részletekbe beavatott személy tudattalan 
szándékot sejdít a véletlen mögött. Milyen beavatottságról és milyen 
mellékkörülményekről lehet itt szó, erre nézve jó példa egy menyasszonyát 
elgázolás következtében elvesztett fiatalember alábbi elbeszélése: 

„Múlt év szeptemberében ismerkedtem meg Z. kisasszonnyal. 34 éves 
volt. Jómódban élt, a háború előtt menyasszony volt, de vőlegénye, mint 
tényleges tiszt, igi6 szeptemberében elesett. Megismertük és megsze- 



188 



A balfogás (félrenyúlás) 



Ha ilymódon az ember saját testi épsége és élete elleni 
dühöngés rejtőzhetett a látszólag véletlen ügyetlenség és moz- 
gási zavar mögött, akkor már csak egy kevéssel kell tovább 
mennünk, hogy lehetőnek találjuk e felfogás alkalmazását oly 
hibás cselekvésekre is, amelyek mások életét és egészségét ko- 
molyan veszélyeztetik. Az adatok, amelyekkel e felfogás alapos 
voltát támogathatom, a neurótifcusokon tett tapasztalásból szár- 
maznak, tehát nem felelnek meg teljesen a követel ménj"^ éknek. 
Egy olyan esetet fogok közölni, amelyben tulajdonképpen nem 
is valami balfogás, hanem inkább tüneti-cselekvésnek nevezhető 
mozdulat vezetett el a nyomra, amelyen azután a beteg belső 

rettük egymást, de egyelőre nem gondoltunk házasságra, minthogy a 
külső körülmények, nevezetesen a korkülönbség — magam 27 éves 
voltam, — mindkettőnket visszariasztott. Minthogy ugyanabban az uccá- 
ban egymással átellenben laktunk, nap-nap után találkoztunk és barát- 
ságunk mind bensőbb lett. A liázasság gondolata erŐsbbÖdött s végül 
magam is. helyesléssel fogadtam ezt. Az év húsvétjára terveztük az 
eljegyzést; de Z. kisasszony előbb M.-ben lakó rokonait kivánta meg- 
látogatni ^ ■ÍEi,'|kapp-puccs folytán kitört vasútassz trájk hirtelen megaka- 
dályozta utazását. A munkásság győzelme s ennek várható következ- 
ményei borússá tették a jövő kilátásait s rövid időre elborúlt hangulatunk 
is, különösen Z. kisasszonyé, aki egyébként is szélsőséges hangulatok 
között ingadozott. Attól tartott, ujabb akadályok tornyosulnak elénk. De 
szombaton, március zo.-án, különösen vidám kedvben volt, magamat is 
egészen meglepett és magával ragadott, úgyhogy mindent a legrózsásabb 
színben láttunk. Már néhány napja beszéltünk arról, hogy egyszer együtt 
megyünk a templomba, de nem állapodtunk meg, hogy mikor. Másnap, 
vasárnap, március zi.-én reggel g'is órakor telefónon felhívott, jöjjek 
érte, most menjünk a templomba; de én ezt megtagadtam, mert nem 
tudtam volna idejében elkészülni és ezenfelül elintézni való dolgom volt. 
Z. kisasszony észrevehetÖleg csalódottan válaszolt; azután egyedül indúlt 
útnak, a lépcsőn lemenet egy ismerőssel találkozott és azzal együtt tette 
meg a rÖvid útat a Taucntzienstraöen át a RankestraBe-ig, a legjobb 
hangulatban; beszélgetésünket egy szóval sem említette. Az ismerős úr 
egy tréfával búcsúzott, Z. kisasszonynak most már csak az e helyütt 
kiszélesedő és világosan áttekinthető töltésen kellett még átvágnia s e 
pillanatban, közvetlenül a járda mellett, egy kocsi elgázolta. (Májzúzó- 
dást szenvedett s néhány órára rá meghalt.1 — Azelőtt sok százszor 
jártunk azon a helyen; Z. kisasszony rendkívül Óvatos volt, magamat 
gyakran teirtott vissza vigyázatlan mozdulatoktól; azon a reggelen úgy- 



A balfogás (félrenyúlás) 



189 



konfliktusának megoldásához juthatott. Magamra vállaltam egy- 
szer, hogy rendbehozom egy nagyon intelligens ember házasságát, 
akinek fiatal s Őt gyöngéden szerető feleségével folytonos súrló- 
dásai voltak. Erre bizonyára voltak tényleges okai is, de mint ő maga 
is belátta, ezek nem indokolták kellőképen a bajokat. Foh-to- 
nosan a válás gondolatával foglalkozott, de ezt mindig el-elve- 
tette, mert nagyon szerette apró két gyermekét. Dacára ennek 
folyton újra feléledt ez a szándék benne s közben nem tett 
semmit, hogy a helyzetet a maga számára tűrhetőbbé tegye. 
Ha valaki ennyire nem tud egy konfliktussal megbirkózni, ezt 
bizonyítékul tekintem, hogy tudattalan és elfojtott indokok álltak 
készen az egymással küzdő tudatos indokok támogatására s ilyen 
esetekben vállalkozom is rá, hogy a konfliktust lélekelemzés- 
sel vezessem megoldáshoz. Az illető egy napon egy kis esetet mon- 
dott el nekem, amely rendkívül megijesztette volt. Idősebb, 
sokkal jobban szeretett gyermekével „hancúrozott", felemelte^ 
aztán letette, megint felemelte, s egyszer olyan helyen és oly 

szólván alig volt kocsiforgalom, a villamosok, omnibuszok stb. sztráj- 
koltak, éppen abban az időben úgyszólván tökéletes nyugalom 
volt; ha nem látta a bérkocsit, feltétlenül hallania kellett ! — Mindenki 
a ,véletlent' okolja — az én első gondolatom: ez lehetetlen. De .szán- 
dékosságról sem lehet szó. Lélektani magyarázatot kerestem. Hosszú 
idő után véltem ezt megtalálni a ,Mindennapi élet pszichopathológiájá- 
ban.' Különösen, minthogy Z. kisasszony időnként elárult bizonyos haj- 
landóságot az Öngyilkosságra, sőt, még engem is Öngyilkosságra akart bírni; 
százszor igyekeztem, hogy eltérítsem az ilyen gondolatoktól. Csak két 
nappal azelőtt is egy sétánkon minden ok nélkül egyszerre haláláról és 
végrendelkezési terveiről kezdett beszélni; egyébként végrendeletét nem 
csinálta meg! Ez mutatja, hogy megjegyzései mögött bizonyára nem 
volt határozott szándék. Szerény Ítéletem szerint ezt a szerencsétlen- 
séget nem a véletlen, nem is pillanatnyi öntudatzavar okozta, hanem 
tudattalan Öngyilkossági szándék hajtotta végre, a véletlen baleset lát- 
szata mögött. Ezt a felfogásomat megerősítik Z. kisasszony nyilatkozatai, 
amelyeket rokonaival szemben, régen, ismeretségünk előtt s azután is, 
tett, amelyeket nekem is, egészen az utolsó napokig, ismételgetett s 
amelyek szerint mindebben elsS vőlegénye halálán érzett gyásza tört 
kifejezésre, akit szemében semmi sem pótolhatott." 



190 



A balfogás (félrenyúlás) 



magasra, hogy a gyermek fejét majdnem odaütötte a súlyos 
gázcsillárhoz. Majdnem, de tulajdonképpen mégsem, vagy 
talán éppencsak hogy egy kicsit! A gyermeknek semmi baja 
sem történt, de ijedtében elszédült. AlZ apa rémülten állt meg a 
gyermekkel karján, az anya idegrohamot kapott. Ez óvatlan 
mozdulat, különös ügyessége, a szülőknél való rendkívül heves 
visszahatás valószínűvé tették előttem, hogy a véletlent olyan 
tüneti- cselekvésnek tekinthetem, amely a szeretett gyermek ellen 
irányuló ártó szándékot juttatja kifejezésre. Ez az apának gyer- 
meke iránti rendkivüli szeretetével ellentmondásban volt ugyan, 
de az ellentmondás megdőlt, ha az ártó szándékot abba az időbe 
helyezem vissza, amelyben ez a gy-ermek még egyetlen s olyan 
kicsi volt, hog5^ niég nem vonta magára az apja gyöngéd érdek- 
lődését. Akkor könnyen fóltehettem, hogy a feleségében kevés 
kielégülést lelő férfiben felmerült az a gondolat vagy szándék: 
ha ez a kis lény, aki semmit sem jelent nekem, meghal, szabad 
vagyok s elválhatok a feleségemtől. A most annyira szeretett 
gyermek ellen irányult halálkivánság tehát fennállt. Innen 
kiindulva könnyen megtaláltuk az útat, mely e kívánság tudat- 
talan rögzítéséhez vezetett. Egyik fontos meghatározóját felfedtem 
a beteg gyermekkori emlékében, hogy egy kis öcsiké halála, 
amelyet az anya az apa hanyagságának rótt fel, heves össze- 
tűzéseket s válással való fenyegetődzéseket idézett elő a szülők 
között. Betegem házasságának további alakulása feltevésemet a 
terápiai sikerrel is igazolta. 

J. S tár eke (1. m.) példát hozott fel arra is, hogy a költők 
egész magátólértetödŐleg tesznek téves mozdulatot a szándékolt 
cselekvés helyébe s ezzel a legsúlyosabb következmények forrásává. 

Heyermans^ egy kis elbeszélésben a balfogásnak, illetőleg 
a félrenyúlásnak egy esetét drámai motívummá alakítja. 

A ,Tom és Teddie' története ez. Egy buvárpár variété- 

i) Hermann Heyermans: Schetsen van Sámuel Falkland, 18 Bun- 
del, Amsterdam, H. J. W. Becht, 1914. 



A balfogás (félrenyúlás) 



191 



ben lép fel; hosszabb időre víz alá buknak s ott különböző mutat- 
ványokat végeznek egy üvegfalú vasmedencében. A nő egy idŐ óta 
egy más férfivel, egy idomitóval folytat viszonyt. A férj éppen 
előadás elÖtt kapta rajta őket az öltözőben. Csendes, fojtott jelenet, 
fenyegető pillantások; a búvár odaszól: ,majd aztán!' — Az előadás 
megkezdődik. — A bxxvár legnehezebb mutatványa következik ; ,két 
és egy fél percig víz alatt egy légmentesen zárt ládában. Ezt a 
mutatványt már többször produkálták, a ládát elzárták s ,Teddie 
felmutatja a kulcsot a közönség felé', mely órával ellenőrzi az időt. 
Néhányszor szándékosan a medencébe is ejtette a kulcsot s aztán 
gyorsan lebukott érte, nehogy elkésse a pillanatot, amelyben a 
ládát ki kell nyitnia. 

E január 51.-Í estén is, mint rendesen, a vidáman nevető 
asszonyka apró ujjai zárták be Tom ládáját. A búvár mosolygott 
a láda kukucskálóján keresztül, az asszony a kulccsal játszott 
s várta társa jeladását. A kulisszák között állt az idomító, tökéletes 
frakkjában, hófehér nyakkendővel, lovaglóostor a kezében. Hogy 
az asszony figyelmét magára vonja, kurtán füttyentett, ő, a harma- 
dik. Az asszony odapillantott, nevetett, s mint akinek figyelme 
másfelé terelődik, oly ügyetlen-vadul dobta fel a kulcsot, hogy ez 
pontosan két perc és husz másodperc leteltekor a medence mellé, • 
a talapzatot borító vitorlavászon ráncai közé esett. Senkisem látta, 
senkisem láthatta ezt. A teremből nézve az optikai csalódás minden- 
kivel ilgy láttatta, hogy a kulcs a vízbe hullott, a színházi segéd- 
személyzet közül pedig senki sem vett észre semmit, mert a vitorla- 
vászon felfogta a koppanás hangját. 

Nevetve, habozás nélkül mászott keresztül Teddie a medence 
peremén. Nevetve — hiszen Tom kibírja ott lenn! — ment le a 
létrán. Nevetve tünt el a talapzat alatt, hogy a kulcsot keresse s 
mikor nem találta meg rögtön, valóságos tolvajképpel hajolt a 
takaró elülső ráncai fölé; olyan arccal, mintha azt mondaná: , Szent 
Kleofás, de kellemetlen ez! 

Ezalatt Tom mulatságos képeket vágott a kukucskáló mögött, 
mintha nyugtalanná kezdene válni ő is. Látszott hamis fogsorának 
fehérsége, ajka rágó mozdulatai, a furcsa légbuborékok, amelyek 
az almaevéskor is feltűntek. Látták sápadt, csontos ujjainak kapasz- 
kodását és túrását s az emberek nevettek, mint ahogy már több- 
ször nevettek ez este. 

Két perc és ötvennyolc másodperc . . . 



192 



A balfogás (félrenyúlás) 



Három perc két másodperc . . . tizenkét másodperc . . . 
Brávó, brávd, brávó! 

Ekkor nagy rémület és türelmetlen fészkelődés keletkezett a 
teremben, mert a segédek és az idomító is keresni kezdték a 
kulcsot s a függöny legördült, mielőtt a ládát kinyitották volna. 

Ezután hat angol táncosnő lépett fel — majd az idomító, lovai- 
val, kutyáival és majmaival. És így tovább. 

Csak másnap reggel tudta meg a közönség, hogy szerencsétlen- 
ség történt, s hogy Teddie özvegyen maradt . . . 

Ez idézetből kitűnik, mily tökéletesen át kellett látnia költőnk- 
nek a tüneti- cselekvés lényegét, hogy oly találóan tudja elénk 
tárni a haláltokozó ügyetlenség mélyebb indokát. 



IX 

TÜNETI ÉS VÉLETLEN CSELEKVÉSEK 

Az eddig leirt cselekvések, amelyekben tudattalan szándék 
megvalósulását ismertük fel, szándékolt cselekvések megzavaró! 
gj^anánt léptek fel s az ügyetlenség ürügye mögé rejtőztek. A 
véletlen cselekvések, amelyekrfíl most szó lesz, csak abban külön- 
böznek a balfogástól, hogy a tudatos szándékra támaszkodást 
mellőzik s igy nincs szükségük ürügyre. Egymagukban lépnek 
fel s létrejöttük megengedtetik, mert nem sejtünk célt vagy 
szándékot mögöttük. Az ember úgy hajtja öfcet végre, hogy 
„nem is gondol közben semmire," csak „csupa véletlenből," vagy 
„éppen hogy valamit tegyen a kezével," s számit rá, hogy az 
ilyen magyarázat elhallgattatja az illető cselekvés jelentősége 
iránti kérdezősködést. Ezek a cselekvések már nem élnek az 
„ügyetlenség" kifogásával s csak akkor örvendhetnek e kivételes 
helyzetnek, ha bizonyos feltételeket betartanak; nem szabad fe 1- 
tünövé lenniök és ne legyen jelentékeny hatásuk. 

A véletlen cselekvésnek számos példáját figyeltem meg 
magamon és másokon s az egyes példák alapos megvizsgálása 
után úgy vélem, hogy inkább a tünet i-c selekvések nevét 
érdemelnék. Olyasvalamit juttatnak kifejezésre, amit cselekvő- 
jük maga sem sejt bennük s amit rendszerint nem kÖzÖlni^ 
hanem rejtegetni akar. Tehát éppúgy, mint az összes eddig meg- 
figyelt jelenségek, tünetek jelentőségével birnak. 

S, Freud: A mindennapi élet pszichopathológiája. Ij - 



194 



Tüneti és véletlen cselekvések 



Az ilyen véletlen vagy tüneti cselekvésekből a leggazdagabb 
zsákmányt természetesen a neurótikusok lélekelemző kezelése 
nyújtja. Nem állhatom meg, hogy két ilyen eredetű példán ki 
ne mutassam, mily mélyen s finoman indokolják tudattalan 
gondolatok ezeket a jelentéktelen cselekedeteket. A tüneti cselek- 
vések és halfogások közötti határ olyan elmosódó, hogy e pél- 
dákat az előző fejezetben is felhozhattam volna. 

1) Egy fiatal asszony a kezelési órán ötletként közli, hogy 
tegnap körömvágás közben „a húsába vágott, amikor a köröm- 
ágyban a finom börhártyát akarta eltávolítani." A dolog oly 
kevéssé érdekes, hogy az ember csodálkozva kérdi, miért maradt 
meg egyáltalában emlékezetében s miért került felemlltésre; s 
kezdi gyanítani, hogy tüneti cselekvéssel áll szemben. Tényleg 
a gyűrüsujján történt a kis baleset, azon az ujján, amelyen a 
jegygyűrűjét hordja. Ezenfelül házassága évfordulója volt, ami 
a finom hártya megsértésének egészen meghatározott, könnyen 
kitalálható értelmet ad. Egyszersmind egy álmot mesél el, mely 
az ura ügyetlenségére s az ő asszonyi érzéketlenségére céloz. De 
miért a bal kéz gyürüsujját sértette meg, mikor a jegygyűrűt 
jobb kezén hordja? Az ura jogász (németül: Doktor der Rechte)^ 
leánykori titkos szerelme pedig egy orvosnak szólt (németül tréfá- 
san: Doktor der Linke)^ A „balkézről való házasságnak" különben 
szintén megvan a maga határozott értelme. 

2) Egy még lánysorban levő fiatal hölgy meséli: „Tegnap 
egészen szándékomon kivül egy százas bankót téptem ketté s 
egyik felét egy nálam látogatóban levő hölgynek adtam. Ez is 
tüneti cselekvés volt talán?" Behatóbb kérdezősködés a követ- 
kező részleteket fedi fel a százas bankót illetőleg: a hölgy ideje 
és vagyona egy részét jótékonysági munkának szenteli. Egy 
másik hölgygyei közösen egy árva gyermek ei*!V éltetés érői gon- 
doskodik. A száz forint a másik hölgy e célm beküldött járuléka 
volt, amelyet borítékba helyezve egyelőre az Íróasztalra tett le. 

1) Rechte egyszersmind a jobb, a kiválóbb, az igazi. 



Tüneti és véletlen cselekvések 



195 



A látogató előkelő hölgy volt, akinek egy másik jótékony 
akcióban segédkezik. Ez a hölgy egy csomó olyan ember név- 
sorát akarta összeállítani, akikhez támogatásért lehetne fordulni. 
Nem volt papirosa s ekkor a fiatal vendéglátó az Íróasztalon 
fekvő boríték után nyúlt s tartalmáról teljesen megfeledkezve, 
kettétépte; egyik darabját magánál tartotta, hogy nála is meg- 
legyen a névsor másolata, a másikat látogatójának adta át. 
Vegyük figyelembe e célszerűtlen eljárás teljes ártalmatlanságát. 
Egy százas bankó tudvalevőleg elszakítva sem veszít értékéből, 
ha a széttépett részekből hiánytalanul összeállítható. Hogy az 
illető hölgy nem fogja a borítékdarabot eldobni, azért a rajta 
álló névsor fontossága kezeskedett s éppoly kétségtelen volt az 
is, hogy a bennmaradt félbankót visszaküldi, mihelyt észre- 
veszi azt. 

De milyen tudattalan gondolatnak adott kifejezést ez a vélet- 
len cselekedet, amelyet elfelejtés tett lehetővé ? A látogató hölgy 
egész határozott viszonylatban volt lélekelemző kúránkkal. Ő 
ajánlotta annakidején a leánynak, forduljon hozzám, s ha nem 
tévedek, betegem úgy érzi, hogy e tanácsért hálával tartozik 
neki. Talán jutalom legyen a megfelezett százas bankó ezért a 
közvetítésért? Ez még mindig igen különös lenne. 

De más adatok is járulnak ehhez. Néhány nappal azelőtt egy 
egészen másfajta közvetítő fordult egy rokonához, azzal a kér- 
déssel, vájjon a nagyságos kisasszony hajlandó volna-e ismeret- 
séget kötni egy bizonyos úrral, s e látogatás reggelén, néhány 
órával a jótékony hölgy előtt, már meg ís érkezett a kérőnek 
házasuló szándékát jelentő levele, amelyen a leány sokat mula- 
tott. Mikor aztán a látogató hölgy a beszélgetést azon kezdte, 
hogy betegem hogyléte iránt érdeklődött, ez utóbbi olyasformát 
gondolhatott: „A megfelelő orvoshoz hozzájuttattál ugyan, de ha 
nekem való férjhez (s e mögött: gyermekhez) tudnál juttatni, 
ezért még hálásabb lennék." Ez elfojtott gondolatból kifolyólag 
összeolvadt benne a két kÖzvetítőnő alakja, s látogatójának adta 

13* 



19Ö 



Tüneti és véletlen cselekvések 



át a jmalmat, amelyet képzelete a másiknak volt hajlandó jut- 
tatni. Ez a megoldás teljesen bizonyossá válik, ha hozzáteszem, 
hogy éppen előző este meséltem neki ily véletlen vagy tüneti 
cselekvésekről. Ekkor aztán felhasználta a legközelebbi alkal- 
mat, hogy valami hasonlót kövessen el. 

Az annyira gyakori véletlen és tüneti cselekvéseket asszerint 
lehetne csoportosítani, vájjon szokásszerűleg, bizonyos körül- 
mények közt rendszeresen ismétlődve, vagy elszigetelten lépnek-e 
fel. Az előbbiek (például játszogatás az óralánccal, a bajusz, 
szakáll pedrése stb.), szinte az illető ember jellemzésére szolgál- 
hatnak; a különféle £ic-mozdulatokat közelítik meg s megérde- 
melnék, hogy ezekkel összefüggésben kerüljenek tárgj'alásra, A 
második csoporthoz számítom a játszást, ha az ember botot, a fir- 
kálást, ha irónt tart kezében, a zsebben levÖ pénz csörgetését, 
tésztának vagy más gyúrható anyagnak gyúrását, az öltözéken 
való babrálást stb. A pszichikus kezelés folyamán e játékos babrál- 
gatások rendszerint értelmet és jelentést rejtenek magukban, amely 
másmódon nem juthat kifejezésére. Az illető személy rendszerint 
nem is tudja, hogy ilyesmit cselekszik vagy hogy szokásos 
babrálgatását valamiképpen módosította s nem látja és nem 
hallja ennek hatását sem. Nem hallja például a zajt, melyet 
pénzdarabok csÖrgetésével előidéz s csodálkozva és hitet- 
lenül válaszol, ha erre figyelmeztetik. Éppúgy jelentőséges 
és az orvos figyelmére méltó minden, amit a páciens ruhá- 
zatán véghezvisz. A szokott öltözék minden kis módosulása, 
minden apró hanyagság, például egy nyitvaf elejtett gomb, minden 
legcsekélyebb mezítelenség jelent valamit, amit a ruha viselője 
közvetlenül nem akar, de legtöbbször nem ís tudna megmon- 
dani. E kis véletlen cselekvések megfejtését, valamint e meg- 
fejtések bizonyítékait mindenkor elegendő biztonsággal nyújtják 
az őket kisérő körülmények; a szóban forgó tárgy, az ötletek, 
amelyek az illetőben felmerülnek, ha e látszólagosan véletlen 
mozdulatra figyelmeztetik őket. Ez összefüggés miatt nem terjesz- 



Tüneti és véletlen cselekvések 



197 



fcedem ki arra, hogy állításomat példákkal s ezek elemzésével 
támogassam; de megemlítem ezeket a dolgokat, mert úgy hiszem, 
normális embereknél ugyanaz a jelentőségük, mint betegeimnél. 

Nem állhatom meg, hogy legalább egy példán be ne mutas- 
sam, mennyire bensőséges kapcsolatban állhat egy szokásszerüen 
ismételt szimbólikus cselekedet az egészséges ember életének 
legtitkosabb s legfontosabb mozzanataival.^ 

„F r e u d professzor megtanított rá, hogy a sximholika nagyobb 
szerepet játszik a normális ember gyermekélményeiben, mint 
korábbi pszichoanalitikus tapasztalatok alapján elvártuk volna; erre 
való tekintettel bizonyos mértékben érdekes a következő rövid 
analízis, különösen, mert fontos orvosi belátást ad. 

Egy orvos uj lakásban rendezkedik be; közben egyszerű fa- 
stethoskop akad a kezébe. Pillanatig gondolkodik, tulajdonképpen 
hová is tegye, majd arra ösztönzi valami, hogy íróasztalán helyezze 
el oldalt, még pedig úgy, hogy pontosan közbül álljon széke és a 
szék között, melyen betegei ülni szoktak. Ez a cselekedet magában 
két okból kissé különös. Először is általában ritkán van stethos- 
kopra szüksége (ugyanis idegorvos) s ha mégis szüksége van rá, akkor 
kettős stethoskopot használ, melyet mindkét füléhez erősít. Másod- 
szor: minden orvosi műszerét éa szerszámát fiókokban tartja, 
ennek az egyetlennek kivételével. Mégsem gondol többet a dologra, 
amig egyizben egy nőbetege, aki még sohasem látott egyszerű 
stethoskopot, meg nem kérdezi tőle, hogy ez mi. Az orvos meg- 
mondta, mire a hölgy azt kérdezi, miért tette éppen oda. Ügyesen 
rávágta a választ, hogy ott csak olyan jól áll, mint bárhol másutt. 
De a dolog most szegetütött az orvos fejébe, gondolkozni kezdett, 
vájjon cselekvésének nem volt-e valami tudattalan indoka s, a lélek- 
elemzö módszer ismeretében, elhatározta, hogy a dolgot felderíti. 

Legelőször az ax emlék ötlött fel benne, hogy orvostanhallgató 
korában benyomást tett rá kórházi főorvosának az a szokása, hogy 
a kórtermekben való látogatásain mindig egy ,egyszerü stethos- 
kopot hordott magával, bár ennek sohasem vette hasznát. Ezt az 
orvost nagyon csodálta és rendkívül ragaszkodott hozzá. Később, 
mikor maga is körházi gyakorlatot folytatott, ő is felvette ugyan- 
ezt a szokást, s kényelmetlenül érezte magát, ha tévedésből elhagyta 

i) E. Jones: Beitrag zur Symbolik im Alltag. (Zentralblatt für 
Psychoanalyse. I. 5. 1911.) 



198 TüQeti és véletlen cselekvések 

a szobáját, anélkül, hogy ezt a műszert kezében lóbálná. E szokás 
fölösleges volta nem csak abból a tényből világlik ki, hogy az 
egyetlen stethoskop, amelyet tényleg használt, két fülre való stethos- 
kop volt, melyet a zsebében hordott, hanem abból is, hogy foly- 
tatta akkor is, amikor a sebészeti -osztályra került s stethoskopra 
egyáltalán nem volt már szüksége. E megfigyelések jelentősége menten 
kiviláglik, ha e szimbolikus cselekvés phallikus jelentőségére utalunk. 

Ezután eszébejutott, kisfiú korában mennyire feltűnt neki házi- 
orvosuk szokása, hogy egy egyszerű stethoskopot hordott a kalapja 
belsejében ; nagyon érdekesnek találta, hogy a doktornak betegei 
látogatásain mindig kéznél volt legfontosabb műszere, s csak a 
kalapját (azaz ruházatának egy részét) kellett levetni s onnan ,ki- 
huznia.' Kisgyermek korában nagyon szerette ezt az orvost s nem- 
régibben önanalizissel felderíthette, hogy három és fél éves korában 
kétféle fantáziát alkotott kis huga születésérüi : hogy ugyanis az 
neki magának meg az édesanyjának, máskor meg, hogy a doktor- 
nak és saját magának gyermeke. Ebben a fantáziában tehát ö 
játszotta ügy a férfi, mint a nö szerepét. Emlékezett rá továbbá, 
hogy hatéves korában ugyanez az orvos megvizsgálta, s határozottan 
felidéződött benne, milyen kéjes érzéssel töltötte el, amikor az 
orvos a stethoskopot mellére szorítván, érezte fejének közelségét s 
emlékezett a ritmikus légzési mozgásra is. Hároméves korában idült 
légcsöhurutja volt s bizonyára többször megvizsgálták, ha erre már 
nem is tudott valóságosan visszaemlékezni. 

Nyolcéves korában nagyon hatott rá egy idősebb fiú közlése, 
hogy a doktor nőbetegeivel együtt szokott aludni. Valami igaz 
alapja bizonyára volt ennek a mende-mondának s mindenesetre 
tény, hogy a szomszédság asszonyai, az ő anyjával együtt, nagyon 
kedvelték a fiatal és kellemes orvost. Az elemzett egyén maga 
többször érzett nemi kisértést nőbetegeivel szemben, kétszer szeretett 
bele kezelésében álló nőbe s végül feleségül is vette az egyiket. Alig 
vonható kétségbe, hogy gyermekkori orvosával való tudattalan azonosí- 
tása volt fő indító oka, hogy az orvosi pályára lépett. Más lélekelem- 
zésekből sejthetjük, hogy ez minden bizonnyal igen gyakori indoka a 
pályaválasztásnak. (Bár nehéz volna megállapítani, mennyire gyakori.) 
A jelen esetben kétszeresen volt ez meghatározva : először az 
orvost több alkalommal látta fölényben apjával szemben, akire a 
fiú nagyon féltékeny volt, másodszor pedig az orvos tudott minden 
tiltott dologról s alkalma volt a nemi kielégülésre. 



Tüneti és véletlen cselekvések 



199 



Azutáa egy már másutt ^ közölt, erősen homoszexuális-mazo- 
hisztikus színezetű álom jutott eszébe, amelyben egy férfi, aki az 
orvos helyettesítője, az álmodót „karddal" megtámadta. A kard 
a Nibelung-mondakör egy részletét juttatta eszébe, amidőn Szigurd 
meztelen kardot helyez önmaga és az alvó Brunhilda közé. Ugyanez a 
történet előfordul az Arthus- mondában is, amelyet az illető szintén 
Í<S1 ismer. . 

Ebből aztán kiviláglik a tüneti cselekvés értelme. Az orvos az 
egyszerű stethoskopot önmaga és betegei közé helyezte, akárcsak 
Szigurd a kardját fektette önmaga s az asszony közé, akit nem volt 
szabad érintenie. A cselekvés kompromisszumot jelentett, kétféle 
indulat kifejezésére szolgált; képzeletben útatnyitott az elfojtott 
vágynak, hogy valamely bájos nőbetegével nemi viszonyba lépjen, 
egj'szersmind azonban figyelmeztette, Hogy a vágyat nem szabad meg- 
valósítania. Úgyszólván bűvös varázsszer volt a kísértés hatalma 
ellen. 

Hozzá kell még tennem, hogy az illetőre fíűkorában nagy 
hatást gyakoroltak Lord L y 1 1 o n következő sorai : (,Richelíeu') 
„Beneath the rule of men entirely great 
The pen is mightier than tlie sword* ^ 
(Az igazán nagy ember kéziben 
A toll hatalmasb fegj'ver, mint a kard) 

Később termékeny író lett és rendkívül nagy töltőtollat hasz- 
nál. Mikor kérdeztem tőle, minek kell ez neki, jellemző módon 
így válaszolt: „Oly sok kifejezni valóm van" (Soviel auszudrücken.) 

Ez az. elemzés ismét arra int bennünket, milyen mély bepillantást 
nyújtanak a lelkiéletbe a ,ielentéktelen' s ,értelmetlen* cselekvések, 
s az élet mily korai szakában fejlődik ki a szimbolizálásra való 
hajlandóság." 

Még egy esetet közölhetek pszichoterápiás tapasztalatainnból^ 
amelyben a kenyérbéllel játszadozó kéz tett ékesszóló tanúságot 
az illető titkos gondolatairól. Betegem még nem egészen tizen- 
három éves fiú volt, két év óta súlyos hisztériában szenvedett 

i) „Freuds Theory of Dreams" American Journal of Psychol., April 
1910, p. 501, Nr. 7. 

2) V. Ö.: Oldliams: „/ wear my pen as others do tkeir sword.'^ (Úgy 
forgatom a tollam, mint más a kardját.) 



200 



Tüneti és véletlen cselekvések 



s vizgyógyintézetben való hosszas és sikertelen tartózkodás után 
végre hozzám került lélekelemző kezelésbe. Feltevésein szerint 
szexuális tapasztalatokat kellett tennie és életkorának megfelelően 
nemi kérdések kínozták ; de óvakodtam, hogy felvilágosításokkal 
jöjjek: segítségére, mert újra próbát akartam tenni feltevéseim 
helyességére vonatkozólag. Joggal lehettem tehát kíváncsi, milyen 
úton fog a keresett lelki tényező nála megnyilvánulni. Ektor 
feltűnt nekem, hogy egy napon valamit gyúr a jobb kezével, 
a zsebébe dugja, ott tovább játszik vele, újra előszedi stb. Nem 
kérdeztem meg, mi van a kezében, de ő megmutatta, amidőn 
hirtelen kinyitotta a markát. Galacsinná gyúrt kenyérbél volt 
benne. A következő órára ismét ilyen összegyúrt kenyérbelet 
hozott magával, de beszélgetés közben hihetetlen gyorsasággal és 
csukott szemmel alakokat formált belőle, melyek felkeltették 
érdeklődésemet. Ezek kétségtelenül emberkék voltak, olyanformák, 
mint a legkezdetlegesebb történelemelőtti bálványalakok ; fejük, 
két karjuk, két lábuk volt s egy nyúlvány a két lábuk közt, 
melyet hosszúra s hegyesre kihúzott. Alighogy ezzel elkészült, 
ismét Összegyúrta az emberkét ; később aztán meghagyta az alakot, 
de éppen ilyen nyúlványt húzott ki a hátán s más részein, hogy 
az elsőnek jelentését elrejtse. Tudtára akartam adni, mire 
értettem játszadozását, úgy azonban, hogy ne legyen módja 
arra az ürügyre, hogy ez emberformáló foglalatosságában „semmire 
sem gondolt." Ezért hirtelen azt kérdeztem tőle, emlékszik-e a 
római király történetére, aki fia követének a kertben némajátékkal 
adta meg a kért feleletet. A fiú nem akart visszaemlékezni arra* 
amit pedig annyival rövidebb idővel ezelőtt tanult, mint én. 
Azt kérdezte, a rabszolga meséjére gondolok-e, akinek simára 
borotvált koponyájára írták a feleletet. Nem, feleltem,- ez a 
görög történethez tartozik és elmeséltem : Tarquinius Superbus 
király kiküldte fiát Sextust, hogy egy ellenséges latin városba 
belopódzzék. A fiú, miután a városban híveket toborzott maga 
körül, követet küldött apj ához, hogy megkérdezze, mitevÖ legyen 



Tüneti és véletlen cselekvések 



201 



ezután. A király nem felelt, hanem kiment a kertjébe, ott meg- 
ismételtette a követ kérdését s azután szó nélkül leütötte a leg- 
nagyobb és legszebb mákfejeket. A. követ nem tehetett egyebet, 
mint hogy ezt elmondta Sextusnak, aki megértette apját s első 
dolga volt, hogy a város legelőkelőbb polgárait leg>'ilkoltatta. 

Miközben beszéltem, a fiú abbahagyta a gyúrást s amidőn 
odaértem, mit lett a király a kertjében, már azoknál a szavaknál; 
„némán leütötte", villámgyors mozdulattal letépte emberkéje fejét. 
Tehát megértett engem és észrevette, hogy én is megértettem 
őt. Most már egyenes kérdéseket intézhettem hozzá, megadtam 
neki a felvilágosításokat, melyekre szüksége volt s rövidesen 
végétvetettük a neurózisnak. 

Tüneti cselekvéseket szinte kimerithetlen sokféleségben 
figyelhetünk meg egészségeseken úgy mint betegeken, s ezek több 
okból érdemesek a figyelmünkre. Az orvosnak sokszor értékes 
útmutatást nyújtanak, hogy uj vagy előtte kevéssé ismert viszonyok 
között tájékozódjék, az emberismerőnek pedig elárulnak sok 
mindent, sőt néha többet, mint amennyit tudni óhajtana. Ha 
valaki ért e cselekvések megfejtéséhez, néha úgy érezheti magát, 
mint Salamon király, afcirŐl a keleti monda azt regéli, hogy 
értette az állatok beszédét. Egy napon ismeretlen fiatalembert 
kellett édesanyja házában orvosilag megvizsgálnom. Mikor elém 
jött, nagy fehér folt tünt fel nekem a nadrágján, amely sajátos 
merev széleiről könnyen felismerhető volt. A fiatalember zavaro- 
dottan azzal mentegetődzött, hogy, rekedt lévén, nyers tojást ivott 
s valószínűleg a csúszós fehérjéből csepegett le egy kevés a ruhá- 
jára; ennek igazolásául a tojáshéjra mutatott, amely egy tányérkán 
még ott volt a szobában. így a gyanús folt ártatlan magyarázatot 
nyert ; de mikor az anya magunkra hagyott bennünket, meg- 
köszöntem a betegnek, hogy a diagnózist oly nagyon meg- 
könnyítette n ekem s habozás nélkül a m aszturbációs szen - 
védéseiről való e vallomását vettem beszélgetésünk kiinduló 
pontjául. — Más alkalommal egy gazdag, fosvény és hóbortos Öreg 



202 



Tüneti és véletlen cselekvések 



hölgynél tettem látogatást, aki az orvosra azt a feladatot szokta 
róni, hogy a panaszok áradatán küzködje magát keresztül, raig 
bajának tulajdonképpeni okához elérkezik. Midőn beléptem, egy 
asztalkánál ült s azzal foglalatoskodott, hogy ezüstforintosokat 
rakott csomókba ; mikor felállt, néhány pénzdarabot a földre 
szórt. Segédkeztem neki a szétgarult pénzdarabok felszedésében, 
hamarosan félbeszakítottam keserves panaszkodását s meg- 
kérdeztem : hát olyan sok pénzébe került az előkelő veje? 
Elkeseredett tagadással válaszolt, de a legrövidebb idő múlva 
elkezdte mesélni izgalmainak és keserűségeinek siralmas törté- 
netét, amelyeket vejének tékozlása okozott; igaz, hogy azóta 
nem hivott engem újra. Nem .állíthatom, hogy az ember mindig 
barátokat szerez azok között, akiknek tudomására hozza tüneti 
cselekvéseik értelmét. 

„Elvétésbeli vallamás"-t ismertet Dr. J. E. G. Emden is 
(Hága) : 

„Egy kis berlini vendéglőben a fizetőpincér azt állította, hogy 
egy bizonyos étel árát a háború miatt i o pfenniggel felemelték ; 
arra a megjegyzésemre, miért nem állt a változás az étlapon, azt 
felelte, hogy ez véletlen mulasztás, de egész bizonyos, hogy úgy 
van ! Mikor a pénzt zsebretette, olyan ügyetlen volt, hogy egy 
tizpfennigest éppen az én számomra az asztalra ejtett ! 

„De most biztosan tudom, hogy sokat számított fel — akarja, 
hogy a pénztárnál kérdezősködjem?" 

„Kérem . . . engedelmet kérek egy pillanatra ..." — s már el 
is tünt. 

Természetesen szívesen hagytam meg számára a visszavonulás 
útját és mikor két perccel később visszatért s mentegetőzött, 
hogy csodálatos módon egy más étellel cserélte azt össze, szivesen 
adtam a tiz pfenniget is jutalmul azért, hogy így adatot szolgáltatott a 
mindennapi élet lélekkórtanához. 

Ha az ember embertársait evés közben megfigyeli, igen 

érdekes és tanulságos tüneti cselekvéseket észlelhet rajtuk. 

Például dx. Hanns Sachs közli : 

Véletlenül jelen voltam egy idősebb, rokon házaspár vacso- 



Tüneti és véletlen cselekvések 



203 



rájánál. Az asszony gyomorbajos és nagyon szigorú étrenden kell 
élnie. A férj éppen megkapta a pecsenyéjét és kérte a feleségét, 
akinek e jó falatból nem volt szabad ennie, hozzon neki mustárt. 
Az asszony odament a szekrényhez, belenyiílt és a gyomorcseppes 
üvegcsét állította az ura elé. A liordóalakú mustártartó és a keskeny 
orvosságos üveg közt természetesen nincs olyan hasonlóság, mely 
tévedését megmagyarázná ; mégis, az asszony csak akkor vette észre 
a tévedést, amikor az ura nevetve figyelmeztette rá. E tüneti 
cselekvés értelme igazán nem szorul magyarázatra. 

Az ilyenfajta szimbolikus cselekvés mulatságos és a meg- 
figyelőtől ügyesen kiaknázott példáját bocsátotta rendelkezésemre 
dr. B. Dattner (Wien): ' 

Egy bölcsészdoktor ismerősömmel, dr. H.-val, együttülök , a 
vendéglőben és ebédelünk. O a kinevezése körüli nehézségekről 
beszél s közben megemlíti, hogy tanulmányai befejezése előtt 
Chile követénél, illetőleg meghatalmazott miniszterénél kapott 
titkári állást. „Azután azonban elhelyezték a minisztert s az 
utódának nem mutatkoztam be. Miközben ezt az utolsó mondat ot 
mondja, egy darabka tortát akar a szájához emelni, de mintegy 
ügyetlenségből visszaejti a tányérra. Rögtön felfogom e tüneti 
cselekvés rejtett értelmét s a lélekelemzésben teljesen járatlan 
asztaltársamnak, mintegy véletlenül, odaszólok: „De most kövér 
falatot szalasztott el." Ö azonban nem veszi észre, hogy szavaim 
éppúgy vonatkozhatnak véletlen cselekvésére s különös, meglepő 
élénkséggel kapja fel ugyanezeket a szavakat, mintha éppen a 
lelkéből beszéltem volna: „Bizony, igazán kövér falat volt, amelyet 
elszalasztottam", s aztán azzal könnyít a lelkén, hogy részletesen el- 
panaszolja ügyetlenségét, amelynek következtében a jövedelmező 
állást elvesztette. 

A szimbolikus áruló cselekvés értelme kiviláglik, ha tekintetbe 
vesszük, hogy ismerősömnek nehezére esett velem, akivel meg- 
lehetős idegenül áll szemben, bizonytalan anyagi helyzetéről beszélnie, 
s hogy a feltörekvő gondolat azután oly tüneti cselekvésben jutott 
érvényre, amely szimbólikusan kifejezi, amit Ő rejteni akart s így 
a beszélőnek tudattalanja felszabadításával megkönnyebbülést szerzett. 

Mennyire meglehet a látszólag szándéknélküli elvevésnek 
vagy magávalvivésnek is a maga indokoltsága és értelme, a 
következő példák mutatják : 



204 



Tüneti és véletlen cselekvések 



Dr. B. Dattner közli: 

Egy kolléga először látogatja meg nagyrabecsült ifjúkori barát- 
nőjét ennek házasságkötése után. Erről a látogatásról beszél nekem 
s csodálkozását fejezi ki afölött, hogy nem sikerült annyi ideig ott 
maradnia, mint szándékozott volt. Azután egy különös balfogásról 
tesz említést, amely ott esett meg rajta. Barátnőjének az ura, aki 
a társalgásban résztvett, egy gyujtöskatulyát keresett, amely a ven- 
dég megérkezésekor egész bizonyosan az asztalon feküdt. A kolléga 
is átkutatta zsebeit, vájjon véletlenül nem „dugta-e zsebre", de 
hiába. Jó idővel később tényleg felfedezi a dobozt a zsebében, 
amidőn feltűnik neki, hogy egyetlen szál gyújtó volt a dobozban. 
— Néhány nappal később olyasmit álmodott, ami a skatulya szimbó- 
likát kirívóan mutatja: az álom ifjúkori barátnőjével foglalkozik s 
megerősíti magyarázatomat, hogy a kolléga tüneti cselekvésével 
elsőbbségi jogait akarta követelni és az ö birtoklásának kizárólagos- 
ságát (csak egyetlen gyújtószál a dobozban) hangsúlyozni. 

Dr. Hanns Sachs közli: 

Szolgálónk nagyon szeret egy bizonyos tortát. Ezt a tényt nem 
lehet kétségbevonni, mert ez a torta az egyetlen eledel, amelyet 
kivétel nélkül mindig jól készít el. Egy vasárnapon betálalja éppen 
ezt a tortát, leteszi az ebédlőszekrényre, lerakja az előző fogásnál 
használt tányérokat és evőeszközöket s arra a tálcára teszi, amelyen 
a tortát behozta volt; ezek tetejébe azután — visszarakja a tortát 
is, ahelyett, hogy elénk tálalná, s kiviszi a konyhába. Első pilla- 
natban azt hittük, még valami igazítani valója akadt a tortán, de 
minthogy többet nem jelent meg vele, becsengettük s feleségem 
megkérdezte: „Betty, mi van a tortával?" „Hogyan?" kérdi a lány 
értetlenül. Meg kellett neki mondanunk, hogy a tortát újra magá- 
val vitte: felrakta a tálcára, kivitte s ott újra lerakta, anélkül, 
hogy észrevette volna. — Másnap, amikor a torta maradékát 
készültünk elfogyasztani, feleségem észrevette, hogy ugyanakkora 
darab van még belőle, amennyit mi előző nap meghagytunk, a 
szolgáló tehát nem fogyasztotta el a neki járó részt kedvelt ételéből. 
Mikor megkérdeztük, miért nem evett a tortából, kissé zavartan 
felelte, hogy nem volt rá kedve. — Infantilis viselkedése mindkét 
esetben nagyon világos: először a gyermeki mértéktelenség, hogy 
senkivel se ossza meg azt, amit ö szeretne, azután az a nem 
kevésbé gyermekes dac; ha sajnáljátok tőlem, hát csak tartsátok 
meg magatoknak, nekem most már semmi sem kell. 



Tüneti és véletlen cselekvések 



205 



A. házassági dolgok körül előforduló véletlen és tüneti cselek- 
véseknek sokszor igen komoly jelentőségük van, s azt, aki a 
tudattalan pszichológiájával törődni nem akar, egyenesen a jós- 
jelekben való hitre késztethetnék. Nem jó kezdet, ha a fiatal- 
asszony nászútján elveszti a jegygyűrűjét; de ilyenkor rend- 
szerint csak félrerakta s ismét megtalálja azt. — Ismerek egy 
jelenleg férjétől elvált hölgj'et, aki vagyona kezelését illető 
okiratokon gyakran a leánynevét írta volt alá, sok évvel előbb, 
mint azt tényleg újra felvette. — Egyszer egy újdonsült házaspár 
vendége voltam; a fiatal asszonyka nevetve mesélte el legfrissebb 
élményét. Mikor nászútjárói hazatért, elment leánytestvéréhez, 
hogy, mint azelőtt is, együtt menjenek bevásárolni, míg az ura 
a dolgai után járt. Egyszerre csak egy úr tünt fel neki az ucca 
másik oldalán s testvérét meglökve igy szólt: Nézd csak, ott 
megy L. úr. Egészen megfeledkezett róla, hogy ez az úr néhány 
hete a férje. Nekem a hideg futott végig a hátamon ez elbeszé- 
lés hallatára, de nem mertem belőle következtetést vonni. Csak 
évek múlva jutott megint eszembe, mikor ez a házasság a leg- 
szerencsétlenebbül végződött. 

A. Maeder^ franciául megjelent, igen figyelemreméltó mun- 
kájából veszem át a következő esetet, amely éppúgy nyerhetett 
volna helyet a „felejtés" fejezetében is: 

Une dame nous racoíitait récemment qu'elle avait oublíé d'es- 
sayer sa. rohe de noce et s'en. souvint a la veille du inariage d hűit 
heures du soir, la couturiere désesparait de voir sa cliente. Ce détail 
sujfit d. montrer, que la fixmcée ne se sentait pas trés heureuse de 
porter une rohe d'épouse, elte cherchait d oublier cetté représen- 
tation pénible. Elle est aujourd' hui . , . divorcée. 

(Egy hölgy mesélte a minap, hogy annakidején elfeledte fel- 
próbálni menyasszonyi raháját. Az esküvŐ előtti este nyolc órakor 
jutott csak eszébe, mikor a szabónö már nem is remélte eljövetelét. 

Ez a kicsiség is elárulja, hogy a leány nem nagyon örült, hogy 

. « 

i) Alph. M a e d e r, Coiitributions k la psychopathologie de la vie 
quotidienne. Archives de Psychologie, T. VI, 1906. 



Tüneti és véletlen cselekvések 



menyasszonyi ruhát ölthet, el akarta felejteni e kínos gondolatot. 
Ma ez a hölgy — elvált asszony.) - - 

A nagy D u s e Eleonóráról mesélte egy barátom, aki ért a 
jelbeszéd megfigyeléséhez, hogy egyik szerepében oly tüneti 
cselekvést alkalmaz, mely úgy istenigazában érezteti, milyen 
mélységekből fakad a művészete. Házasságtörési dráma játszódik 
le; az asszonynak éppen heves összeütközése volt az urával s 
most egyedül és gondolatokba merülten vonul félre, mielőtt a 
csábitó közeledik. Ebben a rövid időközben a jegygyűrűjével 
játszik; lehúzza, ismét felteszi, aztán megint lehúzza. Megérett 
immár, hogy a másiké legyen. 

Ideiktathatjuk Th. Reik közléseit (Internationale Zeitschrift 
für Psychoanalyse III. 1915.) egyéb, gyűrűkkel elkövetett 
cselekvésekről. 

Ismerjük azokat a tüneti cselekvéseket, amelyeket házasemberek 
követnek el, mikor a jegygyűrűt le- s felhuzogatják. Hasonló 
cselekvések egész sorát produkálta M. kollégám. Egy gyűrűt 
kapott ajándékba a leánytól, akit szeretett s aki azzal adta oda 
azt neki, hogy el ne veszítse, mert különben tudni fogja, hogy 
már nem szereti többé. A férfi ezekután rendkívül aggodalmas- 
kodott, hogy a gyürüt valahogy el ne veszítse. Ha egyszer-más- 
Bzor például mosdásnál lehúzta, a gyürü rendszerint eltűnt és 
sokszor hosszas keresés után került csak elő. Ha levelet dobott a 
levélszekrénybe, nem tudott elnyomni valami aggódó érzést, hogy a 
levélszekrény nyílása bekaphatná a gyürüt. Egyszer tényleg olyan 
ügyetlenül dugta be a kezét, hogy a gyűrű a szekrénybe esett. A 
levél, amelyet ekkor bedobott, búcsúlevél volt egy régebbi kedve- 
séhez, akivel szemben bűnösnek érezte magát. Ugyanakkor vágya- 
kozás is ébredt benne ez asszony iránt, amely összeütközésbe került 
mostani szerelme iránti vonzalmával. 

A „gyűrű" témája megint csak feleleveníti azt a benyomá- 
sunkat, milyen nehezen találhat a pszichoanalitikus valami ujat, 
amit a költő már előtte ne tudott volna. Fontane „Vor dem 
Sturm" (Vihar előtt) című regényében Turgany bíró azt mondja 
zálogosdi-játék közben: „Higyjék el, hölgyeim, hogy a lélek 



Tüneti és véletlen cselekvések 



207 



legmélyebb titkai nyilvánulnaJí. meg a zálogok kiválasztásában." 
A példák közül, amelyekkel állítását igazolja, különös figj'el- 
münkre méltó a következő: „Emlékszem egy a hízás korában 
álló professzornéra, aki két ízben is a jegygyűrűjét húzta le s 
adta oda zálogul. Ne kívánják tőlem, hogy e pár családi bol- 
dogságát ecseteljem." Aztán így folytatja: „Ugyanabban a tár- 
saságban volt egy úr, aki nem unt bele, hogy egyre csak a 
tizpengéjű, dngóhuzós angol zsebkését rakja a hölgyek ölébe, 
míg végül a sokpengés szörnyeteg, többrendbeli selyemruha 
elszakítása után, az általános megbotránkozás vihara elől eltűnt." 

Nem kell csodálkoznunk, hogy oly sokféle szimbólikus jelen- 
tőséggel bíró tárgy, mint a gyűrű, alkalmas tárgy még akkor 
is a célzatos balfogásoknak, ha nem jelent, — mint a jegy- 
gyűrű — erótikus köteléket. Dr. Kardos M. a következő 
példát bocsátotta erre vonatkozólag rendelkezésemre: 

Több évvel ezelőtt egy magamnál sokkal fiatalabb ember csatla- 
kozott hozzám, aki szellemi törekvéseimben osztozik s körülbelül 
olyan viszonyban van velem, mint tanítvány a mesterével. Bizonyos 
alkalommal egy gyürüt ajándékoztam neki s az már többször adott 
neki alkalmat tüneti, illetőleg téves cselekvésekre, mihelyt valami 
megzavarta hozzám való viszonyát. Röviddel ezelőtt a következő, 
igen mulatságos és átlátszó esetet mondta el nekem. Egyszer valami 
ürüggyel elmaradt egy hetenkénti összejövetelről, amelyen velem 
rendszerint találkozni és beszélgetni szokott, azért, mert kívánato- 
sabbnak érezte, hogy egy fiatal hölggyel találkozzék. Másnap dél- 
előtt, de csak jóval hazulról való távozása után, észrevette, hogy 
a gyürüm nincs az ujján. A dolog nem nyugtalanította, mert úgy 
gondolta, hogy az éjjeli szekrényén felejtette, ahova minden este 
'tenni szokta s hazajövet ott fogja találni. Hazaérkezve rögtön oda 
is nézett, de hiába; majd elkezdte az egész szobát felkutatni, de 
szintén teljesen eredménytelenül. Végre eszébejutott, hogy a gyürü 
— mint különben többmint egy esztendeje mindennap — az éjjeli 
szekrényen, egy kis zsebkés mellett feküdt, amelyet mellényzsebé- 
ben szokott volt hordani; arra gondolt tehát, hátha „szórakozott- 
ságból' a késsel együtt zsebrevágta a gyílrüt is. Zsebébe nyúlt és 
tényleg ott találta a keresett gyürüt. — A „jegygyűrűt zsebben 



208 



Tüneti és véletlen cselekvések 



hordani," közmondásos szokása a férjnek, ha az asszonyt, akitől ezt 
kapta, megcsalni készül. Barátomat hun tudatossága tehát először is 
Önbüntetésre („nem érdemled meg többé, hogy a gyürüt hordjad"), 
másodszor hűtlensége bevallására késztette, — persze mindezt csak 
elvétés formájában. Csak e balfogás elmondásának (előrelátható) 
kerülőútján jutott az elkövetett kis „hűtlenség" bevallásához. 

Tudok egy idősebb úrról is, aki nagyon fiatal leányt vett 
feleségül és a nászéjszakát, elutazás helyett, a nagyváros egyik 
szállójában akarta tölteni. Alig érkezett meg a szállóba, 
ijedten vette észre, hogy pénztárcáját az egész, nászútjára szánt, 
pénzösszeggel együtt, elvesztette, vagy elhagyta valahol. Sikerült 
még telefónon elérnie inasát, aki a hiányzó pénztárcát a 
vőlegény levetett kabátjában felfedezte s várakozó gazdájának, 
aki így „tehelősség" nélkül kezdte meg házasságát, elhozta a 
szállóba. Másnap reggel tehát volt módja, hogy nászútra indul- 
jon ifjú nejével, az éjszaka azonban — mint ahog>' aggodalma 
előie megsúgta — „lehetősség nélkül" maradt. 

Vigasztaló gondolat, hogy az „elvesztés" nem is sejtett 
mértékben tüneti cselekedet s igy a veszteséget elszenvedőnek 
legalább is titkos szándékát szolgálja. Gyakran csak az elvesztett 
tárgy lebecsülését, vagy az iránta való titkos ellenszenvet fejezi 
ki, vagy az ellen a személy ellen irányul, akitől a tárgy szár- 
mazik: vagy pedig az elvesztésre való hajlandóság szimbólikus 
gondolatok hídján vivődött át az illetÖ tárgyra más, jelentősebb 
dolgokról. Értékes tárgyak elvesztése igen sokféle indulatnak 
szolgálhat kifejezéséül; vagy valami elfojtott gondolatnak jelképes 
ábrázolására szolgál, például valami intő szózat ismétlése, amelyet 
az ember szeretne elhessegetni, vagy pedig — s ez a leggyako- 
ribb eset — áldozatot akarunk hozni vele a sors sötét hatalmai- 
nak, amelyeknek elismerése és szolgálása még belőlünk sem 
halt ki. 

Az elvesztésre vonatkozó emez állitások megvilágítására csak 
néhány példát hozok fel: 
Dr. B. Dattner közlése: 



Tüneti és véletlen cselekvések 



209 



„Egy kartárs mesélij hogy Penkala-irtínját, amelyet már több- 
mint kétéve hordott magával s kitünö használ ha tcSságán ál fogva 
nagyon megkedvelt, váratlanul elvesztette. Az elemzés a következő 
tényállást derítette ki. Elözö napon a kartárs bántóan kellemetlen 
levelet kapott a sógorától, amely a következő mondattal végződött: 
,Egyelöre sem kedvem, sem időm, hogy könnyelműségedet és 
lustaságodat támogassam. Ez a levél oly hatalmai indulatot 
váltott ki, hogy a kartárs pont egy nappal később feláldozta az 
irónt, sógora ajándékát, hogy ennek szivessége ne nyomja 
oly tűrhetetlenül. , , , , . 

Egy ismerős hölgy öreg édesanyja halála után, érthetően, 
nem járt szinházba. Most már csak néhány nap választja el a 
gyászév leteltétől s barátnője rábeszélésére beleegyezik, hogy egy 
különösen érdekes előadást megnézzen. A színház elé érkezve 
felfedezi, hogy elvesztette a színházjegyét. Később úgy rémlett 
neki, hogy leszálláskor a villamosjeggyel együtt dobta el. Pedig 
ez a hölgy azzal dicsekszik, hogy sohasem veszít el semmit 
gondatlanságból. 

Feltehető tehát, hogy az elvesztés egy másik esete, mely rajta 
megesett, szintén indokolt volt. 

Egy fürdőhelyre érkezve, olyan penzióban száll meg, ahol 
egyszer régebben már lakott. Régi ismerős gyanánt üdvözlik, jól 
tartják s amikor fizetni akar, azt mondják neki, tekintse magát 
vendégnek — ami nincsen egészen ínyére. Annyit megengednek 
gazdái, hogy a kiszolgálólány számára hagyjon valamit az asztalon. 
Kiveszi tárcáját, hogy egymárkás bankjegyet tegyen az asztalra. 
Este a penzió szolgája egy ötmárkást hoz neki, amelyet az 
asztal alatt talált s amely a penziósné véleménye szerint a 
a kisasszonyé lehet. Ezt a pénzdarabot tehát kiejtetle Tárcájából, 
amidőn a cselédnek szánt borravalót kivette. Nyílván mégis meg 
akarta a számláját fizetni. 

Ottó Rank hosszabb cikkben^ világította meg az elvesztés 

i) Das Verlieren als Symptomhandlung;, Zentralblatt für Psychoanalyse, 
I. lo/ii. 

S. Freud: A mindennapi élet pszichopatalogiája. 14, 



210 



Tüneti és véletlen cselekvések 



alapjául szolgáló áldozásvágj'at s ennei: mélyebbre nyúló indokait 
álom elemzések alapján.* Nagyon érdekes azután, amikor hozzáfűzi, 
hogy nemcsak bizonyos tárgyak elvesztése, hanem néha a 
találása is lélektani indokoltságú. Milyen értelemben veendő 
ez, kiviláglik a megfigyelt tényből, amelyet itt közlök. Világos, 
hogy az elvesztés tárgya adva van, míg a találásét keresni kell. 
(Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse, III. 1915.) 

Egy szüleitől anyagilag függő fiatal leány olcsó kis ékszert 
szeretne venni. Megkérdezi a boltban a neki tetsző tárgy árát, 
de szomorúságára azt hallja, hogy többe kerül a megtakarított 
pénzecskéjénél. Pedig csak két koronája hiányzik ahhoz, hogy ezt 
a kis Örömet megszerezze magának. Nekibúsulva bandukol a nagy 
város esti élénkségben hullámzó uccáin át hazafelé. Az egyik leg- 
forgalmasabb téren hirtelen — noha, mint állítja, mély gondo- 
latokba merült, — egy földön heverő papírdarabka tünt fel neki, 
amely mellett éppen, ügyet se vetve rá, elmenni készült. Meg- 
fordul, felveszi s csodálkozással látja, hogy egy összehajtott két- 
koronás bankjegy. Ez a sors ajándéka, gondolja magában, amivel 
megvehessem az ékszert ; örömmel fordul vissza, hogy a sors ez 
intését kövesse. De ugyanabban a pillanatban azt gondolja, mégsem 
teheti ezt, mert a talált pénz szerencsepénz, amelyet nem szabad 
kiadni. 

Azt a kis lélekelemzést, amely e „véletlen cselekvés" megértéséhez 
szükséges, talán az illető személyes felvilágosítása nélkül is felderít- 
hetjük az adott helyzetből. A leány gondolatai hazamenet nyilván 
főként a szegénység s az anyagi szűkössége körül jártak, éspedig, 
mint sejthetjük, e nyomasztó helyzet vágyteljesitő megváltozásának 
értelmében. Az a gondolat is megfordulhatott szerény kívánságának 
teljesülésére irányított elmélkedésében, mi módon juthatna leg- 
könnyebben a hiányzó összeghez s elképzeltette vele, hogy a leg- 
egyszerűbb megoldás : pénzt találni ; ily módon tudattalanja (vagy 
tudatelöttese) „találásra" készült fel, még ha ez a gondolat — 
figyelmének másfelé fordulása miatt („gondolatokba merülten") — 
nem lett is benne teljesen tudatossá. Sőt, más hasonló esetek elemzése 
alapján egyenesen azt állíthatjuk, hogy a tudattalan „keresési- 

i) További hasonló tartalmú közlések a Zentralblatt für Psychoanalyse, 
11. és az Internationale Zeitschrift f. Psychoanalyse 1. (1915) évfolyamában. 



Tüneti és véletlen cselekvések 



211 



hajlandóság" sokkal inkább járhat eredménnyel, mint a tudatosan 
erre irányított figyelem. Különben alig volna érthető, hogy annyi 
száz járókelő közül miért éppen ez az egy személy találta meg — 
a maga legnagyobb meglepetésére — ezt a bankjegyet, s még 
hozzá a kedvezőtlen esti világításban s a sürün hullámzó tömeg 
dacára. Mily erős mértékben megvolt a leányban ez a tudattalan 
vagy tudatelőttes tálalási készség, abból a sajátságos tényből is 
kiviláglik, hogy még utólag is, amikor ez a készség már fölöslegessé 
vált s a tudatos figyelem bizonyára már teljesen eltávolodott 
töle, további útján hazafelé egy külvárosi ucca sötét és elhagyatott 
pontján egy zsebkendőt talált. 

Ki kell mondanunk, hogy éppen az ilyen tüneti cselekvések 
sokszor a legjobb betekintést engednek az emberek benső 
lelkiéletének megismerésébe. 

Az elszigetelten jelentkező véletlen cselekvésnek olyan pél- 
dáját fogom most közölni, mely elemzés nélkül is mélyebbre 
ható magyarázatra adott módot, kitűnően tárja fel azokat a 
feltételeket, amelyek között ilyen tünetek egészen észrevétlenül 
létrejöhetnek, s gyakorlatilag jelentős megjegyzést fűzhetünk 
hozzá. Egy nyári utazásomon úgy esett a dolog, hogy bizonyos 
helyen néhány napig várnom kellett útitársam megérkeztére. 
Közben egy fiatal emberrel kötöttem ismeretséget, aki, úgy 
látszott, szintén elhagyottnak érezte magát s készségesen 
csatlakozott hozzám. Minthogy ugyanabban a szállóban laktunk, 
hamarosan úgy alakult a hels^et, hogy együtt étkeztünk s közös 
sétákat tettünk. A harmadik nap délutánján hirtelen közölte 
velem, hogy ma estére várja a gyorsvonattal érkező feleségét. 
Feléledt lélektani érdeklődésem, mert már délelőtt feltűnt, hogy 
társara nem fogadta el javaslatomat, hogy nagyobb kirándulásra 
induljunk s kis sétánkon is elkerült egy bizonyos útat, mert 
nagyon meredeknek és veszedelmesnek találta. Délutáni sétánkon 
egyszerre csak kijelentette, hogy bizonyára éhes lehetek s ő 
miatta semmi esetre se várjak a vacsorámmal ; ő majd csak a 
felesége megérkezte után fog vele együtt vacsorázni. Megértettem 
a célzást s asztalhoz ültem, mig ő a pályaudvarra ment. Másnap 



212 



Tüneti és véletlen cselekvések 



reggel találkoztunk a szálló halljában. Bemutatott a feleségének, 
majd így szólt: Ugy-e velünk fog reggelizni? Nekem még egy 
kis dolgom volt a szomszéd uccában s azt mondtam, nemsokára 
utánuk jövök. Mikor azután a reggelizőbe léptem, láttam, hogy 
a fiatal pár egy kis ablakmelletti asztalhoz telepedett, amelynek 
egyik oldalán ültek egymás mellett. Szemközt csak egy szék állt. 
de ennek a támláján a férfi nagy és nehéz lódenkabátja lógott 
s eltakarta az ülését is. Igen jól megértettem ennek a bizonyára 
nem szándékolt, de annál kifejezőbb elhelyezésnek értelmét. 
Azt jelentette : Számodra itt nincs hely, te most fölösleges Ya.gy. 
A férfi észre sem vette, hogy megálltam asztaluk előtt, anélkül, 
hogy odaültem volna, de a hÖlgy igen ; rögtön meglökte az 
urát s odasúgta neki : Hiszen elfoglaltad az úrnak a helyét. 

Ebben, valamint más hasonló esetekben azt kellett gondolnom, 
hogy a szánd ékolatlanul elkövetett cselekvéseknek az emberek 
egymásközötti érintkezésében elkerülhetetlenül félreértések forrá- 
sává kell válniok. Aki őket elköveti, nincs tudatában a bennük 
megnyilvánuló szándéknak, nem rój ja őket fel magának 
s nem vállalja értük a felelősséget. A másik ellenben, minthogy 
rendszerint partnerének ilyesfajta cselekvéseiből is következtet 
annak szándékaira és érzületére, többet lát meg az illető lelki 
folyamataiból, mint amennyit ez maga elismerni hajlandó és 
közölni vélt. Utóbbi azonban felháborodik, ha a tüneti cselek- 
véseiből levont következtetéseket közlik vele, alaptalanoknak 
mondja őket, minthogy cselekvése szándékosságának nincsen 
tudatában s panaszkodik, hogy a másik félreértette. Ha alaposan 
szemügyre vesszük a dolgot, az ilyen félreértés a túlfinomúlt és 
túlfejlesztett megértésen alapszik. Minél „idegesebb" két ember, 
annál inkább fog egymásnak olyan elidegenedésre okot szolgáltatni, 
amelynek megokolását mindegyikük a maga személyét illetőleg 
határozottan tagadja, a másikat illetőleg bebizonyitotinak veszi. 
S ez nyilván a belső őszinteséghiány büntetése, amelynek folytán 
az emberek a felejtés, balfogás és szándékol atlanság ürügj'én 



Tüneti és véletlen cselekvések 



213 



engednek utat indulatoknaJí, amelyeket jobb volna önmaguknak 
s másoknak bevallaniok, ha már uralkodni nem tudnak rajtuk. 
Valóban egész általánosságban állithatjuk, hogy mindenki 
állandóan lélekelemzési gyakorol embertársain s ezeket ennek 
következtében jobban ismeri, mint kiki önmagát. Az „ismerd 
meg tenmagadat" intésének követését saját, látszólag véletlen 
cselekvéseink és mulasztásaink, tanulmányozásán kell meg- 
kezdenünk. 

Mindazok közül a költök közül, akik alkalomadtán nyilatkoz- 
tat az apró tüneti cselekvésekről vagy jellemzésül alkalmazták 
ofcet, senki sem ismerte fel rejtett természetüket oly világosan 
és nem mutatta be a tényeket oly megdöbbentő elevenséggel, 
mint Strindberg, akinek zsenijét, igaz, ebben a megsejtésben 
mélyreható lelki abnormitása támogatta. Dr. K. Weiss (Wien) 
Strindberg egyik munkájának következő helyére figyelmeztetett. 
(Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse I, 1915, 268. old.) 

Egy idő múlva a gróf tényleg megjelent s nyugodtan odament 
Eszterhez, mintha találkára várta volna. 
„Régen vársz?, kérdezte fojtott hangon. 

„Hat hónapja, mint tudod," felelte Eszter, „de te láttál ma 
engem ?" - - . , : 

„Igen; éppen az imént a villamoskocsiban s ahogy a szemedbe 
néztem, azt hittem, beszélek veled." . 

„Sok minden .történt', mióta utoljára láttuk egymást." 

„Igen, s én azt hittem, mindennek vége közöttünk." 

„Hogyan ?" 

„Mindazok az apróságok, amelyeket valaha tőled kaptam, 
kettétörtek, mégpedig rejtélyes módon. De ez régi tapasztalás." 

„Mit nem mondasz ! Most nekem is eszembe jut egy csomó 
eset, amelyeket véletleneknek tartottam. Egyszer egy szemüveget 
kaptam a nagyanyámtól, akivel nagyon jó barátságban voltunk. 
Csiszolt hegyikristályból készült, valóságos remekmű volt s kitűnő 
szolgálatokat tett nekem boncolás közben ; gondosan őriztem. Egy 
napon szakítottam az Öregasszonnyal s ő megharagudott rám. 

Ekkor az tortént, hogy a legközelebbi boncolásnál az üvegek 
ok nélkül kihullottak a keretből. Azt hittem, a szemüveg egy- 



214 



Tüneti és véletlen cselekvések 



szerűen elromlott s javíttatni küldtem. De nem, továbbra is meg- 
tagadta a szolgálatot, egy fiók mélyére került s onnan egyszer 
csak eltűnt. " 

„Milyen érdekes I Furcsa, hogy azok a dolgok, amelyek a 
s'/emmel vannak kapcsolatban, a legérzékenyebbek. Egy színházi 
látócsövet kaptam barátomtól : olyan kitűnően illett a szememhez, 
hogy élvezet volt, akárhányszor használtam. Barátságunk meg- 
szakadt. Tudod, az ilyesmi látható ok nélkül következik be ; 
mintha az embereknek nem szabadna összetartozniok. Mikor a látó- 
csövet legközelebb magammal vittem, nem láttam rajta tisztán. 
A nyerge rövid volt s én két képet láttam. Pedig képzelheted, 
hogy sem a nyerge nem lett rövidebb, sem a két szemem közti 
távolság nem növekedett. Csoda történt, amilyen napról-napra 
történik s amelyet rossz megfigyelők nem vesznek észre. A 
magyarázata ? A gyűlölet lelki hatalma bizonyára 
nagyobb, mint hinnők. — Különben, a gyűrűnek, amelyet 
adtál, kiesett a köve s nem lehet megjavítani. El akarsz-e tÖlem 
most válni ? . . . („A gótikus szoba" német kiadása 258. o.) 

A lélekelemző megfigyelésnek a tüneti cselekvések terén is a 

költőknek kell az elsőséget átengednie. Mi csak ismételhetjük, 

amit ők régen megmondták. S t r o s s W. úr figyelmeztetett 

Lawience Sterne ismert humorisztikus regényének, a 

Tristram Shand y-nek, következő helj-^ére (VI. r. V. f.) : 

— „s én egyáltalán nem csodálkozom, hogy nazianzi Gergely, 
Julián nyugtalan és tétova mozdulatainak láttára, előre megjósolta, 
hogy az valamikor a hittől el fog szakadni; — vagy, hogy 
szt. Ambrózius az amanuensisét fejének tisztességtelen mozdulata 
miatt, mely mindig ide-odajárt, mint a cséphadaró, elkergette. 
Vagy, hogy Demokritos rögtön felismerte Protagorásban a tudóst, 
mert látta, amint egy köteg rőzsét kötözött össze s a legvékonyabb 
.gályákat rakta középre. — Ezernyi titkos rés van, — folytatta 
apám — amelyeken keresztül az éleslátó szem egyszerre csak a 
lélekbe pillanthat bele ; s én azt állítom, — tette hozzá — értelmés 
ember nem teheti le a kalapját, mikor a szobába lép s nem veheti 
fel, mikor kimegy — hogy valami olyas ne essék meg rajta, 
amivel elárulja magát." 

íme még egy néhánj'' példája az egészségeseknél és neuróti- 
kusoknál előforduló tüneti cselekvéseknek; 



Tüneti és véletlen cselekvések 



215 



Egy idősebb kartárs, aki a kártyajátékban nem szivesen veszít, 
egy este nagyobb veszteséget szenved s fizet ki panasz nélkül, 
de különösen nyomott hangulatban. Távozása után kiderül, hogy 
körülbelül mindent otthagyott, amit csak magával hordott: szem- 
üvegét, szivartárcáját és zsebkendőjét. Ez nyílván azt jelenti: ti 
rablók, alaposan kifosztottatok. 

Egy férfi, aki időnkint fellépő nemi impotenciában szenved, 
amely anyjához való gyermekkori ragaszkodásának bensŐségében 
leli alapját, meséli, hogy feljegyzéseit és írásait 5" betűvel, anyja 
nevének kezdőbetűjével szokta jelölni. Továbbá nem bírja el, 
hogy hazulról érkezett levelei íróasztalán más, szentségtelen 
levelekkel jussanak érintkezésbe s ezért ezeket külön kell őriznie. 

Egy fiatal hölgy hirtelen felrántja a kezelőszoba ajtaját, 
amelyben még benn ül az őt megelőző beteg. Azzal mentege- 
tődzik, hogy „szórakozottságból" tette; nemsokára kitűnik, hogy 
tévedésével azt a kíváncsiságát példázta, amely gyermekkorában 
arra hajtotta, hogy behatoljon szülei hálószobájába. 

Leányok, akik büszkék szép hajukra, oly ügyesen tudnak 
fésűikkel s hajtüikkel bánni, hogy beszélgetés közben lebomlik 
a hajuk. .-. r,. • 

Vannak férfiak, akik kezelő óra közben (fekvŐ helyzetben) 
aprópénzt szórnak ki a nadrágzsebükből s így honorálják, minden- 
kori becslésük szerint, a gyógykezelési munkát. 

Mikor a beteg az orvosnál hagyja magával hozott holmiját, 
szemüvegét, keztyűjét, táskáját, ezzel azt fejezi ki, hogy nehezen 
tud elmenni s szeretne minél előbb visszajönni. 

E. Jones mondja: 

One can almost measure the success witk lohick a physician is 
practising psychotherapy, for imtance hy the size of the collection 
of urnbrellas, Handkerchiejs, purses and so on, tkat ke could make 
in a month. (Szinte azon mérhetnők az orvos pszichoterápiás sikerét, 
hogy milyen tömegű esernyőt, zsebkendőt, pénztárcát stb. gyüjt- 
hetne össze egy hónap alatt.) 



Tüneti és véletlen cselekvések 



A. legkisebb, szokásszerűleg és a legcsekélyebb figyelemmel 
végzett cselekvésekben, amint az óra lefekvés előtti felhúzása, 
a lámpa eloltása a szobából való távozás előtt, alkalomadtán 
zavar állhat be, amely világosan bizonyítja a tudattalan kom- 
plexumo-k befolyását az állítólag legmegrögzöttebb „szokásokra". 

Maeder közli a „Coenobium" folyóiratban: 

Egy kórházi orvos elhatározta, hogy igen fontos ügyben a város- 
ba megy, noha éppen az este szolgálatban volt s nem lett volna 
szabad a kórházat elhagynia. Mikor visszatért, csodálkozva látta 
már lentről, hogy a szobája ki van világítva. Elmenéskor elfelej- 
tette a lámpát eloltani, ami még sohse történt meg vele. Csak- 
hamar eszébe jutott azonban az elfelejtés indoka. A házban lakó 
Itórházigazgatónak ugyanis az orvosa ablakából kivilágló lámpa- 
fényböl azt kellett következtetnie, hogy az utóbbi otthon van. 

Egy sok gonddal terhelt s időnkint lehangol tságban szenvedő 
ember mondta nekem, hogy reggelre rendszerint lejár az órája, 
ha előző este az életet nagyon is nehéznek és keservesnek érezte. 
Az óra fel nem húzásával tehát jelképesen azt az érzését fejezi 
ki, hogy akár meg se érné a holnapi napot. 

Más valaki, akit személyesen nem ismerek, írja nekem; 

Súlyos sorscsapás ért s az élet oly nehéznek és kegyetlennek 
tünt nekem, hogy ügy képzeltem, nem lesz elegendő erőm, akár- 
csak a következő napot is átélni; akkoriban észrevettem, hogy 
szinte mindennap elfelejtettem az órámat felhúzni, amit azelőtt 
sohasem mulasztottam el s lefekvés előtt rendszerint majdnem 
gépiesen s öntudatlanul végeztem el. Most csak ritkán jutott 
eszembe, olyankor, ha másnap fontos vagy érdeklődésemet különösen 
felkeltő dolgom volt. Talán ez is tüneti cselekvés volt? Sehogy- 
sem tudtam ezt a dolgot megérteni. 

Ha az ember, mint J u n g (Über die Psychologie der Demen- 
tia praecox, 1907, 6z.) vagy Maeder {Une voie nouvelle en 
psychologie — Freud et son école, „Coenobium," Lugano, 1 909) 
gondot fordít rá, hogy fig>'elmezzen a dallamokra, amelyeket 
szándékolatlanul, sőt sokszor anélkül, hogy észre is venné, dúdol 
magában, akkor rendszerint rájut, hogy a szövegük kapcsolatban 
van valami, az illetőt érdeklő témával. 



Tüneti és véletlen cselekvések 



217 



A gondolatok szóbeli vagy Írásbeli kifejezésének finomabb 
motiváltsága is gondos figyelmet érdemelne. Hiszen általában 
azt hisszük, tetszésszerint választhatjuk meg a szavakat, amelyek- 
be gondolatainkat Öltöztetjük, vagy a képeket, amelyekkel éke- 
sítjük. De pontosabb megfigyelésnél kitűnik, hogy e választást 
más tekintetek döntik el, s hogy a gondolat formájában mélyebb, 
sokszor szándékolatlan értelem csillan keresztül. A képek és 
szólásmódok, amelyeket valaki különösen szivesen használ, „a 
szavajárása," többnyire nem közömbösek személye megítélése 
szempontjából, mások meg olyan gondolatkörre való célzást tar- 
talmaznak, amely éppen háttérbe szorul, de amely a beszélőt 
nagyon megragadta. így hallottam, hogy valaki bizonyos idő- 
pontban elméleti tárgyú beszélgetés közben ismételten használta 
azt a szólásmódot: „Ha az embernek hirtelen átnyilall a fején 
valami" — durch den Kopf schiej3t, de tudtam, hogy az illető 
röviddel azelőtt azt a hírt kapta, hogy a fiának feje fölött, a 
sapkáján elülről hátrafelé orosz golj^ó „nyilallt keresztül": durch- 
geschoJ3en. 



TÉVEDÉSEK 



Az emlékezés tévedései csak abban az egyetlen vonásban kü- 
lönböznek a téves emlékkel kapcsolatos felejtéstől, hogy a 
tévedést (téves emlékezést) nem ismerjük fel ilyen mivoltában, 
hanem helyesnek találjuk. A „tévedés" szó alkalmazhatósága 
azonban, úgylátszik, még egy feltételtől függ. Akkor beszélünk 
„tévedésről", s nem „téves emlékezésről", ha ki akarjuk emelni 
a visszaidézendő lelki tartalom objektive valóságos jellegét, ha 
tehát nem arról van szó, hogy saját lelki életünk egy tenyéré 
emlékezzünk vissza, hanem ol^'asvalamire, amit másoknak 
emlékezete megerősíthet, vagy megdönthet. Az ily értelemben 
vett emlékezeti tévedés ellentéte a tudatlanság. 

Az „Álomfejtésröl"' szóló könj-^vemben egy csomó hamisítást 
követtem el, történeti és általában ténybeli anyagon, amelyeket 
a könyv megjelenése után csodálkozva vettem észre. E hibák 
alaposabb megvizsgálásakor láttam, hogy nem tudatlanságomból 
fakadtak, hanem emlékezetem megtévedéséből származnak, ame- 
lyeket a lélekelemzés meg tud magyarázni. 

i) Az első kiadásban a z66. old. Marburg városát neveztem 
meg Schiller szülőhelye gj'anánt, amilyen nevű város Stájer- 



1) Die Traumdeutung (Ges. Schriften, Bd. II. u. IIL) 



Tévedések 



219 



országban is van. A tévedés egy olyan álom elemzésébe csúszott 
bele, amelyet éijeli utazás közben álmodtam, s amelyből a 
Marburg á]lomás kikiáltása ébresztett fel. Az álomban Schiller 
egy könyve iránt kérdezőskÖdnfik, csakhogy Schiller nem Marburg 
egyetemi városban, hanem a sváb M a rb a ch-ban született. Azt 
is állítom, hogy ezt én mindig tudtam. 

3) A 155. old. Hannibál apját Hasdrubálnak nevezem. 
Ez a tévedés különösen bosszantó volt rám nézve, de leginkább 
megerősített az ilyen tévedésekre vonatkozó felfogásomban. A 
Barkidák történetét kevés olvasó tudhatja pontosabban, mint a 
szerző, aki ezt a hibát leírta s három korrektura alkalmával 
sem vette észre. Hannibál apja volt Hamilkár Barkas, 
Hasdrubál Hannibál bátyjának neve volt, de különben 
sógoráé és a vezérségben elődjéé is, 

5) 177. és 570. oldalon azt állítom, hogy Zeusz apját, 
Kronoszt, megfosztotta férfiasságától s ledöntötte trónjáról. Ezt a 
rémtettet tévesen egy nemzedékkel előbbre toltam ; a görög mito- 
lógia szerint Rronosz követte el ezt atyján, Uranoszon." 

Hogyan magyarázható mármost, hogy emlékezetem e ponto- 
kon hamis adatokat bocsátott rendelkezésemre, holott különben, 
mint a könyv olvasói meggyőződhetnek róla, a legtávolabb eső 
és legszokatlanabb anyaggal is rendelkezett ? Miként lehetséges 
továbbá, hogy három, gondosan végzett, korrektura közben mint- 
egy vaksággal megverve siklottam el e tévedések fölött ? 

Goethe azt mondta Lichtenberg ről : Mikor ő tréfát 
farag, probléma rejtőzik mögötte. Hasonlóképpen mondhatom 
könyvem itt idézett helyeiről ; Ha tévedés fordul elő, elfojtás 
rejlik mögötte. Helyesebben : őszinteséghiány, torzítás, amely 
végeredményben elfojtáson alapszik. Az ott közölt álmok elemzése 
közben már az álomgondolatokat foglalkoztató témák természete 

1) Ez nem egészen téves ! A mítosz orphikus változata szerint Krorosz 
merényletét fia Zeusz ö vele szemben megismétli. (Roscher, Lexikon 
der Mythologie.t 



220 



Tévedések 



arra kén yszerí tett, hogy az elemzést egyrészt valahol még 
kikerekitése előtt félbeszakítsam, másrészt egy-egy indiszkrét 
részletet enyhe elváltoztatással tompítsak. Nem tehettem másként, 
nem is volt egyéb választásom, ha egyáltalán adatokat s bizonyító 
példákat akartam felhozni ; kényszerhelyzetem szükségképpen 
következett az álmoknak abból a tulajdonságából, hogy elfojtott, 
azaz tudatraképtelen lelkitartalmat fejeznek ki. Ennek dacára 
elég olyan dolog maradt meg a könyvben, amin érzékeny lelkek 
megbotránkoztak. Ámde az előttem még ismert folytatólagos 
gondolatok el változtatás a vagy elhallgatása nem sikerült maradék 
nélkül. Az, amit el akartam nyomni, többhelyütt akaratom 
ellenére úiat tört magának a felvett részek közé, s általam 
észre nem vett tévedés formájában jÖtt napvilágra. Különben 
mindhárom idézett példában ugyanaz a gondolatkör adta a 
tévedések alapját; ezek a tévedések olyan elfojtott gondolatok 
leszármazottjai, amelyek elhunyt atyámmal foglalkoznak. 

ad i) Aki a 266, oldalon elemzett álmot végigolvassa, részben 
leplezetlenül megtudja, részben célzásokból kitalálhatja, hogy a 
közlést olyan gondolatoknál szakítottam meg, amelyek apám 
ellen kedvezőtlen bírálatot tartalmaztak volna. E gondolat és 
emléksor további folytatása bosszantó történetet idéz fel, amelyben 
könyvek játszanak szerepet, továbbá atyám egy üzletbarátja;, 
akinek Marburg a neve, éppúgy, mint ama délivasuti állomásé, 
amelynek kikiáltása álmomból felébresztett. Ezt a Marburg 
urat az elemzés során magam és az olvasó elől el akartam 
sikkasztani ; s ő azzal bosszulta meg magát, hogy ott ütötte fel 
a fejét, ahol nem volt keresnivalója és Schiller szülőhelyének 
nevét M a r b a c h-ból M a r b u r g-ra változtatta át. 

ad 2) A Hasdrubál téves megnevezése, H a m i 1 fc á r, 
a testvérbátya neve az apáé helyett, éppen olyan összefüggésben 
fordult elő, amely gimnázlsta éveim Hannibál-fantáziáit és 
apámnak „népünk ellenségeivel" szemben való viselkedésére 
vonatkozó elégedetlenségemet juttatja kifejezésre. Ha folytatom 



Tévedések 



221 



a gondolatmenetet, el mondhattam volna még, miképpen változ- 
tatta meg apámhoz való viszonyomat egy Angliában tett láto- 
gatás, amelyen megismerkedtem ott élő s apám első házas- 
ságából származó féltestvéremmel. Ennek a bátyámnak leg- 
idősebb fia velem egykorú, tehát a korkülönbség sem emelt 
gátat azok elé az álmodozásaim elé, mennyire másképp lett 
volna minden, ha nem az apám, hanem a bátyám fiaként 
jövök a világra. Ezek az elnyomott fantáziák hamisították meg 
könyvem szövegét azon a ponton, ahol az elemzést megszakí- 
tottam, s arra kényszerítettek, hogy a bátya nevét tegyem az 
atya helyébe. 

ad 5) Az ugyanezen bátyámra való visszaemlékezés befolyá- 
sának tulajdonítom, hogy a görög istenek mitológikus rémtetteit 
egy nemzedékkel előretoltam. Ugyanis hosszú időre emlékezetembe 
vésődölt bátyám egy intése : „Az életmódodat illetőleg ne feledkezzél 
meg egy dologról", mondta volt nekem, „hogy te az apád részéről 
nem a második, hanem tulajdonképpen már a harmadik 
nemzedékhez tartozol." Apánk ugyanis, már idősebb korában, 
újra megházasodott s igy sokkal öregebb volt, mint második 
házasságából való gyermekei. A szóbanforgó tévedést könyvemben 
éppen ott követtem el, ahol a gyermek szülei iránt való kegj^e- 
letéről szólok. 

Előfordult néhányszor az is, hogy barátaim és betegeim, 
akiknek álmait közöltem, vagy akikre álomelemzéseimben célzást 
tettem, figyelmeztettek rá, hogy az együtt átélt esemény körül- 
ményeit nem egészen pontosan mondottam el. Ezek tehát ismét 
történeti tévedések volnának. Ezeket az eseteket a helyesbítések 
tudomásul vétele után egyenként átvizsgáham s itt is arról 
győződtem meg, hogy emlékezetem csak akkor nem idézte fel 
híven a tényeket, amikor az analízisben valamit szándékosan 
elferdítettem vagy eltitkoltam. Itt is észre nem vett 
tévedés lépett fel pótlék gyanánt a szándékos 
elhallgatás vagy elfojtás nyomában. 



222 



Tévedések 



Ezektől az elfojtásbó] származó tévedésektől élesen különböznek 
mások, amelyek lényleges tudatlanságból fakadnak. így például 
tudatlanság volt, amikor azt hittem, hogy egy Wachauha való 
kirándulásom alkalmával érintettem a forradalmár Fischhof 
tartózkodási helyét. A két helynek csak a neve közös : az az 
Emmersdorf, ahol Fischhof lakott, Karintiában fekszik. 
Ezt azonban nem tudtam. 

4) íme, még egy megszégyenítő és tanulságos tévedés, — ha 
szabad így neveznem: az időleges tudatlanság példája. Egy 
betegem figyelmeztetett egy napon, adjam oda azt a két Velen- 
céről szóló könyvet, amelyet odaigértem volt neki, hogy húsvéti 
utazására készüljön belőlük. Már ki is vannak készítve, feleltem, 
s átmentem könyvtárszobámba, hogy kihozzam Őket. A valóság- 
ban azonban elfelejtettem a könyveket kikeresni, mert betegem 
utazását, amelyben a kezelés szükségtelen megszakítását s az 
orvos anyagi megkárosítását láttam, nem igen helyeseltem. 
Hamar körülnézek tehát könyvtáramban, merre találom a két 
könyvet, amelyre gondoltam : „Vénedig als Kunststatte" az eg}'ik» 
de ezenkívül valami történeti mű is van birtokomban egy 
hasonló gyűjtemény keretében. Persze, itt is van : „Die Mediceer" ; 
fogom és odaviszem a várakozónak, hogy aztán megszégyenülve 
valljam be tévedésemet. Hiszen azt aztán igazán tudom, hogy a 
Medicieknek semmi közük Velencéhez, de rövid pillanatokra 
ezt nem éreztem tévedésnek. Most aztán igazságot kellett 
szolgáltatnom : minthogy a beteget oly sokszor figyelmeztettem 
saját tüneti cselekvéseire, csak úgy menthettem meg előtte 
tekintélyemet, hogy becsületesen megmondtam neki a titkolt 
okokat, amelyek miatt nem szívesen láttam utazását. 

Általában csodálkozhatnánk rajta, hogy az embereknek igaz- 
ságra hajtó ösztöne mennyivel erösebb, mint amennyire rendsze- 
rint becsülni szokták. Különben talán már a lélekelemzéssel 
való foglalkozásom következménye, hogy alig tudok hazudni. 
Ahányszor megkísérlem, hogy elferdítsek valamit, valami 



Tévedések 



223 



tévedés vagy más elvétés esik nieg rajtam, amely, mint 
a fentidézett esetekben, elárulja az őszinteség hiányát. 

A tévedés mechanizmusa, úgylálszik, a leglazább az összes 
elvétések között, azazhogy a tévedés megtörténte általában azt 
jelzi, hogy az illető lelki működésnek valami zavaró befolyással 
kellett megküzdenie, anélkül azonban, hogy a tévedés fajtáját a 
homályban rejtőző zavaró gondolat minősége határozná meg. Itt 
azonban még utólag megjegyezzük, hogy gyakran ugyanezt a 
tényállást kell feltennünk az elszólás és a tollhiba egyszerű 
eseteiben is. Valahánj^szor elszóljuk magunkat, vagy az írásnál 
tévedünk, szándékunkon kivül álló lelki folyamat zavaró 
behatására következtethetünk ; de el kell ismernünk, hogy az 
elszólás vagy tollhiba gyakran a hasonlóság, kényelmesség, vagy 
sietésre való törekvés törvényeit követi, anélkül, hogy a zavaró 
elemnek sikerülne valamely sajátos jellemvonását az elszólás 
vagy elírás eredményezte hibában érvényre juttatni. Csak a 
nyelv anyagának erre való készsége teszi lehetővé a hiba 
mivoltának determinálását és ez is szab ennek határt. 

Hogy ne csupán saját tévedéseimet hozzam fel például, még 
néhány esetet fogok kÖzÖlni ; ezeket ugyan éppúgy sorolhattam 
volna az elszólás vagy balfogás csoportjába, detekintve, hogy az elvé- 
tések mindezen módjai egyenértékűek, ennek úgy sincs jelentősége. 

5) Egy betegemnek megtiltottam, hogy kedvesét, akivel maga 
is szakítani szeretne, tclefónon felhívja, mert minden ujabb 
beszélgetés csak újra fellobbantja benne a leszokás küzdelmét, 
írásban mondja el a nőnek búcsúszavát, noha nehézségekbe 
ütközik, hogy levelet juttasson el hozzá. Egy napon betegem 
délben 1 órakor meglátogat, hogy megmondja nekem, milyen 
módot talált e nehézség elkerülésére s többek közt megkérdezi 
tőlem, hivatfcozhatik-e orvosi tekintélyemre. Délután 2 órakor 
a búcsúlevél megírásánál ül, hirtelen abbahagyja s így szól 
mellette ülő anyjához : Most elfelejtettem a professzort megkérdezni, 
szabad-e a levélben megneveznem ; telefónhoz siet, Összeköttetést 



224 



Tévedések 



kér s ezzel a kérdéssel kezdi meg a beszélgetést: Kérem, beszél- 
hetek már a tanár úrral ebéd után? „Adolf, megbolondultál?", 
hangzik feléje egy csodálkozó hang, éppen az a hang, amelyet 
tilalmam folytán nem lett volna szabad többé hallania. Csupán 
„tévedett" s az orvos száma helyett kedveséét mondta be. 

6) Egy fiatal hölgy látogatást akar tenni nemrégiben férjhez- 
ment barátnőjénél a Habsburg e rgasse-ban. Erről beszél a csa- 
ládi asztalnál, de tévedésből azt mondja, aBabenberge rgasse-ba 
megy. A jelenlevők nevetve figyelmeztetik tévedésére — vagy, ha 
akarjuk, elszólására, — amelyet maga nem vett észre. Ugyanis 
két nappal előbb kiáltották ki Bécsben a köztársaságot, a fekete- 
sárga szin eltűnt s helyébe a régi Ostmark szinei: piros-fehér- 
piros kerültek; a Habsburgok letűntek; a beszélő ezt a helyette- 
sítést barátnője lakáscímébe is belevitte. Van különben Bécsben 
egy nagyon ismert Babenberger s t r a Ű e is, de egyetlen bécsi 
sem nevezné ezt soha „Gasse"-nek. 

7) Egy nyaralóhelyen a helység tanítója, teljesen szegény, de 
igen jómegjelenésü fiatalember, annyira udvarolt egy nagyvárosi 
villatalaj donos leányának, hogy a leány szenvedélyesen bele- 
szeretett és családját is rábírta, hogy a házasságba beleegyezzék, 
a fennálló társadalmi és faji különbségek dacára. Ekkor a tanító 
egy napon levelet ír a bátyjának, amely többek között így 
szól: „Szépnek ugyan cseppet se szép a kisleány, de nagyon 
helyes s így rendben volna. De hogy rá tudom-e szánni maga- 
mat, hogy zsidóleányt vegyek el, azt még nem mondhatom 
meg neked." Ez az írás a menyasszony kezébe kerül s véget 
vet az eljegyzésnek, mig ugyanakkor a tanító bátyja álmélkodva 
kap egy szerelmi esküvésektől áradozó levelet. Aki a történetet 
közölte velem, biztosított, hogy nem ravasz fogásról, hanem 
tévedésről volt szó. 

Tudok egy másik esetet is, amikor egy hölgy elégedetlen 
lévén régi orvosával, mégsem akart neki nyíltan lemondani s 
ezt a célt két levél felcserélésével érte el; ebben az esetben 



Tévedések 



225 



magam jótállhatok, hogy tévedés, nem pedig tudatos csel volt, 
ami ez ismert vígjátéki fogás alkalmazására késztette. 
8) Brill meséli : 

Egy höl^jy közös barátnőjük hogyléte iránt kérdezősködik nála 
s ezt tévesen leánynevén nevezi. Mikor erre figyelmeztetik, be 
kell vallania, hogy az illető hölgy férjét ki nem állhatja és ennek 
házasságát nagyon ellenezte. 

g) A tévedés egy esete, amelyet „elszólás"-nak is nevezhetnénk: 
Egy fiatal apa az anyakönyvvezetőhöz megy, hogy második 
leánya születését bejelentse. A gyermek nevéül Hannát mondja 
be s a hivatalnoknak kell figyelmeztetnie: hiszen ilyen nevű 
leánya már van. EbbÖl a tévedésből következtethetjük, hogy a 
második leányt már nem fogadta oly szívesen, mint annak- 
idején az elsőt. 

10) Még néhány névösszecserélés esetét fűzöm ide, amelyek 
természetesen éppoly jogosan nyerhettek volna helyet e könyv 
valamely más fejezetében. . . - 

Egy hölgynek három leánya van, akik közül kettő már régen 
férjhezment, mig a legfiatalabb még várja a jó szerencsét. Egy 
barátnője mindkét fiatal asszonynak ugyanazt a nászajándékot 
adta, egy-egy értékes ezüst teakészletet. Ahányszor mármost ez 
a készlet kerül szóba, az anya tévesen harmadik leányát nevezi 
meg tulajdonosa gyanánt. Nyilvánvaló, hogy ez a tévedés az 
anyának azt a kívánságát juttatja kifejezésre, hogy utolsó leánya 
is férjhez menjen. Feltételezi, hogy Ö is ugyanazt a nászaján- 
dékot fogja kapni. 

Éppen ily könnyen felderíthetők azok a gyakori esetek, 
amikor egy anya összecseréli leányai, fiai vagy vejei nevét. 

11) A konok névösszecserél és nek csinos és könnyen átlátható 
példáját közlöm S. G. úr ön meg figyelése alapján, egy szanató- 
riumban való tartózkodás idejéből: 

A szanatórium table d'hőte-]án számomra igen kevéssé érdekes 
s egészen konvencionális hangon folytatott beszélgetés közben külö- 
nösen szeretetreméltó frázist intézek szomszédiiömhöz. A kissé 

S. Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája. 15 



226 Tévedések 



idösecske leány ezt nem állja megjeg>'zés nélkül: máskor nem 
szoktam vele ily szeretetreméltó és gáláns lenni. — Ez a megjegy- 
zés egyrészt bizonyos sajnálkozást fejez ki, másrészt, sokkal inkább 
világos éllel fordul egy mindkettőnkkel ismerős kisasszony ellen* 
akivel figyelmesebb szoktam volt lenni. Persze rögtön megértem 
ezt. A társalgás további folyamán mármost — ami nagyon kínosan 
^"^í"^ ,~ ^5"^^^^'^^" azt a figyelmeztetést kell hallanom szomszéd- 
nőmtől, hogy nem a saját, hanem annak a fiatal hölgynek nevén 
szólítom, akit joggal tekintett szerencsésebb vetélytársának. 

13) „Tévedés" volt a következő eset is, amelynek komoly 
háttere van s amelyet közvetlen tanúja közölt velem; Egy hölgy 
a szabadban töltötte az estét, urának és két idegennek társasá- 
gában. E két idegen közül az egyik intim barátja, amiről azon- 
ban a többiek nem tudnak s nem is szabad, hogy tudjanak. 
Az ismerősök házuk kapujáig kisérik a házaspárt. A kapunyitásra 
való várakozás közben búcsúzkodnak. A hölgy kezet ad az ide- 
gennek s elbúcsúzik tőle. Azután titkos szerelmese karjába Ölti 
karját, a férjéhez fordul s attól is ilymódon akar búcsúzni. Az 
ura, mintha komolyan venné a helyzetet, kalapot emel és túlzott 
udvariassággal mondja: Kezét csókolom, nagyságos asszonyom. 
Az asszony ijedten ereszti el szerelmese karját s éppen hogy- 
érkezése van még a házmester megjelenése előtt felsóhajtani: 
Mi nem történik az emberrel I A férj azok közé a férj urak közé 
tartozott, akik minden lehetőségét ki akarják zárni annak, hogy 
a feleségük hűtlenné lehetne. Ismétehen esküdözött, hogy az 
esetben nem egy emberéletnek volna vége. Tehát igen erős 
belső indoka volt. hogy a tévedésben rejlŐ kihívást ne végy© 
észre. 

13) íme egy betegem tévedése, amelyet ellentétes értelemben 
való ismétlődése tesz különösen tanulságossá: A túlságosan aggo- 
dalmoskodó fiatalember hosszú belső küzdelmek után végre 
eljutott odáig, hogy a leányt, aki régen szereti, s akit ő is 
viszontszeret, feleségül kérje. Hazakíséri immár jegyesét, elbúcsú- 
zik tőle, boldogságtól dagadó sziwel száll villamosra és a kalauz- 



I 



Tévedések 



227 



tói két jegyet kér. Körülbelül félévvel később már férj, de még 
nem igen tud házas boldogságába belehelyezkedni. Kételyei 
vannak, vájjon jól telte-e, hogy megházasodott, sajnálja régebbi 
baráti kötelékek meglazulását, különböző kifogásai vannak az 
asszony szülei ellen. Egy este szülei házából viszi haza ifjú fele- 
ségét, villamoskocsira száll vele és a kalauztól most — csak 
egy jegyet kér. - . - 

14) Maeder (Nouvelles contributions etc. Arch. de Psych. 
VI. 1908) kedves példát közöl arra, hogyan sikerülhet egy ne- 
hezen elnyomott kívánságot „tévedés" útján mégis kielégíteni : 
Egy kartárs szabad napját nagyon szeretné teljesen zavartalanul 
élvezni; de látogatást kell tennie Luzernben, még pedig olyat, 
amelynek nem tud örülni. Hosszabb gondolkodás után mégis 
elhatározza, hogy odamegy. Szórakozásul a ZürÍch-Arth-Goldau- 
közti vonalon az újságokat lapozza át, Goldauban átszáll és 
továbbolvas. Egy idő múlva az ellenőrző kalauz figyelmezteti, 
hogy rossz kocsiba szállt, abba ugyanis, amely Goldauból 
Zürichbe megy vissza, míg a jegye Luzernbe szólt. 

15) Hasonló, de nem egészen sikerült kísérletről, hogy tudni- 
illik valami elfojtott óhaj a tévedés mechanizmusán keresztül 
próbáljon érvényre jutni, számol be Dr. V. Tausk „Falsche 
Fahrtrichtung" címen. (Internat. Zeitschr. f. Psychoanalyse, IV. 
1916/17.) 

Szabadságra mentem haza Bécsbe a harctérről Egy régi bete- 
gem tudomást szerzett honlétemről s magához kéretett, mivel ágy- 
ban fekvő beteg volt. Teljesítettem kérését és két órát töltöttem 
nála. Búcsúzáskor megkérdezte a beteg, mivel tartozik. 

„Csak szabadságra vagyok most itthon és nem rendelek," felel- 
tem. „Tekmtse látogatásomat baráti szívességnek." A beteg meg- 
hökkent, mert nyilván az volt az érzése, hogy nincs joga hivatás- 
szerű munkámat ingyenes baráti szívességképpen ígénybevenni. De 
végühs belenyugodott feleletembe, abban a ~ pénzmegtakarítás 
foJotti orom sugalmazta — tiszteletteljes véleményben, hogy én 
mint pszichoanalitikus, bizonyára tudom mit cselekszem. 



• í i 
Ifi" 



228 



Tévedések 



Bennem már néhány pillanat múlva kételyek ébredtek nagy- 
lelkűségem őszinteségét illetőleg s ilyen — alig félreérthető — 
kételyek közt szálltam fel a villamoskocsira X. irányban. Rövid idő 
múlva Y. irányba kellett átszállnom. Mig az átszállóhelyen vára- 
koztam, megfeledkeztem a honorárium -ügyről s betegem kórtüne- 
tein p;ondolkodtam. Közben jött a kocsim s én felszálltam. De már 
a legközelebbi megállónál le kellett újra szállnom. Ugyanis Y-kocsi 
helyett, tévesen s anélkül hogy észrevettem volna, X-kocsiba 
szálltam, még pedig abban az irányban, amelyből jöttem, tehát 
vissza a betegemhez, akitől nem akartam pénzt elfogadni. A tudat- 
talanom azonban be akarta hajtani a honorá- 
riumot, "■- 

16) Egész hasonló ügyeskedést, mint amilyet a 14. példában 
láttunk, vittem véghez egyszer magam is. Megígértem volt nagy- 
szigorú legidősebb bátyámnak, hogy ezen a nyáron lerovom nála 
már olyan régen esedékes látogatásomat egy angol tengerifürdő- 
ben, még pedig az idő rövidsége miatt köteleztem magam, hogy a 
legegyenesebb úton s minden megszakítás nélkül utazom hozzá. 
Kértem ugyan egy napi haladékot Hollandia számára, de ő azt 
mondta, ezt rászánhatom hazamenetkor. Tehát Münchenből 
Kölnön keresztül Rotterdam — Hook van Hollandba utaztam, 
ahonnan éjfélkor indul a hajó Harwichba. Kölnben át kellett 
szállnom; leszálltam a vonatomból, hogy a Rotterdam felé 
induló gyorsvonatra szálljak át, de ezt sehogysem tudtam fel- 
fedezni. Jobbra-balra kérdezősködtem a vasúti alkalmazottaknál, 
egyik sínről a másikra küldözgettek, túlságos kétségbeesésbe haj- 
szoltam magam s csakhamar rá kellett jönnöm, hogy e hiába- 
való keresgélés közben már el is késtem a vonatomat. Miután 
ez beigazolódott, azon gondolkoztam, vájjon Kölnben maradjak-e 
éjszakára, amit többek között a kegyelet is tanácsolt volna, mert 
régi családi hagyományunk szerint Őseim egykor ebből a város- 
ból menekültek el egy zsidóüldözés alkalmával. De azután más- 
ként határoztam s egy későbbi vonattal Rotterdamba utaztam, 
ahová csak késő éjszaka érkeztem meg s igy kénytelen voltam 
egy napot Hollandiában időzni. Ez a nap régen táplált vágyam- 



Tévedések 



229 



nak hozott teljesedést: megnézhettem a hágai és amszterdami 
képtárak csodás Rembrandt-képeit. Csak másnap délelőtt, amikor 
Angliában a vasúti kocsiban kissé elrendezhettem benyomá- 
saimat, merült fel bennem kétségtelen tisztasággal az emlék, 
hogy a kblni pályaudvaron, alig néhány lépésnyire onnan, ahol 
leszálltam és ugyanazon a perionon nagy táblát láttam Rotter- 
dam— Hook van Holland felírással. Ott állt a vonat, amellyel 
utazásomat folytatnom kellett volna. Érthetetlen „vakság"-nak 
kellene neveznünk, hogy e kitűnő útbaigaigazhás dacára más- 
felé siettem és a vonatot máshol kerestem, hacsak nem akarjuk 
feltenni, hogy éppen az volt a szándékom, hogy a Rembrandt- 
képeket bátyám utasítása dacára már odamenet megcsodáljam. 
Minden egyéb: jóljátszott tanácstalanságom, annak a kegyeletes 
gondolatnak felmerülése, ho^ Kölnben maradjak éjszakára, csak 
arra volt jó, hogy szándékomat önmagam előtt elleplezze, amig 
teljesen nem érvényesült. 

17) Hasonló „feledékenység" segélyével létrehozott raester- 
kedésröl számol be J. Starcke {i. m.) saját személyére vonat- 
kozólag, szintén oly kívánság megvalósításának céljával, amelyről 
állítólag már lemondott: 

Egyszer egy falúban kellett előadást tartanom vetített képekkel- 
Ez az előadás azonban egy héttel elhalasztódott. Feleltem az el- 
halasztásról értesítő levélre és a megváltozott dátumot bejegyeztem 
jegyzökönyvecskémbe. Szerettem volna már a kitűzött nap délután- 
ján kimenni az illető falúba, hogy egy ott lakó irót meglátogat- 
hassak. De nagy sajnálatomra abban az időben nem tudtam erre 
a célra egy délutánomat sem szabaddá tenni. Csak nagyon kellet- 
lenül mondtam le a látogatásról. 

Mikor azután az előadás estéje elkövetkezett, nagy sietséggel s 
egy tele táska képlemezzel a pályaudvarra indultam. Bérkocsit 
kellelt vennem, hogy a vonatot még elérjem. (Gyakrabban esik 
meg velem, hogy oly soká késlekedem, amig kocsit kell vennem, 
ha még idejében akarok érkezni.) Mikor megérkeztem rendelte- 
tésem helyére, kissé meglepett, hogy senki sem várt a pályaudvaron 
(amint ez ilyen alkalmakkor kisebb helységekben szokás). Hirtelen 



230 



lé védések 



eszembejutott, hogy az előadást egy héttel elhalasztották s hogy 
ma, az eredetileg kitűzött napon, hiábavaló utat tettem. Elöhb 
szivböl átkoztam feledékenységemet, aztán elkezdtem gondolkozni 
vájjon rögtön a következő vonattal hazamenjek-e. Alaposabb me''- 
gondolás után azonban eszembejutott, hogy most jö alkalmam vín 
a rég óhajtott látogatás megvalósítására s ezt meg is tettem. Csak 
útközben jutott eszembe, hogy az a teljesületlen vágyam, ho-y 
erre a látogatásra kellő érkezésem legyen, készítette elö az égetsz 
cselszövést. A nehéz táskával való cipekedés és a vonathoz való 
sietés is csak arra szolgáltak, hogy annál jobban elburkolják a 
tudattalan szándékot. 

Talán azt vethetnék ellenem, hogy a tévedések azon csoportja, 
amelynek itt lélektani mag>'arázatát adom, sem nagyon gyakori, 
sem különösebben jelentós. De talán meggondolandó volna: 
vájjon nincs-e okunk, hogy ugyanezeket a szempontokat kiter- 
jesszük az emberek hasonlíthatatlanul fontosahb itéletbeli 
megtévedéseinek, téves Ítéleteinek elbírálására is, 
amelyekkel az életben és a tudományban találkozunk. Úgylátszik, 
csak a legnagyobb, kiválasztott és kiegyenlített szellemek képe- 
sek rá, hogy az érzékelt külső valóság képét mentesen őrizzék 
meg attól az eltorzítástól, amelyet az különben, az észrevevő 
lelki egyéniségén keresztülhatolva, elszenved. 



ÖSSZETETT ELVETÉSEK 



Az utolsó fejezetben felhozott példák közül kettőt, azt a téve- 
désemet, amellyel a Medicieket Velencébe helyeztem s ama 
fiatalemberét, aki a tilalom dacára ki tudta erőszakolni a kedve- 
sével való telefónbeszélgetést, tulajdonképpen nem írtam le 
pontosan s ha gondosabban vizsgáljuk meg ezeket, a feledésnek 
a tévedéssel való összekapcsolódását láthatjuk bennük. Ugyanezt 
az összetételt még világosabban mutathatom be néhány további 
példán: 

i) Egy barátom következő élményét közli velem: „Néhány 
évvel ezelőtt elfogadtam egy bizonyos irodalmi egyesület választ- 
mányi tagságát, mert feltételeztem, hogy az egyesület egyszer 
majd segítségemre lehet abban, hogy drámám szinrekerüljön ; 
rendszeresen, noha nem nagy érdeklődéssel, résztvettem a 
minden pénteken megtartott választmányi üléseken is. Néhány 
hónap előtt biztos Ígéretet kaptam, hogy a . . .-i színház dara- 
bomat elő fogja adatni s etiöl fogva rendszeresen megesett rajtam, 
hogy ezekről az ülésekről megfeledkeztem. Mikor elolvas- 
tam az ön könyvét ezekről a dolgokról, elszégyeltem magam 
e feledékenységem miatt, szemrehányásokat tettem magamnak, 
hogy mégis csak alávalóság, hogy most kimaradok, mikor ezekre 



232 



Összetett elvetések 



az emterekre már nincs szükségem s elhatároztam, hogy jövő 
pénteken semmiesetre sem feledkezem meg az ülésről. Újra 
meg újra emlékezetembe idéztem ezt az elhatározást, mindaddig, 
amíg megvalósítottam, s tényleg ott álltam az ülésterem ajtaja 
előtt. Csodálkozásomra a terem ajtaja zárva volt; az ülést 
lekéstem: ugyanis most meg a napot vétettem el; már 
szombat volt!" '^^^i^é 

2) A következő példa, amely a tüneti csélefcvés ;.^s a „félre- 
tevés" keveréke, nagyobb kerülőúton, de megbízható forrásból 
jutott hozzám. 

Egy hölgy a sógorával, egy híres művésszel, Rómába utazik. 
A művészt a Rómában élŐ németek nagyon ünneplik; többek- 
közt egy antik aranyérmet kap ajándékba. A hölgyet bántja, 
hogy sógora nem becsüli meg eléggé a szép emléket. Mikor őt, 
mint kisérőt, a nővére váltotta fel, hazautazik s a kicsomagolásnál 
felfedezi, hogy az éi-met, maga sem tudja hogyan, — magával 
vitte. Erről rögtön levélben értesiti a sógorát s bejelenti neki, 
hogy az elvitt érmet másnap visszaküldi neki Rómába. Más- 
napra azonban oly jól elrakja az érmet, hogy semmiképpen 
sem tudja megtalálni, így nem is küldheti el s ekkor nyílik 
ki a szeme „szórakozottságának" értelmét illetőleg: hogy ugyanis 
szeretné az érmet magának megtartani. 

3) íme néhány olyan eset, amelyben valamely elvélés kono- 
kul ismétlődik, mégpedig különböző eszközök segítségével: 

Jones (i. m. 485. o.) közli : Önmaga előtt ismeretlen indok- 
ból egyszer több napon át íróasztalán hevertetett egy megírt 
levelet., anélkül, hogy feladta volna. Végre mégis rászánta magát, 
de visszakapta a „Dead letter office"-bóI, hogy kézbesíthetetlen, 
mert a címet elfelejtette ráirni. Megcímezte tehát s ismét a 
a postára vitte, ezúttal azonban a bélyeg hiányzott. Végül be 
kellett látnia, hogy ellenkezés van benne az ellen, bogy a le- 
velet egyáltalán elküldje. 



összetett elvetések 



233 



4) Dr. K. Weiss (Wien) egy rövid közlésében (Zentralblatt 
für Psychoanalyse II. 9.) igen érdekes képét adja a hiábavaló 
fáradozásoknak, hogy valamely cselekvést belső ellenállások 
dacára is végrehajtsunk. 

„Hogy mily következetesen tud érvényesülni a tudattalan, 
ha valami indoka van rá, hogy valamely szándékunk megvaló- 
sítását meggátolja s milyen nehéz az ellen a törekvés ellen 
védekeznünk, ennek bizonyítékát adja a következő történet: Egy 
ismerősöm egy könyvet kölcsönöz ki tőlem s megkér, hogy 
másnap hozzam magammal. Rögtön igent mondok, de közben 
nagy kedvetlenséget érzek, amelyet első percben nem tudok 
magamnak megmagyarázni. Később aztán tisztába jövök vele: 
az illető már évek óta tartozik nekem egy pénzösszegei s, úgy- 
látszifc, eszébe se jut, hogy visszafizesse. Nem foglalkozom többet 
a dologgal, de másnap délelőtt eszembe jut, megint igen kellet- 
len érzést kelt bennem s rögtön azt mondom magamban: 
,A tudattalanod arra fog törekedni, hogy a könyvet itthonfelejtsd. 
X)e te nem fogod ezt a szívességet megtagadni s ezért mindent 
elkövetsz, hogy ne felejtsd el.' Hazamegyek, papirosba csoma- 
golom a könyvet s magam elé teszem az íróasztalra, amelyen 
leveleket írok. Kis idő múlva elmegyek hazulról, de alig teszek 
néhány lépést, eszembe jut, hogy a leveleket, amelyeket postára 
akartam vinni, otthagytam az íróasztalomon. (Mellesleg, volt 
közöttük egy, amelyben kellemetlen dolgot kellett írnom olyan- 
valakinek, akitől egy bizonyos ügyben segítséget vártam.) Vissza- 
íordulok, magamhoz veszem a leveleket s ismét elmegyek. A 
villamosban eszembe j ut a feleségemnek tett Ígéretem, hogy 
valami bevásárlást végzek el helyette s nagy megelégedéssel tölt 
el, hogy csak kicsi csomagról van szó. A csomagról hirtelen a 
könyv jut eszembe, s most veszem észre, hogy a könyv nincs 
nálam. Tehát nemcsak hogy megfeledkeztem róla, mikor elő- 
ször elíndúltam hazulról, hanem következetesen elnéztem fölötte, 
amikor visszatértem a levelekért, amelyek mellett feküdt." 



234 



összetett elvetések 



5) Ugyanezt állapítja meg Ottó Rank egy részletesen ele- 
mezett esetben (Zentralblatt für Psychoanalyse II, 5.): 

Egy pedánsan rendes és pontos ember a következő, nála egé- 
szen szokatlan élményét mondja el. Egy délután az uccán meg 
akarja nézni, hány óra s akkor veszi észre, hogy óráját otthon- 
felejtette, ami vele, amióta csak visszaemlékezni tud, soha még 
nem történt meg. Minthogy estére pontos időre kitűzött megbeszé- 
lése van, s arra már nincs érkezése, hogy közben hazamenjen az 
órájáért, egy jóismerös hölgynél való látogatásakor annak az óráját 
kéri kölcsön aznap estére. Ezt annál inkább tehette, mert a 
hölgyet, régebbi megbeszélése folytán, másnap délelőtt úgyis meg- 
kellett látogatnia, s így megígérhette, hogy ezúttal egyszersmind 
az órát is visszaadja. Másnap, amikor a kölcsönórát át akarja adni 
tulajdonosának, csodálkozással látja, hogy most meg ezt felejtette 
otlbon; a saját órája most vele volt. Erősen megfogadta, hogy a 
női órát még aznap délután visszaviszi s ezt meg is tette. Mikor 
azonban elmenéskor megakarja nézni, hány óra, legnagyobb csodál- 
kozására és bosszúságára látja, hogy most már megint a saját órá- 
ját felejtette otthon. Az elvétés e többszöri ismélödése annyira 
betegesnek tűnt fel a különben oly rendszerető ember előtt, hogy 
szerette volna megismerni lelki indokoltságát. Ez hamarosan ki is 
derült a lélekelemzö kérdezősködés nyomán, vájjon az első elfelej- 
tés napján nem élt-e át valami kellemetlent s ha igen, milyen 
összefüggésben. Erre rögtön elmesélte, hogy ebéd után, röviddel 
mielőtt hazulról elment, beszélgetést folytatott anyjával, ez el- 
mesélte neki, hogy egy könnyelmű rokona, aki már eddig is sok 
anyagi kárt és sok bánatot okozott neki, elzálogosította az óráját; 
minthogy azonban erre a házban szükség van, kéreti, adjon 
neki pénzt a kiváltására. A pénzkölcsönzésnek ez az erőszakos 
módja kínosan érintette emberünket s ismét eszébe juttatta mindazt 
a kellemetlenséget, amit az a rokona neki évek óta okozott. Tü- 
neti cselekvése tehát többszörösen determinált; először olyasforma 
gondolatnak ad kifejezést: én bizony nem engedem, hogy ilymódon 
préseljenek ki belőlem pénzt s ha éppen órára van szükség, inkább 
otthon hagyom a magamét; minthogy azonban az órájára este 
szüksége van, ez a szándéka csak tudattalan úton, tüneti cselek- 
vés formájában nyilvánulhat meg. Másodszor olyasformát jelent ez 
az elfelejtés : ez a semmirekellő annyi pénzembe kerül, hogy egé- 
szen tönkre megyek bele mindenemet oda kell adnom. Noha a 



összetett elvétések 



235 



rokonát illető közlés állítása szerint csak egy pillanatig bosszantotta 
emberünket, ugyanannak a tüneti cselekvésnek ismétlődése mégis 
azt mutatja, hogy ez a tudattalanban erősen tovább hatott, olyan- 
formán, mintha a tudat azt mondaná: ez a dolog nem megy ki 
a fejemből/ Hogy egy ízben ugyanaz lesz a sorsa a kölcsönkért 
női órának is, azon, a tudattalannak ilyen beállítottsága mellett, 
nem csodálkozhatunk. Lehetséges azonban az is, hogy különleges 
indokok kedveztek az ,ártatlan' női órára való átvitelnek. A leg- 
közelebbfekvö indok talán az, hogy valószinüleg szerette volna 
ezt megtartani saját feláldozott órája helyett s ezért felejti el más- 
nap visszavinni, de talán azért is szerette volna megtartani az 
órát, mert a hölgyre emlékezteti. A női óra otthonfelejtése továbbá 
alkalmat szolgáltat, hogy a szeretett hölgyet mégegyszer meglátogassa; 
hiszen délelőtt más ügyben úgyis el kellett hozzá mennie s az óra 
otthonhagyásával mintegy azt jelzi, hogy sajnálja ezt a már régebben 
megbeszélt látogatást egyszersmind az óra visszaadására is felhasz- 
nálni. A saját órájának kétszeri otthonfelejtése és a kölcsönóra 
visszaadásának ily módon való lehető vététele amellett szól, hogy 
az illető tudatlanul kerülni igyekszik, hogy a két órát egyszerre 
hordja magánál. Nyilván arra törekszik, hogy elkerülje a bőség 
látszatát, amely rikító ellentétben volna a rokon Ínségével; más- 
részt padig a hölggyel szemben látszólag feltörekvő házassági szán- 
dékát azzal szorítja vissza, hogy családjával (anyjával) szemben 
feloldhatlan kötelezettségei vannak. További oka lehet végül 
a női óra otthonfelejtésének, hogy előző este legényember létére 
restelte ismerősei elÖtt, hogy női órát hord magánál, csak lopva 
nézte ezt meg, s e kínos helyzet megismétlődését elkerülendő, 
nem akarta többé az órát magához venni. Minthogy másrészt 
vissza kellett vinnie, itt is tudattalanul végrehajtott tüneti cselek- 
vés jött létre, amely a két ellenkező indulat közötti kiegyezést és 
a tudattalan lelkihatóság drágán megvásárolt győzelmét jelenti. 

6) J. S taroké (i. m ) közli a következő három megfigyelést: 

Félrerahás = eltör és = elfelejtés — mint el- 
fojtott ellenakarat k if ejezói: 

i) Ez a tudattalanban való tovább-hatás némelykor az elvétés után 
bekövetkező álomban, máskor az elvétés megismétlődésében, vagy helyre- 
igazításának elmulasztásában nyilváiiúl meg. , 



236 



összetett elvetések 



„Tudományos munka illusztrálására összegyűjtött képanyagomból 
egy napon egyet-mást fivéremnek kellett kölcsönadnom, aki vetí- 
tett képek alakjában akarta őket egy előadásában felhasználni. 
Bár egy pillanatra felmerült bennem a gondolat, hogy jobb szeret- 
ném, ha a reprodukciók, amelyeket sok fáradsággal gyűjtöttem, 
semmimódon sem kerülnének bemutatásra vagy nyilvánosság elé, 
amíg magam nem használhatom fel őket, mégis megígértem, hogy 
a kért képek negativjait kikeresem és laternaképeket csinálok be- 
lőlük. De ezeket a negatívokat nem tudtam megtalálni. Átkutattam 
egy egész halmaz ily tárgyú képpel telt dobozt, jó kétszáz nega- 
tívumot vettem egyenként kézbe, de azok, amelyeket kerestem, 
nem voltak közöttük. Sejteni kezdtem, hogy tulajdonképpen saj- 
nálom fivéremnek odaadni a képeket. Miután ezt a rosszakaratú 
rezdületet tudatossá tettem és legyőztem, észrevettem, hogy a doboz- 
rakás tetején álló skatulyát félretettem volt és nem néztem át; s 
tényleg ebben voltak a keresett lemezek. A doboz tetején rövid 
felírás jelezte tartalmát s valószínű, hogy futólagos pillantással meg- 
láttam azt, mielőtt a dobozt félretettem. A tiltakozás érzését azonban, 
úgylátszik, mégsem sikerült egészen legyőznöm, mert még így is 
csak mindenféle bonyadalmak után küldhettem el a képeket. Az egyik 
laterna-lemezt darabokra törtem, amikor a kezemben tartva, az 
üvegoldalát tisztítottam (így még sohasem törtem össze laterna- 
lemezt). Mikor erről a lemezről ujat másoltam, ezt is kiejtettem 
a kezemből s csak úgy menthettem meg az eltöréstől, hogy előre- 
nyújtott lábammal fogtam fel. Mikor a laterna- lemezeket felszerel- 
tem, tnég egyszer földreejtettem az egész rakást, de szerencsére 
semmisem tört el. Végül még néhány napig eltartott, amíg tényleg 
becsomagoltam és elküldtem őket, mert ezt mindennap uJra meg- 
fogadtam és mindig újra elfelejtkeztem e szándékomról." 

7) Ismételt e If elejtés — ha If o g ás a- cselekvés 
végrehajtásánál. 

„Egyszer egy levelezőlapot kellett egy ismerősömnek küldeni 
de napról-napra halogattam ezt, mint erősen sejtettem, a következő 
okból : Ismerősöm levélben értesített, hogy a hét folyamán látoga- 
tásomra készül valaki, akit nem láttam szívesen. Mikor ez a hét 
eltelt s a kevéssé kívánatos látogatás veszélye erősen csökkent, végre 
megírtam a levelezőlapot, amelyen közöltem, mikor vagyok talál- 
ható. Előbb azt is hozzá akartam tenni, hogy ,druk zverk (= halmozott, 
megerőltető, túlhajtott munka) miatt nem írtam hamarabb, de 



összetett elvetések 



237 



azután mégsem irtam ezt, mert ezt a banális kifogást józan ember 
már el nem fogadja. Nem tudom, e kis hazugságnak kellett-e 
mégis utat törnie, de amikor a levelet a postán föladtam, tévedés- 
ből a láda alsó részébe dobtam, amelyen az áll: Drukwerk 
{~ Nyomtatványok)." ■ ■■ -■ ■ '■■ " ■> 'i ■ '" 

8J E.lf elejtés és tévedés: ■ ■ 

„Egy leány a ,Ryks múzeumba' készül egy nagyon szép reggelen, 
hogy ott gipszfigurákat másoljon. Bár a szép időben jobban sze- 
retne sétálni, mégis elhatározza, hogy szorgalmas lesz és rajzolni 
fog. Előbb azonban rajzpapirost kell vennie. Elmegy a boltba, 
(amely körülbelül tíz percnyire van a múzeumtól), ceruzákat s 
egyéb rajzszereket vásárol, de éppen a rajzpapirosról megfeled- 
kezik. Azután elmegy a miízeuinba s amikor leül, hogy mun- 
kába kezdjen, még mindig nincs papirosa; vissza kell a boltba 
mennie. Megveszi a papirost, tényleg elkezd rajzolni s munkája 
jól halad. Egyszerre csak hallja, amint a toronyóra sokszor üt egy- 
másután. Már tizenkét óra! gondolja, tovább dolgozik, amíg egy- 
negyedet üt a toronyóra, ekkor becsomagolja holmiját (,negyedegy', 
gondolja) s a ,Vondelpark'-on keresztül sétálva elindul, liogy a 
test vérnénj énéi megkávézzon (a holland villásreggeli). A Suasso- 
múzeumnál csodálkozva áátja, hogy nem félegy van, hanem csak 
tizenkét óra. A csábító napsugár gyözdelmeskedett szorgalmán s 
amikor a toronyóra féltizenkettöt ütött, nem is gondolt rá, hogy 
ez a félórákat is üti." 

9) Mint már a fentebbi esetek egynémelyike mutatja, e tudat- 
talan zavaró törekvés oly módon is célt tud érni, hogy ugyan- 
azt a faiia elvétést konokúl megismétli. Erre mulatságos példát 
találtam egy „Frank Wedekind und das Theater" című könyvecs- 
kében, amely a müncheni Drei Masken-Verlag-ban jelent meg, 
de a felelősséget a Mark Twain modorában elmondott lörténet- 
kéért a kÖnyv szerzőjére kell hárítanom. 

„Wedekind ,Die Zensur' címíí egyfelvonásának legkomolyabb 
helyén az a mondás fordul elő: ,DíV Furcht vor dem Tode ist 
ein Denkfehler. ,A haláltól való félelem — gondol- 
kodási hiba.' A szerző, aki e részre súlyt helyezett, megkérte 
az illető színészt, hogy a gondolkodási hiba — Denkfehler szó 
előtt kis szünetet tartson. Az előadáson a szinész teljesen átadta 



238 



összetett elvetések 



magát szerepének, híven betartotta a kis szünetet is, de önkény- 
telenül a legünnepélyesebb hangon azt mondotta: ,A haláltól való 
félelem — nyomtatási hiba* (Uruckfehler). A szerző előadás 
után, az előadd művésznek kérdésére, teljes megelégedésését fejezte 
ki, csakhogy, mondá, az a bizonyos hely nem ügy hangzik: a 
haláltól való félelem nyomtatási hiba, hanem: gondolkodási hiba. 
Másnap este ismét a ,Die Zensur került színre s ekkor a szinész 
ezt a bizonyos helyet, még pedig ismét a legünnepélyesebb hangon, 
így mondta: ,A haláltól való félelem — emlékeztető lap' 
(Denkzettel). Wedekind megint teljes elismeréssel adózott a szí- 
nésznek, csak mellékesen megjegyezte, hogy nem ügy hangzik a 
mondat vége: Denkzettel hanem Denkfeklcr. — Harmadik este 
ismét ,Die Zensur'-t játszották és a szinész, aki közben összebarát- 
kozott a szerzővel és művészeti dolgokról élénk eszmecserét foly- 
tatott vele, ekként beszélt a nevezett helyen, még pedig a világ 
legünnepélyesebb hangján: A haláltól való félelem — nyomta- 
tási lap (DruckzettelJ. ■■'•^.y-A művész elragadtatott dicséretet 
kapott a szerzőtől, az egyfelvonásost még sokszor játszották, de a 
Denhfekler fogalmát a szerző immár egyszer s mindenkora elinté- 
zettnek tekintette." 

Rank foglalkozott az „elvétés és az álom" közötti igen ér- 
dekes vonatkozásokkal is („Fehlleistung und Traura", Zentral- 
blatt f. Psychoanalyse és Intern. Zeitschrift für Psychoanalyse 
III. 1915), de ezeket nem követhetjük nyomon az elvétéshez 
kapcsolódó álom beható elemzése nélkül. Egyszer, hosszabb össze- 
függésben, azt álmodtam, hogy elvesztettem a pénztárcámat. 
Reggel az öltözködésnél tényleg nem találtam ezt; előző este 
vetkőzés közben elfelejtettem volt, hogy a nadrágzsebemből ki- 
vegyem s szokott helyére tegyem. Tehát volt tudomásom az 
elfelejtésről, valószínűleg valami tudattalan gondolat kifejezésére 
szolgált, amely megérett volt arra, hogy az álomtartalomban 
fellépjen.* 

1) Hogy valamely elvétés — elvesztés — félretevés helyrehozódik 
az álomban, mert megálmodjuk, hol van a hiányzó tárgy, szintén elő- 
fordul, de ez sem okkult jelenség, ha az álmodó és az elvesztő ugyanaz 
a személy. Egy fiatal hölgy írja: Körülbelül négy hónapja igen szép 
gyűrűt veszítetlem el a bankban. Szobám minden zugát végigkutattam 



összetett elvétések 



239 



Nem állítom, hogy az ilyen összetett elvétések esetei valami 
uj tanulságot rejtenek, amelyet nem láthatnánk meg már az 
egyszerű esetekben is; de az elvétés e formaválloíatai, amelyek 
mind ugyanazt az eredményt szolgálják, mégis igen élénken 
domborítják ki olyan akarás működését, mely bizonyos cél felé 
törekszik s még sokkal erélyesebben ellene szólnak annak a 
felfogásnak, hogy az elvétés csak valami véletlen, magyarázatra 
nem szoruló dolog. Az is joggal feltünhelik, milyen tökéle- 
tesen csődöt mond a tudatos szándék törekvése, hogy az elvétés 
sikerét hátráltassa. Barátomnak mégsem sikerült az egj^esület 
ülésén megjelennie s az a hölgy sehogysem tud az éremtől meg- 
válni. Az ismeretlen^ mely a tudatos szándék ellen tiltakozik, 
másik kivezető útat talál, ha az elsőt eljárják előle. Az isme- 
retlen indíték legyőzéséhez ugyanis valami más is kell még, 
mint az, hogy tudatosan szembehelyezkedjünk vele; ehhez még 
olyan lelki munkára is szükség lenne, amely az ismeretlent a 
tudat előtt ismertté teszi. 



érte, hiába. Egy hete azt álmodtam, hogy a gyűrű a szekrény melletti 
a fűtőtesten fekszik. Az álom persze nem hag-yott nyugton s másnap 
reggel tényleg azon a helyen találom a gyűrűt. A tiÖIgy csodálkozik 
ezen a dolgon, azt állítja, gyakran megesik, hogy gondolatai, óhajai így 
teljesülnek, de elmulasztja, hogy megkérdezze magától: milyen Táltozás 
történt életéhen a gjíírü elvesztése és megtalálása közt. 



XII 

A DETERMINIZMUS 

- A VÉLETLENBEN VALÓ HIT ÉS A 
, BABONA - SZEMPONTOK 

A föntebb vizsgált jelenségek eg}'enkénti taglalásának álta- 
lános eredményeképpen a következő megismerést szögezhet] ük 
le: Lelki teljesítményeink bizonyos tökéletlen- 
ségei, — melyeknek közös jellegét azonnal pontosan fogjuk 
meghatározni — s bizonyos szándéfcolatlannak lát- 
szó cselekvéseink, a lélekelemzés vizsgálómód- 
szerének alkalmazásával teljesen indokoltak- 
nak és a tudat előtt ismeretlen indokok által 
determináltaknak bizonyúlnak. 

Valamely elvétés akkor sorozható az ily módon magj'arázandó 
jelenségek közé, ha megfelel a köveikezŐ feltételeknek: 

a) Nem szabad meghaladnia bizonyos mértéket, amelyet érté- 
kelésünk szab meg, s melyet a „normalitás határain belül" 
kifejezés jelöl meg. 

b) Pillanatnyi és múló működészavar jellegét kell mutatnia. 
Kell, hogy ugyanazt a cselekvést előzőleg pontosabban telje- 
sítettük legj'en és bízzunk magunkban, hogy bármikor is 



A determinizmus 



241 



helyesebben teljesíthetjük. Ha kijavítanak, a helyreigazítás helyes- 
ségét és saját lelki folyamatunk téves voltát rögtön fel kell 
ismernünk. 

c) Ha egyáltalán észrevesszük az elTétést, nem szabad érez- 
nünk indokolt voltát, hanem arra kell hajlanunk, hogy „figyel- 
metlen s ég" -gel magyarázzuk vagy „véletlen"-nek minősítsük. 

Ebbe a csoportba tartoznak tehát: az elfelejtés esetei, a jobb 
tudomás ellenére való tévedés, az elszólás (nyelvbotlás), a téves 
olvasás, a tollhiba, a balfogás és az úgynevezett véletlen cselek- 
vések. 

Az el igekötővel való Összetétel révén, mely e jelenségek 
nagyrészének elnevezésében közös, már a nyelvhasználat is 
rámutat benső rokonságukra {németben ez még feltűnőbb : ver- 
lesen, verschreíberiy vergessen^ verlieren stb.). Ez így meghatározott 
lelkifolyamatok megvilágításához, azonban még néhány megjegy- 
zést kell hozzáfűznünk, amelyeknek egyrésze talán mélyebb 
érdeklődést kelthet. 

A) Ha lelki működéseink egyrészével szemben elejljük a cél- 
képzetekkel való megmagyarázás lehetőségét, félreismerjük a 
determináltság terjedelmét a lelki életben. Ez a delermináltság 
itt és más területeken sokkal messzebb terjed mint gondolnók. 
R. M. Meyer irodalomtörténetíró 1900-ban a „Zeií"-ban meg- 
jelent dolgozatában kifejtette és példákkal igazolta, hogy lehetet- 
lenség szándékosan és önkényesen valami értelmetlenséget össze- 
szerkeszteni. Már régóta tudom, hogy éppolyan lehetetlenség 
teljesen tetszésszerint valamely számot vagy nevet kigondolni. 
Ha a látszólag önkényesen alkotott, esetleg többjegyű, mintegy 
tréfából odavetett számot megvizsgáljuk, kiderül, hogy minden 
része szigorúan determinált, amit igazán nem hittünk volna 
lehetségesnek. Legelőbb is egy önkényesen választott név példá- 
ját fogom fejtegetni, azután egy „gondolkodás nélkül odavetett" 
szám hasonló példáját akarom részletesen elemezni. 

S. Freud: A mindennapi élet pszichopathológiája. 16 



242 



A determinizmus 



i) Egyik nőbetegem kórtörténetét készültein a nyilvánosság 
számára átdolgozni s azon gondolkodtam, milyen keresztnéven 
nevezzem a közleményben. A választék óriásinak látszik; egy- 
néhány nevet ugyan eleve kerülnöm kellett : elsősorban a beteg 
igazi nevét, azután hozzátartozóimét, amelyeknek ilyen hasz- 
nálata ellen tiltakozás ébred bennem, s esetleg még más, 
különös hangzású női neveket ; egyébként azonban igazán nem 
volt hián}"^ nevekben. Az ember elvárná, magam is azt hittem, 
l^ogy egész sereg női név fog majd eszembe jutni. Ehelyett 
egyetlen egy név merült föl egymagában : Dóra. Kerestem, 
honnan determinálódott ez. Kit is hívnak még Dórának ? Hitet- 
lenül szerettem volna visszautasítani az elsŐ ötletet, t. i., hogy 
a nővérem gyerekének pesztonkáját hívják Dórának. De vagyok 
annyira fegyelmezett és gyakorlott a lélekelemzésben, hogy az 
ötletet megragadjam s tovább fűzzem. Rögtön eszembe is jutott 
az előző este egy kis eseménye, mely meghozta a keresett deter- 
minálást. A húgom ebédlőasztalán levelet találtam „W. Róza 
kisasszony" címére. Csodálkozva kérdeztem, kit hívnak így s 
megtudtam, hogy a Dórának vélt pesztonkát tulajdonképpen 
Rózának hívják, de igazi nevét, szolgálatbalépésekor, meg kellett 
változtatnia, mert a „Róza" megszólítást nővérem magára is 
vonatkoztathatná. Sajnálkozva jegyzem meg: Ezeknek a szegény 
teremtéseknek még a saját nevükről is le kell tenniök ! Ahogy 
most visszaemlékezem, nagyon elcsendesedtem azután s minden- 
féle komoly dolgokon merengtem, amelyek emléke homályba 
vész el, de amelyeket könnyen tudnék ismét tudatomba idézni. 
Mikor azután másnap olyan személy megjelölésére kerestem 
nevet, kinek saját nevéről le kell tennie, nem talál- 
tam mást, épp a „Dóra" nevet. Ez az egyedül valóság szoros 
tartalmi összefüggésen is alapul, mert betegem történetében a 
kezelés lefol3'ására is döntő befolyást gyakorolt egy idegen szol- 
gálatban álló személy, a nevelőnő. 

E kis történetnek évek múltán váratlan folytatása lett. Mikor 



A determinizmus 



243 



a Dórának nevezett nőbetegem régesrég közzétett kórtörténetét 
egyetemi előadásaim során fejtegettem, eszembe jutott, hogy két 
nőhallgatóm egyike éppen ezt a Dóra nevet viseli, amelyet a legkü- 
lönbözőbb Összefüggésekben oly gyakran kell emlegetnem. Bo- 
csánatkérÖleg fordultam tehát az ifjú kartárshoz, akit személyesen 
is ismerek ; igazán nem gondoltam rá, mondtam, hogy őt is igy 
hívják, előadásom folyamán készségesen keresek más nevet a 
beteg megjelölésére. Gyorsan más nevet kellelt tehát választanom 
s közben fontolgattam, hogy most aztán semmiesetre se szabad 
valamely másik nőhallgatóm nevére bukkannom s így a lélefc- 
elemzésben már jártas ifjú kollégáknak rossz példát adnom. 
Nagyon Örültem tehát, midőn az Erna név jutott eszembe a 
Dóra pótlására s ezt használtam mármost előadásomban. Az 
előadás befejeztével kutattam magamban, ug^-^an honnan ered az 
Kma név s nevetnem kellett, mikor észrevettem, hogy az 
aggodalmasan került lehetőség — legalább részben — mégiscsak 
érvényesült e pótló név választásában. Másik nőhallgatóm 
vezetékneve Lucerna, ennek egy része volt az Erna. 

2) Levelet írok barátomnak, amelyben közlöm vele, hogy 
most befejeztem az „Álomfejtés" átjavitását s többet nem nyúlok 
e munkához „és ha 2^6^ hiba volna is benne.** Rögtön hozzá- 
látok, hogy ezt a számot felderítsem s, utóírat gyanánt, az erre 
vonatkozó kis analízist is a levélhez csatolom még. Legjobbnak 
találom itt szószerint idézni, amit akkor — tettenérve magamat 
— leírtam : 

„S most gyorsan még egy adatot a mindennapi élet lélekkór- ♦ 
tanához! A levélben pajkos önkényességgel 2467-re tettem az 
álomról szóló könyvemben található hibák számát. Persze valami 
nagy számot akartam mondani s ez jutott eszembe. Tudjuk 
azonban, hogy a lelki életben nincs önkényes, meg nem 
határozott történés. Tehát bizonyára jogos az a feltevésed, hogy 
a tudattalan azon mód magához ragadta a szám meghatározását, 
melynek megválasztását a tudat szabadjára hagyta. Nos : éppen 

16' 



244 



A determinizmus 



előbb olvastam az újságban, hogy E. M. tábornok táborszernagyi 
ranggal nyugalomba vonult. Tudnod kell, hogy ez az ember 
• érdekel engem. Mikor mint katonaorvosnövendék szolgálati 
évemet töltöttem, egyszer odajött a kórházba — ezredes volt 
akkor — s azt mondta az orvosnak : „De nyolc nap alatt 
feltétlenül meg kell gyógyítania, mert van egy munkára, amire 
a császár várakozik." Akkor föltettem magamban, hogy figj'e- 
lemmel kisérem ennek az embernek a pályáját s ime, jelenleg 
(iSgg-ben), elérte ennek tetőpontját, táborszernagy lett és nyu- 
galomba vonult. Ki akartam számítani, mennyi idő alatt tette 
meg ezt az útat és abból indultam ki, hogy a kórházban való 
találkozásunk 1882-ben történt. Tehát 17 év telt el azóta. A 
feleségemnek is elmesélem a dolgot s ő megjegyzi: „Hát akkor 
neked is nyugalomba kellene már vonulnod?" Tiltakoztam: 
Isten ments! E beszélgetés uián leülök és levelet írok neked. 
Az előbbi gondolatmenet azonban továbbszövődik bennem, éspedig 
jogosan. Számításom téves volt; ennek helyreigazítására biztos 
támpontot találok emlékezetemben. Nagykorúságomat, tehát 24-ik 
születésnapomat katonai áristomban ünnepeltem (engedély nélküli 
kimaradás miatt). Ez tehát 1880-ban történt; most ig éve. 
Innen került a 24-es szám a 2467-be! Most vedd jelenlegi éveim 
számát, 43-at és add hozzá a 24-et, megvan a 6y. Tehát arra a 
kérdésre, vájjon én is nyugalomba akarok-e már vonulni, 
vágyódásom még 24 évi munkaidőt jósolt. Nyilván bánkódom 
azon, hogy jómagam nem vittem sokra abban az időközben, 
amelyben M. ezredes pályáját figyeltem s mégis bizonyos 
diadallal tölt el, hogy Ö már mindennek végére ért, előttem 
pedig még nyitva a világ. így joggal mondhatjuk, hogy még a 
minden szándék nélkül odavetett 2467-es számnak is megvan 
a maga tudattalan determináltsága." 

5) Mióta elsőízben sikerült ilymódon egy látszólag Önkényesen 
választott szám determináltságát felderítenem, számtalan hasonló 
elemzést végeztem, mindig ugyanazzal az eredménnyel, ám a 

9 



A determinizmus 



245 



legtöbb esetben az indokok annyira intim vonatkozásúak, hogy 
az elemzéseket nem közölhetem. 

Éppen ezért örömmel veszem át egy véletlen „ számötlel" 
rendkivül érdekes analizését, amelyet dr. Alfréd Adler (Wien) 
tett közzé egy „teljesen egészséges" ismerősének élménye és 
közlése nyomán.^ „Tegnap este — számol be az ismerőse — a 
.Mindennapi élet pszichopatológiájá"-t vettem elő s egyfolytában 
végig is olvastam volna, ha valami különös dolog közbejötte 
meg nem zavar. Mikor ugyanis ott tartottam, hogy minden 
számnak, amelyet látszólag önkényesen tudatunkba idézünk, 
megvan a maga meghatározott értelme, elhatároztam, hogy 
magam is próbát teszek egy számmal. Az 1754-es szám jutott 
eszembe. Erre aztán a következő Ötletek rohantak 
meg nagy hirtelenséggel: 1754 : 17 = 102, 102 : 17 = 6. 
Azután a fenti számot kettéválasztom 17-re és 54-re. 54 éves 
vagyok. A 51 esztendőt, mint, úgyhiszem, már említettem 
önnek, az if]úság utolsó esztendejének tekintem s ezért utolsó 
születésnapomon nagyon keservesen éreztem magam. 17-ik 
életévem betöltésével fejlődésem igen szép és érdekes korszaka 
kezdődött. Életemet 17 éves szakaszokra osztom. De mit jelen- 
tenek a föntebbi osztások? A 102-es szám azt juttatja eszembe, 
hogy a Reclam Universal-Bibliothek 102-es száma Kotzebue 
,Embergyűlölet és Bűnbánat' (Menschenhafi und Reue) cimű 
darabját tartalmazza." 

„Jelenlegi lelkiállapotom — embergyülölet és bűnbánat. 
Az Universal-Bibliothek 6. száma pedig (egész csomó ilyen szám 
van a fejemben), MüUner darabja, a „Bűn" (SchuM). Folyton 
kínoz az a gondolat, hogy saját bűnöm, hibám, ha nem lettem 
azzá, amivé képességeim révén lehettem volna. Továbbá eszembe 
jut, hogy a Reclam-könyvecskék 54. száma ugyanezen Müllner 
egy elbeszélését tartalmazza, amelynek cime: ,A kaliber.' 
Ezt a szót kettéválasztom : „ka-Iiber"; azután eszembejut, hogy 
1) Psych.-Neur. Wochenschr., 1905. évfolyam, 28. sz. ; • , 



246 



A determinizmus 



benne vannak az „Ali" és „kali" szavak. Ez arra emlékeztet, 
hogy egyszer (hat esztendős) Ali fiammal rímeket faragtunk. 
Azt mondtam neki, keressen rímet a saját nevére. Ez nem 
sikerült neki s engem kért meg, mondjak egyet. Ezt mondtam: 
,Tiszta fiú az Ali. Szájvize a mangánsavas kali.' Sokat nevettünk 
ezen és Ali nagyon kedves volt. Utóbbi napokban bosszúsan 
láttam, hogy bizony nem kedves {„ka{kein) lieber^ Ali).^^ 

„Most felötlött a kérdés: Mi a Reclam-füzetek 17-es száma? 
De nem tudtam rájutni. Valamikor azonban, egész biztos, hogy 
tudtam ; felteszem tehát, hogy ezt a számot el akartam felejteni. 
Minden tépelődés hiábavaló volt. Tovább akartam olvasni, de 
csak gépiesen követtem a betűket, anélkül, hogy az olvasottat 
megértettem volna, mert a 17 üldözött. Eloltottam a lámpát és 
tovább kutattam. Végre eszembe jutott, hogy a 17-es számnak 
egy Shakespeare-darabnak kell lennie. De melyik? ,Hero és 
Leander'-jut eszembe. Nyilván akaratomnak ostoba kapálódzása 
ez, hogy figyelmemet elterelje. Végül fölkelek és előveszem az 
Universal-Bibliothek katalógusát. A 17-es szám ,Macbeth\ 
Megütközve veszem észre, hogy erről a darabról majdnem 
semmit sem tudok, noha éppen annyit foglalkoztam vele, mint 
Shakespeare eg}^éb drámáival. Csak a következők jutnak eszembe: 
gyilkos, Lady Macbeth, a boszorkányok, ,a szép-csúnya', s hogy 
valamikor nagj'on szerettem Schiller Macbeth- feldolgozását. 
Kétségtelen tehát, hogy a darabot is el akartam felejteni. 
Eszembe ötlik még, hogy 17 és 54 annyi, mint 1 és 2. A 
Reclamfüzetek 1. és 2. száma Goethe ,Faust'-ja. Régebben 
nagyon sok fausti vonást találtam magamban." 

Sajnálnunk kell, hogy az orvosi titoktartás nem engedett be- 
pillantást nyernünk ez ötletsorozat jelentésébe. Adler meg- 
jegyzi, hog>' az illetőnek nem sikerült ötleteit egységbe foglalnia. 
Nem is tartottuk volna érdemesnek, hogy közöljük Őket, ha 
nem történik utólag valami, ami felderíti az 1754 szám és az 
egész Ötletsorozat értelmét. 



A determinizmus 



247 



„Ma reggel azután olyan élményem volt, amely nagyon 
megerősíti Freud felfogásának helyességét. Feleségem is föl- 
ébred éjjeli felkelésemre s most megkérdezi, minek kellett nekem 
az Universal Bibliothek katalógusa. Szerinte mindez csupa 
haszontalan okoskodás, csak — különösképpen — a Macbeth 
jelentőségét fogadja el, amely ellen én annyira tiltakoztam. 
Kijelenti, hogy neki bizony semmi sem jut eszébe, ha valami 
számra gondol. Felajánlom, tegyünk próbát. A 117-es számot 
nevezi meg. Rögtön megfejtettem: ,A 17 vonatkozás arra, amit 
most mondtam neked; ezenfelül tegnap azt mondtam: ha egy 
asszony 82 éves, az ura pedig 55, nem illenek egymáshoz.' 
Néhány napja azzal ingereltem a feleségemet, hogy 82 eszten- 
dős vén anyóka. 82-1-55=117." 

Az az ember, aki a maga számának determináltságát nem 
tudta felfedni- mindjárt megfejtette azt a számot, amelyet fele- 
sége vetett oda, állítólag önkényesen. Különben az asszony 
nagyon jól megérezte, milyen gondolatkomplexum határozta meg 
azt a számot, mely az urának eszébe jutott s ugyanehhez a 
komplexumhoz kapcsolódik az övé is; úgy látszik, ez egyformán 
foglalkoztatta mindkettőjüket: a kettejük közötti korkülönbség 
kérdése. Most tehát könnyen megfejthetjük a férfi számötletét. 
Mint Adler rámutat, elfojtott óhajtást fejez ki, mely körül- 
belül így szólna: 54 éves férfihoz, mint én, tulajdonképpen 
csak 17 éves asszony illene." ^ 

Nehog}' túlságosan lekicsinyeljék az ilyen „játszadozásokat", 
megemlítem azt a tényt, amelyet dr. Adler nemrégiben közölt 
velem, hogy egy évvel a fönti analízis megjelenése után az 
illető úr elvált a feleségétől.' 

1) A „Macbeth"-Ötlet magyarázatára Reclamfüzetek 17. száma) 
Adler közli velem, hogy az illető 17 éve.s korában egy anarchista tár- 
saságba lépett be, mely a királygyilkosságot tűzte ki céljául. Valószinii- 
leg ezért felejtette el a „Macbeth" tartalmát. Ugyanabban az időben 
az illető oly titkos irást talált ki, amelyben a betűket számok helyette- 
sítették. 



248 



A determinizmus 



4) Hasonló magyarázatát adta Adler a konokul üldöző — 
obszedáló — számok keletkezésének is. Az úgynevezett „kedvenc 
számok" megválasztása az illető ember élményeivel függ össze 
s ennek is van bizonyos lélektani érdekessége. Egy úrnak 
különösen kedves száma volt a 17 és a 19. Rövid gondolkodás 
után eszébe jutott, hogy tizenhét éves korában érte el a régen 
vágyott egyetemi szabadságot s 19 éves korában tette első nagy 
utazását s röviddel ezután első tudományos felfedezését. De ez 
előszeretet rögzltődése csak két lusztrummal később következett 
be, amikor e számok szerelmi életében is jelentőséget nyertek. 
Sőt, az analízis olyan számoknak is felfedi meglepő értelmét, 
amelyeket az ember látszólag önkényesen, igen sűrűn használ 
bizonyos összefüggésben. Például egyik betegemnek egyizben 
feltűnt, hogy türelmetlenségében különösen gyakran szokta 
mondani: ezt már legalább 17-szer vagy 56-szor megmondtam 
neked. Rögtön eszébe jutott, hogy a hónap 27.-én született, 
testvéröccse pedig 26.-án s hogy sok oka van a sors ellen 
háborogni, amiért annji jótól fosztotta meg, amit mind erre a 
fiatalabb öccsére árasztott. A sors részrehajlását úgy fejezte ki, 
hogy a saját születési dátumából lo-et levont és azt az öccse 
dátumához hozzáadta, „Én vagyok az idősebb és mégis ennyire 
megrövidültem." 

5) Hosszasabban kivánok e számötlet elemzéseknél időzni, 
mert az egyes észleletek semmilyen más fajtája sem nyújtja oly 
döntő bizonyítékát annak, hogy vannak magasrendű s összetett 
gondotatfolyamatok, amelyekről a tudatnak nincs értesülése ; 
másrészt ezek kitűnő példái az oly elemzéseknek, amelyekben 

az orvos oly sokat hánytorgatott befolyása — a szuggesztió 

egész bizonyossággal nem jöhet tekintetbe. Közlöm tehát még 
— az illető beleegyezésével — egy betegem számötletét, akiről 
csak annyit kell elmondanom, hogy sokgyermekes család leg- 
ifjabb sarja s hogy nagyon csodált édesapját korán elvesztette. 
Igen vidám hangulatban a 426^18 szám ötlik fel neki s fól- 



A determinizmus 



249 



teszi magában a kérdést: „Ugyan mit juttat ez eszembe? 
Legelőbb is egy élcet, amelyet hallottam. Ha az ember a náthát 
orvossal kezelteti, akkor 42 napig tart, ha nem kezelteti, — 
6 hétig." Ez megfelel a fenti szám elsö két jegyének: 
6X7=42. Ez első megoldás után megakad; felhivom figyelmét 
arra, hogy a választott hatjegyű szám az Összes egyjegyű 
számokat magában foglalja a 5 és 5 kivételével. Most rögtön 
megtalálja a további magyarázatot. „Heten vagyunk testvérek, 
én a legifjabb. A harmadik a sorban A. nővérem, az 5-dik L. 
bátyám, ezek voltak az ellenségeim. Gyerekkoromban minden 
esti imámban kértem az istent, hogy ezt a két kínzómat 
szólítsa el. Nos hát, ezt a kívánságomat most önmagam teljesí- 
tettem, a 5-at és az 5-Öt, a gonosz bátyát s a gyűlölt nővért, 
kihagytam a sorból." — ha ez a szám a testvérei sorát 

jelenti, mire való a végen a 18? Hiszen csak 7-en voltak." — 
„Sokszor gondoltam rá, hogy, ha apám tovább él, nem én 
maradtam volna a legifjabb testvér. Ha még 1 gyerek született 
volna, 8-a.n lettünk volna s nekem lett volna egy kisebb test- 
vérem, akivel szemben én adhatom az öregebbet." 

Ezzel magyarázta a számot, de még fel kellett derítenünk, 
milyen összefüggés van a megoldás első és második része között. 
Ezt nagyon könnyen megállapíthattuk abból az utolsó két 
számra nézve szükséges feltételből : Ha az apa tovább élt volna. 
43=6X7 g^^y^ fejezett ki az orvosok ellen, akik apján nem 
tudtak segíteni ; tehát ily formában adott kifejezést az apa 
életbenmaradása iránti vágyakozásnak. Az egész szám tulajdon- 
képpen a családja körét illető két gyermekkori óhajtásának tel- 
jesedését mutatta, hogy a két gonosz testvér halt volna meg s 
inkább egy kicsi testvérke jöjjön utánok, vagy a legrövidebben 
összefoglalva: Bár inkább az a két testvér halt volna meg a 
szeretett apa helyetti' 1 

1) Egyszerűsítés kedvéért elhagytam a beteg néhány nem kevésbbé 
idevágó ötletét. 



250 A determinizmus 



6) A következő kis példát levelezésemből merítem. Egy l-J 
póstaigazgató írja, hogy 18V2 éves fia, aki orvosi tanulmányokra 
készül, már most foglalkozik a mindennapi élet léJekkórtanával 
és igj'ckszik szüleit állításaim helyességéről meggyőzni. Közlöm 
az ecélból végzett kisérletei egyikét, anélkül, hogy a hozzá 
kapcsolódó vitáról nyilatkoznám. ■ 

„A fiam az úgynevezett véletlenről beszélget a feleségemmel 
s azt magyarázza neki, hogy nem emlithet meg egy dalt, 
egyetlen számot sem, amely igazán csak ,véletlenür jutna eszébe. 
A társalgás igy szövődik tovább : Fiú : Mondj valamilyen 
számot. — Anya: 79. — Fiú: Mi jut erről eszedbe ? — Anya: 
Arra a szép kalapra gondolok, amelyet tegnap megnéztem. — 
Fiú: Mi volt az ára? Anya: 158 márka. — Fiú: No tessék 
158:2 = 79. Drágáltad a kalapot s bizonyára azt gondoltad; 
,Ha fele ennyibe kerülne, megvenném'. 

Fiamnak ezen fejtegetésével szemben legelőször is azt az 
ellenvetést hozom fel, hogy hölgyek általában nem szoktak 
valami kitűnően számolni s hogy valószínűleg anyja sem jutott 
rá, hogy 79 a 158-nak a fele. Tehát a fiú okoskodása abból a 
meglehetősen valószínűtlen feltevésből indul ki, hogy a tudat- 
talan jobban számol, mint a normális tudat, ,Éppenséggel nem', 
volt a felelet, ,megengedem, hogy anyám nem számította ki, 
hogy 158:2 = 79, de nagyon könnyen láthatta valahol ezt az 
egyenletet; sőt, álmában foglalkozhatott a kalappal s akkor 
világossá lehetett előtte, hogy mennyibe kerülne, ha a fele 
áron adnák'." 

7) Eg>- más számelemzést Jones idézett munkájából veszek 
át (478. o.). Egy ismerfísa találomra a 9S6-OS számot nevezte 
meg előtte, majd felszólította, mutassa ki ennek összefüggését 
valami gondolattal, mely Őt foglalkoztatja. „A kísérleti személy 
első gondolattársítása egy rég elfelejtett tréfa felidézése volt. 
Hat évvel azelőtt, az év legforróbb napján, egy újságban az állt, 
hogy a hőmérő 986'^-ot mutat Fahrenheit szerint, tréfásan 



A determinizmus 



251 



túlozva a tényleges gS-G^'-ot! Beszélgetés közben erős kandallótüz 
előtt ültünk, úgyhogy ismerősöm továbbtoUa a székét és — 
valószínűleg jogosan — megjegyezte, hogy a nagy hőség juttatta 
eszébe ezt a dolgot. Én azonban nem értem be ennyivel, hanem 
megkérdeztem, miért élt éppen ez az emlék oly erősen az 
emlékezetében. Erre elmondta, hogy ezen a tréfán annak idején 
borzasztóan nevetett s mindig újból mulatott rajta, ahányszor 
csak eszébe jutott. Minthogy a tréfát nem taláham különösen 
jónak, csak megerősödött az a várakozásom, hogy rejtett értelem 
van mögötte. Legközelebbi gondolata az volt, hogj^ a meleg 
képzete mindig olyan sokat jelentett neki. A meleg a legfonto- 
sabb a világon, minden élet forrása, stb. A különben meglehetős 
józan fiatalembernek ezt a rajongását feltűnőnek találom, meg- 
kérem, folytassa képzettársításait. Legközelebbi ötlete egy gyár- 
kéményre vonatkozott, amely a hálószobája ablakából volt 
látható. Sokszor bámulta esténként a belőle Ömlő füstöt és szik- 
rákat s eközben a sajnálatos energiapazarláson gondolkodott. 
Meleg, tűz, minden élet forrása, az energia pazarlása egy hosszú, 
belül üres csövön át, — mindezekből az ötletekből nem volt 
nehéz kitalálnom, hogy a hő és tüz fogalmát a szerelem 
képzetével kapcsolta Össze, mint ez a szimbólikus gondolkodásban 
rendszerint történik, s hogy erős maszturbációs-komplexum 
indokolta a felötlött számot. Nem tehetett egyebet, meg kellelt 
erősítenie feltevésemet." 

Ha valaki meg akarja ismerni azt a módot, ahogy a tudat- 
talan gondolkozás a számok anyagát feldolgozza, annak ajánlom 
C. G. Jung dolgozatát: „Ein Beitrag zur Kenntnis des Zahlen- 
traumes" (Zentralbl. für Psychoanalyse, I, 1912) és E. Jones 
egy tanulmányát „Unconscious manipulations of numbers. 
(ü. v. II, 5, 1912.) 

Efajta önanaliziseimen különösen két dolog tűnik fel : Elő- 
ször a valósággal szomnambul biztosság, amellyel a magam 
előtt ismeretlen cél felé törekszem, s abba a számolási folyamatba 



■ 



252 A determinizmus 



mélyedek, amely azután hirtelen a keresett számhoz vezet, to- 
vábbá az a gyorsaság, mellyel az egész utómunka végbemegy; 
másodszor pedig az a körülmény, hogy a számok oly könnyen 
állnak tudattalan gondolkodásom rendelkezésére, holott különben 
rossz számoló vagyok s igen nehezemre esik évszámokat, ház- 
számokat stb.-t tudatosan megjegyeznem. Ezekben a számokkal 
való tudattalan gondolati műveletekben különben olyan ba- 
bonára való hajlandóságot észlelek, amelynek eredete hosszú 
ideig ismeretlen volt előttem.^ 

OSchneider Rudolf úr, Münchenben, érdekes ellenvetést emelt 
az ily számelemzések bizonyító ereje ellen. (Zu Freuds analytischer 
Untersuchung des ZaUeneinfalles, Internat. Zeitschr. für Psychoanalyse 
1920, Heft 1.) O már adott számokat ragadott meg - például azt, amely 
egy történet, mű felütésekor legelőször szemébe ötlött, vagy pedig más 
személy ele terjesztett egy magaválasztotta számot — és azután várta, 
vaj]on az ilyen kívülről rákény szeri tett számhoz is merülnek-e fel az 
Illetőben látszólag determináló ötletek. Tényleg így történt; az egyik 
ot magát illető példában, melyet kÖzÖl, az ötletek éppoly bőséges és' 
értelmes determinálás anyagát adták, mint a mi, önként felmerült 
számokra vonatkozó elemzéseinkben, pedig Schneider kísérletében 
az ilIetS számnak, mint kivÜlrŐl adottnak, nem kellett determináltnak 
lennie. Egy másik, idegen személlyel végzett kísérletében nyilvánvalóan 
nagyon is megkönnyítette magának a feladatot, mert a a-es számot adta 
fel neki, amelynek valamiféle anyaggal való kapcsolata mindenkinél fel- 
tétlenül kimutatható. — Schneider R. mármost két következtetést 
von le megfigyeléseiből : először, hogy „a pszichének éppoly társítási 
lehetőségei vannak a számokhoz, mint a fogalmakhoz", másodszor, hogy 
a meghatározó Ötletek felmerülése spontán számötletek nyomán egyál- 
talán nem bizonyít e számoknak az „elemzésük"-kel felderített gondo 
latokból való származása mellett. Az első következtetés kétségtelenül 
helyes. Egy adott számhoz éppoly könnyen találunk odaillő asszociációt, 
mmt egy odakiáltott, odamondott szóhoz, sót talán még könnyebben 
mert a létező néhány számjegy Összekapcsolhatósága különösen nagy' 
Ez egyszerűen az úgynevezett képiettársitásos kisérlet állapota, amelyet 
a Bleuler-Jung iskola a legkülönfélébb irányokban kiaknázott. 
Ebben a helyzetben az ötletet (reakciót) a megadott szó ^hívó szó) 
határozza meg. Ez a reakció azonban még igen különböző jellegű 
lehetne és J u n g kísérletei mutatták, hogy a további megkülönböztetést 
nem a „véletlen" szabja meg, hanem hogy tudattalan „komplexumoknak" 
van részük az ötlet meghatározásában, ha a hívószó megrezdítette ökeU 



I 
t 



A determinizmus 



253 



Nem fogunk meglepődni, ha úgy találjuk, hogy nemcsak szá- 
mok, hanem bármily más szóötíet is rendszeresen determináltnak 
bizonyul, ha analitikus vizsgálat alá vetjük. 

8) Egy obsedáló, azaz üldöző, szó eredetének kedves példáját 
adja Jung (Diagnost. Assoziationsstudien IV, 215 o.): „Egy 
hölgy meséli, hogy néhány nap óta minduntalan a ,Taganrog, 
szó ötlik a nyelvére, de fogalma sincs róla, miért. Kérdezősködöm 
a közelmúlt indulattelt élményei és elfojtott vágyai után. Némi 
habozás után elmondja, hogy nagyon szeretne egy uj pongyolát 
— Morgenrock — de a férjében nincs meg a kellŐ érdeklődés 
e vágya iránt. Morgenrock — Tag-an-rock, itt rejlik a részleges 
hangzási és értelmi rokonság. A szó oroszos formáját az determi- 
nálja, hogy az illető hölgy körülbelül ugyanabban az időben meg- 
ismerkedett valakivel, aki Taganrogból való." 

g) E. Hitschmann dr.-nak köszönhetem egy más eset 
felderítését, amidőn valakiben bizonyos tájék megp illan tá.sa is- 
mételten egy verssort idézett fel, amelynek eredetét s vonatkozásait 
akkor nem értette: 

Schneider második következtetése túlságosan messzemenő. Abból 

a tényből, hogy kivülről megadott számokhoz (vagy szavakhoz) fel- 
merülnek odaillő ötletek, semmi olyan nem következik a spontán fel- 
merülő számok (vagy szavak) eredetére, amit nem kellett volna tekin- 
tetbe vennünk már e tény megismerése előtt. Ezek az ötletek (szavak 
vagy számok) lehetnének determinálatlanok, vagy azok a gondolatok 
determinálhatták őket, amelyeket az elemzés felderít, vagy más gondo- 
latok, amelyeket az analízisben nem fedett fel, mely esetben az ana- 
lízis megtévesztett volna bennünket. Csak fel kell szabadulnunk az alól 
a benyomás alól, hogy e kérdés másképpen áll számokra, mint szóötle- 
tekre vonatkozólag. A probléma kritikai vizsgálatát s ezzel a lélek- 
elemzö ötletteclmika igazolását nem tűztem ki e könyv feladatául. Az 
analitikus gyakorlat abból a feltevésből indul ki, hogy a fenti lehetősé- 
gek közül a második a ténylegesen fennálló s a legtöbb esetben értéke- 
síthető. Egy kísérleti pszichológus vizsgálódásai azt mutatják, hogy ez a 
legisleg valószínűbb (P p p e 1 r e u t e r ). (V. ö. különben B 1 e u 1 e r 
figyelemreméltó fejtegetéseit „Das autistisch undiszipUnierte Denken etc." 
e. könyvében, 1919. 9. fejezet: Von den Wahrscheinlichkeiten der 
psychologischen Erkenntnis.J ; :. ■■ , ,u 



254 



A determinizmus 



„Dr. jur. E. meséli: Hat évvel ezelőtt Biarritzból San-Sebas- 
tianba utaztam. A. vasúti vonal a Bidassoa folyón megy keresztül, 
mely itt Franciaország és Spanyolország határát képezi. A hídról 
nagyon szép kilátás nyílik egyik oldalon egy széles völgjTe és a 
Pyrenaeu sokra, másik oldalon messze ki a tengerre. Szép, világos 
nyári nap volt, minden napsugárban, fényben úszott, magam 
szabadságon voltam, örültem, hogy Spanyolországba jutok s ekkor 
hirtelen ezek a verssorok jutottak eszembe: „Ámde szabad már 
a lélek, lebeg fénynek tengerén". („Aber frei ist schomUe Seele, 
Schivehet in dem Meer von Licht.'^ ) 

Emlékszem, akkoriban törtem a fejemet, honnan származnak 
e sorok, de nem tudtam rájönni; ritmusukat tekintve valami 
költeményből valók lehettek, amely azonban tökéletesen kiesett 
emlékezetemből. Azt hiszem, később, minthogy a sorok ismételten 
eszembe jutottak, még másoknál is kérdezősködtem irántuk, de 
nem tudtam meg semmit. 

Múlt évben, Spanyolországból hazatérve, ugyanazon a vasúti 
vonalon utaztam. Sötét éjszaka volt és esett az eső. Kinéztem az 
ablakon, hogy megnézzem, elérkeztünk-e már a határállomáshoz 
és észrevettem, hogy éppen a Bidassoa hídján vagyunk. Rögtön 
a fenti sorok ötlöttek megint emlékezetembe, de megint nem 
tudtam, honnan erednek. 

Több hónappal később, otthonomban, Uhland költeményei 
kerültek a kezembe. Kinyitom a könyvet s tekintetem ezekre a 
sorokra esik: „Á.mde szabad már a lélek, lebeg fénynek tengerén." 
Ezek befejező sorai „A zarándok" (Der Waller) című költe- 
ménynek. Elolvastam ezt a költeményt, s most homályosan 
visszaemlékeztem, hog>' valamikor, sok évvel ezelőtt, ismertem. 
A cselekmény színhelye Spanyolország s ez volt ez egyedüli 
vonatkozás, melyet az idézett verssorok s a fent leírt hely között 
m egállapith attam . 

Felfedezésem csak félig elégített ki s gépiesen tovább lapoz- 
tam a könyvben. Az idézett sorok egy oldal végén állnak. 



A determinizmus 



255 



Mikor azt átlapozom, másik oldalán, legfelül a következő cimet 
látom: ,A Bidassoa hídja.' 

Meg kell jegyeznem, hogy ez utóbbi költemény tartalma szinte 
még idegenebbnek tetszett nekem, mint az elsőé; két kezdösora 
így hangzik: „Fenn a Bidassoa hidján ódon szent áll s messze 
néz. Jobbja áldja spanyol szirtet, balja Frankhon mezejét." {,Áitf 
der Bidassoabrücke steht ein Heiliger altersgrau, Segnet reckts 
die span'schen Berge, segnet links den frank: schen Gau/) 

B) A látszólag találomra választott nevek és számok determi- 
náltságába való bepillantásunk talán egy más probléma tisztázá- 
sát is elömozdithatja. Az általános érvényű (kivételt nem ismerő) 
lelki determinizmus feltevésével szemben sokan tudvalevőleg va- 
lami sajátos meggyőződöttség érzésére hivatkoznak a szabad aka- 
rat létezését illetőleg. Ez a meggyőződés fennáll s a determiniz- 
musban való hit sem ingatja meg. Tehát, mint minden normális 
érzésnek, valamiképpen jogosultnak kell lennie. Ez az érzés azon- 
ban, az én megfigyelésem szerint, nem jelentkezik nagy és döntő 
elhatározások alkalmával; ilyenkor inkább a lelki kényszerűség 
érzése támad fel bennünk és szeretünk is erre hivatkozni. („Itt 
állok, nem tehetek másként.") Ellenben éppen a jelentéktelen, 
közömbös elhatározásoknál szeretné azt bizonygatni az ember, 
hogy épp úgy cselekedhetett volna másként is, hogy szabad, 
indokoktól nem befolyásolt akaratból cselekedett. Elemzéseink 
nyomán mármost nem kell elvitatnunk az akarat szabadságáról 
való meggyőződés jogosultságát. Ha külömbséget teszünk tudatos 
s tudattalan indokoltság között, akkor az a meggyőződés alakul ki 
bennünk, hogy a tudatos motiváltság nem terjed ki minden 
mozgásunkra. Minima non curat praetor. Amit azonban így 
az egyik fórum szabadjára hagy, az más oldalról, a tudat- 
talan felöl kapja meg indokoltságát, úgyhogy a determináltság 
a lélekben mégis hézag nélkül megvan.^ 

i) A látszólag önkényes lelki működések szigorú determináltságát 
valló ezen felfogás már bőséges gyümölcsöt termett a lélektan s talán a 



2S6 



A determinizmus 



C) Noha tudatos gondolkodásunkból, az egész tényállásnál fogva, 
szükségképpen hiányzik a megbeszélt elvétések indokoltságá- 
nak ismerete, mégis kívánatos volna, hogy lélektani bizonyitékot 
hozzunk fel ennek létezése mellett; sőt, olyan okokból amelyeket 
a tudattalan alaposabb megismerése juttat tudomásunkra, valószinű, 
hogy fogunk valahol ilyen bizonyítékokat találni. Tényleg két 
területen is mutathatunk ki jelenségeket, amelyek, úgylátszik, 
ezen motiválás tudattalan s ezért eltólt ismeretére vallanak. 

a) Feltűnő és általánosan észlelt sajátossága a paranoiások 
magatartásának, hogy a többiek viselkedésében óriási jelentőséget 
tulajdonítanak oly apró részleteknek, melyekre rendszerint ügyet 
sem szoktunk vetni; ezeket értelmezik s messzemenő következteté- 
sek alapjául veszik. Például az utolsó paranoiás, akit láttam, azt 
következtette, hogy egész környezete összefog ellene, mert eluta- 
zásakor az emberek a pályaudvaron bizonyos mozdulatot tettek 
egyik kezükkel. Egy másik feljegyezte, hogyan járnak az em- 
berek az uccán, hogyan hadonáznak sétapálcáikkal stb. ' 

A paranoiás ezek szerint a mások lelki megnyilvánulásaira vo- 
natkozólag elveti a véletlennek, az indokolásra nem szoruló meg- 
nyilvánulásoknak, kategóriáját, amelyet a normális ember saját 
lelki működéseiben és elvétései egy részében érvényesnek ismer 
el. Minden, amit a paranoiás másokon észrevesz, jelentős, min- 

jogtudomány számára is. B 1 e u 1 e r és J u n g ez értelemben tették 
megérthetővé az úgynevezett asszociációs kísérletnél fellépő reakciókat, 
amelynél a megvizsgált személy egy feléje kiáltott szóra egy ehliez 
eszébeotlő szóval válaszol (hívó szó-reakció) s a közben eltelt időt meg- 
mérik (reakció-idÖ). Jung „Diagnostische Assoziationsstudien" című ta- 
nulmányában (1906) kimutatta a lelkiállapotoknak mily finom reagense 
az ily módon értelmezett asszociációs kisérlet, A prágai H. G r o s s bün- 
tetöjog-tanár két tanítványa, Wertheimer és Klein e kísérletből a 
büntetőjogi esetekben való „tényállás-megállapítás" technikáját fejlesz- 
tették ki, amelynek megvizsgálásával jelenleg pszichológusok és jogászok 
foglalkoznak. 

i) Más szempontból kiíndúlva a mások jelentéktelen és véletlen cse- 
lekedeteinek ilyenforma megítélését a „vonatkoztatási-téboly" tünetének 
tekintik. 



A determinizmus 



257 



den értelmezhető. Hogyan jut ehhez a felfogáshoz? Itt is, mint 
oly sok hasonló esetben valószínűleg úgy, hogy a mások lelki- 
óletébe vetíti azt, ami a sajátjában tudattalanul jelen van. A 
paranoiában ugyanis igen sok minden tör keresztül a tudat- 
hoz, ajtnit a normális emberben és a neurótikusban csak a pszicho- 
analízis tud tudattalan lelki tartalom gyanánt felderíteni.' A 
paranoiásnak tehát bizonyos tekintetben igaza van; felismer 
olyasmit, amit a normális ember nem vesz észre, élesebben lát, 
mint a normális elme, de a felismert tényállásnak másra való 
eltolása értéktelenné teszi megismerését. Remélem, azért nem 
várják tőlem az egyes paranoiás értelmezések igazolását. A jogo- 
sultságnak az a kis része azonban, amelyet a paranoiásnak ét 
véletlen cselekvések ilyetén felfogásából meghagyunk, megköny- 
n>iti számunkra, hogy lélektanilag megértsük azt a meggyőződést, 
amely a paranoiás mindezen értelmezésekhez fűz. Tudniillik 
tényleg van bennök valami; kórosnak nem nevezhető 
téves Ítéleteink is csak ilyen módon jutnak a velükjáró meg- 
győződés érzetéhez. Ez az érzet jogosult a téves gondolatmenet 
egy részére, vagy kiinduló forrására vonatkozólag s mi azután 
kiterjesztjük ezt az egész összefüggésre. 

b) Más oldalról a babona jelenségei utalnak a véletlen és téves 
cselekvések indokoltságának tudattalan és eltolt ismeretére. Né- 
metemet ama kis élmény tárgyalása kapcsán akarom kifejteni, 
amely nekem e meggondolások kiinduló pontjául szolgált. 

Szabadságomról hazatérve, gondolataim csakhamar betegeimre 
irányúinak, akikkel majd az újból kezdődő munkaévben foglal- 
koznom kell. Első útam egy nagyon öreg hölgyhöz vezet, akinél 
éve k óta (1. font) végzem naponta kétszer ugyanazt az orvosi 

1) Például a hisztériásoknak lélekelemzéssel tudalba hozható szexuá- 
lis és kegyetlen merényletekről való fantáziái gyakran minden részle- 
tükben megegyeznek az „üldözött" paranoiások panaszaival. Figyelemre- 
méltó, de érthető, hogy ugyanez a tartalom megvalósulva is megnyüvániü 
előttünk azokban a jelenetekben, amelyeket a perverz hajlandóságúak 
rendeznek vágyaik kielégítésére, 

S. Freud: A mindennapi élet pszíchopathológiája. " 17 



258 



A determinizmus 



ténykedést. A munka egyhangúsága folytán gyakran jutottak 
nálam tudattalan gondolatok kifejezésre, amikor xitban voltam 
a beteghez, vagy kezelése közben. A beteg meghaladta a 90. eszten- 
dőt, természetes tehát, hogy minden év kezdetén fölmerül a 
kérdés, vájjon meddig fog még élni. Azon a napon, amelyről 
szólok, nag}'on sietős dolgom volt; kocsit veszek tehát, hogy 
odamenjek hozzá. A házam előtt levő bérkocsiállomáson minden 
kocsis tudja már az öregasszony címét, meri mindegyikük 
sokszor vitt már hozzá. Ezen a napon mármost az történik, hogy ko- 
csisom nem a beteg háza előtt, hanem egy közeli s tényleg 
hasonló külsejű párhuzamos uccának ugyanolyan számú háza 
előtt áll meg. Észreveszem a tévedést, szemrehányást teszek a 
kocsisnak, aki mentegetődzik. Van-e már most valami jelentősége 
annak, hogy olyan ház elé vittek, amelyben az öreg hölgyet nem 
találhatom? Számomra bizonyára nem 5 de ha babonás volnék^ 
ebben az eseményben előjelt látnék, a sors figyelmeztetését, hogy 
ez az év az öreg hölgy utolsó esztendeje. Igen sok, a történe- 
lemben feljegyzett, előjel alapja éppen ily gyenge szimbólikán 
alapult. Én azonban az egész dolgot minden jelentős értelem 
nélkül való véletlennek tartom. 

Egészen másképp állna a dolog, ha gyalog tettem volna meg 
az útat s aztán , gondolataimba merülve', „szórakozottságomban" 
kerültem volna a másik ucca háza elé. Ezt nem nevezném 
puszta véletlennek, hanem tudattalan szándékkal indokolt, értel- 
mezésre szoruló cselekedetnek. Ennek az „eltévedésnek" való- 
színűleg az lett volna a magyarázata, hogy az Öreg hÖlgj-et már 
nem sokáig reménylem ott találni. 

Én tehát a babonás embertől a következőkben különbözöm: 
Nem hiszem, hogy olyan esemény, amelynek létrejöttében 
a magam lelkiéletének nem volt része, valami rejtett dolgot 
hozhat tudomásomra a valóság jövendő alakulására vonatkozólag; 
de hiszem, hogy saját lelkimüködésem egy szándékolatlan meg- 
nyilvánulása igenis felfed előttem valami rejtett dolgot, ami 



A determinizmus 



259 



ismét csak lelki életemet illeti; hiszek a külső (reális) véletlenben, 
de nem hiszek a belső (lelki) véletlenségben. A babonás éppen 
ellenkezőképpen vélekedik: mitsem tud véletlen cselekvéseinek 
és elvétéseinek motiváltságáról s hiszi, hogy a lelki életben van 
véletlenség; ellenben hajlandó a külső véletlennek olyan jelen- 
tőséget tulajdonítani, amely tényleges történésben fog megnyil- 
vánulni, hajlandó a véletlenben valami külső, előre rejtett dolog 
kifejezését látni. A különbség a babonás között és köztem kettő: 
először is ő kifelé vetíti az indokoltságot, amelyet én belül 
keresek; másodszor történéssel magyarázza a véletlent, amelyet 
én gondolatra vezetek vissza. Ámde, ami számára rejtett valóság, 
megfelel annak, amit én tudattalannak nevezek s mindkettőnk- 
ben közös az a kényszer, hogy a véletlent ne fogadjuk el vélet- 
lennek, hanem értelmezzük.^ 

Felteszem mármost, hogy a lelki véletlenségek indokolt vol- 
tának e tudatos nemismerése és tudattalan ismerete a babona 
egyik lelki gyökere. Minthogy a babonás mitsem tud saját 

i) Igen szép példát közlök itt, amelyen N. Ossipow a babonás, 
a pszichoanalitikus és a misztikus felfogás közötti különbséget fejtegeti. 
(Psychoanalyse und Aberglauben, Intern. Zeitschrift. f. Psychoanalyse, 
VIII, 1922-) Egy orosz kisvárosban tartotta esküvőjét s rögtön utána 
Moszkvába utazott ifjú feleségével. Egy közbeeső állomáson, két órá- 
nyira Moszkvától, kívánsága támadt, hogy a pályaudvar kijáratáig menjen 
és onnan egy pillantást vessen a városra. Ügy gondolta, bőven van ene 
ideje, ám mire visszatért a perronra, a vonat már elrobogott fiatal fele- 
ségével. Öreg dajkája otthon fejcsóválva hallgatta ezt a történetet: „Ennek 
a házasságnak nem lesz jó vége". Ossipow akkoriban nevetett a 
jövendölésen. Minthogy azonban bt hónap múlva elvált aí asszonytól^ 
utólag kénytelen a vonatról való akkori leszállását „tudattalan tiltakozási- 
nak tekinteni a házasság megkötése ellen. A város, ahol ez a leszállás 
történt, évek múlva nagy jelentőségre emelkedett életében, mert ott élt 
valaki, akivel sorsa később szorosan Összefűzte. Azt a valakit az elvétés 
elkövetése idején még nem ismerte, sőt még létezéséről sem tudott. 
Viselkedésének misztikus magyarázata azonban úgy szólna, hogy azért 
szállt le abban a városban a moszkvai vonatról s azért hagyta el a fele- 
ségét, mert valamiképpen megakart nyilatkozni számára az ama későbbi 
kapcsolatban rendeltetett jövendő. 



260 



A determini/mus 



véletlen cselekvéseinek indokoltságáról és, minthogy ez indokolt 
ságnak ténye mégis elismerésre törekszik benne, arra kényszerül, 
hogy ez indokoltságot eltolással a külső világba helyezze. Ha 
ez az összefüggés fennáll, akkor alig szoritkozhatik erre az egyes 
esetre. Valóban azt hiszem, hogy a legmodernebb vallásokba is 
belenyúló mitológikus világnézetnek nagyrésze nem egyéb, mint 
a külvilágba vetített lélektan. A tudattalan lelki- 
tényezőknek és viszonylataiknak homályos felismerése^ (úgy- 
szólván endopszichikus érzéklése), — nehéz ezt másképp kifejez- 
nünk s a paranoiával való analógiát kell itt segítségül vennünk 
— egy érzékfölötti valóság megszerkesztésében tükröző- 
dik, amelyet a tudomány azután újra a tudattalan lélek- 
tanává kell, hogy visszaváltoztasson. Bátran vállalkozhatnánk 
rá, hogy az édenkertről és a bűnbeesésről, az istenről, a jóról 
s rosszról, a halhatatlanságról stb. szóló mítoszokat ílymódon 
oldjuk meg sa metafizikát metapszichológiává vál- 
toztassuk át. A paranoiás és a babonás ember gondolateltolása 
között kisebb az űr, mintsem első pillanatra látszik. Mikor az 
emberek gondolkodni kezdtek, tudvalevőleg kénytelenek voltak 
a külvilágot anthropomorph módon s a maguk képére egy csomó 
személyiséggé bontani szét, tehát a véletlenek, amelyeket baboná- 
san magyaráztak, cselekedetekké, más személyek megnyilat- 
kozásaivá lettek. Ezek az emberek tehát éppúgy viselkedtek, mint 
a paranoiások, akik a mások nyilvánította csekély jelekből követ- 
keztetéseket vonnak le. s mint az Összes egészségesek is, akik, 
joggal, embertársaik véletlen s szándékol atlan cselekvéseit veszik 
alapul jellemük megítélésére. A babona csak a mi modern, 
természettudományi, de még egyáltalán nem végleg kialakult 
világnézetünkben látszik annyira helyén nem valónak; a tudomány- 
előtti koiok és népek világnézetének jogosult és következetes 
kiegészítője volt. 

i) Amely természetesen teljesen hiányán van a megismerés jelle- 
gének. 



A determinizmus 



A rómainak tehát viszonylag igaza volt, amikor elállt egy 
fontos vállalkozásától, mert a madarak repülésében kedvezőtlen 
jelt látott: a maga feltevéseihez képest következetesen cselekedett. 
Ha azonban azért mondott le vállalkozásáról, mert elinduláskor 
megbotlott házának küszöbén, {„un Romáin retournerait") akkor 
abszolúte véve is túllett rajtunk, hitelleneken, jobb lélek- 
ismerö volt, mint amilyennek mi lenni igyekszünk. Mert ez a 
megbotlás valami belső ellenkezésnek fennforgását kellett, hogy 
felfedje előtte, amely tiltakozás ereje a cselekvés pillanatában 
megcsorbithatta szándékának erejét. Teljes sikert ug)'anis csak 
akkor várhatunk, ha minden lelki erőnk egységesen törekszik 
a kivánt cél felé. Mit is válaszol Schiller „Tell^-je, miután 
oly sokáig habozott, hogy az almát gyermeke fejéről lelojje, 
Gessler kérdésére, mi célból vette magához a második nyilat? 

„Mit diesem Pfeil durchhohrt' ich — Euch, 

}Fenn ich mein liebes Kind getroffen hatte. 

Und Eu er — ivahrlich kait' ich nicht gejeklt,^ 

(„Ha kedves fiamat találom, 

E másik nyíl — téged járt volna át. 

És a tiéd célt nem téveszt tudom") ■ 

D) Akinek alkalma volt rá, hogy az emberek rejlett lelki 
rezdületeit a pszichoanalizis módszerével tanulmányozza, a babo- 
nában kifejezésre jutó tudattalan indokok minőségére vonat- 
kozólag is mondhat némi ujat. Legvilágosabban a kényszer- 
gondolatokban és kényszerállapotokban szenvedő, sokszor igen 
intelligens, idegbetegeknél ismerhetjük fel, hogy a babona el- 
nyomott ellenséges és kegyetlen indulatokból ered. A babona 
igen nagy részben szerencsétlenség várása, félése, s az, aki 
másoknak gyakran kívánt rosszat, de a jóságra nevelés következ- 
tében ezeket a kívánságokat a tudattalanba fojtotta, különösen 
hajlamos lesz arra, hogy ilyen tudattalan gonoszságáért büntetést 
várjon, valami kívülről fenyegető veszély formájában. 



202 



A determinizmus 



Elismerjük, hogy a babona lélektanát ezekkel a megjegyzé- 
sekkel éppenséggel nem merítettük ki; viszont legalább érinte- 
nünk kell azt a kérdést, vájjon teljesen tagadásba kell-e vennünk, 
hogy a babonának reális gyökerei lehetnek, vájjon egész biztos-e» 
hogy nincsenek megsejtések, jósálmok, telepátikus tapasztalatok, 
érzékfeletti erők megnyilvánulásai stb. Távolról sem akarom e 
jelenségeket általában ily rövid úton elintézni, mikor ezekről 
olyan sok alapos megfigyelést közöltek még értelmileg igen kiváló 
férfiak is; leghelyesebb, ha ezek továbbra is még vizsgálódások 
tárgyát képezik. Sőt remélhető, hogy e megfigyelések egy része 
a tudattalan lelki folyamatokat illető fejlődő megismeréseink 
révén magyarázatát fogja nyerni anélkül, hogy minket jelenlegi 
nézeteink alapját megdöntő változtatásokra kényszerítene. Ha 
ezeken felül még más, például a spiritiszták állította jelenségek 
is valóknak bizonyulnának, akkor hát módosítani fogjuk az uj 
tapasztalatok alapján „törvényeinket", anélkül, hogj' a világ- 
egyetem törvényszerű összefüggésében való hitünk meginogna. 

E fejtegetések keretében mármost fent felvetett kérdésekre 
csak szubjektive, azaz személyes tapasztalatom alapján felelhetek. 
Sajnálattal kell bevallanom, hogy azok közé a méltatlan egyének 
közé tartozom, akik előtt a szellemek abbahag>'ják ténykedésüket 
s akik elöl az érzékfölötti meghátrál, úgy, hogy sohasem volt 
alkalmam olyat megélni, ami a csodákban való hitre serkent- 
hetett volna. Voltak sejtelmeim és értek csapások, csakúgy mint 
minden embert, de e kettfí elkerülte egj-mást; a sejtelmekre 
nem következett be semmi, a csapások pedig bejelentetlenül 
törtek rám ifjú koromban, amikor egyedül éltem egy idegen 
városban; sokszor hallottam, hogy egy rögtön felismert, drága 
hang hirtelen néven szólít, feljeg^-eztem a hallucináció időpontját 
s aggódva érdeklődtem az otthonmaradottaknál, mi is történt 
abban a pillanatban. Nem történt semmi. Ezzel szemben később 
egyszer nyugodtan és mitsem sejtve dolgoztam betegeimmel, 
miközben gyermekem majdnem elvérzett. Azokat a sejtelmeket 



A determinizmus 



263 



sem ismerhettem el reális jelenségek gyanánt, amelyeket bete- 
geim közöltek velem. De be kell vallanom, hogy az utóbbi 
években egynéhány különös tapasztalatot tettem, amelyeket a 
telepatikus gondolatátvitel feltevése könnyen megmagyarázna. 

Igen elterjedt a jósálmokban való hit, mert ez arra támasz- 
kodhatik, hogy némely dolog tényleg úgy alakul a jövendőben, 
amint azt a vágy az álomban előre kiépítette.' De ezen igazán 
nincs mit csodálkozni, ezenfelül meg az álom és teljesedése 
közt rendszerint még igen nagy eltérések mutatkoznak, amelyeket 
az álmodó hívő szívesen mellőz. Joggal prófétikusnak nevezhető 
álom szép példáját közölte velem egyszer pontos elemzés végett 
egy intelligens és igazságszerető nőbetegem. Egyszer, beszélte, 
azt álmodta, hogy volt háziorvosával és barátjával találkozik egy 
bizonyos uccában, egy bizonyos üzlet előtt, s midőn másnap 
reggel bement a Belvárosba, tényleg ugyanezzel az úrral talál- 
kozott az álomban megjelölt helyen. Megjegyzem, hogy e csodá- 
latos megegyezés semmiféle utána következő történéssel nem 
mutatta ki jelentőségét^ tehát nem nyerhetett a jövendőből 
igazolást. 

A gondos vizsgálódás megállapította, hogy semmiféle bizonyí- 
ték sincs arra, hogy a hölgy erre az álomra már az álmodást 
követő reggelen, tehát a sétája s az orvossal való találkozása 
előtt emlékezett. Semmi jel nem szólt a tényállás olyan felfo- 
gása ellen, amely az eseményt minden csodálatos elemétől meg- 
fosztja s csak egy érdekes pszichológiai problémát hagy meg 
belőle. Egy délelőtt ama bizonyos uccán ment végig és a meg- 
nevezett bolt előtt régi háziorvosával találkozott: csak az ö 
jjiegpi Hántásakor támadt benne az a meggyőződés, hogy a talál- 
kozás előtti éjszakán álmodott erről az, ugyanezen helyen történt, 
találkozásról. Az elemzésnek azután nagy valószínűséggel sikerült 
rámutatnia, honnan eredt ez a meggyőződés, amelytől az álta- 

1) V. ö. Freud, Traum und Telepathie (Imago, 1922, VIII.) 



A determinizmus 



lános szabályoknak megf el előleg nem tagadhatunk meg bizonyos 
hitelre való jogosultságot. Egy bizonyos helyen s előzetes vára- 
kozás után való találkozás: ez a rendezvous tényállása. Az öreg 
háziorvos régi idők emlékét keltette fel benne, amikor egy 
harmadik, az orvossal is barátságban levő, személlyel való 
találkozások nagyon jelentősek voltak számára. Kzzel az úrral 
azóta is fenntartotta az érintkezést s az állítólagos álmot meg- 
előző napon hiába várt reá. Ha az erre vonatkozó összefüggé- 
seket bővebben közölhetném, könnyen kimutathatnám, hogy a 
prófétikus álomnak az elmúlt időkből való barát megpillan- 
tásakor támadt illúziója körülbelül ezt jelenti: „Oh, doktor úr, 
maga elmúh időket juttat az eszembe, amikor soha sem kellett 
N.-re hiába várakoznom, ha találkozót beszéltünk meg." 

Arra az ismert „csodálatos találkozásra", hogy az ember éppen 
akkor akad Össze valakivel, amikor gondolatban vele foglalkozott, 
egyszerű és könnyen magj-arázható példát hozhatok a magam 
megfigyelése alapján, amely valószínűleg jó mintaképét adhatja 
a hasonló eseteknek általában. Néhány nappal azután, hog>' 
megkaptam az egyetemi tanári címet, amely monarchikus 
országokban magában is nagy tekintélyt ad, a Belvárosban sétál- 
tam s gondolataim menete hirtelen gyerekes bosszúfantáziába 
csapott át, amely egy bizonyos házaspár ellen irányúit. Ezek az 
emberek néhány hónappal ezelőtt leánykájukhoz hívtak, akinél 
egy álommal kapcsolatosan érdekes kényszerjelenség lépett fel. 
Nagyon érdekelt az eset, amelynek keletkezését átlátni véhem; 
a szülők azonban nem kívánták kezelésemet, hanem értésemre 
adták, hogy egy külföldi tekintélyhez akarnak fordulni, aki 
hipnózissal gyógyít. Séta közben mármost elképzeltem, hogy a 
szülök e kísérlet tökéletes kudarca folytán az én kezelésemet 
kérik ki, teljes bizalmukról biztosítanak stb.' Én azonban azt 
felelem: „Igen, most, hogy én U professzor lettem, megjött a 
bizalmuk. Ez a cím azonban mítsem változtatott a képességeimen ; 
ha mint 'docens nem kellettem Önöknek, meglehetnek nélkülem 



A determinizmus 



265 



most is, hogy tanár vagyok." — E ponton képzelőd és emet 
hangos köszöntés szakította félbe: „Alázíitos s/.olgája, professzor 
ur!" s amint föltekintettem, az a házaspár ment el mellettem, 
amelyen kérése visszautasításával éppen most álltam bosszút. A 
legközelebbi meggondolás eloszlatta a „csodálatos" lát>zatát. 
Egyenes és széles csaknem néptelen uccán mentem ama házas- 
párral szembe s futólag feltekintve, körülbelül husz lépésnyi 
távolságban, megpillantottam s megismertem termetes személyi- 
ségüket, de ezt az érzéklést — a negatív hallucináció mintájára 
— éppen azokból az érzésbeli indokokból küszöböltem ki. amelyek 
azután látszólag önként felmerült bosszúfantáziámban jutottak 
érvényre. ' . 

A „látszólagos előre megsejtés" másik esetének megoldását 
Ottó Ranktól veszem át: 

„A minap magam éltem át ama „csodálatos összetalálkozás" 
különös változatát, amikor az ember találkozik valakivel, mikor 
éppen gondolatban vele foglalkozott. Közvetlenül karácsony előtt 
az Osztrák-Magyar Bank pénztárába mentem, hogy th koronát 
uj ezüstkoronásokra váltsak b<; elajándékozás céljából. Útközben 
becsvágyó álmodozásokba merülök, amelyek csekély vagyonom- 
nak a bank épületében felhalmozott óriási pénztömegekkel való 
összehasonlításából indulnak ki s így fordulok be a keskeny 
Bankgasse-ba, melyben a bank épülete áll. A kapú előtt auio- 
mobil áll és rengeteg ember jár ki-be. No hiszen, gondolom 
magamban, most majd pont az én pár koronámmal érnek rá 
bíbelődni. Mindenesetre rövidesen intézem el a dolgot, oda- 
nyújtom a felváltandó bankjegyet és azt mondom: Kérek ara- 
nyat! — Rögtön észreveszem tévedésemet, hiszen én ezüstöt 
akarok kérni és felébredek álmodozásomból. Már néhány lépés- 
nyire vagyok csak a bank bejáratától; egy fiatalembert látok 
szembejönni velem, aki ismerősnek tetszik nekem, de akit rövid- 
látásom miatt nem tudok még határozottan felismerni. Amint 
közelebb érek hozzá, megismerem, hogy fivéremnek iskola- 



266 



A determinizmus 



társa, Gold úr, akinek fivérétől, egy neves írótól, nagy- 
támogatást vártam irodalmi pályám elején. Ez a támogatás azon- 
ban elmaradt, s veié a nyomában remélt anyagi siker is, amely- 
ről az imént álmodoztam. Álmodozásaimba elmerülve, nyilván 
már előbb tudattalanul érzékeltem Gold úr közeledtét, s ezt anyagi 
sikerekről álmodó tudatom olyan formában vette tudomásul, 
hogy elhatároztam, hogy a pénztárnál aranyat - — GoLd — fogok 
az értéktelenebb ezüst helyett kérni. Másrészt viszont az a paradox 
tény, hogy tudattalanom észrevett valamit, amit szemem csak 
később tudott felismerni, részben a komplexumfogékonyságban 
(Bleuler) leli magyarázatát, amely az anyagi javak kÖre felé 
irányúit s amely lépteimet jobb tudomásom ellenére kezdettől 
fogva amaz épületrész felé vezette, ahol csak aranyat és aranyra 
váltanak be." (Zentralblatt für Psychoanalyse, II, 5). 

A csodás és „félelmes" („unheimlich^ ) hallucinációk kategó- 
riájába tartozik még az a sajátos érzés, amely egy-egy pillanat- 
ban és helyzetben elfog bennünket, mintha már átéltük volna 
egyszer ugyanazt, lettünk volna ugyanabban a helyzetben, de 
semmiféle erőlködéssel sem sikerül a régi élményre, amely így 
kisért, világosan emlékezni. Tudom, hogy csak a hanyag nyelv- 
szokást követem, amikor azt, ami ilyenkor bennünk támad, 
érzésnek nevezem ; tulajdonképpen Ítéletről, még pedig megismerési 
ítéletről van szó, de ezeknek az eseteknek mégis egészen sajátos a 
jellegük és arról a körülményről sem szabad megfeledkeznünk, 
hogy a keresett emléket sohasem tudjuk visszaidézni. Nem tu- 
dom, hogy a f,déjá vu" ezen jelenségét megkisérelték-e már 
komoly érv gj'anánt felhozni az egyén lelki praeexisztenciáj a 
mellett; de a pszichológusok érdeklődéssel fordultak feléje s a 
legkülönbözőbb spekulációk útján próbáltak a rejtély nyitjára 
jutni. A megkísérelt magyarázatok egyikét sem tartom helyesnek, 
mert egyikük sem vesz tekintetbe mást, mint a tünemény 
kiséröjelenségeit és a felmerülésének kedvező feltételeket. Azokat 
a lelki folyamatokat, melyek az én megfigyeléseim szerint a 



A determinizmus 



267 



„déja m" magyarázatáért egyedül felelősek: a tudattalan fantá- 
ziákat ugyanis a pszichológusok ma még egyáltalán nem veszik 
tekintetbe. , . , , . . -r.-. . . 

Ügy hiszem, helytelenül cselekszünk, ha az „egyszer már 
átélt" érzését illúziónak nevezzük. Ellenkezőleg, ilyen pillanatok- 
ban ténj'leg olyasmi rezdül meg, amit egyszer már átéltünk, 
csakhogy ez utóbbi nem juthat tudatosan emlékezetünkbe, mert 
sohasem is volt bennünk tudatos. A „déjá vu" érzése, röviden 
szólva, egy tudattalan fantáziára való emlékezés. Vannak ugyanis 
tudattalan fantáziák (vagy éber-álmok) éppúgy, mint ahogy 
vannak ilyfajta tudatos alkotások, amely utóbbiakat mindnyájan 
tapasztalatból ismerjük. ■_, 

Tudom, hogy ez a kérdés a legalaposabb tárgyalásra érdemes, 
itt azonban a „déjá vu" jelenségének csak egyetlen esetét fogom 
felemlíteni , amelyben ennek érzete feltűnően erős és hosszan- 
tartó volt. Egy jelenleg 37 éves hölgy azt állítja, egész határo- 
zottan emlékszik arra, hogy tizenkét és fél éves korában először 
tett látogatást iskolatársainál ezeknek vidéki otthonában s már a 
kertbe beléptekor az az érzése volt, hogy már járt ott egyszer; 
ez az érzése megújult, amikor a lakásba lépett, úgyhogy mindig 
ixiár előre tudni vélte, milyen szoba következik azután, milyen 
kilátás lesz onnan stb. Egészen kizárt dolog azonban, s ezt szülei- 
nél való kérdezősködéssel is megállapította, hogy ez ismerős 
érzésnek a hárban és kertben való régebbi, esetleg zsenge gyermek- 
korában történt látogatás képezte volna az alapját. A hölgy, 
aki ezt a tényt elmondta, nem kereste ennek lélektani magyará- 
zatát, hanem e sajátos érzés jelentkezésében prófélikus előjelét 
látta annak, hogy éppen ezek a barátnők rendkívül jelentőségre 
tettek később szert érzésvilágában. Ha azoban megfontoljuk a 
körülményeket, amelyek, között e jelenség fellépett, más magya- 
rázatra nyilik út. Mikor a leányka e látogatást tetle, tudott 
róla, hogy barátnőinek egyetlen, nagybeteg fivére volt. Látta is 
egyszer a fiút, úgy találta, hogy nagyon rossz színben van, s 



Í268 



A determinizmus 



azt gondolta, nemsokára meg fog halni. Ámde, néhány hónap- 
pal ezelőtt, az ő saját egyetlen fiútestvére volt veszélyes beteg, 
súlyos diftériája volt; s ennek betegsége alatt a leányka heteken 
át messze volt a szülői háztól, valami távoli rokonnál lakott. A 
hölgy úgy hiszi, hogy fivére szintén ott volt e vidéki látogatáson, 
sőt, úgy rémlik neki, hogy ez volt első nagyobb kirándulása a 
betegsége után; de emlékezete e részben feltűnően bizonytalan, 
míg az összes többi részletek, különösen a ruha, melyet aznap 
viselt, rendkívül világosan állnak szeme előtt. Tapasztalataink 
alapján e jelekből azt kell következtetnünk, hogy a fivér halálára 
vonatkozó várakozás akkoriban nagy szerepet játszhatott a leányka 
lelkében, de vagy sohasem vált tudatossá, vagy a betegség szeren- 
csés kimenetele után igen erős elfojtás tárgya lett. Ha a fiú 
meghalt volna, más ruhát, t. i. gyászt kellett volna hordania 
A barátnőinél mármost hasonló helyzetet talált: egyetlen fivérük 
életveszélyben volt, aminthogy röviddel utánna meg is halt. 
Most arra kellett volna tudatosan emlékezni, hogy ezt a helyzetet 
néhány hónap előtt maga is átélte; minthogy azonban ennek 
felmerülését, az elfojtás megakadályozta, az emlékezés érzetét a 
helyre, a kertre és házra vitte át s az a „fausse reconnaissance^ 
fogta el, hogy mindezt éppen így látta már egyszer. Az elfojtás 
tényéből arra következtethetünk, hogy az egykori várakozás, hogy 
fivére meg fog halni, annakidején majdnem vágyfantázia jelie- 
gével bírt. Akkor persze ő maradt volna az egj'etlen gyermek. 
Később kialakult neurózisában igen erősen gyötörte az aggoda- 
lom, hogy szüleit elvesztheti, amely mögött az elemzés, mint 
mindig, az erre irányuló tudattalan vágyat tudta kideriieni. 

A „déjá vu" önmagámon tapasztalt, futólagos érzéseit ha- 
sonlóképpen vezethettem le a pillanat érzési konstellációjából. 
• „Ez megint jó alkalom volna, hogy felébressze azt a (tudattalan 
és ismeretlen) képzelődést, amely ekkor meg ekkor, mint hely- 
zetem javítására irányuló vágy szövődött bennem." 

A „défá vu" ezen magyarázatát eddig csak egyetlen meg- 



A de terminizmus 269 

figyelő méltatta. Dr. Ferenczi, aki olyan sok értékes adaiot 
szolgáltatott e könyv harmadik kiadásához, a következőket írja 
erre vonatkozólag: „Úgy magamnál, mint másoknál meggyőződ- 
hettem ró]a, hogy a megm agyar ázhatlan „felismerési érzés" 
tudattalan fantáziákból ered, amelyeket bizonyos aktuális helyzet 
tudattalanul ébreszt fel az emberben. Egyik betegemnél lát- 
szólag más, de valójában teljesen hasonló forrása volt e lelki 
tüneménynek. Ez érzés nagyon gyakran lépett fel nála, de 
rendszerint kiderült, hogy az elmúlt éjszaka valamely elfele- 
dett (elfojtott) álomdarabjából származott. Úgylátszik 
tehát, hogy a „déjá vu" érzése nemcsak nappali álmodozásokból, 
hanem éjjeli álmokból is származhatik." 

Később jutott tudomásomra, hogy Grasset 1904-ben olyan 
magyarázatát adta e jelenségnek, amely az enyémet nagyon 
megközelíti. 

igij-ban egy kis értekezésben^ egy más tüneményt irtam 
le, amely közel rokon a „déjá. -vii* jelenségével. Ez a ^^déja 
raconté^ , azaz illúzió, hogy már közöltünk valamit, s ez külö- 
nösen érdekes, ha a pszichoanalitikus kezelés folyamán jelent- 
kezik. A beteg ilyenkor a szubjektív biztosság határozottságával 
állítja, hogy egy bizonyos emléket már régen elmondott. Az 
orvos azonban biztosan tudja az ellenkezőjét és rendszerint rá is 
bizonyíthatja a betegre. Ez érdekes elvélés magyarázata, hogy a beteg- 
ben megvolt az ösztönzés és a szándék, hogy ezt a dolgot közölje, de 
elmulasztotta, s most a szándékra, impulzusra való emlékezést 
teszi a megvalósításnak helyébe. 

Hasonló a tényállásuk, valószínűleg hasonló a mechanizmusuk 
is a — Ferenczi elnevezésével — „képzelt elvétéseknek" is.=^ 
Az ember azt hiszi, valamit — valamely tárgyat — elfelejtett, 
elrakott, elvesztett, azután meggyőződhetik róla, hogy mindezt 

1) Über fausse reconnaissance {„déjá rácomé''') wiihrend der psycho- 
analitischen Arbeit. (Int. Zeitschrift f. Psychoanalyse 1915. I.) 

2) Internationale Zeitschrift f, Psychoanalyse, 1915, III. . 



270 



A determinizmus 



nem tette, hogy minden rendben van. Például egy nőbeteg 
azzal az indoltlással jön vissza az orvos szobájába, hogy ott felej- 
tette az esernyőjét, de az orvos figyelmezteti, hogy hiszen az 
ernyő — kezében van. Megvolt tehát az impulzus az ilyen elve- 
tésre és ezzel beérte az ember, a végrehajtás elmaradt. Egyéb- 
ként a képzelt elvétésnek ugyanaz a jelentősége, mint a való- 
ságosé. Csakhogy, mondhatnók, kevésbbé költséges. 

E) Mikor múltkoriban alkalmam vojt, egy filozófiai képzett- 
ségű fcartársnak néhány névelfelejtési esetet elemzésükkel együtt 
előadnom, sietve ezt válaszolta: Ez mind nagj'on szép, de nálam 
másképpen megy a névelfelejtés. Ennyire kényelmesen nyilván 
mégsem szabad elintézni a dolgot; nem hiszem, hogy a kolléga 
előzetesen valaha is gondolt rá, hogy egy névelfelejtést elemezzen; 
nem is tudta megmondani, mimódon megy ez nála másként 
végbe. De megjegyzése mégis olyan kérdést érint, amelyet 
sokan hajlandók előtérbe helyezni. Vájjon a téves- és véletlen 
cselekvések fentebb ismertetett értelmezése általános érvényű-e, 
vagy pedig csak egyes esetekre áll, és utóbbi esetben, melyek 
azok a feltételek, amelyek között e más módon is előállható 
jelenségek magyarázatára éppen ezt az értelmezést kell felhasz- 
nálni? E kérdés eldöntésére tapasztalataim nem elegendőek. 
Csak azt kell hangsúlyoznom, hogy a kimutatott összefüggéseket 
semmiesetre sem szabad kivételeseknek tekintenünk, mert vala- 
hányszor magamon vagy betegeimen próbát tettem, éppúgy, mint 
a közölt esetekben, mindig teljes bizonyossággal hasonló indo- 
koltságot lehetett kimutatni, vagy legalább is alapos okok 
merültek fel e feltevésre. Éppen nem csodálatos, hogy nem 
mindenkor sikerül a tüneti cselekvés rejtett értelmét felderítenünk, 
minthogy itt a megoldásnak ellene szegülő belső ellentállások 
nagyságát mint döntő tényezőt kell figyelembe vennünk. Arra 
sem vagyunk képesek, hogy megfejtsük a magunk vagy betegeink 
mindenegyes álmát; az elmélet általános érvényüségének meg- 



» 

I • 



A determinizmus 271 



erősítésére elegendő, ha csak egy bizonyos fokig is be tudunk 
hatolni a rejtett összefüggésbe. Gyakran előfordul, hogy valamely 
álom a következő napon semmiképpen meg nem fejthető; egy 
héttel vagy hónappal később pedig sikerült felfedni rejtett értel- 
mét, ha közben valami olyan változás állott be a valóságban, 
mely az egymással küzdő lelki tényezők súlyát csökkentette. 
Ugyanazt látjuk a téves és tüneti cselekvések megfejtésénél is. 
Az egyik föntebb kÖzÖlt téves olvasási példán („lm Fafi durck 
Európa^) alkalmam volt kimutatni, miképpen válik egy eleinte 
megmagyarázhatlan tünet az elemzés számára hozzáférhetővé akkor, 
ha az elfojtott gondolatokhoz fűződő reális érdek csökken.* 
Ameddig fennállt a lehetőség, hogy öcsém hamarabb jut az áhított 
címhez, mint én, az említett olvasási hibát ismételt próbál- 
kozássál sem sikerült elemeznem; mikor kiderült, hogy ez a 
megelőztetés nem valószínű, egyszerre megnyílt az út, amely a 
megoldáshoz vezetett. Helytelen volna tehát minden olyan 
esetben, amelynek elemzése nem vezet célhoz, azt állítani, hogy 
ezt más lelki mechanizmus hozta létre, mint amelyet itt felderí- 
tettünk; e feltevés felállításához egyéb nem csupán negatív 
bizonyítékokra volna szükség. Nincs semmiféle bizonyító ereje 
annak az egészséges embereknél valószínűleg általános készségnek 
sem, hogy a téves és tüneti cselekvésekre másféle értelmezést 
fogadjanak el; ez természetesen ugyanazon lelki erők megnyil- 
vánulása, amelyek az indokokat titokba burkolták s melyek tehát 
síkra szállnak e titok fenntartásáért s tiltakoznak felderítése ellen. 

1} Ide igen érdekes Ökonómiai természetű problémák kapcsolódnak, 
olyan kérdések, amelyek tekintettel vannak arra a tényre, hogy a lelki 
folyamatok gyönjörkeresésre és fájdalom elkerülésére törekszenek. Már 
az is ökonómiai probléma, miként lehetséges, hogy egy kedvetlenség 
elkerülése céljából elfelejtett nevet pótló képzettársítások révén vissza- 
idézünk. Tausk egy szép munkája („Entwertung des Verdrangtings- 
motivs durch Rekompense", Intern. Zeitschrift f. Psychoanalyse 1915, II 
]6 példákon mutatja be, hogy az elfelejtett név ismét felötlik, ha sikerül 
kedvelt társítások körébe kapcsolni, amelyek aztán a várható kedvtelen- 
ség érzetét ellensúlyozzák. 



272 



A determinizmus 



Másrészt viszont nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy 
hiszen az elfojtott gondolatok és indulatok nem önállóan terem- 
tik meg kifejezésüket a téves és tüneti cselekvésekben. A beideg- 
zések ilyen kisiklásának technikai lehetősége tőlük függetlenül 
kell, hogy adott legyen, azt azután szívesen kihasználja az elfoj- 
tottnak azon törekvése, hog}' tudatos érvényesülésre jusson. Hogy 
melyek azok a szerkezeti és működési viszonylatok, melyek e 
szándék rendelkezésére állanak, azt a beszédbeli kisiklásokra 
vonatkozólag a filozófusok és filológusok tüzetes vizsgálódásokkal 
igyekeztek megállapítani. Ha tehát a téves és tüneti cselekvések 
feltételeit illetőleg megkülönböztetést teszünk a tudattalan indíték 
s az érvényesülését elősegítő fiziológiai és pszichoFízikai viszony- 
latok között, fennmarad még az a kérdés, vájjon a lelki egész- 
ség halárain belül vannak-e még egyéb mozzanatok is, amelyek 
a tudattalan indok módjára és annak helyén az említett viszony- 
latok útján téves és tüneti cselekvéseket idézhetnek elő. Nem az 
én feladatom, hogy e kérdésre feleljek. 

Egyébként az sincs szándékomban, hogy az elvétések pszicho- 
analitikus és különben szokásos felfogása közötti amúgy is nagy 
különbségei túlozzam. Inkább olyan esetekre szeretnék rámutatni, 
anaelyekben e különbségek kevésbbé élesek. Az elszólás és toll- 
hiba legegyszerűbb s 1 egészre véil énebb eseteiben, amikor például 
csak szavakat vonunk össze vagy eg>'es szavakat és betűket hagyunk 
ki, nincs helye a bonyolult értelmezéseknek. A pszichoanalízis 
szempontjából azt kell állítanunk, hogy ezekben az esetekben a 
tudatos szándék valamelyes megzavarása jelentkezett, de nem 
mutathatjuk ki, vájjon ez a zavar honnan származott és mi volt 
a szándéka. Csak éppen annyi sikerült neki, hogy jelenlétét 
nyilvánítsa. Ugyanezekben az esetekben látjuk azután az elvétés 
kedvező hangzási értékviszonyok s a kqy-elfekvfí pszichológiai 
képzetiársítások befolyásának érvényrejutását is, amelyet 
mi sohasem vitattunk el. De méltányos tudományos 
követelés, hogy az elírás és elszólás ilyen csökevényes eseteit is 



A determinizmus 



273 



a jobban kialakult esetek értelmében ítéljük meg, amelyeknek 
megvizsgálása olyan egyértelmű felvilágosításokat szolgáltatott az 
elvétések előidéző okait illetőleg. 

F) Az elszólásokat tárgyaló fejtegetéseink óta beértük annak 
a bizonyításával, hogy az elvétéseknek rejtett indokoltságuk van 
és a pszichoanalízis segítségével útat nyitottunk a motívumok 
megismeréséhez. Az elvetésekben megnyilvánuló lelki tényezők 
általános természetét és sajátosságait eddigelé alig vettük figyelembe; 
legalább is nem kisérlettük meg, hogy ezeket pontosabban 
meghatározzuk és törvényszerűségüket felderítsük. Most sem 
fogunk a tárgy alapos kimerítésére törekedni, mert már az 
első lépéseknél tapasztalni fogjuk, hogy erre a területre más 
oldalról jobban lehet behatolnunk.' Itt több kérdés merülhet ' 
fel, amelyeket legalább fel akarok sorolni s terjedelmüket körül- 
írni. 1.) Milyen tartalmúak s honnan erednek azok a gondolatok és 
rezdületek, amelyek téves és véletlen cselekvésekben adnak jelt ma- 
gukról ? 2.) Milyen feltételek között kényszerül és lesz képessé egy gon- 
dolat vagy rezdület arra, hogy az ilyen eseteket kifejezési esz- 
közül használja fel? 3.) Kimutathatunk-e állandó és egyértelmű 
vonatkozásokat az elvétések módja s az általuk kifejezésre jutott 
lelki tartalom mineműsége között? 

Legelőbb is az utolsó kérdés megvilágításához hordok össze 
némi anyagot. Az elszólás eseteinek fejtegetése közben szükségesnek 
bizonyúlt, hogy túlmenjünk a szándékolt beszéd tartalmán és a 
beszédzavar okát a beszéd szándékán kívül kellett keresnünk. Ez 
az ok aztán az esetek egy részében igen közeli s a beszélő 
tudata előtt ismeretes volt. A látszólag legegyszerűbb s legát- 
látszóbb példákban ugyanannak a gondolatnak éppoly jogosúltnak 

i) Ez a munka egészen népszerű; csak az a célja, hogy a példák 
halmozásával útat egyengessen atudat talán és mégis hatékony 
lelki folyamatok síükségsaerű feltevésének nem tartalmai 

elméleti meggondolásokat a tudattalan természetét illetőleg. 

S, Freud: A mindennapi élet pszichopathológiája. ig 



274 



A determinizmus 



tetsző más fogalmazása zavarta meg a gondolat kifejezését, anél- 
kül, hogy meg tudtuk volna mondani, miért került alúl az 
egyik s miért győzött a másik. (Meringer és Mayer konta- 
minációnak nevezett példái.) Az esetek másik csoportjában az 
egjik fogalmazás viss;aszorítását bizonyos tekintet indokolta, mely 
azonban nem bizonyult elég erősnek arra, hogy azt teljesen 
elnyomja, {„zum Forschwein gekommen." .) A visszafojtott fogal- 
mazás is világosan tudatos volt. Csak a harmadik csoportról 
állíthatjuk minden raegszoritás nélkül, hogy itt a zavaró gondolat 
a kifejezni szándékolttól teljesen különböző volt, s itt, úgylátszik, 
lényegbeli megkülönböztetési állíthatunk fel. A zavaró gondolat 
^agy gondolattársítás útján kapcsolódik a megzavart gondolathoz 
(belső ellentmondás folytán való megzavarás) vagy pedig lényegében 
idegen tŐle s meghökkentő külső társítás útján éppen a meg- 
zavart szó kapcsolódik a zavaró gondolattal, mely gyakran 
tudattalan. Azokban a példákban, amelyeket pszichoanalíziseimből 
hoztam fel, az egész beszéd ugj'-anakkor hatékonnyá vált, de 
teljesen tudattalan gondolatok befolyása alatt áll, amelyek vagy 
magában az elvélés ben nyilvánulnak meg {Klapperscklange 
— Kleopátra) vagy közvetve érvényesítik befolyásúkat, amidőn 
lehetővé teszik, hogy a tudatosan szándékolt beszéd egyes része 
megzavarják egymást. {A senatmen: mely mögött a Hasen- 
auer str as se és egy francia nőre való emlékezés lappang.) 
Az elnyomott vagy tudattalan gondolatok, amelyek a beszéd meg- 
zavarását okozzák, a legkülönbözőbb eredetűek. Ez az áttekintés 
tehát semmilyen irányban sem fedett fel általános jelenségeket. 

A téves olvasás és tollhiba eseteinek Összehasonlító vizsgálata 
hasonló eredményekhez vezet. Egyes esetek, úgylátszik, éppúgy, 
mint az elszólásnál, mélyebben nem indokolt sűrítési munkának 
köszönik eredetűket (pld. íier Apfe). Szeretnők azonban tudni, 
nem kell-e mégis különös feltételeknek fennállniok, hogy ilyen 
sűrítés jöjjön létre, mely az álommunkában szabályszerű, éber 
gondolkodásunkban hibás; erre maguk a példák nem adnak fel- 



A determinizmus 



275 



világosítást. De semmiesetre se vonnám le ebbőJ azt a követ- 
keztetést, hogy nincs más ilyen feltétel, mint éppen a tuda- 
tos figyelem csökkenése; hiszen máshonnan tudom, hogy éppen 
automatikus cselekvések nagy pontosságukkal ésmegbizhatóságukkal 
tűnnek ki. Inkább hangsúlyoznám, hogy itt, mint a bioló- 
giában oly gyakran, normális, vagy a normálist megközelítő je- 
lenségek kedvezőtlenebb kilátást nyújtanak a kutatás számára, 
mint a pathológikusok. Amit e legenyhébb zavarok megmagyará- 
zása homályban hagy, arra, várakozásom szerint, a súlyosabb za- 
varok megfejtése világot fog vetni. 

A téves olvasás és tollhiba esetei közt is voltak olyanok, amelyek- 
nek távolabbi és bonyolúltabb indokoltságát ismerhettük fel. 
„/m Fafi durch Európa^ olvasási zavar, amelyet egészen távolig 
idegen gondolat befolyása magyaráz, a becsvágy s féltékenység 
elnyomott indulatából fakadó gondolat, mely az „e lőh a 1 a d á s** 
szó „váltóját" használta fel az olvasott, közönyös és jelentéktelen 
tárggyal való kapcsolódásra. A Burckhard esetben maga a 
név ilyen ^ váltó." 

Félreismerhetetlen, hogy a beszédmüködés zavarai könnyebben 
állnak elŐ s a zavaró erőknek itt kisebb erőt kell kifejteniük, 
mint más lelkiműködések zavarainak előidézésnél. 

Más talajon állunk a tulajdonképpeni értelemben vett felejtés- 
nek, azaz elmúlt élmények elfelejtésének vizsgálatánál. (A tulaj- 
donnevek és idegen szavak elfelejtését, amelyet az I. és II. feje- 
zetben tárgyaltunk, „kiesés"-nek, a föltett cselekvési szándékok 
elfelejtését „mulasztás^-nak nevezhetnők megkülönböztetésül a 
szorosabb értelemben vett elfelejtéssel szemben.) A felejtés nor- 
mális folyamatának alapfeltételei ismeretlenek.^ Figyelmeznünk 

i) A tulajdonképpeni felejtés meclianizmusára \ onatkozólag nagyjában 
a kovelkezö rámutatásokkal szolgálhatok: Az emlékezés anyaga általában 
két befolyás: a sűrítés és a torzítás befolyása alatt áll. A torzítás a lelki 
életben uralkodó tendenciák műve s mindenekelőtt az indulaikeltö haté- 
konyságukat megtartott emléknyomok ellen fordul, amelyek ellentáUóbbak 

18' 



27Ó 



A determinizmus 



kell arra is, hogy nem minden felejtődött el, amit annak tartunk. 
A ml magyarázatunk itt csak olyan esetekkel törődik, amelyekben 
az elfelejtés megütközést kelt bennünk, amennyiben megsérti 
azt a szabályt, hogy a jelentéktelen dolgok elfelejtődnek, a fontosak 
pedig megmaradnak az emlékezetben. Az elfelejtés nézetünk 
szerint külön megvilágításra szoruló eseteinek elemzése min- 
denkor abban találta az elfelejtés indokát, hogy bizonyos ked- 
vetlenség szegült az olyasminek emlékbeidézése ellen, ami 
kínos érzéseket kelthet. így ahhoz a feltevéshez jutunk, hogy ez 
az indok a lelki életben mindenütt megnyilvánulni törekszik, 
de más ellene ható erők gátolják, hogy valamiképp rendszeresen 
érvényesüljön. E kínos benyomásokkal szemben való emlékezési 
kedvetlenség terjedelme és jelentősége a leggondosabb lélektani 
vizsgálatra méltó; valamint nem kapcsolható ki ebből a tágabb 
összefüggésből az a kérdés sem, milyen különös körülmények 
teszik lehetővé egyes esetekben a feledést, amelyre való törekvés 
általános. 

A feltett szándékok elfelejtésében egy más mozzanat lép elő- 
térbe: a konfliktus, amelyet a kínos érzést kellő visszaemléke- 

a sűrítéssel szemben. A közömbössé vált emléknyomok ellenkezés nélkül 
lesznek a sűrítési folyamat áldozataivá, de megfigyelhetjük, hogy ezen- 
felül olyan torzítási célzatok is próbáltak a közömbös anyagon érvénye- 
sülni, amelyek ott, ahol megnyilvánulni akartak, nem tudtak kielégűini. 
Minthogy e sűrítés és torzítás folyamatai hosszú idökÖn át húzódnak, 
miközben az Összes friss élmények átalakitólag hatnak az emlékezettar- 
talomra, rendesen úgy hisszük, az idő teszi emlékeinket bizonytalanná és 
határozatlanná. Igen valószínű, hogy a felejtésben az idő közvetlen funk- 
ciójáról szó sincs. — Az elfojtott emléknyomokon megállapíthatjuk, 
hogy igen hosszú időkön át sem szenvedtek változást. A tudattalan 
egyáltalán időtlen. A lelki „rögzítödés" legfontosabb és legmeghökken- 
több jellege az, hogy egyrészt minden benyomás ugyanazon módon meg- 
maradt, mint ahogy befogadták, s ezenfelül még mindazokban a formákban 
is, amelyeket további fejlődés folyamán vett fel; oly viszonylat ez, amelyet 
semmiféle, más szférából vett hasonlattal nem magyarázhatunk. Ez elmélet 
szerint tehát az emlékezettartalom minden régebbi állapota helyreállít- 
ható volna az emlékezés számára akkor is, ha annak elemei eredeti vo- 
natkozásaikat régen ujabbakkal cserélték is fel. 



A determinizmus 



277 



zés elfojtásában csak sejtettünk, itt kézzelfoghatóvá válik; az 
ilyen esetek elemzése rendszerint ellenakaratot tár fel, amely 
a feltett szándékkal szembehelyezkedik, de ezt meg nem döntheti. 
Mint a már letárgyalt elvéléseknél, itt is a lelkifolyamatok két 
típusával találkozunk; az ellentétes akarat vagy egyenest a szán- 
dékolt cselekvés ellen fordul (némi fontossággal biró szándékok 
esetén) vagy pedig tulajdonképpen tőle idegen és külső esz- 
metársítás útján létesít vele kapcsolatot (csaknem közömbös 
szándékok esetében). 

Ugyanez a konfliktus a döntő a balfogás jelenségeinél. Az 
impulzus, mely a cselekvés megzavarásában megnyilvánul 
gyakran ellen-impulzus, de még gyakrabban teljesen idegen rez- 
dület, amely csupán az alkalmat használja fel, hogy a cselekvés 
megzavarásával kifejezésre jusson. Azok az esetek, amelyekben 
a megzavarást belső ellentmondás okozza, jelen tőségesebbek s 
fontosabb működéseket is zavarnak meg. 

A belső - konfliktus mozzanata a véletlen és tüneti cselek- 
vésekben már mindinkább háttérbe szorúl. Ezek a tudatosan 
igen csekélyre becsült vagy észre sem vett motóiikus megnyilvá- 
nulások igen sokféle tudattalan vagy elnyomott indulat számára 
szolgálnak kifejezésül; többnyire fantáziáknak vagy vágyaknak 
szimbólikus megnyilvánulásai. 

Arra az elsfí kérdésre, honnan erednek a gondolatok és in- 
dulatok, amelyek az elvétésekben kifejezésre jutnak, azt válaszol- 
hatjuk, hogy az esetek egy részében könnyen kimutathatjuk a 
zavaró gondolatoknak elfojtott lelki indulatokból való származását. 
Önző, féltékeny, ellenséges érzések és indulatok, amelyeket a 
morális nevelés lenyom, egészséges embereknél nem ritkán 
a téves cselekvések útján lelnek rá módot, hogy valamiképpen 
megnyilvánítsák tagadhatatlanul meglevő, de a magasabb lelki 
hatóságok által el nem ismert hatalmukat. E téves és véletlen 
cselekvések szabadjára engedése nagyrészben azt jelenti, hogy az 
erkölcstelen indulatokat kényelmesen megtűrjük. Ez elnyomott 



278 



A determinizmus 



indulatok között nem csekély szerepet játszanak a különféle 
szexuális áramlatok. Az anyaggyűjtésben rejlő véletlen, hogy 
éppen ezek a nemi irányzatok az itt elemezett példákban oly 
kevéssé szerepelnek. Minthogy túlnyomóan saját lelkiéletemből 
merített példákat vettem analízis alá, a kiválasztásban már eleve 
részrehajló voltam és kiküszöböltem a nemi vonatkozású elemeket. 
Máskor viszont egészen ártatlan tekintetek és ellenvetések képezik 
a zavaró gondolatok forrását. , 

Most azután a második kérdésre kell felelnünk: milyen lélek- 
tani feltételek kellenek ahhoz, hogy egy gondolat nem teljes 
formában, hanem mintegy élősdi alakban, mint valamely más 
gondolat módosítója és megzavarója leljen kifejezést. Az elvétések 
legfeltűnőbb példái nyomán valószínű, hogy ezek a feltételek 
abban keresendők, mennyire válhatík tudatossá az elfojtott gondo- 
lat, mennyire határozott elfojtott jellege. De ha végig megyünk 
a példák sorozatán, ez a jelleg mind elmosódottabb nyomokká 
halványul. Azt látjuk, hogy az igyekezet, hogy valami idő- 
pazarló dolgot félretoljunk — az a megfontolás, hogy az illető 
gondolat nem tartozik tulajdonképpen a szándékolt dologhoz — 
ugyanolyan szerepet játszhat egy gondolat elfojtásának indo- 
kolásában (amely gondolat azután egy másik megzavarására van 
utalva, hogy kifejezéshez jusson), mint egy rakoncátlan indulat- 
rezdülés erkölcsi elítélése vagy a teljesen tudattalan gondolat- 
menetekből való származás. így tehát nem nyerhetünk betekin- 
tést a téves- és véletlen cselekvések meghatározottságának álta- 
lános természetébe. Egyetlenegy jelentős tényt szögezhetünk le 
e vizsgálódások közben : minél ártatlanabb az elvetés indokolása, 
minél kevésbbé megbotránkoztató s így tudatképtelen a gondolat, 
mely benne kifejezésre jut, annál könnyebben megfejthetjük 
az illető jelenséget, ha figyelmünk ráirányul ; az elszólás könnyű 
eseteit rögtön észrevesszük és önként kijavítjuk. Ahol az indo- 
kolás igazán elfojtott indulatokból származik, ott csak gondos 



A detcrminizm us 



279 



elemzés hozhat megfejtést s néha még ez is nehézségekbe üt- 
közik, vagy nem vezet eredményre. 

Jogosúlt tehát ez utóbbi vizsgálódás eredményét útmutatásnak 
tekintenünk arra, hogy a téves- és véletlen cselekvések lélektani 
feltételeinek kielégítő magyarázatát más úton s más pontból 
kiindulva kell keresnünk. Az elnéző olvasó tehát e fejtegetések- 
-lífefin ne lásson egyebet, mint ama törési felületek kimutatását, 
r.iüjiel}'^eknél ezt a tárgyat meglehetősen mesterkélten egy nagyobb 
összefüggésből kiragadtuk. 

G) Néhány szóval legalább rá akarok utalni a további 
összefüggés irányára. A téves- és véletlen cselekvések mechaniz- 
musa, amint az az elemzés alkalmazásával elénk tárult, lényeges 
pontjaiban megegyezik az álomképződés mechanizmusával, amelyet 
az álomfejtésröl irott könyvem az „álomraunkáról" szóló feje- 
zetében fejtettem ki. A sűrítéseket és kompromisszum-képződ- 
ményeket (kontaminációkat) itt is, ott is megtaláljuk; a helyzet 
ugyanaz, hogy ugyanis tudattalan gondolatok szokatlan úton, 
külsőséges társítások révén, más gondolatok módosításaként jut- 
nak kifejezésre. Az álomtartalom fonákságai, képtelen volta és 
tévedései, amelyek következtében az álmot alig ismerik el a 
lelki működés termékének, ugyanolyan módon, de természetesen 
a rendelkezésre álló eszközök szabadabb felhasználásával, jönnek 
létre, mint mindennapi életünk közönséges hibái; a hibás 
funkció látszatát itt is, ott is két vagy több 
korrekt működés sajátságos interferenciája 
oldja fel. E megegyezésből fontos következtetést vonhatunk 
le: azt a sajátságos munkamódot, amelynek legfeltűnőbb tel- 
jesítményét az álomtartalomban ismerjük meg, nem szabad a 
lelki élet alvási állapotára visszavezetnünk, mikor az elvétéses 
cselekvések megannyi bizonyítékát adják éber életben való haté- 
konyságának. Ugyanez az Összefüggés tiltja azt ís, hogy a lelki 
^let mélyreható szétesését a lelkiműködés beteges állapotát tekint- 



280 



A determinizmus 



sük ez abnoimálisnak és idegenszerűnek látszó lelki folyamatok 
feltételéül.^ 

A különös lelki működést, amely úgy az elvetést, mint a2> 
álomképeket létrehozza, csak akkor Ítélhetjük meg helyesen, ha 
tapasztaljuk, hogy a pszicho-neurótikus tünetek, különösen a 
hisztéria és kény szerneurózis lelki képződményei, mechaniz- 
musukban e munkamód összes lényeges vonásait megismétlik. 
Ezen a helyen kellene tehát vizgálódásaink folytatásának bekap- 
csolódnia. Számunkra azonban még különös érdekessége van an- 
nak, hogy a téves-, véletlen- és tüneti cselekvéseket ez utóbbi 
analógia megvilágításában szemléljük. Ha a pszichoneurózisok 
termékeivel, a neurótikus tünetekkel, helyezzük őket egy sorba, 
akkor két gyakran ismételt állítás nyer értelmet és alapot : hogy 
az idegéletben a norma és az abnormitás közötti határ elmo- 
sódó és hogy mindnyájan kissé idegesek vagj'unk. Minden orvosi 
tapasztalás hiján az ily, csupán kis jelekkel sejtetett ideges- 
ségnek — a neurózisok formes frustes-]e\nek — különböző 
típusait képzelhetni el: oly eseteket, amelyekben csak kevés a 
tünet, vagy amelyekben a tünetek csak ritkán, vagy csak 
kevéssé hevesen lépnek fel; a csökkenést tehát a beteges jelen- 
ségek számába, erejébe, időbeli terjedelmébe helyezhetnénk, de 
talán éppen arra a típusra nem találnánk rá, amely, úgylátszik, 
leggyakrabban közvetíti az átmenetet az egészség és a betegség 
között. Az előttünk lévő típus ugyanis, amelynek a téves- és 
tüneti cselekvések a betegségi tünetei, azzal tűnik ki, hogy a 
tünetek a legkevésbbé fontos lelki működéseken nyilvánúlnafc 
megt míg a nagyobb lelki értékkel bíró tevékenység zavar 
nélkül megy végbe. A tüneteknek ezzel ellentétes elhelyezése, 
a legfontosabb egyéni és társadalmi működéseken való jelent- 
kezésük, úgyhogy a táplálkozást és nemi életet, a hivatás be- 
. töltését s a társas érintkezést megzavarhatják, a neurózis súlyos 



i) V. ö: „Traumdeutuiig" 56,2. (7. kiad. 449. 0.) 



A determinizmus 



281 



eseteiben fordul elő s jobban jellemzi ezeket, mint például a 
betegségi tünetek sokfélesége vagy hevessége. 

De a legkönnyebb, valamint a legsúlyosabb esetek közös jel- 
lege, amelyben a téves- és véletlen cselekvések is osztoznak, hogy 
e jelenségek tökéletlenül elnyomott lelki 
anyagra vezethetők vissza, amely, bár a tudat- 
ból kiszorult, nem vesztette el minden képes- 
ségét arra, hogy megnyilvánuljon. 



TARTALOMJEGYZÉK 



- - ■ . ■ ■ Oldal 

I) Tulajdonnevek elfelejtése 5 

II) Idegennyelvű szavak elfelejtése 12 

III) Nevek és szófűzésefc elfelejtése 20 

IV) Gyermekkori- és fedöemlékek 45 

V) Az elszólás (nyelvbotlás) • . . . , 54. 

VI) Félreolvasás és félreírás 107 

VII) Benyomások és feltett szándékok elfelejtése . , . .155 

VIII) A balfogás (félrenyúlás) 164 

IX) Tüneti és véletlen cselekvések igj 

X) Tévedések 218 

XI) Összetett elvetések 

XII) A determinizmus — A véletlenbe való hit és a babona 

— Szempontok 240 



Az Internationaler Psychoanalytischer Verlag 
kiadásában megjelent: 

S. Ferenczi: HYSTERIE UND PATHO- 
NEUROSEN. Geh. Mark 2.— 

Inhalt; Über Pathoneurosen. Hysterische M ateri alisation s- 
phanomene. Erklárun^svei-siich einiger hysterischer Stigmata. 
Technische Schwierigkeiien einer Hysterieanalyse. Die Psycho- 
aralyse eines Falles von hysterischer Hypochondrie. Über zwei 
Typen der Kriegshysterie. 

S. Ferenczi: POPULÁRE VORTRÁGE 
ÜBER PSYCHO ANALYSE. In Halbleinen 
. Mark 6'$0 

Aus dem Inhalt: Zur analytischen Auffassung derPsycho- 
neurosen. Traume der Ahnungslosen. Suggestion und Psycho- 
analyse. Die Psychoanalyse des Wities und des Komischen 
Psychoanalyse und Kriminologie. Philosophie und Psychoanalyse 
Zur Psychogenese der Mechanik. Symbolische Darstellung des 
Lust- und Realitatsprinzips im Ödipus-Mythus. Cornelia, die 
Multer der Gracchen. Anatole Francé als Analytiker. Zahmung 
eines wilden Pferdes. Glaube, Unglaube und Überzeugimg, usw, 

S. Ferenczi: VERSUCH EINER GÉ- 
NI T A L T H E O R I E. In Halbleinen Mark J'JO 

Inhalt: Die Amphimixis der Erotismen im Ejakulationsakt. 
Der Begattungsakt als ampbiniiktischer Vorgang. Entwicklungs- 
stufen des erotiscWen Realitátssinnes. Deutung einzelner Vor- 
gange beim Geschlechtsakte. Die indiv'duelle Genitalfunktion< 
Phylogenetische Parallelé. Zum „thalassalen Regressionsiug". 
Begattung und Befruchtung. Koitus und Schlaf. Bioanalytische 
Konsequenzen. 



Az Internationaler Psychoanalytischer Verlag 
kiadásában megjelent: 

S. Ferenczi: BAUSTEINE ZUR PSYCHO- 
ANALYSE. 2 Bánde. In Gantleinen Mark 28' — 

I. Band: Theorie. Aus dem Inhalt: Entwicklungsstníen 
des Wirklichkeitssinnes — Das Problem der Unlustbejaliung- 

— Zur Ontogeriese des Geldinteresses — Über die RoUe der 
Homosexualitát in der Pathogenese der Paranoia — Alkohol 
und Neurosen — Über obszöne Worte — Denken und Muskel- 
innervation — Betrachtungen über den Tic — usw. 

II. Band: Praxis: Aus dem Inhalt: Passagere Symptom- 
bildungen wahrend der Analyse — Parasihesien der Genital- 
gegend — MiŰbrauch der Assoziationsfreilieit — Porcierte 
Phantasien — Lenkbare Traume — Analyse von Gleichnissen 

— Sonntagsneurosen — Psychisclie Folgen einer Kastration im 
Kindesaller — Die Nacktheit als Schreckmiltel — Psychogene 
Anomalien der Stimmlage — Ekei vor dem Prübstück — 
Genitalsymbolik — Wirkung der Potenzverkürzung auf das 
Weib — usw, 

S. Ferenczi: P S Y C H O A N A L Y S E DER 
SEXUALGEWOHNHEITEN. In Ganzleinen 
Mark y — 

Inhalt: ürethrale Gewohnheiten. Einielne Genitalgewohn- 
heiten. UnbewiiBte L,ustmordphantasien. Gewohnheil und 
Symplom. Die Entwöhnung von der Psychoanalyse. 

Stefan Hollós und S. Ferenczi: PSYCHO- 
ANALYSE DER PARALYTISCHEN 
GEISTESSTÖRUNG. Geh. Mark 2'— 

Beobachtungen und Theoretisches 



Az Internationaler Psychoanalytischer Verlag 
kiadásában m eg jelent : 



Imre Hermann: P S Y C H O A N A L YS E UND 
L O G I K. In Halbkinen Mark J — 

Individuell-logisclie Untersuchungen aus der psychoanalj- 
tischen Praxis 



Imre Hermann: GUSTAV THEODOR 
FECHNER. In Ganzleinen Mark 4-60 

Eine psychoanalytische Sludie über individuelle Bediiigt- 
heiten wissenschafilicher Ideen 



Imre Hermann: DAS ICH UND DAS 
DENKEN. Geh. Mark i'8o 

I) Eetrachtungen auf dem Gebiete der Logikwissenschaft 
— II) Ideritifizierung und Identitát — III) Sirnesmodalitaten 
und Denkfürmen 



Alice Bálint: P S Y C H O A N A L Y S E DES 
KINDERZIMMERS. Geh. Mark 

I 

Sonderheft dtr „Zeitschrjft für psychoanalj-tische Pádagogik" 



Az Internationaler Psychoanalytischer Verlag 
kiadásában megjelent: 



Jolán Neufeld: DOSTOJEWSKL Skizze zu 
seiner Psychoanalyse. In Halbleinen Mark 

„Wer sich von der Behauptimg- beunruhi^t fühlt, dafi Dosto- 
jewski ein Chaotiker gcwesen sei, der alle Sympathien auf die 
Verbrecher gelegt habe, dem sei dieses Buch empfohlen . . . 
Diese ruhigen Untersuchungen, die dem Dichter und Menschen 
rein analysierend nahezukommen suchen, heben aus ihm allge- 
meine, typisclie Züge heraus und lehren ihn menschlich ver- 
siében. Dieses Verstehen aber birgt Ín sich zugleich das Vor- 
beugemittel gegen die suggestive EinfluQgewalt, die von den 
Schöpfungen des russischen Dichters ausgeht. Die kühle Luft 
zerlegender Wissenschaft nimmt den Gestalten das Bezwin- 
gende." (Deutsche Allgemeine Zeitung) 

Géza Róheim: SPTE GE L Z A UBE R. Geheftet 
Mark 

Zeitscbríft für Sexualwissenschaft: „Gründlich und klar 
geschrieben. Für den Sexualforscher von besonderem Interessé." 

Géza Roheim: M O N D M YT H O L O G I E UND 
MONDRELIGION. In Ganzleinen Mark y— 

Die Wassertrager im Monde. Der Mondbaum, der ewige 
Faden und die Spinnerin. Die KrÖte. Mondmythen und Wach- 
tráume. Durslreiztraum. Urindrang und Mondsucht. Danai- 
denarbeit, Das Los der altén Jungfrauen. Die Sonntags- 
schander. Diebstahl und Mondversetzung. Mondsucht und 
Menstruation. 



■ . 



I 



( 





■ - ' i 



- 




I